Békés Megyei Népújság, 1963. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1963-11-06 / 261. szám

im. november 6.

3

Szerda

Vegyszeres gyomirtás csaknem kétmillió holdon

Megkezdték a jövő évi kukoricaföldek vegyszeres kezelését

Az alföldi és a tiszántúli mező- gazdasági üzemekben megkezdték a jövő évi kukoricaföldek vegyszeres kezelését. Az idei őszre és a jövő tavaszra 300 000 holdnyi kukorica gyomtalanításához áll rendel kezesre Hungazin, így a kérni zálás az ideinél több mint kétszer nagyobb területen teheti feleslegessé a kapálást. A hazai gyomirtószert — ami a legutóbbi

Csípős, hideg novemberi szél íújdogál a muromyi határban. A Lenin Tsz földjein már kora reggelitől dolgoznak a tagok. Az egyik munkacsapat a kukoricaszárat vágja, a másik répát szed.

Fazekas István, a Lenin Tsz kiváló traktorosa már reggel 6 órától szánt.

— Ez a negyedik vasárnap, amikor dolgozom. Előbb a búza alá készítettük elő a magágyat, most a tavaszi árpa részére mélyszántunk.

A távolból motorzúgás hallatszik.

— Imre bácsi, a gépcsoportvezető jön — mondja Fazekas elvtárs.

Néhány pillanat s a piros Pannónia megáll az 50 holdas tábla szélén. Képíró Imre, a „gépek uralkodója” ellenőrzi a szántás mélységét.

— Megvan a 30 centiméter?

— Mérje utána — válaszolja a barna képű traktoros.

Amaz előveszi a mércét, a barázda falához állítja. — Harminc- kettő — mondja, s amíg Fazekas István egy fordulót megtesz gépé. vei, addig a gépcsoportvezeéő a munkájáról beszél.

— Remek traktoros, a Mezőbe- rényi Gépállomásról került hozzánk. Az IUyés-brigádnak, amelynek ő is tagja, 400 hold a mélyszántási terve. Már csak 150 kataszteri

nemzetközi KGST-kísérletekben is egyenértékűnek bizonyult a svájci Simazinnal és Atrazinnal — megkedvelték, szívesen használják a termelőszövetkezetek. Egyetlen probléma, hogy kiszórásához nincs elegendő gép.

Ugyancsak a géphiány nehezíti a kalászosok vegyszeres gyomirtását. Pedig az ideihez képest ennek területét is meg lehet kétszea szántanivalójuk. Jól dolgoznak idős Kovács Mátyás és Kiss János traktoros, a brigád tagjai.

— Mennyi a szántani valója a szövetkezetnek?

— Az őszi mélyszántási tervünk 2000 hold. Még 700 hold vár szántásra, s ha így haladunk és az idő is kedvez, akkor november 18-ig befejezzük a tavasziak őszi talaj előkészítését.

Közben befejezett egy újabb kört a traktoros. Kiszáll a DT fülkéjéből, s a szederindától megtisztítja a négy ekefejet.

— Csak ne lenne ez a sok gaz. Annyira hátráltatja a munkát.

— Mennyi a napi teljesítménye?

— Nyújtott műszakban dolgozom, 7—8 holdat tudok felszántani. Lehetne több is, hiszen reggel 6 órától este 10-ig a gépen vagyok. Csak a motort kellene már kicserélni.

— öreg jószág ez a DT. A télen új motort teszünk bele — mondja Képíró elvtárs. — Nem akartuk most a legnagyobb dologidőben kivonni a munkából.

Delet harangoznak. A feleség megérkezik az ebéddel, jólesik a finom pörkölt. Egy kis szusszanó®, s aztán Fazekas István már újra a DT „nyergében” ül, hiszen még messze van az este, s túl szeretné teljesíteni a napi normát.

Dékány Sándor

rezni: a kalászosok vetésterületének mintegy a felére, több mint egymillió holdra elegendő Diko- nirt készül, s ennek egy része már a megyei AGROKER-raktárakban van. A teljes mennyiség felhasználása elsősorban azon múlik, hogy időben megkapja-e a mező- gazdaság az ipartól és a külkereskedelemtől az 1964 első negyedére igényelt több mint 1000 Rapidtox-gépet. Ebben az esetben is szükség lesz azonban a gépek teljesítőképességének maximális kihasználására, a lehető legjobb munkaszervezésre. Ezért a termelőszövetkezeti gépek egy részét a növényvédő állomások brigádjaiba osztják majd be, másik részét alkalmi társulásokban üzemeltetik. A munkacsúcs idején a növényvédő repülőgépeket kizárólag vegyszeres gyomirtásra használják fel s mintegy 100 000 holdra szórják majd ki a Hungazint és a Dikonirtot.

A kémiai gyomtalanítást egyéb növényféléknél mintegy félmillió holdon alkalmazzák jövőre. Zömét a pillangós virágúak teszik ki, amelyek termését a veszedelmes arankától kell megóvni, de a burgonya, a hagyma és más zöldségfélék több tízezer holdját is vegyszerezik. A már bevált hazai és külföldi készítményeken kívül megkezdik egy sor újabb vegyszer kísérleti vagy kisméretű üzemi fel- használását is. A gabonaföldek egy részét a csehszlovák gyártmányú Nikotex-szel gyomtalanítják; ez jobban oldódik, mint a Dikonirt, tehát kevés csapadék mellett is hatásos. A burgonyánál és zöldségnél a svájci A—1114-eshez hasonló hazai Merkazinnal kísérleteznek. A rizsföldek új gyomirtószere a Nyugat-Európából vásárolt Stam F—34, amit az idei sikeres kísérletek után jövőre már nagyobb mennyiségben használnak fel. (MTI)

A negyedik vasárnap

nem csendült ki az asszonyok szavaiból, sót olyan örömmel beszéltek a váratlan eseményről, mintha nekik is jutott volna a gazdagságból.

Az emberekből nem véletlenül váltott ki örömet a Varjú családdal történt eset. Ez volt a tanyavilágban a legnépesebb família. Tizenegy gyerek, mint az orgonasípok, úgy sorakoztak egymás mellett, ha az anyjuk összegyűjtötte őket. Egy nádfedeles, sárból vert házban laktak a pusztaligeti major szélén, két parányi szobában összezsúfolva. Nem volt abban a házban csak két ágy meg három ócska dikó, amit Varjú Balázs maga ácsolt össze.

Leggyakrabban babot, papri- kásfcrumplit meg galuskát ettek, de sokszor még ebből se jutott elegendő. A Varjú gyerekek hiába tallózták végig minden ősszel a krumpliföldéket, annyit nem bírtak összeszedni, hogy újig elég lett volna.

Varjú Balázs, aki beszédhibás, dadogó ember volt, sokszor már azt hitte, megbolondul a gondoktól. Ha már nagyon elkeseredett és nem bírta hallgatni a ricsajt, így kiáltott a mindig éhes, veszekedő gyerekhadra:

— Ne..; ne üvöltszetek...

me... megsziketülök..; Anyátok... mind... mindjárt főz... daluszkát.

Ezzel lehetett legjobban lecsendesíteni a zsibongó apróságokat. Ilyenkor a felesége egy hatalmas lábosban galuskát kavart, aztán fél óra múlva kitette az 'asztal közepére a gőzölgő

étéit. Ö már nem csodálkozott azon, hogy tíz percen belül még mutatóba se maradt a galuskából egyetlen darab sem.

Amikor jóllakott a család, az apjuk legtöbbször magához intette legidősebb fiát:

— Gye... gyere Szanyi... meg... megetetjük a disz... disznókat.

A termelőszövetkezet huszonhét anyakocája ugyanis Varjú Balázs gondjaira volt bízva.

Azelőtt sok panasz hangzott el a munkájára, nem is alaptalanul. Hanem az utóbbi időben a sertésgondozó egészen megváltozott. Nemcsak az ólakat tartotta tisztán, de még éjjel is gyakran kiszaladt megnézni, hogy valamelyik koca nem nyomta-e agyon a malacokat? Sőt, mi több, a takarmánykamrában fekhelyet készített magának és nemegyszer ott aludt, hogy kéznél legyen, ha valamelyik anya alatt nagyon sivalkodik a megszorított kismalac.

Így történt meg — ami azelőtt sohasem —, hogy kétszáztizenöt szaporulatból kétszáz megmaradt és szépen fejlődött.

Micsoda zenebonát csaptak a rózsaszínű, apró jószágok, ha gondozójuk csak néhány perccel is megkésett az etetéssel! Visításuk betöltötte az egész majort, elnyomva minden más hangot.

És egyik napon elkövetkezett a várva várt pillanat. Az öreg brigádvezető, Vámagy Géza

megjelent az agronómussal és

azt mondta:

— Balázs, most kiadjuk a prémiumot a malacokból!

Jött ám segítség, több, mint kellett volna. Az asszony négy gyerekkel futott oda a hírre. Izgatottan mutogattak a kifutó kerítése mellett.

— Az is a miénk lesz! Az a kajla fülű is.

— Apám, azt én választottam ki! Nekem ígérte... ruhára...

Várnagy bácsi szólt rájuk, mert Bujdosónak nem volt ereje megszakítani örömüket. Elszoruló torokkal figyelte a dadogó embert és családját. Mintha most látta volna őket először, megrendülve nézte rongyosságukat, a gyerekek arcán a vérszegénységtől támadt sápadtságot \

— Balázs, hajtsd akkor őket — adta ki az utasítást a brigád- vezető és odaállt a kifutót kettéosztó ajtóhoz.

Sivalkodtak a malacok, de a gyerekek is az ól előtt. Azután odakint elcsendesedtek, számolni kezdtek:

— ...hét...nyolc....kilenc... ez a miénk! A tizedik!

— Egyem meg a szívét, hogy meg van ijedve. Kis kani.

Betuszkolták a rózsaszínű jószágot egy üres rekeszbe és már folytatták is tovább.

(Folytatjuk)

Képek a Békéscsabai Faipari Ktsz életéből

Munkában a furnérragasztó csoport. Az előtérben Puskás Já- nosné és Machlik Andrásné ragasztják a furnérlapokat a szekrényajtókra. A csoport dekádonként 100 kombinált szekrény furnérozását végzi cl

Filipinyi Lajos, a szövetkezet egyik legidősebb dolgozója negyvenhárom éve asztalos, de ma is fiatalos frisseséggel látja el a munkáját. Naponta 150—200 ajtó élfurnérozását csinálja meg, emellett egyik legaktívabb tagja a pártszervezetnek, s részt vesz a népfront tevékenységében is. Jövőre megy nyugdíjba.

Láng Pétemé betanított fényezö- nő. Három éve tagja a ktsz-nek. Csoportja októberben 104,3 százalékra teljesítette tervfeladatát. Három gyermek anyja, de nevelésük mellett mind az üzemben, mind pedig a IV. kerületben, lakóhelyén, aktív részese a nőtanács tevékenységének.

Rendben állnak egymás mellett a fotelkarok. Gazsó Géza ifjúsági vezető fényezi őket. Gazsó elvtárs a szövetkezet neveltje, megállja a helyét a termelésben, s a társadalmi munkában egyaránt. Évi átlagteljesítménye 103,1 százalék. A KlSZ-tá- borban nyolc rekamiét, négy' fotelt, s kamraállványokat készített társadalmi munkában. Ennek jutalmaként nyolcnapos NDK-beli utazásra küldte a KISZ megyei bizottsága.

A Békéscsabai Faipari Ktsz vezetőségének és kollektívájának erőfeszítése azt eredményezte, hogy a hosszú tél miatti, csaknem kétszázalékos tervlemaradást már majdnem teljesen pótolták. Év végéig pedig túlteljesítik a tervet, ötven Julika kombinált szekrénnyel többet adnak az üzleteknek az előirányzottnál. Emellett jól felkészülnek a következő évi feladatokra.

Fotó: Kocziszky László