Békés Megyei Népújság, 1963. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1963-11-20 / 272. szám

»963. november 20. 3 Szerda Bakkdaruk és öntözőberendezések készülnek egyiptomi megrendelésre Gyulán Az Egyiptomi Köztársaság megrendelésére a Ganz-MÁVAG bakkdarukat és a szivattyútelepekhez szükséges Öntözőberende­zéseket készít és készíttet hazánk különböző vállalataival. Töb­bek között a vízgépészeti vállalat II-es számú gyulai gyárrész­lege a bakkdarubél 14-et és hét szivattyútelephez szükséges csö­veket készít az egyiptomi megrendelésből. A már kész és ké­szülő bakkdarukat az udvaron sorakoztatják fel. mmwwMWWvwwwwwwwwwwwwwvwmwMwtvv Békéscsabán és Battonyán megkezdődött a dohány feldolgozása Jól fizetett a dohány megyénk termelőszövetkezeteiben. Mig ta­valy 860 kilót szedtek le egy hold­ról, addig az idén 10 mázsa a holdanként! átlagtermés. A megye hatvan szövetkezeti gazdaságában 1400 holdon ter­mesztett növény beváltása és fel­dolgozása (ez utóbbi csökkent mértékben) a békéscsabai és Bat- tonyai Dohánybeváltó Üzem gondja. Szeptember végén, októ­ber elején mindkét üzemben megkezdték az átvételt és a fel­dolgozást. Eddig mintegy ezer mázsa dohány került a raktárak­ba. összesen 13 és fél ezer mázsa átvételére számítanak a két tele­pen. A termés 70 százalékát az idén, 30 százalékát pedig február közepéig veszik át. A beérkező termés 40 százalé­kát Békéscsabán és Battonyán ter­mészetes úton fermentálják, 60 százalékát Nyíregyházára és Deb­recenbe küldik el mechanikai, il­letve gépi fermentálásra. ban vagyunk, mindketten l«jrwmmistáiknak valljuk ma­gunkat. De nekem olyan érzé­sem van, amikor Kálmán And­rással vitatkozom, hogy mi nem egy pártba valók vagyunk. Ha hízelegsz, jó ember vagy. De ha ellent mersz mondani, befeketí­telek, kitöröm a nyakadat és százszor megemlegeted, hogy az utamba álltái. Hogyan érthetnék én egyet ilyen emberrel? — Mondja csak, magának ilyen „hízelgő” véleménye van a járás többi vezetőiről is? Bujdosó a fejét rázta. — Nem... hiszen nem is is­merem őket. Mindenesetre néha ellátogathatnának hozzánk. Azért, mert távoleső tanyán la­kunk, találhatnának érdekes dol­gokat nálunk. Még nem isme­rem a járási párttitkárt. De,biz­tos vagyok benne, ha két hó­nappal ezelőtt elmondhattam volna neki a tervünket, nem lennénk elrettentő példa minden értekezleten. A majortól másfél kilométer­nyire, egy csenevész kis tölgy­fás mellett a járási kiküldött megállította az autót. A szélső fák alatt térdig ért a zöld kalá- szú cigánybúza, arra mutatott. — Pihenjünk egy kicsit. En­gem nagyon érdekel, amit az elvtárs mond, szívesen hallga­tom. Ügy látszik, még mindig rá­érünk — gondolta Bujdosó és mivel olyan emberre akadt, ölei­nek egyszer kiöntheti a szivét, mindjobban belemelegedett a beszédbe. Elmaradhatatlan kis noteszét elővette, abból sorolta a számokat, tételről tételre bizo­nyította, hogy mennyivel jobban jár a szövetkezet az új elosztási móddal. A vendég csak néha tett meg­jegyzést, mindig lényegbevágó­an. De Bujdosó még mindig nem vette észre, kivel áll szemben. — És mondja csak, a cukorré­pát meg a napraforgót hogyan műveltetik? Mindkét növény ál­lami monopólium, abból nem adhatnak részt. — Igen, ezen sokat gondolkoz­tunk. Mivel akkora volt a bizal­matlanság, abból is százalékot ígértünk. Csak nem természet­ben. A tagok részesedését is a szövetkezet adja le, ezután ki­fizeti a húsz százalékot. — Tehát ennyiért dolgozott a tag? — Nem! Ez csak a részesedés. Ezenkívül a cukorrépáért tizen­öt, a többi kapásoknál tizenkét munkaegységet írunk jóvá hol­danként. A járási kiküldött; sokáig hallgatott. Egy fűszálat rág­csált és maga elé bámult. „Nem buta fickó ez az agronómus, bár korához képest elég beképzelt­nek látszik” — állapította meg. Aztán az jutott eszébe, hogy az új jövedelemelosztási módszer miatt kérdőre vonhatják a járás A békéscsabai tsz-ek terve: minden ezer hold földhöz egy mérnöki képzettségű szakember Beszélgetés Kovács Ferenc elvtárssal, a mezőgazdasági osztály vezetőjével Ahogyan szövetkezeteink fejlőd­nek, úgy nő a mezőgazdasági szak­emberek létszáma is a gazdasá­gokban. Sok olyan szövetkezetünk van már, melyeknek egyetemet végzett elnök áll az élén, s nem ritka a mérnöki képzettségű szak­ember sem. A további fejlődés megköveteli, hogy még több szak­képzett vezető, elnök, üzemgaz­dász, mérnök, agronómus, köny­velő és bpigádvezető legyen a szö­vetkezeti gazdaságokban. A napokban felkerestük Kovács Ferenc elvtársat, a békéscsabai vá­rosi tanács mezőgazdasági osztá­lyának vezetőjét, s a tsz-ek szak­ember-ellátottságáról a az ezzel kapcsolatos további tervekről be­szélgettünk vele. — Néhány évvel ezelőtt aligha beszélhettünk szakemberekről a város termelőszövetkezeteiben — mondotta Kovács elvtárs. — Sok gondot okozott ez nemcsak azért, hogy általában kevés volt a szá­muk, hanem azért is, mert a szö­vetkezeti gazdák idegenkedtek at­tól, hogy agronómus vagy más ké­pességű ember kerüljön a tsz-be. Bizonyos mértékig olyan elmélet uralkodott, hogy „értünk mi a mezőgazdasághoz, minek ide szak. ember”. Erre jellemző, hogy 1956-ban a város nyolc terme­lőszövetkezetéből csupán ket­tőnek volt agronómusa. A gépállomásoktól ugyan voltak kihelyezett agronómusok, de eze­ket nem fogadták szívesen, s nem is tartották a saját emberüknek. — Mivel 1957-ban megszűnt a gépállomások által kihelyezett ag- ronómusi munkakör a tsz-ekben, saját maguknak kellett gondos­kodni szakemberről. S bár koráb­ban nem fogadták szívesen a gép­állomási agronómusokat, a közö­sen végzett munka, az eredmények azt bizonyították, hogy szükség van egész vezetőségét. Elvégre ez mégiscsak felrúgása az alapsza­bályoknak. Hosszú szünet után újabb kér­dést tett fel: — Más munkát hogyan szá­molnak el, milyen alapon? — Vetés, műtrágyázás, szállí­tás, szaval minden egyéb mun­kaegységre történik. — A lucemabegyűjtés is? — Ott kényszerhelyzetbe ke­rültünk. — De a kertészetben megálla­podás, hogy minden száz fo­rintból negyven a tagé! — Azt az elvtárs honnan tud­ja? — nézett meghökkenve az idegen arcába. — Sok mindent hall az ember a járási pártbizottságon — felelte a kiküldött óvatosan. Bujdosó alaposan szemügyre vette emberét. Rosszat sejtett, nem tetszett neki ez a nagy tá­jékozottság. Fürkészően néze­gette, majd megkérdezte: — Az elvtársnak tulajdonkép­pen mi a beosztása? Mert én... szóval úgy látom, tévedtem. Most a járási kiküldött, sze­mét összehúzva, ravaszkásan mosolygott. — Jó, hogy rájött. Bujdosó elvtárs. Úgyis megmondtam vol­na. Biztosan nem értette a ne­vemet, amikor bemutatkoztam. Fazekas Béla vagyok. A járási párttitkár. (Folytatjuk) rájuk. Amikor elmentek, akkor érezték a tsz-ek hiányukat. — Hogyan változott meg a ko­rábbi nézet a város szövetkezetei­ben? — A nagy megmozduláskor, 1960—61-ben Békéscsaba termelő­szövetkezeti város lett. Megnőttek a tsz-ek, nőtt a tagság létszáma, s megnagyobbodtak a követelmé­nyek Is. Egyre inkább szükség lett szakemberekre. Ezt érezték a tsz- ek vezetői és a tagság is. A megnagyobbodott feladatok­kal már sehogy sem tudtak volna megbirkózni megfelelő szakgárda nélkül. Most már a tsz-ek maguk kérték a tanácsot, biztosítson szakembe­reket. Persze ez nem ment mindig simán. Sokszor előítélettel fogad­tak egy-egy agronómust, mezőgaz­dászt, különösen, ha fiatal volt. Az évek során ezt sikerült valameny- nyire megváltoztatni, s ma már sokan látják, hogy a fiatal agronó­mus, üzemgazdász is lehet olyan szaktudású, hogy bátran támasz­kodhatnak munkájára, előbbre vi­szi a gazdaság fejlődését. Ma már minden szövetkezet­ben van főagronómus, több me­zőgazdász, üzemgazdász, gépe­sítési, baromfi- és szarvasmar­ha-tenyésztési szakember, sőt az egyik tsz-ben öntözési mér­nök is. A tsz-ek vezetői és tagjai be­látták, hogy minél több a maga­sabb szaktudású vezető vagy tsz- tag, annál jobb a gazdálkodás, an­nál nagyobb eredményeket érnek el. Ezt bebizonyították az elmúlt évek tapasztalatai is, s ma már minden tsz-ben azon vannak, hogy a meglévő szakemberek továbbta­nuljanak és újakat is kinevelje­nek. — Mik a további tervek ezzel kapcsolatban? — A város szövetkezetei több A békési járás ez évi hízott- sertés-felvásárlási terve 22 ezer darab. Eddig a szövetkezetek 17 776-ot adtak át. A három- negyedévi adatok szerint hí- zottsertés-értékesítési tervét a tarhosi Űj Élet 82, a mezőberé- nyi Vörös Csillag Tsz pedig 81,2 százalékra teljesítette. éves részletes tervet dolgoztak ki a szakemberképzésre. (Ugyanis je­lenleg csupán két egyetemi vég­zettségű vezető van, mindkettő a Május 1-ben.) A tsz-ek ezeket a terveket vezetőségi üléseken tár­gyalták meg, s ennek megfelelően szervezik a beiskolázásokat. Pél­dául a Május 1 Tsz elnöke mező- gazdasági technikumba jár majd. a főagronómus — bár egyetemet végzett — szakmérnökké képezi magát. 1964-ben a tsz négy fiatalt küld iskolára, s erre ösztöndíjat is biztosít. Ezenkívül gépesítési, kertészeti és építészeti szakembe­reket vesznek fel a jövőben. A Je­lenleg meglévő tanfolyamok van ­nak, s így 1964-ben már 70-en ren­delkeznek szakképesítéssel, ezek közül 45 traktoros lesz. A Magyar—Csehszlovák Ba­rátság Tsz főagronómusa és elnökhelyettese felsőfokú tech­nikumba iratkozik be. Ezenkívül tejkezelő, baromfite­nyésztő, szarvasmarha-tenyésztő és más tanfolyamon vesznek részt az ezekre jelentkező tsz-tagok. A Petőfi Tsz-ben az elnök 1966-ra technikumi végzettséggel rendel­kezik majd, a főagronómus pedig felsőfokú technikumba jár. A bri­gádvezetők ehhez hasonlóan tech­nikumot vagy felsőfokú iskolát vé­geznek. Egy fiatalt egyetemre küld a szövetkezet. 1964-re tizenöten szerzik meg a szakképesítést, töb­bek között baromfi-, szarvasmar­ha- és sertéstenyésztési szakon. A szövetkezetek 1964-ben 250 ezer forintot fordítanak a szak­munkásképzésre. A húszéves táv­lati fejlesztési tervben is szerepel a szakképzés és el akarják érni. hogy minden ezer holdra egy mér­nöki képzettséggel rendelkező em­ber legyen a város szövetkezetei­ben — fejezte be tájékoztatását Kovács elvtárs. Kasnyik Judit A tervezett 3700 vágómarhá­ból már 2898-at átadtak a tsz-ek. A békési Vörös Csillag 97,7, a békési Szabadság 88,7 százalékra teljesítette értékesí­tési tervét. Szerződéses kötele­zettségének a bélmegyeri Ke­leti Fény eddig csak 12 száza­lékig tett eleget. A Várpalotai Szénbányászati Tröszt férfi munkaerőt vesz fel 18—40 éves korig mélyszinti bá­nyamunkára. Kedvezményes munkásszállást és napi háromszori étkezést biztosítunk. Nős és családfenntartók évente 64 mázsa ahydrált szenet kapnak térítés nélkül. Útiköltséget felvétel esetén megtérítjük.. Felvételhez szükséges: rendezett munkakönyv, két hétnél nem régibb tanácsi igazolás és katonakönyv. Jelentkezni lehet 1963. december 31-ig a Várpalotai Szénbányászati Tröszt Munkaügyi Osztályán. 1572 Teljesíti hízott sertés és vágómarha felvásárlási tervét a békési járás

Next

/
Thumbnails
Contents