Békés Megyei Népújság, 1963. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1963-11-26 / 277. szám

»63. november 36. 4 Kedd GYÁR határszélen Elhagyjuk Mezőhegyes utolsó házait, gidres-gödrös úton zötyö- günfc a kendergyár leié. Őszi ra­gyogás kísér. A mezők csendesek, a iák vetkeznek, sárga lombsző- nyeget terítenek elénk. ­Az egyik útkanyarban határőr bukkan fel. Szívélyes, gyors iga­zoltatás. Alig néhány száz méterre nyújtózkodik a határsáv. Idekék- 1 emel» a távoli hegyek. Jószág taposta ösvényen, leko- pasztott halszálkaként eget bökö- dő nyárfák sora között kanyaro­gunk be a gyár udvarára. Mosolyt fakasztó látvány fogad: egy békésen várakozó csacsicsor­da. Nem holmi szamár-rezervátum van itt, ezek az igénytelen, szívós párák fontos szolgálatra hivatottak. Ök vontatják a feldol­gozásra szánt kenderrel kúpozott kocsikat — pontosan harminc­nyolcán — felváltva. Olcsó, néma s,mozdonyok”. Megadóan bólogat, va baktatnak a sínpár között? oda- vissza, oda-vissza egész nap. Egyenként egyszerre nyolcvan má. zsa kendert is elhúznak az üzem kapujáig, ahol aztán a gépeké a szó... Éppen reggeli-szünet van. Szétnézünk egy kicsit a telepen. Az üzemi épületektől keletre ré­gen épített, hosszú házak sorakoz­nak. A munkáscsaládok egy része ezekben lakik már évtizedek óta. A gyárat 1880-ban alapították a hajdan volt állami birtokon. 1927- ben, pünkösd szombatján a törő- rázó része földig leégett. Újjáépí­tették, új gépekkel szerelték fel. Azóta megállás nélkül dolgozik. Persze a technika változott. Foko­zatosan kicseréltek minden ósdi alkatrészt. A lakásokat nem cserélték ki. Kevés fényt engednék be az ab­lakok, sok a földes szoba. A mun­kások építenének új házakat, de itt nem érdemes építkezni. In­kább a faluban emelnek házat. Közelebb az üzletekhez, orvoshoz, vasúthoz, kultúrához. Ide csak ko­csival lehet kijutni, télen még azzal is nehezen. Nincs bekötő út, nehéz megközelíteni a gyárat. Egy sokatmondó hír hozott ide: a kollektíva jól teszi dolgát, túltel­jesíti éves tervét, exporttervét, nyolcszoros élüzemhez illően. Milyen ez a kollektíva a világ zajától távol? összetartó, fegyel­mezett, öntudatos vagy csak egy­szerűen a pénzért „hajt”? A választ könnyű megfogalmaz­ni. Szereti kis üzemét, eddig min­den évben teljesítette tervét, s az idén sem akarja alábbhagyni. Öntudatosan, szorgalmasan dolgo­zik a nem éppen ideális körülmé­nyek között. A munkásszív nem­csak a testnek, de a szép tettek­nek is motorja... Az igazgató — Tulkán János — irodájában asszony—lány-koszorú­ba kerülök. A szünetet kihasznál­va arról heszélgetnek, hogy mi akadálya van szakmai továbbkép­zésüknek. ök semmilyen oktatásra nem vál­lalkoztak, se párt-, se KISZ-, se üzemi oktatásra nem járnak. Le­hetnek vagy tizenöten. Elbeszélik, hogy mennyi a gond a családdal a munka után. Nehéz időt szakí­tani a tanulásra. Van, aki azért nem tud jönni, mert korán zár az óvoda, haza kell vinni a gyereket. — Ha csak ez a hiba, akkor az óvodát 5 óráig tartjuk nyitva — határoz az igazgató —, ameddig az oktatás tart.. Másnak otthon van a gyereke, míg ő dolgozik, a férje foglalkozik vele. Amikor az asszony műszak­ja lejár, a férfié kezdődik. — Van még hely az óvodában... — csillan fel az igazgató szeme. Az asszony megnyugszik. Ha így van, beadja a gyereket, eljár ő is a szakmai tanfolyamra. A negyedórás beszélgetés végén mindenki megígéri, hogy részt vesz a következő heti foglalkozá­son. Ez azt jelenti, hogy az üzem minden dolgozója tanul! A kék overállos kis hadsereg za. jósán munkakezdésre készülődik, mi négyen még maradunk. Az igazgatóval, a párttitkárra] és az szb-titkárral a munkaverseny­ről beszélgetünk. Van mit felje­gyezni. A rostkikészítő vállalat szegedi kirendeltségének nyolc- gyára között éves verseny folyik. Az év derekán megejtett értékelés szerint a mezőhegyesiek a má­sodik helyet szerezték meg. Mivel a múlt év végén elsők lettek, az idei év végén is szeretnének egy hellyel előbbre rukkolni. Hogy céljukat elérjék, a gyáron belül is versenyeznek, jobbnál jobb eredményekre törekednék. Négy törő-, két kéckészítő és három A saten *f ehérnem ü divatos kellemes iselet Satén női kombiné 96,— Ft-tól Satén női hálóing 180,— Ft-tói tilóbrigád versenyez, köztük- a Dudás-brigád a megszervezett Szo­cialista brigád cím megtartásá­ért. A beszélgetést követő üzemi sé­ta arról győz meg, hogy ez a lelkes kollektív^ jobb munkakörülményeket érdemelne. A tilózóknál olyan -poros a levegő, hogy kellemetlen léleg­zetet venni. Az elszívóberendezé­sek gyenge teljesítményűek, rá­adásul kevés is van belőlük. Ezen mihamarabb segítenie kell a vál­lalatnak. A dolgozók egészsége drága kincs. Ennek erre az üzem­re is vonatkoznia kell. A szakszer­vezeti bizottság is többet tehetne a dolgozók érdekében, mint eddig tett. Kézvédő kesztyűket sze­rezhetne be, jobban kardoskodhat­na az arcvédő eszközök használata mellett. Nem működik rendesen a poz- dorja-elszívó sem. Javítását az ál­lami gazdaság gépjavító műhelye vállalta el. Vajon eleget tesz-e ígé­retének december végéig? Kevés a raktár, nagy gondot okoz az exportra készített termé­kek tárolása. Ha az alagútáztató félbehagyott építkezésén hullám­lemezt szerejnének a falakra, meg­növelhetnék a raktárteret. Ke­vés befektetéssel sokat nyernének, s kevesebb bosszúságot nyelnének. Íme, van itt öröm is, gond is bőven, mint a legtöbb gyárban. Ám, a gondok ellenére megbirkó­zik feladataival a munkásgárda. Ügy mint tavaly, s az elmúlt más­fél évtizedben. Jó érzés ezt hírül hozni ebből a határszéli gyárból. Pallug Róbert A Pamuttextilművek békéscsabai gyára teljesíteni tudja éves tervét Békéscsaba egyik legpatinásabb üzeme, a pamutszövő minden ed­digi évi termelési tervét felül­múlja az idei. Az üzemben de­cember végéig 7 millió 639 ezer 700 méter vásznat kell szőni, egy­millió méterrel többet, mint ta­valy. A feszített tervet nem a munkáslétszám növelésével, ha­nem különféle műszaki intézke­dések segítségével teljesíthetik. Hogy mennyire sikeresen bir­kóznak meg a nagy követelmé­nyekkel a műszaki és munkás­gárda, arra mi sem jellemzőbb, mint a negyedéves tervek alaku­lása. A féléves tervet 102,1 száza­lékra, harmadik negyedéves ter­vet pedig 101, 2 százalékra telje­sítették. Az ütemes termelés következ­tében a negyedik negyedévben a legyártandó 1 millió 845 ezer 800 méter anyagból 1 millió 138 ezer 800 métert már elkészítettek. Mindennap teljesítik a napi ter­vet. Ha december végéig hasonló ütemben dolgoznak a gyár mun­kásasszonyai, lányai, akkor az éves terv 1,8—1,9 százalékos túlteljesítése várható. A mennyiséggel semmi baj nincs, csupán a minőségre kell gondosabban vigyázni az elkövet­kező hetekben. NAPTAR 1963. november 26., kedd. — 85 évvel ezelőtt, 1878-ban szerkesztette meg Thomas Edi­son a grama fon ősét, a fonográ­fot. Az első készülékeken a hanghullámok rögzítése viasz­hengerre történt, olyképpen, hogy a hullámokat hangtölcsér- rel fogták fel s egy rugalmas hártyán és az ahhoz kapcsolt tűn rezgést keltettek. Ezek a rezgések kerültek rá a viasz­hengerre és onnan újra lejátsz­hatók voltak. EDISON FONOGRÁFJA Fotó: Smithson Intézet, Washington. — November 26-a, a Mongol Népköztársaság nemzeti ünnepe arra emlékezésül, hogy 1924-ben ekkor alakult meg a köztársa­ság és fogadták el az új alkotmányt. * — 190 évvel ezelőtt, 1773. november 26-án indult el James Cook angol tengerész a „Resolution” nevű hajójával Űj-Zé- landiból a déli kontinens felkutatására. GERŐ JÁNOS (31.) A hosszú ünnepi asztalt az ud­varon terítették meg. Fölé lu­gast emeltek, akácfákat ástak le és annak a gallyával borították be a sátorszerű alkotmányt. Az asztalfőre őket ültették, jobbra, balra pedig a vendégeket. Bizo­nyára nagyon türelmetlenül vár­ták már az autót, mert ahogy megérkeztek és a csókolózáso- kom meg a gratulációkon átes­tek mindjárt hordani kezdték a levest. Mielőtt merítettek belőle, meg kellett csókolni egymást. Apósa mondott valami köszön­tés-félét, és Várnagy néni, a sza. kácsné is, aki maga hozta be az első tálat. Az emberek derültek a mondókáján, erről jött rá, hogy valami pajzánsággal fejezte be a köszöntőt. Otthon, gyermekkorá­ban nemegyszer megfordult la­kodalomban, számított erre. Teg­nap este is eszébe jutott, mivel kell szembenéz nie és azt hitte, majd elpirul. Most maga is meglepődött, mennyire nem ér­dekelte ez a gyerekes malacko- dás. —• Aranyoskám, koccintsál ve­lem Is! — jött hozzá anyósa fá­tyolos szemmel. — Vigyázzál ám erre a mi fiúnkra, ha lehet, mindig úgy legyen, ahogy te akarod. Mert sokszor vigyázni kell rá még mindig, mint valami gyerekre... Jóska átölelte őket és mindkét arcukat megcsókolta. — Csak becsüld meg, hallgas­sál rá, akkor sose lesz baj köz- tetek — mondta anyósa komo­lyan. Az asztal túlsó végében a fér­fiak nótába kezdtek. Muzsika­szó kapcsolódott be a lármába, megérkeztek a zenészek is. Erre megint koccintani kellett és fe­nékig inni a poharat. Asszonyok sürögtek, hozták a bort meg a sült húshoz a savanyúságot és kí- nálgatták a vendégeket. Apósa nem csatlakozott a nó- tázókhoz. Jobb kéz felől ült, né. hány méternyire tőlük, és az idő­járás mostohaságáról panaszko­dott Budainak. Valami kútfúrást emlegettek, de sehogy se tudtak megegyezni a dologban. Vacsora után Marika ruháit akart cserélni. — Gyere, én majd ügyelek, hogy nyugodtan Öltözhess — mondta Jóska és kézen fogva ki­vezette a székek közül. — Korai lesz még megszökni! — kiáltották rájuk tréfásan, s egy percig kénytelenek voltak megállni a vizslató tekintetek kereszttüzében. Abba a szobába mentek, ame­lyiket az öregek nekik szántak. Erzsiké segíteni akart, előresi­etett és a szekrényből kiemelte a könnyű kis nyári ruhát. Jóska becsukta maga után az ajtót, há­tát a deszkának támasztotta. Idegesen aprókat köhögött, mint •ki éppen mondani akar valami fontosat, csak még készülődik rá. Erzsiké elértette, bocsánatké­rő szemmel nézett rájuk és ki akart menni, hogy kettesben maradhassanak. Jóska már nyi­totta is az ajtót, amikor Mari­ka hangja megállította: — Erzsiké, nagyon kérlek... — Akkor én? — kérdezte Jós­ka alázattal, kissé megbántva. — Maradhatsz, de Erzsikének segíteni kell — mondta nyugod­tan, s már vette is le ruháját. Nagyon hálás volt Erzsikének, amiért előrejött és megszabadí­totta ettől a kínos jelenettől. Így nem mondhatják odakint, hogy azért szöktek meg. Jóskának persze mindegy lenne, mit szól­nának, de neki nem! Ne plety­káljanak holnap, hogy az asz- szonyka tüzesv'.ű ám, megszö­kött még az asztaltól is. Az udvaron borízű kiáltások fogadták: — Éljen az új asszony! Éljen az új pár! Az elsőt férjével táncolta, azután a tanú, Hegedűs Imre következett. — Ejh, de irigylem a barátomat, micsoda szerencsé­je van — ízetlenkedett, miköz­ben vastag tenyerét a melle alá csúsztatta és ujjaival babrálni kezdett. — Ilyen takaros kis asz- szonyért és is hajlandó lennék megnősülni. Mindenkivel táncolni kellett, mert nem sérthette meg a roko. nokat, jó ismerősöket. Tűrte a célozgatásokat, a sunyi félmon­datokat, ami mind arra vonat­kozott, hogy milyen jó lesz ne­kik nemsokára. Közben férjét kereste a szemével, könyörgően

Next

/
Thumbnails
Contents