Békés Megyei Népújság, 1963. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1963-11-07 / 262. szám

»63, november 7, 2 Csütörtök (Folytatás az í. oldatról) cdkban edzett bolsevik párt veze­tésével az orosz munkásosztály — szövetségben a parasztsággal —. megdöntötte a burzsoázia uralmát A történelemben először ragadták magukhoz a hatalmat marxi—le­nini pártjuk vezetésével az elnyo­mottak, a történelemben először győzött a szocialista forradalom. És hiába törtek rá északról és délről, keletről és nyugatról, 14 imperialista országból küldött in­tervenciós csapatok, hiába vitték polgárháborúba az országot a ha­talmuktól megfosztott tőkések és földesurak, hiába volt a gazdasági blokád, a szocialista forradalom győzelmét nem tudták megakadá­lyozni. A fiatal szovjet állam ki­állotta a történelem próbáját Negyvenhat év téLt el azóta. E negyvenhat év azt bizonyít­ja, hogy 1917. november 7 for­dulópontot jelent az emberi­ség sok évezredes történeté­ben. Az októberi szocialista forra­dalom győzelme óta eltelt 46 év alatt a szovjet munkások, parasz­tok, értelmiségiek az SZKP ve­zetésével óriási munkát végeztek. A cári Oroszországot joggal ne­vezték a népek börtönének, az elmaradottság, a tömeges anal­fabétizmus, a 30 millió faeke or­szágának. A Szovjetunió ma a szabad­ság, az egyenlőség, a kultúra és a tudomány hazája. 1917-ben Oroszország ipari ter­melése 3 százalékát adta a világ ipari termelésének. Nemcsak az USA, hanem Németország, Ang­lia, Franciaország egyenként is több ipari terméket gyártott, mint Oroszország. Jelenleg a szovjet ipar többet termel, mint Német­ország, Anglia, Franciaország, Kanada és Japán együttvéve. A Szovjetunió ipara adja ma a vi­lág ipari termelésének 20 száza­lékát. Az elmaradott cári Oroszor­szágból az SZKP vezetésével a szovjet nép állhatatos munkája eredményeként a Szovjetunió a világ valamennyi népe és kormá­nya által elismert nagyhatalom­má vált. Ez, a valaha legelma­radottabb európai ország felvette a gazdasági versenyt a kapitalis­ta világ legfejlettebb országával, az USA-val és számos területen már le is hagyta azt. A cári Oroszország ipari terme­lése 1913-ban az USA ipari ter­melésének csak 12,5 százaléka volt. A Szovjetunió ipari termelése 1963-ban már elérte az USA ipari termelésének 63 száza­lékát Nem szabad arról sem megfe­ledkezni, hogy az I. világháború és az imperialista hatalmak által á Szovjetunióra kényszerített pol­gárháború idején, továbbá a hit­lerista Németország és csatlósai ellen vívott négyéves háborúban óriási károkat szenvedett a Szov­jetunió termelőapparátusa. A szovjet hatalom évei alatt végbement kulturális forradalom eredményeként a kultúra értékei a. Szovjetunió valamennyi népé­nek közkincsévé váltak. A szov­jet tudomány vezető pozíciókat szerzett az ismeretek legfonto­sabb területein. A Szovjetunió je­lenleg háromszor annyi mérnö­köt képez ki, mint az USA, mesz- sze az USA előtt jár a rakéta- technika fejlesztésében, a világ­űr megismerésében, az atom­energia békés felhasználásában. Fényes bizonyítéka a szovjet tudomány fejlődésének, hogy ma már több mint 4000 tudo­mányos intézete, 525 ezer tu­dományos dolgozója van. 1961 májusában a világ elis­mert tudósai, a fizika, a kémia, a társadalomtudomány és sok más tudományág legkiválóbb kép­viselői 4 napig tartó vitában bon­Ünnepi gyűlés Békéscsabán, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 46. évfordulója alkalmából colták azt a kérdést, hogy „Mi­lyen jövő vár az emberiségre?” Megállapították, hogy kimeríthe­tetlen energiaforrások állnak az emberiség rendelkezésére, a mai­nál százszor több élelmiszer biz­tosítható a föld lakosságának, a tudomány és technika óriási táv­latokat nyit ahhoz, hogy tökélete­sen és ésszerűen lehessen kielégí­teni a földön minden*ember leg­főbb anyagi szükségleteit. Ezek a lehetőségek. És mi a valóság? Az Élelmezési és Mező- gazdasági Világszervezet számí­tásai szerint a világ 3100 millió lakosa közül kb. 1500 millió azok­nak a száma, akiknek a táplálko­zása nem felel meg az emberi szervezet normális igényeinek, ezek közül kb. 1000 millió azok száma, akik életükben soha nem lakhatnak jól, és kb. 500 millió ember él állandó éhínségben. 700 millió írástudatlan felnőtt ember él a földön és 1000 millió azok­nak a száma, akik hajléktalanok, illetve nem emberhez méltó kö­rülmények között laknak. Ezzel szemben a világ évente 120 milliárd dollárt költ fegyverkezésre, 20 millió embert tart fegyverben és 80 millió ember munkáját emészti fel katonai jellegű szolgáltatás. Milyen ellentétek! Félmillióid éhező ember és 120 milliárd fegy­verkezésre. Egymilliárd hajlékta­lan ember — és évente 12 mil­lió lakás építésére elegendő ér­ték háború céljára, 700 millió írástudatlan ember és évente 60 ezer iskola építésére elegendő ér­ték a pusztítás szolgálatára. A világ népei nem ezt akarják! Békét akarnak, azt akarják, hogy az emberi munka, az értelem, az alkotás ne a háborút, ne a pusz­títást szolgálja, hanem az embe­rek jólétére fordíttassék. Ezért fo­gadják helyesléssel a világ népei a Szovjetunió külpolitikáját, amely a békés egymás mellett élés lenini elvén alapul, ezért fo­gadják helyesléssel azokat a lé­péseket, amelyek a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében történtek az utóbbi hónapokban. cait, eredményeit, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom győ­zelme óta megtett útját. Elévül­hetetlennek tartjuk a Szovjetunió történelmi érdemeit. Minden igaz forradalmárral együtt mi is azt valljuk, hogy a proletárinternacionalizmus fő fokmérője változatlanul a Szovjetunióhoz, az SZKF-hez fűződő viszony. Népünk és az egész nemzetkö­zi kommunista mozgalom érdekei azt követelik, hogy minden erőnk­kel védjük, erősítsük a nemzet­közi munkásmozgalom egysé­gét és erejét. Pártunk és népünk teljes mér­tékben egyetért az SZKP-vel a nemzetközi helyzet és a nemzet­közi munkásmozgalom minden kérdésében és úgy véljük, hogy aki helyesen értékeli a mai vi­lághelyzetet, az csak erre a kö­vetkeztetésre juthat. Pártunk az SZKP XX. és XXII. kongresszusa, a kommunista és munkáspártok képviselőinek 1957- es és 1960-as moszkvai értekez­letén hozott határozatai szellemé­ben él és dolgozik, éppen ezért teljes mértékben támogatja a Szovjetunió külpolitikáját, amely a népek közötti béke és megér­tés politikája. Egész dolgozó népünk büszke arra, hogy munkásosztályunk el­sőnek követte a Szovjetunió munkásainak és parasztjainak példáját és megteremtette az el­ső magyar munkás—paraszt álla­mot, a Magyar Tanácsköztársasá­got. Az 1919-es Magyar Tanács- köztársaság méltó folytatása volt az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak. És bár a Magyar Tanácsköz­társaságot leverte az imperialista túlerő, de a forradalom lángja, a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom gyújtotta tűz ott élt to­vább az elnyomott emberek szí­vében. Évtizedeken át élt a re­mény a magyar munkások és pa­rasztok tíz- és százezreiben, hogy eljön még az az idő, amikor le­vethetik a tőkések és földesurak jármát és a szocialista fejlődés útjára léphetnek. És eljött ez az idő. A Szovjet­unió a II. világháborúban a fa­sizmus felett aratott győzelmé­vel megnyitotta a nemzeti fel- emelkedés, a haladás felé az utat több országban, köztük hazánk­ban is. 1945-ben a magyar nép felszabadulását azoknak a harco­soknak a fiai vívták ki, akik az 1917-es Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalomban fegyverrel a kézben teremtették meg az első szocialista államot. Népünk örök hálával gondol a felszabadító szovjet hadseregre, s kegyelettel őrzi azok emlékét, akik a magyar szabadságért adták életüket A magyar szabadságért és füg­getlenségért harcoló szovjet kato­nák nem hiába ontották vérüket. A felszabadulás óta nagy utat tett meg népünk a szocialista társada­lom építésében. Élvezve a Szov­jetunió támogatását, mintegy öt­szörösre emelkedett ipari terme­lésünk a felszabadulás óta. A mezőgazdaság szocialista át­szervezésével, a szocialista termelési viszonyok teljes egészében uralkodókká váltak és ezzel hazánkban befejező­dött a szocializmus alapjainak lerakása. Kediíes elvtársak! Néhány nappal ezelőtt fejező­dött be az országgyűlés legutóbbi ülése. A Minisztertanács beszá­molója az ország gazdasági hely­zetéről azt bizonyítja, hogy nép­gazdaságunk eredményesen fejlő­dik, gazdasági életünk szilárd, felfelé ívelő, népünk életkörül­ményei javulnak. Ipari termelé­sünk a tervezettnek megfelelően alakul, mezőgazdaságunk terme­lése — ha nem is a kívánt mér­tékben — de számottevően növe­kedett. Kielégítően növekszik a nemzeti jövedelem, s ez évben a tervezettnek megfelelően több mint öt százalékkal nő a dolgo­zók reáljövedelme is. A gazdasági építőmunkában el­ért eddigi eredményeink jogos büszkeséggel tölthetnek el min­den dolgozót. Megyénk munkásai, parasztjai, értelmiségi dolgozói is becsülettel helytálltak a rájuk eső munka frontján. Amikor azonban jóleső érzéssel számba vesz- szük eredményeinket, nem fe­ledkezhetünk meg arról sem. hogy még sok feladat vár re­ánk az év sikeres befejezéséig és még több a következő év­ben. ■ Célunk az, hogy továbbra is ezt a helyes utat járva megsokszo­rozzuk eredményeinket. Ennek biztosítéka pártunk következetes marxista-leninista politikája, né­pünk növekvő szocialista öntuda­ta, a Szovjetunió és a szocialista világrendszer léte és ereje. Ma, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 46. évfordulóján nagy megbecsüléssel, szeretettel és há­lával fordulnak a Szovjetunió felé a szocialista tábor országai­ban élő népek, a nemzeti függet­lenségük első lépéseit próbálgató volt gyarmati országok népei, a felszabadulásban, emberibb élet­ben reménykedő dolgozók milliói a tőkés és gyarmati országokban egyaránt. A Szovjetunió népeivel együtt ünnepel ma a világ minden haladó embere. A Szovjetunió né­peihez száll gondolatban a dol­gozók millióinak köszöntése és jó­kívánsága a világ minden tájá­ról. Velük együtt mi is azt kí­vánjuk: Éljen a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 46. évfordulója! Éljen a nagy szovjet nép és Le­nin által teremtett Kommunista Pártja! Éljen a szovjet és magyar nép örök barátsága! » Zalai elvtárs beszédét többször szakította félbe taps. A díszün­nepség az Intemacionálé hangjai­val ért véget. Szünet után bemu­tatták az Orosz csoda című két­részes NDK filmet. November 7-én délelőtt 10 óra­kor a város párt-, tanácsi szervei tömegszervezetei, a fegyveres tes­tületek képviselői, az üzemek, vállalatok és intézmények dolgo­zói megkoszorúzzák a Felszaba­dulási Emlékművet, s a Szovjet Hősök sírját. Kubikosok A gyarmati rendszer szét­esett, közel másfél milliárd ember szabadult meg a gyar­mati és félgyarmati függőség­től. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom után eltelt években mintegy 50 új függet­len állam jött létre Ázsiában és Afrikában. A Szovjetunió 46 éves történe­te, fejlődése, előrehaladása a szo­cializmus építésének az útján ma nemcsak a szocialista országok előtt áll példaként, hanem a gyar­mati sorból felszabadult országok népei előtt is. A Szovjetunió nagy segítséget nyújt a felszabadult or­szágok népeinek, hogy kivívhas­sák gazdasági függetlenségüket is és véglegesen megszabadulhassa­nak a gazdasági kiszolgálta­tottság béklyóitól. A Szovjetunió eddigi fejlődé­se, eredményei annak tudha- tók be, hogy az SZKP hű ma­radt Marx—Engels—Lenin ta­nításaihoz, nem hagyta magát a helyes úttól sem jobbra, sem balra eltéríteni. Az SZKP XX. és XXII. kong­resszusa hatalmas hozzájárulás volt a marxLzmus-leninizmus to­vábbfejlesztéséhez, megtisztította a marxizmus-leninizmust a sze­mélyi kultusz és a dogmatizmus torzításaitól és lehetővé tette a marxista tanok szélesebb körű elterjedését, új fellendülést ho­zott a forradalmi mozgalmakban. Pártunk és az egész magyar nép nagyra értékeli az SZKP és az egész szovjet nép eddigi har­Reggelre eső lett. A kerékvá­gásokban, gödrökben meg-meg- csillant a víz. A hajnali szür- * kületben egymás mögött halad­tunk a felázott parton. Szaka­dozott, tejfehér ködfátyol tele­pedett a Körös víztükre fölé. Az emberek nemigen beszéltek. Ma­gukkal hozták az ágy melegét, az álmosságot, a törődöttséget. Némelyik talán most is alszik. A napi munka utáni fáradtságot csak enyhítette az éjszakai rö­vid pihenés. A keményre törő­dött ágyszalma — ahol leg­többjük az asszonnyal és egy-két gyerekkel töltötte az éjszakát — elzsibbasztotta testüket. Külön tehernek érezték minden vég­tagjukat. Mindmegannyi hajlott hátú, szikár, csontos ember. Ku­bikosok. Este-reggel megjárják a hosszú utat a munkahelytől az otthonig. Van aiki nem jár haza. Nincs értelme. Kint is meg tudja főzni a lebbencset. Más meg otthon se igen van. Én most jövök először. Leghá­tul. Vegyes érzelmekkel húzom magam után a talicskát, mely kenetlen volta miatt keservesen siratja a kenőcs árát. Húzom a talicskát s vele talán a gyer­mekkoromat. Lehet, hogy a ta­licska is azt siratja. Néha ra- koncátlankodik, mint a zabolát­lan csikó. Nem akar engedel­meskedni. Jobbra-balra kitér mö­göttem, de tolni nem merem, mert kinevetnének, hiszen nem kubikos ember az olyan, aki ma­ga előtt tolja a talicskát, üre­sen. A kerék nyikorgásának az összekötözött ásó és lapát zör­gése ad zenei aláfestést. Előttem Balogh Jóska bátyám halad. Vállára foltozott csíkos tarisznya és egy félretaposott, kiszolgált obsit járulékos ba­kancs van akasztva. A lába me­zítelen. A lágy, iszapos sárban kirajzolódik lúdtalpas lábnyoma. Zsákból készült nadrágjának szára úgy ki van rojtolódva, mint valamikor a csikósok inge- ujja. A felsőtestén lévő ruha­darabot csak. némi merészséggel lehetne kabátnak nevezni. Ügy néz ki az egész gönc, mint egy színes térkép, a sok folttól. Né­hol egy szál cérna, s talán a jó­indulat tartja össze. Fején csorgóra álló, vénhedt, zsíros ka­lap trónol, jobban mondva a tarkójára tolva igyekszik gazdá­ja ruhatárát emelni. Jóska bá­tyám mindig így jár, gomb nél­küli kabátban, tarkóra tolt ka­lappal, hátratett kézzel, hety­kén. Fütyörészik a szegénysége alól. Megvetette nyomorúságát, pedig hat gyerek pusztította ott­hon az ennivalót, ö volt a ban­da tréfacsinálója. Ma hallgatott. Lesütötte fejét és gépiesen lépkedett. Szóval, mentem az emberek után. Jóska bátyám bakancsá­nak ritmikus mozgását figyel­tem, aztán a sáros lábait, me­lyek egyhangúan dagasztották a felázott talajt. De a harmadik ki­lométer után fáradni kezdtem. A talicska kereke megrakodott sárral, s az induláskor támddt szilaj kedvem, s büszkeségem, hogy kenyeret fogok keresni, lohadni kezdett. Azon kaptam magam, hogy elmaradozok. Ilyenkor szaladtam a többiek után, de a nagy igyekezetben gyakran beleütöttem lábamat a talicska lábába. Nehezen vár­tam, hogy megérkezzünk. Igaz, apám felajánlotta segítségét, de büszkén visszautasítottam azzal, hogy nagyon jól bírom. Hazud­tam, s emellett még egy isme­retlen életnek, világnak indul­tam neki. Mindebből csak apám sovány, inas testét ismertem, de magamban meg voltam győződ­ve arról, hogy annál a másik világnál jobb lesz, amit Dudás ígért, ha beállók hozzá kisbéres­nek. Bár azt sem ismertem. Végre kiértünk a munkahely­re. Az emberek lepakoltak, s hozzáfogtak reggelizni. Jóska bátyám nem evett. Félrehúzó­dott és szótlanul cigarettázott. — Mi van, egykomám? —

Next

/
Thumbnails
Contents