Békés Megyei Népújság, 1963. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1963-11-21 / 273. szám
IMS. november 21. 5 Csütörtök 1963. november 21., csütörtök. HERMANN SUDERMANN 25 évvel ezelőtt, 1938. november 21-én halt meg Hermann Su- dermann német író, a naturalizmus egyik élöharcosa. Legsikerültebb regénye (Frau Sorge — 1887) szűkebb hazájában, aMe- mel-vidéken játszódik le. Két történelmi regénye magyarul is megjelent. Hatásos jelenetekben bővelkedő drámáit a század elején nálunk is játszották („Az otthon”, „A házasság”, az egy- felvonásosokból álló Morituri- sorozait). 150 évvel ezelőtt, 1813-ban e napon halt meg Giambattista Bodoni olasz nyomdász, világhírű betűmetsző. Főleg bibliofil jellegű, a görög és római írók kiadásai nevezetesek. Nevét a nyomdászatban több antikva és kurzív betűtípus őrzi. * Érdekes találmányok és felfedezések: 155 évvel ezelőtt, 1808-ban fedezte fel Étienne Malus francia fizikus a fény polarizációjának (sarkifásának) jelenségét. * 120 évvel ezelőtt, 1843. november 21-én született Gaston Tissandier francia természettudós, a repülés úttörője. 1875-ben léggömbjével 8600 méterre emelkedett fel, 1883—1884. években elektromos meghajtású léghajóval kísérletezett. 140 évvel ezelőtt, 1823-ban fedezte fel Ferdinand Vrangel orosz tengernagy az Északi Jeges Tengerben, Kelet-Szibéria partjai előtt fekvő 4700 négyzetkilométernyi területű, gleccserekkel és tundrával borított Vrangel-szigetet. A legjobbak között Több mint másfél éve hirdették meg országszerte a „Tegyük szebbé boltjainkat” versenyt a kereskedelmi egységek részére. A tavalyi versenyt a Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat nyerte meg. Az idei verseny november 7-én zárult. Az értékelés után öt első helyezettet hirdettek ki, közöttük a Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatot. Első helyezést ért még el a Debreceni Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat, a Dunaújvárosi Kiskereskedelmi Vállalat, a Győr-Sopron megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat és a Vas megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat. Mind az öt vállalat 40—40 ezer forintot kap berendezések vásárlására és négy-négyezer forint készpénzt. Megyénk vállalata méltán érdemel elismerést sikeres szerepléséért. I Tji'íjifiik uiéq szebbé az életüket Még egyszer a bélmegyer-fáspusztai nevelőotthonról Alig két hete, hogy szerény, de mégis ünnepélyes keretek között Bélmegyer-Fáspusztán, a volt Hoyos-kastélyban felavatták az ország 111. nevelőotthonát, ahol nyolcvan, az általános iskola alsó tagozatába járó kislány és kisfiú kapott meleg, barátságos otthont. Már az avatási ünnepségen megemlítette Szászfalvi László Békéscsabán állomásozó katonái nyújtották: nyolc nap leforgása alatt ideiglenes telefonvonalat építettek ki a községtől mintegy öt kilométerre fekvő kastélyig, hogy az esős, sáros időjárás beköszöntővel se legyenek elvágva a külvilágtól. A telefon valójában ki sem fejezhető érték számukra, hiszen megfelelő bekötő ök üzennek, de most éppen az ebéddel vannak elfoglalva. igazgató, hogy a különböző társadalmi szervek, intézmények mennyit segítettek az otthon 80 kis lakójának. A segítség egyik legszebb példáját néphadseregünk út hiányában még jó időben is nehéz megközelíteni a távoli nevelőotthont. Az ünnepség után Bélmegyer- Fáspusztán elkövetkeztek az egyJövőre megkezdhetik a békési fürdő bővítését Az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat debreceni kirendeltsége elkészített Békésen egy 1200 méter mélységű termálkutat. A kút 51 Celsius hőmérsékletű vizet ad, amit a békési fürdő bővítésére használnak fel. A feltárás, után most már lehetőség nyílik arra, hogy jövőre megkezdhessék a fürdő bővítési munkáit. még fogva tartották a vizet, s a mély fekvésű talajokon még nem volt katasztrofális a helyzet. A két kút, amelyet Szatmári Imre emberei fúrtak, szinte öntözésre készen állt. Mégse érték vele semmit, mert a szívó- motor, amit már hónapokkal élőbb megrendeltek, nem akart megérkezni, hiába sürgették. Pedig most már minden nap tetemes veszteséget jelentett. Ráadásul a vízügyi igazgatóság megbízottjával is meggyűlt a bajuk. Bujdosó egyik délelőtt éppen a baromfifarmra lo. vágóit be, amikor Kovács Miska, a legfiatalabb traktoros utolérte az életveszélyesen robogó Zetorral. — Agronómus kartárs, szétrombolják a duzzasztónkat! —- kiáltotta a gyerek és kézael- lábbal magyarázta, hogy semmiképpen sem lehet a vfzügyise- ket lebeszélni az istentelen munkáról. A lovát kikötötte azonnal, s felkapaszkodott a Zetorra. Amikorra odaértek, a rombolók már belegázoltak a vízbe és kezdték szétszedni a gerendákat. — Mit akarnak emberek, nincs ennél jobb dolguk? — támadt rájuk erélyesen. Azok azonban nem zavartatták magukat, ott erőlködtek a süppedő latyakban, mintha nem is szólt volna hozzájuk. Két zárófát már ki is emeltek, és a víz megindult parányi vízesésszerűen az alsóbb szakaszba, — Hagyják abba azonnal! Nem hallották, hogy hagyják abba? — kiáltott most már dühösen. Erre már a legidősebb ember válaszolt. — Ez a parancs, kérem. Nekünk nem maga dirigál, hanem a vállalat. — Mit ugrál itt tulajdonképpen? — gúnyolódott egy húsz év körüli szőke gyerek, aki legszorgalmasabb volt a rombolásban. Kiabálással és erőszakkal nem boldogulhatott, ezért megpróbált a lelkűkre beszélni. — Emberek, gondolják meg, mit tesznek! Maguk is tudják, hetek óta nem volt eső. Ha ezt a kis vizet itt eleresztjük, kiszárad a föld teljesen, még a laposabb részeken is kisül minden. — Ez parancs — dünnyögte újra az idősebb. — Nem mehetünk vissza dologvégezetlen, minket ezért fizetnek. A drága víz egyre folyt, s ha a következő zárófát is kiemelik, elszökik pár óra alatt Nézegették egymást gyanakodva, ellenségesen. A közeli földekről emberek jöttek oda, azok is beavatkoztak a vitába. Cseke-Ko- vács, aki az imént még kapált, most letelepedett a gátra, és miközben cigarettára gyújtott, így okoskodott: — Megértjük mi, hogy ez a parancs, de ez csak tévedés lehet. Az agronómus kartársék majd elintézik telefonon a maguk vezetőivel, addig is ballagjanak szépen haza. Mondják meg, mi nem engedtük szétszedni a duzzasztót. Azt is mondhatják, hogy többen voltunk, erőszakoskodtunk. Mert annyit előrebocsájthatok, ha még egy szál fát kihúznak onnan, csakugyan összeveszünk. A vízügyisók meghökkenve néztek Cseke-Kovácsra. Az meg közelebb húzta keze ügyébe a kapát és tovább oktatott: —- Nagy marha lehetett, aki maguknak' ilyen utasítást adott. Ha valami baja volt, előbb a mi vezetőségünkkel kellett volna megbeszélnie és csak azután magukkal. — Ügy is van — helyeseltek a téesz emberei. A kanálisban topogó emberek látták, itt már befejezték a munkát, akár tetszik, akár nem. Még megpróbáltak ugyan hencegni, de már csak kifelé kapaszkodva. — Ennek még folytatása lesz. A csatornában nem dirigálhatnak. Cseke-Kovács cinkosan Bujdosóra nézett, aztán Kovács Miskának intett: Gyere csak, fiam, rakjuk vissza, amit itt ezek kiszedtek — és komótosan felgyűrve nadrágja szárát, belegázolt a vízbe. Bujdosó megnyugodva hagyta el a csatateret. De azért a vízügyis emberek nagyon elrontották a kedvét. Egész délután lógó orral járta a határt, kerülgette a megsárgult árpatáblákat. Még enni is elfelejtett, csak a tanyaközpontban jutott eszébe, hogy nem ebédelt. Mielőtt azonban hazaszaladt volna, még benézett az Irodába. Alig tette be a lábát, berobogott a szobába az öreg brigádvezető. Ledobott néhány kalászt az asztalra és homlokát törülgetve mondta: — Aratni kell az olasz búzát. 5 Azonnal. i : A kopasz búzaféjekből kiper-5 gett néhány szem hivalkodóan, i Azonnal látni lehetett, kaszára* érett. — A kombájn! Szóljunk a! gépállomásnak! — nyúlt a tele-j fon után Piroska. Bujdosó a fejét rázta. — Ennyiért nem hívhatjuk ki a gépet. Az túl költséges lenne. — Ilyen bűzét még nem láttam — dörmögött Várnagy. Máris pereg. Éjjel kellene, most hamar felikél a hold, éjfélre akár készen is lehetünk. Én szólnék Szakáll komának meg Cseke-Kovácsnak, azok hívnának magukkal még embereiket. Bujdosó elvtársék meg értesíthetnék itt a tanyaközpont körül a fiatalabb tagokat, hogy ne csak öreg csontok legyenek. Az ötlet megvalósíthatónak J látszott. Bujdosó kérdezgette ai neveket, Piroska meg közbe-í szólt: • — Én is elszaladnék néhányj helyre szívesen. A busz indulá-j sáig még van időm, a vlrágosi- ; akat értesítem. (Folytatjuk) Bélmegyeri úttörők látogatták meg az otthon lakóit. Képünkön Lovas Miska a kürtöt mutatja Bartha Évának és Gógyor Tibinek. szerű hétköznapok, a nevelés-oktatás számtalan gondja, problémája itt is jelentkezett. Kiderült, hogy a délutáni szabad időt alig- alig tudják kitölteni, mert a nyolcvan gyermeknek nincs elég játéka. Az igazgató és a nevelők úgy döntöttek, hogy még egyszer a társadalom segítségét kérik, és mivel eddig még nem csalódtak, úgy érzik, most sem csalódhatnak. Arról van szó, hogy — ezúttal elsősorban — az üzemektől kérik: adjanak a íáspusztai gyerekek számára hulladéktextíliát, hulladék faanyagot vagy bármi mást, amiből ők maguk játékokat barkácsolhatnak. Annyi mindent kaptak már eddig is államunktól, a gyönyörű otthon, a berendezés mind csodaszép, egy-egy gyereknek remek kis „ruhatára” van, de a játékokra nem jutott elég pénz. — Csinálunk mi magunk! — határozták el a nevelők, és a gyerekek boldogan fogadták az ötletet. Ezért hát a kérés: nem nagy dolog, biztos, hogy vehetnének egy csomó játékot hamarosan, de nekik szebb lesz, jobb lesz, amit maguk készítenek. Az értesítést levélben várják vagy telefonon, a Bélmegyer 6-os számon. Aztán egyszer, ha majd arra járnak azok, akik most bizonyára megsegítik őket: megnézhetik, mi lett mindabból, amit adtak. Szívesen látják őket, mind a nyolcvanan. (S) Kit bántottak ezek a fák? Békéscsaba sok-sok utcájában az utóbbi hetekben szorgos kezek facsemetéket ültettek el. Milyen szép is lesz évek múlva a zöldellő fács- kákkal ékes utcák sora! Utána még néhány év és dús lombkoronával védik a járókelőt nyaranta a perzselő naptól, énekes madaraknak adnak szállást és lélegzetükkel frissítik a levegőt. Mint, akit szíven ütöttek, úgy hallgattam a hírt, hogy a csabai Lajta utcában egyik éjjel, jobb szórakozást nem találó, beszeszelt fiatalemberek a nemrég elültetett suhángo- kat véges-végig kitördelték. Elmentem a helyszínre, a látvány még szívfacsaróbb volt. Derékba tört, csonkult fácskák vádlón mutogatták iszonyatos sebüket. Kit bántottak ezek a fák, hogy vandál módon így elbántak velük? Kik lehettek azok a kegyetlenek, akik ilyesmire vetemedtek? Mit szólnának ők, ha valaki letépné róluk és szétszaggatná ruhájukat puszta szórakozásból? Minek ártanák az ilyet? Fogjanak össze az utcák lakói és • adáiyozzák meg a garázdaság minden megnyilvánulását! — húr —
