Békés Megyei Népújság, 1963. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1963-10-12 / 240. szám

1963. október 12. 2 Szombat Jó kezdet és ennek méltóképpen folytatódnia kell J Pravda vezércikke ax aíomcsendsxerxődés életbelépéséről Moszkva (TASZSZ) A Pravda pénteki száma vezér­cikkében a következőket írja: A légkörben, a világűrben és a víz alatt végzett nukleáris fegy­verkísérletek eltiltásáról szóló moszkvai szerződés életbe lépett. Csütörtökön a három nagyhata­lom, a Szovjetunió, Anglia és az Egyesült Államok, e fontos egyez­mény első aláírói, letétbe helyez­ték a ratifikációs okmányokat. En­nek alapján a szerződés nemzet­közi törvénnyé vált, amely fele­lőssé teszi a kormányokat az egyezmény legszigorúbb betartá­sáért. A szerződés bizonyos mér­tékig fékezni fogja a fegyverke­zési hajsza további erősödését. Ez kétségtelenül a nemzetközi élet kiemelkedő eseménye, amely örömmel tölt el minden népet. A szerződést a legkülönbözőbb rétegek támogatták. Több mint száz állam írta alá, sok nemzet­közi és nemzeti szervezeti, politi­kai párt, államférfi és közéleti személyiség nyilatkozott róla ked­vezően. Határozottan elmondhat­juk, hogy a szerződés minden jó­akaraté embernél helyeslésre ta­lált. A moszkvai szerződés máris kedvezően hatott a nemzetközi helyzet javulása szempontjából, kedvezően be­folyásolta a különböző politi­kai és társadalmi rendszerű államok kapcsolatait, megszi­lárdította a reményt világ­szerte az emberek millióinak szívében, hogy meg lehetett gátolni a termonukleáris hábo­rút, amelynek előkészítésén annyira buzgólkodnak az amerikai „ve­szettek” és a nyugatnémet revan­sisták. Ugyanakkor a szerződés meg­győzően igazolta, mennyire tart­hatatlan a kínai vezetők felfogása, amely lebecsüli a szocialista tá­bor, a békeszerető népek erejét és lehetőségeit. Újabb önkéntes tűzhalál Saigonban Üjabb buddhista szerzetes égette el magát elevenen, tiltakozásul a Diem-terrorrendszer ellen. A buddhista szerzetesek sorozatos ön elégető tiltakozása következté­ben • rendkívül feszültté vált a helyzet a dél-vietnami fővárosban. (Rádiókép — MTI Külföldi Képszolgálat) Csak a valóságtól távolállő emberek hagyhatják figyel­men kívül azt a tényt, hogy a moszkvai szerződés megköté­sének eredményeként a reak­ció és a háború erői vesztet­tek, a béke érdekei és a népek jövője nyert. A moszkvai szerződés pekingi el­lenfelei ugyanúgy elszigetelődtek, mint azok az imperialista reak­ciós erők, amelyek még mindig a hidegháború és az atomstratégia csődöt mondott módszereihez ra­gaszkodnak. A szovjet nép és kormánya, amely döntő módon elősegítette a nukleáris fegyverkísérletek rész­leges eltiltásáról szóló egyezmény létrejöttét, úgy véli, hogy ezzel jó kezdet történt korunk égető prob­lémáinak békés megoldása irányá­ban és ennek méltóképpen foly­tatódnia kell. Minden kormány és állam kö­telessége, megkeresni a reális lehetőségeket ahhoz, hogy elő­rehaladás történjék az új megállapodások felé, azoknak a kérdéseknek a megoldására, amelyektől a béke sorsa és a népek biztonsága függ. Attól az őszinte óhajtól áthat­va, hogy a maga részéről biztosít­sa a nemzetközi élet ilyen irányú fejlődését, és szigorúan követve államunk békeszerető lenini kül­politikájának alapelveit, a szov­jet kormány új kezdeményezéssel állt elő az ENSZ közgyűlésének 18. ülésszakán, határozott akció- programot terjesztett elő, amely­nek célja a nemzetközi feszültség további enyhítése, a békés együtt­élés politikájának diadala. E prog­ram alapvető tételeit Hruscsov szovjet kormányfő beszédei fs ki­fejtették és e tételek elnyerték az egész szovjet nép egyöntetű támo­gatását. Az érdekelt kormányok elé ter­jesztett szovjet javaslatokban a központi helyet a német békeren­dezés problémájának megoldása és a nyugat-berlini helyzet ennek alapján való rendezése foglalja el. Fontos hozzájárulás lenne a béke megszilárdításához az is, ha megnemtámadási szerződés jönne létre a NATO és a Var­sói Szerződés tagállamai kö­zött, ha atomfegyvermentes övezeteket létesítenének a vi­lág különböző részeiben, csök­kentenék a katonai költségve­téseket, kialakulna a békés gazdasági együttműködés. A szovjet kormány javasolta az Egyesült Államok kormányának, kössenek egyezményt, amelynek értelmében eltiltják, hogy a nuk­leáris fegyverrel felszerelt testeket juttassanak fel a világűrbe. A leszerelési tárgyalások sike­rének előmozdítására törekedve a szovjeit kormány javasolta, hogy 1964 első negyedében vagy első felében hívják össze a 18-hatal- mi leszerelési bizottságban részt Moszkva Mint a Trud jelenti, csütörtö­kön az észak-kaukázusi katonai körzet hadbírósága megkezdte ki­lenc volt SS-legény bűnperét. A vádlottak 1942-től 1944-ig Belo­russziában, Lengyelországban, to­vábbá a rosztovi, a krasznodari, a novorosszijszki és az anapi körzet­ben több száz embert gyilkoltak meg. Mindannyian az SS—10-A Sonderkommando tagjai voltak és vevő államok vezetőinek csúcsér­tekezletét. A béke és a népek biztonsága megvédésére irányuló e széles kö­rű akcióprogram előterjesztésekor a szovjet kormány figyelembe vette a nukleáris fegyverkísérle­tek részleges eltiltásáról a nyuga­ti hatalmakkal folytatott tárgya­lások pozitív tapasztalatait. „Az a tény, hogy egyfelől a Szovjetunió, másfelől az Egyesült Államok és Anglia meg tudott egyezni a nuk­leáris kísérletek eltiltásáról há­rom közegben — mondja a szep­tember 21—22-én nyilvánosságra hozott szovjet kormánynyilatkozat — megteremti a feltételeket a különböző társadalmi rendszerű államok közötti bizalom erősíté­sére, így tehát újabb lépésekre is a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében”. Természetesen mi teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy az említett prog­ram megvalósításának útján még óriási nehézségek és aka­dályok tornyosulnak az im­perialista reakció „jóvoltá­ból”. Hiszen a NATO-tagállamok hi­vatalos politikája még ma is arra a törekvésre épül, hogy a fegyver­kezési hajszából mesés hasznot húzó monopóliumok önző érdekei kedvéért fenntartsák a nemzetkö­zi feszültséget. Ezért mutatkozik olyan erős ellenállás az imperia­lista körökben a leszerelés problé­májának teljes megoldásával szemben, ezért igyekeznek e körök kitérni a korunk alapvető prob­lémáira vonatkozó megállapodá­sok elől. Ugyanakkor helytelen volna nem látni, hogy a másik, ezzel ellentétes ten­dencia, a vitás kérdések bé­kés megoldására irányuló tö­rekvés egyre több hívet sze­rez magának. Bizonyítja ezt többek között a szovjet javas­latoknak az ENSZ-közgyűlés most folyó ülésszakán törté­nő megvitatása. E javaslatok a vita tengelyébe kerültek. Nagy jelen tőséggel bírnak a szovjet külügyminiszternek az amerikai és az angol külügymi­niszterrel történt találkozói is. Mindenki, akinek kedves a béke és a népek biztonsága, reméli, hogy a jelenlegi eszmecseréket határozott cselekedetek követik. Elvárják ezt a Föld népei, ame­lyek napról napra bővítik és fo­kozzák a béke megvédését szol­gáló megmozdulásaikat. Teljesülnie kell a népek ama vágyának, hogy tartós béke le­gyen a földön. A Szovjetunió a megegyezés készségével már elő­terjesztette ismeretes javaslatait, most a nyugati hatalmakon a sor. Az egész haladó emberiség további intézkedéseket sürget a béke megszilárdítására. kezükhöz sok száz bestiálisán meggyilkolt ember vére tapad. A per vádlottal évekig bújkál- tak és a szovjet biztonsági szer­vek most fejezték be bűncselek­ményeik felkutatását. Az SS—10-A Sonderkommando náci vezető} Kurt Christmann Obersturmbann­führer, valamint helyettesei Trimmborn, Raabe, Hertz és több más náci gyilkos ugyanakkor még I mindig szabadlábon,. Nyugat-Né- I metországban él. (MTI) Náci gyilkosok bűnpere Krasznodarban 1963. október 12. — 75 évvel ezelőtt, 1S88 októ­berében született Katherine Mansfield új-zélandi írónő, az újabb angol irodalom egyik leg­érdekesebb egyénisége, a novel­la mestere. Tömör stílusú, virtu­óz technikájú rövid írásaiban az emberi lélek csendes világát ábrázolta. Halála után kiadott naplója, levelezése és irodalom- kritikai írásai irodalmi értékű­ek. (Magyarul: „Egy csésze tea”.) * — 155 évvel ezelőtt, 1808. október 12-én született Victor Considérant francia utópista szocialista, Fourrier követője. Munkáiban bírálta a tőkés gazdálkodást és rámutatott arra, hogy ezáltal a termelés anarchikussá, a kereskedelem pedig egyre inkább kizsámányolóbbá válik. Levezette az osztályharc szükségességét. 1849-ben Amerikába menekült és ott egy fa­lanszter jellegű települést kívánt szervezni. Considérant elve­tette a forradalmi eszközök alkalmazását és a fejlődés útját a falanszterben látta (közös műhelyekben közös termelés és fo­gyasztás megszervezése). * — 65 évvel ezelőtt, 1898. október 12-én született Révay Jó­zsef, a magyar forradalmi munkásmozgalom harcosa, a prole­tárdiktatúra alatt a Vörös Üjság szerkesztője. A Horthy-ellen- forradalmi időszak alatt emigrált, de illegális munkára több­ször visszatért, ö szervezte meg 1928-ban a Kommunista c. lap kiadását. Egy ízben elfogták és 3 évi börtönre ítélték. A felszabadulás után egyik vezető politikus, a Szabad Nép fő- szerkesztője. Munkásságáért Kossuth-díjjal jutalmazták. Né­hány műve: Marxizmus. Népiesség, Magyarság, Kulturális forradalmunk kérdései. Válogatott irodalmi tanulmányok. KATHERINE MANSFIELD A párizsi Express szemfüles innen-onnan rovata a bennfente­sek pletykáját idézi. A francia köztársasági elnökhöz közelálló körökben mesélték a minap, ho­gyan zajlott a közelmúltban, Adenauer „búcsúlátogatása’’ ide­jén De Gaulle és az „öreg” be­szélgetése. Az emlékezetes cse­vegés során sok minden kiderült, például az a korszakos felfede­zés is, hogy az agg kancellár — a makacs híresztelések ellenére — soha nem volt barátja a ró­zsáknak, még csak meg sem érin­tett soha egy szálat. Pedig ugye, aki a virágot szereti... De a legnagyobb hatást nem­csak a bennfentesekre, hanem magára De Gaulle-ra is, Ade- nauemek egy szerény megjegy­zése tette. Ez a megjegyzés pe­dig fültanúk szerint a követke­zőképpen hangzott: — Most, hogy visszavonulok és helyet foglalhatok a parla­mentben, végre én is politikát csinálhatok majd! Végre!..: Hiába, minden relatív. Azok, akik egy hidegháborús korszak első olvadási jeleinek láttán fel­sóhajtanának, most, hogy Ade­nauer lelép a kancellári „trón­székről”, azt mondják: Végre! — mert a makacs öregúr ennek az enyhülésnek talán legkövetkeze­tesebb ellenfele volt. „... Végre, én is politikát csi­nálhatok majd”, — mondta Ade­nauer. Még csak az hiányzik, hogy ő, aki a hidegháborús hajt- hatatlanságból máris politikai iskolát csinált, csak most kezdje csinálni az igazi hidegháborús politikát. (sp) A Piave folyó völgye az észak-olaszországi katasztrófa után Róma Az észak-olaszországi Piave folyó mentén, a „halál völgyében” egész éjszaka megállás nélkül dolgoztak a mentőalakulatok. A katonák és a Vörösikereszt tagjai viharlámpák fényében ásták a sártengert, hogy az iszap és a ro­mok alól újabb és újabb holttes­teket emeljenek ki. A katonák néhány holttestet kilencmeteres iszap, és romréteg alól hoztak fel­színre. A katonai alakulatok most föld­gyaluk segítségével a katasztrófa színhelyén hatalmas tömegsírt ás­nak, ahová a szerencsétlenség ál­dozatait helyezik végső nyugovó­ra. A szerencsétlen völgyet ugyanis újabb veszély fenyegeti: ha nem temetik el sürgősen a holttesteket, akkor a völgy élet­ben maradit lakóinak egy másik veszedelemmel, a járvány veszé­lyével kell szembenézniük. A ha­lálos áldozatok száma szomorúan magas. Az egyik olasz lap tudó­sítója kijelentette: „E pillanatban rendelkezésre álló adatok szerint a halálos áldozatok száma eléri, sőt talán túl is haladja a négy­ezer főt, a sérültek száma pedig egyenesen beláthatatlan.” Az AFP külön tudósítója meg­rázó képekben számol be a ka­tasztrófa sújtotta Piave völgyé­ről. „Longarone város völgye könny nélküli völgy. Senki sem sirat senkit, mert mindenki meg­halt. Longarone nincs többé. A romokon és szakadékokon keresztül egy harangtoronyhoz másztunk fel — ez maradt csak talpon Longarone faluból. A víz­ár mindent elsodort. Nincs többé egyetlen ház sem, még csak sej­teni sem lehet, hogy hol álltak. Nem tudni, hol az út, amely Cor­tina d’Ampezzóba vezetett és itt haladt keresztül. A vasútvonalból csak az alagút bejárata maradt meg, és a száraz ágként égnek meredő sínek itt-otí.” (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents