Békés Megyei Népújság, 1963. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1963-10-06 / 235. szám

1M& október 6. 6 Vasárnap r SALAD-OTTHON * WVVWWVi Új háztartás, új módszerekkel... SzistcutUoic Ha ez így megy to­vább ... Tetemesein megnö­vekedett gyógyszerfo­gyasztásunk indokolt­tá tenné — a népszerű mopresszók mintájára — gyógypresszók fel­állítását, ahol a ked­ves vendég feketéjét kavargatva, kényel­mesen ücsörögve költ- hetné el napi gyógy­szer-kontingensét. Egy ilyen gyógypresz- szóban hallhatjuk majd: — Egy nagy adag andaxint és két koff- kát kérek. — Csészében tet­szik vagy becsoma­goljam? Ismervén atyját, az egyetemista fiú imi­gyen táviratozik Pest­ről a vidéken élő csa­ládfőnek: Apa, küldj azonnal pénzt, külön­ben a Dunának me­gyek! Gyors és lako- nikus a drótválasz: Pénz nincs, Mohács­nál várlak. Milyen boldog le­hetne némely ember, ha a mások dolgával éppoly keveset törőd­nék, mint a sajátjá­val._ A hétéves Évi­két anyukája fel­világosítja a születés misztériumáról. Más­nap azzal állít be, hogy hasonló korú osztálytársaitól meg­kérdezte, hogyan jöt­tek a világra. — Az egyiket kará­csonyi angyal hozta, a többit a gólya — így Évike. — De tu­dod, mama, annyi kellemetlensége, mint neked, egyik anyuká­nak sem volt. Egy üzem leltározá­si utasításában olvas­tam: A leltározásért felelős személyek a portán vannak kifüg­gesztve. — kazár — Mit játszunk? Ákombákom, én már látom! A társaság közösen elhatározza, Vidéken lakó barátnőm te­lefonált: — Feljöttem Pestre vásárolni. Este indulok haza. Ha ráérsz, ta­lálkozzunk egy eszpresszóban. Ö azonban a jelzett időben nem érkezett meg. Egy óra elteltével lihegve, mentegetőzve befutott végre. Nem látszott ki a csoma­gok közül. — Muszáj mindent itt megven­nem, mert nálunk semmi sem kap­ható. Legalábbis, — ez nem. És mutatta: „Ultra” mosópor, „Ver­seny” bútorpaszta, „Lakkfény” a festett bútorok tisztítására meg két nagy üvé!g lengyel import parketta- tisztító folyadék. Különösen erre a szerzeményére volt büszke, mert, mint mondotta, hónapok óta a fő­városban sem lehetett kapni. — Hiszen vehetnél „Alfa” folyé­kony padlófényt is. Éppen olyan jó! Ö azonban makacsul kitartott: a külföldi áru jobb. A „Glanzrein” nevű NDK-bói behozott bútartisz- tltó is szerinte sokkal jobb, mint amit nálunk kapni. Ugyanígy kar. Recept Megfőzünk egy nagyobb kar­doskodott a Hollandiából behozott „Sunil”, meg „Extra” mosóporok mellett Barátnőm típusa annak a háziasszonyoknak, aki a külföldit magasztalja, de a mi gyártmá­nyainkat nem ismeri. Fogalma sincs például arról, mennyire ki­váló a mi „MOS—6” elnevezésű mosópasztánk, amely hideg víz­ben is kiválóan habzik, s valóban önmaga mos. Nem ismeri a poli- etylen csomagolású „Álba” mosó­pasztát és még soha nem vásárolt próbaképpen a ,,1—2” mosoga­tópasztából sem. Pedig mindezek kipróbáltam nagyszerű dolgok. Pár nap múltán hivatalosan jár­tam abban a kisvárosban, melynek Háztartási Boltjában állítólag sem­mi sem kapható. Mondanom sem kell, hogy mindent megtaláltam, amit barátnőm vásárolt. Az üzlet­vezető viszont elmondta, hogy a háziasszonyok egy része bizony ki­csit maradi. Padlőbeeresztőt pél­dául mindenáron sziláid alakban akarnak vásárolni, mert úgy szok­ták meg. És bizalmatlanok az új formához, amely olyan, mint a szappanforgács: hihetetlen gyor­san oldódik és kiváló minőségű. Ugyancsak ragaszkodnak a bevált, konzervatív falfestékekhez; pedig a „Valkid” elnevezésű, mosható falfesték sokkal, de sokkal gazdasá. gosabb. Ha poros, piszkos lesz a fal, úgy lehet mosni, mint aho­gyan a konyha kövét feltöröljük. Pár szót a lakkozott parket­táról. Külföldön csaknem minden lakásban, hivatalban kizárólag ez látható. A „vikszelés” kiment a divatból! Nem igaz, hogy a lakko­zott parketta gombásodik és egyáltalában nem szükséges a padlózatot lakkozás előtt felcsi- szoltatnd. Viszont két-hánom esz­tendeig elvetettük a súrolás, be­eresztés, felkefélés gondját Aki egyszer rászánta, azt a viszonylag nem is magas árat, amennyiért ,,Vulipál” parkettíakkaL bevonja a padlóját, bizonyos, hogy ezentúl mindig lakkozott parkettát akar a lakásban. Egyelőre meg lehet pró. hálni az idén csak az egyik szobá­ban! Mindezek az újítások és az egyre nagyobb számban meg­jelenő új háztartási segédeszkö­zök otthon kevesebb zsörtölődést, panaszt és sok örömet szereznek. (tz. i.) hogy milyen tárgyat dugnak el. Például egy gufásdobozt, szem- üvegtokot, pamutgombolyagot, stb. öt-hat gyereket kiküldenek a fo­lyosóra, nekik kell majd az eldu­gott tárgyat a teremben megtalál­ni. Egy játékvezető kiáll a dobo­góra, a tárgyat látható helyre el­dugják. Behívják a keresgélőket; szöveg nem kíséri a keresést, mint eldugott tárgyat, megszólal; Ákombákom, én1 már látom... és a játékvezetőnek megsúgja. Ha jól látta, leül a többi közé. Ha már csak egy keresgélő marad, a gye­rekek 16-ig számolnak hangosan. Ha ezalatt sem találja meg az el­dugott tárgyat, zálogot ad. A já­ték addig folytatódik, míg min­denki sorra nem kerül, mint já­tékvezető vagy kereső. Utána a zálogokat ki kell váltani. Karfiolos csirke tűzálló tálban réteg ezzük: alul és a „Tűz-víz”-nél. Aki meglátja az Macska, macska mit keresel? fiolt: megtisztítva, rózsáira szed­ve, gyengén sózott vízben. A csirkeaprólékból bezöldségezve levest főzünk. A csirkét egészben vajban megpároljuk, mindig csak kevés vizet öntve alá. Pirulnia nem szabad. Az egészet zsírozott felül karfiol legyen, középen a feldarabolt csirkehús. Ráöntünk egy csésze levest, amit előzőleg el­habartunk két tojássárgával, 1 deci tejföllel, 5 deka vájjál és 3 deka reszelt sajttal, fél óráig for­ró sütőben sütjük. oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo E. Kovács Kálmán: Mese Találtam egy rézgarast, Földobtam az égre, Akár hiszed, akár nem, Csillag lett belőle. Egy gyereknek bekötik a sze­mét. ö a macska. A többiek az egerek. Az egerek megkérdezik: — Macska, macska, mit kere­sel? — Egeret! — és kinyújtott kar­ral próbál egeret fogni. Ha meg­fogott valakit: — Macska, macska, mát fogtál? — Egeret! ■— De akit megfogott, az hallgat. Az egerek megkérde­zik: — Mi a neve? Ha eltalálta, az lesz a macska. Ha háromszor nem találta el, akkor ki kell azonnal váltsa magát: például verset mond, énekel, bukfencet vet stb. DIVAT Háromrészes, fekete csipke színházi ruha. A divatos blúz ró­zsaszín, enyhe fémszálas anyagból készült, mely azonos a csipke alábélelő anyagával. Fiatalos, újvonalú szövetruha. A nyaktól elálló gallért nagy masni díszíti. Megismerem ezerbőI Melyik a csillagom, Hogyha egyed gondolok, Jó pénzért eladom. Dehogy adom! Ragyogjon Időmúlásig, Kati ángyom kisfia Házasodásiig! Sapkakergető A gyerekek hejdonfővel állnak, csak egynek a fején van sapka, akit adott jelre a kijelölt fogó kér. getm kezd és igyekszik elvenni tő. le a sapkát. Az üldözött úgyis me­nekülhet szorongatott helyzetéből, hogy a sapkát hirtelen egyik társa fejére nyomja, aki kénytelen át­venni szerepét. Ha a fogónak si­kerül a sapkát megszereznie és saját fejére tenni, az lesz a fogó, akitől a sapkát elvette. A sapka gyors adogatása megnehezíti a fo­gó dolgát és nagyon mulatságossá teszi a játékot. OA/WWWWVWVWVVWWWW\AVWWWVWVWWWWWWWWW WWWAA/VAAI Sajtvásár Hadarváron Valamikor reges-régen Bábafa orral volt ne­vezetes, hogy ott csuda bölcs emberek éltek.. Az idők folyamán sok-sok történetet jegyeztek fel róluk, és most jól fi­gyeljetek, elmondok kö­zülük egyet. Egy keddi napon elin­dult az egyik bábafen jó ember Hadarvárra, hogy a vásáron eladja a maga készítette sajtokat. Hegyes-dombos vidéken vezetett keresztül az út. Nem messze Hadarvár- tól, amint a dombolda­ton bandukolt, egyszerre csak kiejtette batyujá­ból az egyik jókora ka­rika sajtot. Először las­san, majd mind sebeseb­ben gurult, gurult a sajt lefelé a domboldalon. A bábafai bölcs elő­ször rémülten nézett a völgy felé, de hamar fel­derült az arca, és öröm­mel kiáltott guruló por­tékája után: — Hahó, öreg bará­tom! Sose hittem volna, hogy egyedül is el tudsz menni a vásárra! Hát ez igazán nagyszerű! A többivel sem érde­mes kínlódnom — gon­dolta —, és máris levet­te hátáról a batyuját, fogta a sajtkarikákat és egyiket a másik után gurította lefelé a domb­oldalon. Gurultak, gu­rultak a sajtkaríkák, míg meg nem akadtak egy-egy bokorban. Bez­zeg volt nagy öröm a hangyák között!-. A mi jó emberünk nem is sejtette, hogy ta­lán egy fia sajt sem ju­tott le a domb lábáig, csak vidáman gurította lefelé őket, mind az utolsó szálig. Búcsúzóul utánuk kiáltott: — Hahó, jól vigyázza­tok az úton! A piactéren találkozunk, felétlenül várjatok meg. Azután, mint aki dol­gát jói végezte, megelé­gedetten felvette üres batyuját és vidáman fii- työrészve folytatta útját. A vásárra érve bejár­ta az egész piacteret, ke­reste a sajtokat, de ért­hetetlen módon azok csak nem kerültek elő. A keresgéléssel eltelt az egész nap, o vásár már a végefelé közeledett, amikor eszébe jutott, hogy talán a barátai tud. vak valami felvilágosí­tást adni. — Nem láttátok a sajtjaimat megérkezni a vásárra? — Hát ki hozta őket? — kérdezték a bábafai bölcstől. — Hogyhogy ki hoz­ta?! — méltatlankodott a jó ember. — Hát ma­guk jöttek, hisz elég jól ismerik az utat! — Dol- gavégezetlenül hagyta ott kacagó barátait, és tovább kereste késleke­dő sok-sok karika sajt­ját. Telt-múlt az idő. Már az utolsó árus is elhagy­ta a vásárt, de a sajtok még mindig nem kerül­tek elő. Egyszerre csak a fejéhez kapott a jó em­ber. — Teríngettét! — ki­áltotta. — Azok a ha­szontalanok biztos olyan gyorsan gurultak, hogy túlrohantak a vásáron. Ejnye, hogy erre előbb nem gondoltam! Sietve lovat bérelt és amilyen gyorsan csak tu­dott, vágtatott a szom­széd városba. Szentül meg volt győződve arról, hogy a sajtok már oda is értek. Azt hiszem, mon­danom sem kell, hogy az elguritott sajtokat ott sem lelte meg. A bábafai bölcs ember azóta is keresztül-kasul járja az országot, min­denfelé keresi a vásárra küldött sajtjait. Akinek kedve van hozzá, segít­sen neki a keresésben. Hollósi Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents