Békés Megyei Népújság, 1963. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1963-11-28 / 279. szám
Idea. november 28. 6 Csütörtök Régi és új könyvek között a gyomai nyomdában Délután 5 órakor nyitottunk be Gyomán a nyomdába. A munkaidő már befejeződött, de Mala- tinsziky Lajos bácsit még dolgozószobájában találtuk. Lajos bácsi 1918 óta dolgozik a nyomdában, amelynek ma üzemvezetője. Sokat tud a nyomdáról, sokat tud a könyv kivitelezésének mesterség géről, művészetéről. Az ötvenéves Kner Nyomda régi könyvei és az üzem mai kiadványai közt lapozgatva töltöttük a délutánt. Malatinszky bácsi felidézte az üzem történetét, elmondta egy- egy remekbe sikerült régi vagy újabb kötetről, milyen esztétikai szempontok, stílusok, nyomtatási eljárások hívták végső formájában életre. „Pénz, hozzáértés és szaktudás híjáin — kontárként — 1882 június közepén nyitottam könyvnyomdát, olyan helyen, ahol ez a foglalkozás nemcsak hogy felleng. zős ábrándokra nem jogosított, de a megélhetés reményével sem kecsegtetett” — írja Kner Izidor, a nyomda alapítója, aki, mivel eredeti mestersége a könyvkötészet volt, valóban kontárként kezdte meg a könyvnyomtatást. Évekig napi tizenhat órát dolgozott, a szedést, nyomást maga végezte. Az üzem fellendülésének — hogy a századfordulón tizenketten, 1914. re pedig már százötvenen dolgoztak benne — fő oka és Kner vezérelve az volt, hogy a szabadversenyben nemcsak a „ki termel olcsót?”, hanem a „ki termel szebbet?” célkitűzése is számít. A századelő ízlését tükröző könyveket nézegetjük. Ezeket, a ma is rendkívül érdekesnek, szépnek, bár ugyanakkor furcsának ható kiadványokat a nyomda első nagy fellendülési szakaszában — mely 1908-ban következett be — nyomatták. Több tényező hozta létre ezt a fellendülést. Bekapcso- ' »»»■»'■ •■»»■■••»••••••••• lódott a nyomdai munkába az ala-í eIsuhant féI két lako_ pító fia, Kner Imre, s vele tért* fz elsuhant tel evben két lakof,,,, ... . . .... „ a I dalomba voltam hivatalos, hódit a könyvek külső megjelenő < ...... ___♦ Az egyiket Moszkvában tartóts eben a kor uj stílusa, a szecesz-* ... „. . , , . . , , 4 tak, a másikat a fenyesi tanyaszio - melyet napjainkban sokan ^ Békéscsaba határában elvetnek, de amely mégis a^ teg-J Az előbbiről máskor írok rész- modernebb mai stílusok eredő for- i ieteseri) az utóbbiról most. A rása — valamint William Morris, moszkva;t csak azért említem angol grafikus „szép könyv”-moz_J meg, hogy érintkezési pontokat, galma. Sokban hozzájárult a» hasonlóságokat és különbségeket nyomda fellendüléséhez a tulajdo-J találva összevethessem a fényesi- nosok haladó szelleme, ami meg. J vei... Szép volt mind a kettő, mutatkozott a kiadásban —Thomas j * Mann, Balázs Béla a szerzők kö- » A díszes meghívókat az eskü- zött —, de megmutatkozott aj vő előtt másfél héttel küldték nyomdái munkásokkal szembeni I szét Bokrétával felcicomázott, magatartásukban is. S nem cse-* hívogató legények helyett fénylő, kély részük volt az üzem fellendí-J fehér papíron adták tudtára a tésében a Gyoméról és környéké- ♦ rokonságnak, baráti körnek, hogy ről kikerülő kitűnő mesterszedők. JMokos Eszter és Dudás Tibor nek, akik fafaragó pásztorok fiai-*meS Birc* I,ona és Mokos György ból váltak kiváló nyomdászokká,* lakodalmát november 16-án tart- fejlett érzéket tanúsítva a „mí-*iák a fényesi tanyasoron, ponto- ves mesterség’ ’-hez. * sabban a helybeli kultúrház ka helyiségében. —■ „Maga fzeméílyének, aetének és különös tselekedeteinek mentsége Mellyet az Irégyek ellen, kik a közönféges Jónak ezaránt meg- gátolói, írni kénfzeritett Kolozsvárott, 1698 esztendőben”. Bibliofil ritkaság? — Kodály Zoltán kezdeményezésére adták ki Kner-ék Tótfalusi erősen németellenes könyva, melynek eredetija a kolozsvári múzeum őrizte. Az újranyomott példányokat azonos, baűhív szedéssel készítették — mondja Malatinszky Lajos. — Bátor kiállás, merész politikai magatartás volt Kner Imrétől kihozni a könyvet a fasizmus esztendeiben — fűzi hozzá. A nyomda haladó szellemű vezetőiről még ennyit: Kner Imre 1944-ben egy auschwitzi gázkamrában lelte halálát. Kozma Lajos még a háború előtt az építészet felé fordult, 1945 után az Iparművészeti Főiskola igazgatója lett. Kner Erzsébet és Albert iparművészek, kik szintén sokat tettek az itteni nagyhírű könyvművészet kialakításáért, a fasizmus elől Ame. rikába szakadtak. — Tavaly októberben meglátó, gáttá nyomdánkat Kner Albert, ma már nagynevű amerikai iparművész — emlékezik Malatinszky bácsi — és felsőfokú elismeréssel szólt a nyomdában látottakról. S már a mánál is tartunk. Válogatunk az elmúlt néhány év kiadványai között. A különösképp 1955 óta fellendült könyvkiadásunk legszebb termékei közt igen sok itt született. Nagyon tetszik Cyrano de Bergerac: Holdbéli utazás című könyve, melyet kiváló festőnk, Csernus Tibor illusztrált. — Mi minden kell ahhoz, hogy egy könyv ilyen szépre sikerüljön? — teszem fel a laikus módra fogalmazott kérdést Malatinszky Lajosnak. — Ezt felsorolni nem futná a délutánból. A pontos válaszra egy könyvtári irodalmat tudnék megjelölni. De a legfontosabb: a kötet külső formája a belső tartalmat fejezze ki. Erre kell legjobban a könyv tervezőjének, az illusztrátornak, s a kiadó műszaki gárdájának ügyelni. Minden korban másképp jelentetik meg a könyveket, az akkori idők esztétikájának megfelelően, de a forma mindig a tartalomból következzen. Mint itt, ennél a könyvnél, ahol például Csernus Tibor il- lusztrátori stílusa, a művész képzelete remekül illik a könyv témájához. A szépen, jól tervezett könyvet jól kivitelezni: ez már a nyomdászok mestersége — művészete. Az elmondottak alapján igyekszem nézni egy másik könyvet. Majakovszkij: Lenin. Raszter Károly fametszetei illusztrálják. Lenin alakja, á forradalom témája, Majakovszkij költői egyé. nisége, s a tömör fogalmazásai fametszetek — jól összeillenek. (Mint Derkovits Gyula: Dózsa fametszet-sorozatában a téma és a megformálás.) A lüktető, széttagolt majakovszkiji sorokat, a ritmushű, vizuális kifejezése miatt kézzel szedték. Szép könyv. ■ A nagy múlttal bíró és további fejlesztés előtt álló gyomai Kner Nyomda a korszerű ipar, a mai esztétika eredményeit felhasználva, továbbfejlesztette a régi nyomda tradícióit — ezt állapíthatjuk meg az újabb köteteket lapozgatva. Padányi Anna Kultúráiét vagy szórakoztató ipar? Ha elfogadható választ keresünk a címben megfogalmazott kérdésre, tudni kell azt is, hogy milyen vonatkozásban hangzik el. A kiindulópont: tágabb értelemben vett kultűrélet vagy csak kizárólag szórakoztatás-e a feladata művelődési otthonainknak? Erről beszélni azért is szükséges, mert úgy érezzük, hogy egy régebbi keletű jelenség erősödött fel néhány községünkben olyannyira, hogy a szórakoztató „ipar“ selejtesebb produkciói is mind nagyobb teret hódítanak meg. Szó sincs arról, hogy a szórakoztatásra, a látszólag minden különösebb nevelő, tudat- formáló szándék nélküli, jókedvű időtöltésre ne lenne szükség; a hiba akkor jelentkezik, ha zömmel csak ilyen program várja a művelődési otthon vendégeit. Sajnos, de való, hogy erre példákat hozni nem nehéz, az indok azonban, amellyel a sok táncestet, bált, magyarnóta-estet stb. magyarázzák, megint csak újabb régiókba viszi a problémát. „Kevés a pénzünk, valamiből fenn kell tartani az otthont és fizetni a szakkörvezetőket” — hangzik a válasz, szinte azonos megfogalmazásban mindenütt. Igaz érv ez? Nincs más lehetőség arra, hogy művelődési otthonaink anyagilag mind rentábilisak legyenek? Igen is, nem is. Igen, mert valóban kevés az a pénz, amivel egy meghatározott időszakban gazdálkodhatnak; nem, mert a legkönnyebb megoldást keresik és számítva a régi, maradi ízlés hatóerejére, azt mondják: „Egy jó magyarnó- ta-est vagy akár harmadrendű, de pesti! komikusbrigád attrakciója kihúz bennünket a csávából. Lesz pénz, mert jönnek az emberek.“ Ilyenkor aztán az is előfordul, hogy sokszorosan több energiát fektetnek az „attrakció" közönség- szervezésére, mint a tsz- akadémia előadássorozatára vagy megyei színházunk — történetesen — prózai előadására. A kultúráiét és a szórakoztató „ipar“ korántsem kibékíthetetlen ellentétben van még egy másik jelenség is: művelődési otthonaink és a vendéglátóipar küzdelme — a közönségért. Elszomorító panaszokat hallunk olyan helyekről, ahol a vendéglátás hetente rendezi silány — tisztelet az itt is adódó kivételnek — műsoros estjeit és az ilyen borízű hangulatba fojtott estekkel majdnem esélytelenül kell bírókra a művelődési otthon. „Vagy mi is azt csináljuk, vagy nem jön hozzánk senki” — legyintenek a kultúra munkásai, s bár nincs igazuk, sok példa mégis őket igazolja. A címben feltett kérdés tehát sokoldalú és sokféle gondot takar. Egy azonban bizonyos: szólni kellett erről, és már az is eredmény, ha gondolatokat keltettünk, és cselekvésre ösztönöztük azokat, akik a korszerű falusi népművelés útját építik, szépen faragott és egymáshoz jól illeszkedő kövekkel. Sass Ervin Lakodalom volt a tanyasoron... Az első világháború után követ-7 Unokabátyám lánya, s katonakezett be a gyomai nyomda máso. J fia határozta el magát a szép dik virágzása. Ekkor került az j tettre, örömmel fogadtam hát a üzemhez Kozma Lajos építész és^ SZjVélyes meghívást és a koszo- grafikus, ki főleg népies stílusele.j rúslegény tisztségét Esztike mel- makkel, népi-barokk fametszetek t jett. Annál is inkább örültem, meghonosításával gazdagította aj mert tanyasi lakodalomban még Kner Nyomda typographiáját.J nem voltam, s módfelett birizgált Kner Imre ekkortájt szinte a* a kíváncsiság: hogyan zajlik te múlthoz fordul a könyvnyomtatásJ egy ilyen népvidító ünnepély megújításáért: a régi írásokat, ko. J 1963-ban. rabeli typographiai formában je-I Mondanom sem kell, hogy az lenteti meg. De a könyvek terve- ? előkészületek ^ egy héttel koráb- zői nem utánoznak, hanem újraJban megkezdődtek. Készült a tefogalmaznak, az elmúlt korok! y»1té*zta:. ^emellték az elpusz- nyomdászati szókincsével élve. AJ tltand? Jószágokat ,evőeszközöket nyomda szellemében továbbra is ereztek be, ruhát, ajándékokat u ~ , n , t vásárolták a meghívottak. Anyám hu marad felvilágosult törekvése-♦ , , , , , .. „ ikhez (több hasonló szerző mel-J kiköltözött hoev segítse az ételleVamtfÍSta LUkáCS GyÖrgyÖtiés italbőség előteremtését. Több is kiadjak). J mint száz ház népét invitálták Régi könyv kerül kezünkbe. ♦ meg az örömszülők „ha lagzi, hát Misztótfalusi Kis Miklós XVII. í tegyen nagy” alapon, s ez az em- ■zázadi magyar író és nyomdász * bersereg — ugye — nem éhezhet, nem szomjazhat. Rengeteg csirke, kacsa telte halálát, a birkáról, disznóról nem is szólva. A polgári esküvőt pénteken délután tartották meg. A templomit szombaton. Bár mind a négy fiatal formaságnak tartotta ez utóbbit, a szülők kívánságára nem ellenkezett. El sem tudnák viselni, ha megszólnák őket meg aztán gyönyörködni akarnak a gyerekekben — mondták a szülők, s ez elten nem illett a gyermeki apelláta. Valamit adni kell a szemnek is, pláne a tanyasoron, ahol minden esemény sokáig beszédtéma, ahol miég tartják magukat a régi szokások, Hiedelmek. Bár új életformát formál itt is néhány éve a nép, a szívekben nehezebben mocorog az új, mint a nagyobb településeken ... A Mokos-rokonság nagy része szombaton reggel érkezett meg a tanyasorra. A legtöbben Csabán élnek, gyári, üzemi munkások, hivatali emberek. Esztike vezérletével gyalogoltak be az állomásról. Ö- már hajnalban beült a csabai fodrászüzletbe, szőke hajsisakját csinosíttatni. A vendégsereg ajándékokkal, tortákkal (cukra "^remekekkel) felpakolva, bimbózó jókedvvel köszöntött be a lakodalmas házba, ahol Kissné útmutatásai nyomán már készült a dús lakoma nagy választéka. A Dudás-portán, a csabai gépállomás tőszomszédságában és Biro- séknál hasonló volt a sürgés-forgás. Délelőtt 11 óra előtt toppant be a friss férj: Dudás Tibor a Mo- kos-házba. Akik még nem láttuk, igencsak megnéztük. A magas, vállas, szelíd tekintetű, dióbarna üstökű Tibor feketében feszített, vakító fehér ingben, kesztyűvel, csokornyakkendővel. Ha nem tudjuk, hát művészet tett volna kitalálni, hogy szerelő a gépállomáson. Eszti talpig tüllben, talpig fehérben várta. Róla sem lehetett megállapítani, hogy szövőlány. Pedig az, a pamutszövőben, már évek óta. A két Mokos testvér a kultúrház felcicomázott boltozató nagytermében búcsúzott el szüleitől. A beszédet a Május 1 Tsz könyvelője mondotta el násznagyi méltóságához illően. A falról Gagarin mosolygott rájuk vörös papírkeretből ... A tanyavilág apraja-nagyja díszkíséretében szálltunk taxikba — amiket a városból rendeltek ki. A hintózás helyett autóval mentünk át a városon. Dudáséknál költöttük el az ünnepi ebédet. A Biros portára egyetemista unokahúgom kísért el — koszorúslányi minőségben — Mokos Gyurkát. Mi Dudáséknál roppant jól éreztük magunkat. Az ebéd aláfestő muzsikáját magnetofonnal biztosították. A násznép egy részét CA betűjelű kocsik röpítették el a nagytemplomig. Olyan rokonok is voltak, akik már autóval büszkélkedhetnek. A szertartás és a fényképezke- dés. után mind a két ifjú házaspár a fényesi kultúrházhoz tartott. A vendégsereg úgyszintén. A kettős lagzi epilógusára itt került sor. Négytagú dzsesz-zenekar húzta a vacsora utáni talpalávalót. Eszti szomszédságában jóleső megállapításokra pazarolhattam időmet. A roskadozó asztalok mellett ülő emberek hovatartozását, foglalkozását nagyon nehezen tudtam kideríteni. A tanyasiak is, a városiak is nagyon egyformán öltözve vegyültek el. .Úgyszólván csak szójárásuk, akcentusuk árulta el, hogy ide vagy oda tartoznak. Hogy ezt láthassam, már ezért is érdemes volt eljönni... Éjféltájban, amikor szemünk fé- nyesedni, fülünk tüzesedni, hangunk ércesedni kezdett, s már bo- kázni óhajtott bennünk a jókedv, megtartották a menyecsketáncot. A két ifjú asszony átöltözött, s felkészült az első asszonyi kereset összetáncolására. Tízeseket, húszasokat, százasokat leveleztek bele a két szitába az emelkedett hangulatú rokonok, barátok. Volt miből adni, hiszen a szövetkezetben igen szépen keresnek az emberek minden hónapban. A fiataloknak időbe tellett, míg összeszámolták a szép kis hozományt... Reggelig, kivilágos-kivirradtig mulatott a tanyasor, népe, a rokonsággal együtt. Mikor a pirkadatban az állomás felé tartottunk, eszembe villant a moszkvai esküvő. Az kisebb, kevésbé látványosabb volt, mint ez, de ugyanilyen meghitt hangulatú. Akárcsak ott, itt is autóval mentek az esküvőre a fiatalok, rengeteg ajándékot kaptak, roskadoztak az asztalok az ételtől, italtól. Itt is, ott is nagyon boldogok voltak, hogy ^nálló életet kezdhetnek el, immár a sajátjukét. Még a lakás- problémáik is hasonlítanak: egyelőre szüleik házában laknak, s közben lakásra gyűjtenek. Éljen k boldogan a moszkvaiak is, a fényesiek is. Tiszta szívből kívánom. Pallag Róbert l
