Békés Megyei Népújság, 1963. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1963-10-10 / 238. szám

3 Csütörtök 1963. október 10. Szovjet vendégek a gyulai Népköztársaság Tsz-ben Minden erőt a földekre! A 15 éve működő és jó eredmé­nyeiről híres gyulai Népköztársa­ság Tsz-ben kedves vendégeket fogadtak kedden: Nyiko-láj Zabel- kin, a Szovjetunió Hőse, a No- vosztyi Sajtóügynökség magyaror­szági irodájának vezetője és mun­katársa Sztrelcsuk Valentyin lá­togatott el hozzájuk. Ott volt Pan- kotai István, az MSZBT Békés megyei titkára és Balogh Imre, az MSZMP gyulai járási, városi bi­zottságának képviselője is. A vendégeket Puskás János tsz-elnök, Gáleg János párttitikár és Végváry József főagronómus fogadta. Bemutatták a szövetke­zet központját, az állattenyésztés egy részét és a kertészetet. A ven­dégek aprólékosan érdeklődtek, hogy a tsz alakulása óta mily éh eredményeket ért el. Mi a fő pro­fil, miből jutnak legtöbb jövede­lemhez, hogyan élnek, mennyit keresnek a tagok. Kíváncsiak vol­A Szeghalom és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezetnél már a múlt évben is több bolt kollektí­vája nevezett be a Szocialista bri­gád cím elnyeréséért. Az önkiszol­gáló élelmiszer-, háztartási bolt kollektívája tavaly elnyerte a Szo­cialista brigád és a Kiváló bolt cí­met. Ezt a boltot a múlt év júni­usában korszerűsítették. Jelenleg hatan szorgoskodnak az elárusító pultok, illetve a polcok körül. Az átalakítás óta növekedett a forga­Október 6-án virággal díszített asztaloknál 124 idős nyugdíjas termelőszövetkezeti tagot látott vendégül a békési Viharsarok Tsz. Az ünnepi beszédet Oláh Fe­renc főagronómus mondotta, töb­bek között meleg szeretettel be­szélt azokról az idős tagokról, akik alapítói voltak a szövetke­zetnek. Közülük sokan ma is pél­dás szorgalommal dolgoznak. LÁf- nyák János 82 éves kora ellené­re naponta kijár dolgozni. Az idős Gáspár bácsi és a 84 éves Erdei bácsi is dolgozik még. A termelőszövetkezet lOftp-200 A munkában is helytálltak A Felsőnyomási Állami Gazda­ságban dolgoztak a békéscsabai Közgazdasági Technikum diákjai. A gazdaság igazgatója levélben köszönte meg lelkes és odaadó munkájukat és azt, hogy a kuko­rica betakarítását ezzel nagyban elősegítették. A diákok igen jó minőségű munkát végeztek a gazdaságban. Külön köszönetét mondott az igazgató az iskola ta­nárainak, akik maguk is részt vettek a munkában és szervezték a kukoricatörésben való részvé­telt. Országos Söripari Vállalat azon- nalra felvesz malátagyári munkára léríi belaníiott és segédmunkásokat állandó munkára vagy májusig szerződéssel. Munkásszállás van. Természetbeni juttatás napi 2 liter sör. Jelentkezni lehet. Bp. X., Mag lódi út 17. Munkaerőgazdálkodás. 2418 tak arra is, hogy mennyi nő, mennyi fiatal dolgozik rendszere­sen a Népköztársaság Tsfe-ben. Beszélgettek a tagokkal, felvétele­ket készítettek a szövetkezet munkájáról, életéről. Nagyon tet­szettek a kukoricaszárral befedett olcsó górék, amelyekben messzire sárgállik a sok érett kukoricacső. Örömmel hallották, hogy az őszi felmérés szerint a Népköztársaság Tsz tagjai a közösből ezer forint­tal nagyobb jövedelemhez jutnak, mint 1962-ben. A szovjet vendégek ezután megnézték a város nevezetessége­it. Voltak többek között a Vár­ban, a Várfürdőben. Zabelkin elvtársék hétfőn a Mezőhegyesi Állami Gazdaságba látogattak el. Gyulán és Mezőhe­gyesen egyaránt jól szervezett őszi munkát láttak a mezőn. A. R. lom. A múlt év második félévé­ben 1 millió 880 ezer fori irtot for­galmaztak, ami 105,4 százalékos tervteljesítést jelentett. Jó eredménnyel dicsekedhetnek az önkiválasztó vas-műszaki bolt dolgozói is. Az utóbbi hónapokban ez a kollektíva benevezett a szo­cialista brigád cím elnyeréséért folyó versenybe. Az önkiválasztó vas-műszaki bolt eladói a múlt év második felében 101,7 százalékos tervteljesítést értek el, B. I. forintot adott a rászorultaknak és egy-egy mázsa búzával is segítet­te őket. Az ünnepi beszéd után ebéden látták vendégül a tsz ve­zetői a résztvevőket. A Körösnagyharsányi Közsé­gi Tanácsnál találkozom az 54 éves Rácz Mihálynéval. Ügyes­bajos dolgával fordult a vb-tit- kárhoz, Bor Imréhez. A falu ve­zetőit érdekli a 71 cigány sorsa. Az egészségügyi bizottság Ben- cze Lajos tanácstag elnökletével, Hajdú Gyuláné és Szabó Vik- tomé tanácstagok közreműkö­désével felülvizsgálták lakáskö­rülményeiket. Ezek bizony nem a legmegnyugtatóbbak. A 17 csa­lád 15 lakóházban lakik, zsúfol­tan, több gyermekkel. * Hogyan állnak helyt a munká­ban a harsányi cigányok? Amel­lett, hogy a faluban ők végzik a házak tapasztását, tizenöt csa­lád rendszeresen dolgozik az Egyetértés Termelőszövetkezet­ben. Az irodán Hódos Pálma készséggel mutatja a cigány tsz- tagok szeptemberig lezárt ez évi munkaegységeit. Százon alul csak háromnak van. A legtöbbet Bozsányi Gergely, a „vajda” gyűjtötte, a lóápolásban és a nö­vénytermelésben 363 munka­egységet. Molnár Imre 325-öt, ifj. Bozsányi Mihály 219-et, id. Bozsányi Sándor 177-et, Bozsá­nyi Jenő 141-et, Rácz Mihályné 135-öt teljesített eddig. Dolgoz­nak és nem kéregetnek, az itt megszűnt. * Az iskola első osztályában a parányi emberpalánták felállva A jelentésekből azt olvashat­juk, hogy az őszi munkákkal job­ban állunk, mint tavaly, ugyan­ebben az időpontban. Ez örvende­tes. A legutóbbi jelentések azon­ban már intő jeleket is tartalmaz­nak: a kitűzött határidőre ismét nem sikerült elvetni az őszi ár­pát, elhúzódott a silókukorica be­takarítása és még néhány esedé­kes munka befejezése. Amint az eddig betakarított ka­pások terméseredményeiből lát­szik, ezekből a növényekből jobb termésünk lesz a tavalyinál. Nyilvánvalóan mindenki örül ennek, viszont a többlettermés betakarítása többletmunkát is igényel. Nem mindegy, hogy egy hold föld­ről húsz mázsa csöves kukoricát kell elszállítani vagy negyvenet, kétszer annyi munkát igényel hat­száz kéve kukoricaszár lehordása is, mintha csak háromszáz kéve terem. Még jobban kiütköznek ezek a különbségek a cukorrépá­nál. E tekintetben a szállítási munka sok helyen nem kétszere­se, hanem háromszorosa a tavalyi­nak. Mindezekhez vegyük hozzá, hogy a munka feltételei a tél kö­zeledésével nem javulnak, hanem rosszabbodnak. Rövidülnek, hide­gebbek a napok, hosszabb esőzé­sek jöhetnek, s ilyenkor már jó­val kisebb a napi teljesítmény. A sáros, csatakos, deres növény­zetből feleannyit lehet naponta betakarítani, mint szép, tiszta idő­ben. Az átázott, lágy földön a szállítóeszközökre is feleannyit le­het rakni, mint száraz időben. Minden erőt tehát a földekre, hogy ne essék kár az őszi betaka- rítású növényeinkben és kerüljön idejében a földbe a kenyérgabona vetőmagja. Megyejáró utaink során ta­pasztaljuk, hogy a munkalen­dület jóval nagyobb minden eddiginél. Termelőszövetkezeti gazdaságainkban szinte általá­nos az anyagi érdekeltség va­lamilyen formája, alkalmazá­üdvözlik a belépőt. Az első hét padban kis barna bőrű cigány- gyerekek mosolyognak. Rácz Bé­la, Rácz János, Bozsányi Gábor és Molnár Imre. A másik pad­sorból a göndör fürtös Gurkai Adélka néz nagy fekete szemei­vel várakozóan. Vajon mit tud­nak ezek a csöppségek? Béla az első felelő. Polányi Miklósné ta­nító néni előbb betűket mutogat. A kisfiú kerekre nyílt szájjal rögtön kész a válasszal: ó. Majd megpróbál összeolvasni: ma — mondja, mikor az egymás mellé tett betűkre pillant. A többiek is ügyesek, a tanító néni megelégedett. — Roppant szeretem ezeket a gyerekeket, tiszták, rendesek, nem hiányoznak — mondja. A téltől ugyan félnek egy kicsit, mert több gyerek van egy csa­ládban, s ezek ruházata bizony nem kielégítő. — Hány cigánygyerek jár is­kolába? — Tizenhét. Tavaly még fel­szólítást kellett küldeni. Ez év­ben már rendszeresen járnak. Az ötven éven aluli analfabé­ta cigányokat is — összesen 25 főt — megtanítják a pedagógu­sok, egy tanfolyam keretén be­lül, az írás-olvasás tudományá­ra. Hogyan fogadták ezt a cigá­nyok? Az öregebbje kissé tilta­kozott, a fiatalok nagyon érzik a tanulás szükségességét sa és ebben óriási szervező erő van. Ám az anyagi érdekeltség egy­maga kevés. Mellette nagy szük­ség van a munkák jó megszerve­zésére, a különböző munkaszaka­szok megfelelő összehangolására. Hogy ezek miképpen történjenek? Nincs rá általános érvényű re­cept. Az egyik gazdaságban a kézi erő kevés, a másikban a szállító- eszköz, a harmadikban a talajmű­velő gép, a negyedikben az üze­men belül minden rendben lenne, de külső okok fékezik a munka lendületét: elfogyott az üzem­anyag, nem jutnak hozzá megfe­lelő gépalkatrészhez és így to­vább... Elsősorban ezeket a szűk „ke­resztmetszeteket” érdemes meg­vizsgálni. Bármilyen vonatkozású­nk is legyenek ezek, az akadályra sok-sok megoldás kínálkozik, csaknem minden estben. Ha pél­dául kevés a kézi erő, növelni kell. Hogyan? Legalább húsz-har­mincféle lehetőség közt válogat­hatunk. Említsünk belőle egyné­hányat : először is azt, amivel a gyatra technikai felkészültségük mel­lett a kisparaszti gazdaságok igyekeztek segíteni magukon munkatorlódások esetén — ez az ősi módszer —, a mun­kaidő megnyújtása. Szocialista nagyüzemben, a sok­kal jobb technikai felkészültség mellett még ez a megnyújtott munkaidő is sokkal könnyebben elviselhető, mint amikor hajnali három-négy órakor már indulni kellett a határba és gyalogosan, nem pedig autón, motorkerékpá­ron vagy egyszerű kerékpáron, mert még az utóbbi is keveseknek volt és nemritkán este tíz-tizen­egy órakor lett vége a „nyújtott műszaknak”. Erre ma már nincs szükség, de a másik végletet, a túlzott kényelmeskedést sem tart­hatjuk helyénvalónak. Munkator­lódások esetén bizony egy kicsit jobban „rá kell vernünk” s majd kipihenjük ennek fáradalmait a télen. A falu szélén a kövesúttól tá­volabb fehérre meszelt házacs­kák. Itt a település. Ráczné a kapuban áll és beinvitál. Nem­rég érkezett a kukoricatörésből. Felkattintja a villanyt, mert az ablak elég gyengén szűri át az amúgy is alkonyi világosságot. A petróleumlámpát elsőként szám­űzték, amikor a falu villanyt ka­pott. A szoba bútorzata szegé­nyes. Az ágynemű fehér huzatú. Rengeteg befőtt a szekrény tete­jén, a polcon. Rádió is van. Hét gyereke közül kettő Pesten gép­kocsivezető, öt meg itt dolgozik a tsz-ben. — Nekik már jobb. Nem kell annyit gürcölni, nélkülözni, mint nekünk kellett — mondja és megsimítja a körülöttünk lábatlankodó unoka fejét. A dél- előttről ismert lurkók a köves- útón hagyott motoromon bab­rálnak. — Ez itt a duda — mutatja az egyik nagy szakértelemmel. — Ez i betű — csillan fel a kis Béla szeme az ismerős betű lát­tán. A nagymama szeme felra­gyog. Ö nem tud írni-olvasni, és ez a kisgyerek már ismeri a be­tűket. Büszkeség tölti el. — De szép — simítja meg fél­ve és sóhajtva a kisfiú. — Ha nagy leszek nekem is lesz ilyen — mondja. Ráczné mosolyogva bólint. Marik Mária j Ha a munkaidő megnyújtása kevésnek bizonyul, gondoskodjunk új erők bevonásáról, elsősorban az üzemen belül. Ha megteremt­jük a kellő anyagi érdekeltséget, átmenetileg szívesen vállalkoznak egy kis többletmunkára szabad idejükben az állattenyésztők is, a reggeli etetés után, a déli vagy esti etetésig ki tudnak menni be­takarítási munkát végezni. Bevonhatók a mezei munká­ba a nem túl sürgős teendő­ket végző műhelymunkások is. Az is sok helyen szokásban van, hogy a gyerekes anyák és nyug­díjasok vagy egyéb olyan szemé­lyek számára, akik az egész na­pot nem tudják végigdolgozni, a községhez közel biztosítanak munkát. Azt viszont talán mon­danunk sem kell, hogy ahol csak lehet, a kézi erőt géppel helyet­tesítsük. Sokat segítenek a helyesen al­kalmazott különféle rendszabá­lyok is. Közülük helyszűke miatt csak egyet említünk. A termelő- szövetkezetek tagjai között akad­nak olyanok, akik a számukra megművelés céljából kimért terü­leten letörik a kukoricát, segíte­nek annak behordásában is. De utána már feléje sem akarnak nézni területüknek, a kukoricaszá­rat levágatlanul hagyják, s az nemcsak, hogy tönkremegy, ha­nem akadályozza a talajmunkákat is. Ennek ellensúlyozására sok helyen bevezették, hogy a ter­mésből járó prémiumot csak a kukoricaszár. illetve más növényeknél a szárrészek le­vágása és összekúpolása után adják ki. Jó lenne, ha ezt mindenütt alkal­maznák, hiszen a szorgalmas, rendszereid parasztemberek között szinte ősi szokásnak számít az, hogy a betakarítás csak akkor te­kinthető teljesnek, ha a szárrészek is letakarni tak. Ahol a szállítóeszközök bizo­nyulnak kevésnek — és sok ilyen gazdaság található —, alkalmaz­zuk bátran a szállítási munkál-c megosztását. Háromszorosára- négyszeresére növelhetjük a szál­lítóeszközök teljesítményét, ha például a kukoricaszárat nem hordjuk közvetlenül az öt-hat ki­lométerre lévő majorba vagy még ennél is messzebbre, hanem csak a tábla szélére. Majd a télen, ami­kor a szállítási csúcs megszűnt, lesz rá bőven idő behordani. A lényeg az, hogy a táblák minél hamarabb készen állja­nak a talajelőkészítéshez és a vetéshez. Végül jegyezzük meg, bármeny­nyire sürget is az idő, kapkodni, idegeskedni és ebből eredően a munkák minőségét gyengíteni nem szabad, mert ennek szintén nagy kárát láthatjuk. Az őszi munkákat gyorsító módszerek közül azokat válogas­suk ki és alkalmazzuk, melyekkel egyben a jövő évi jó termés esé lyeit is növelhetjük. Tcszkó Sándor Felvételre keresünk budapesti és vidéki munkahelyeinkre bádogos szakmunkásokat. Jelentkezés személyesen vagy I írásban az ÉM. Gyárkémény-, j Kazán-, Kemenceépítő, Hő- és Savszigetelő Vállalat, Budapest VII., Wesselényi u. 2. sz. alatti bádogos főépítés­vezetőségén. 2319 Szeghalmiak a Szocialista brigád címért Hz öregek megbecsülésé! jelképezte a békési Viharsarok Tsz ünnepsége Rózsa Tiborné

Next

/
Thumbnails
Contents