Békés Megyei Népújság, 1963. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1963-10-06 / 235. szám
1M& október 6. 6 Vasárnap r SALAD-OTTHON * WVVWWVi Új háztartás, új módszerekkel... SzistcutUoic Ha ez így megy tovább ... Tetemesein megnövekedett gyógyszerfogyasztásunk indokolttá tenné — a népszerű mopresszók mintájára — gyógypresszók felállítását, ahol a kedves vendég feketéjét kavargatva, kényelmesen ücsörögve költ- hetné el napi gyógyszer-kontingensét. Egy ilyen gyógypresz- szóban hallhatjuk majd: — Egy nagy adag andaxint és két koff- kát kérek. — Csészében tetszik vagy becsomagoljam? Ismervén atyját, az egyetemista fiú imigyen táviratozik Pestről a vidéken élő családfőnek: Apa, küldj azonnal pénzt, különben a Dunának megyek! Gyors és lako- nikus a drótválasz: Pénz nincs, Mohácsnál várlak. Milyen boldog lehetne némely ember, ha a mások dolgával éppoly keveset törődnék, mint a sajátjával._ A hétéves Évikét anyukája felvilágosítja a születés misztériumáról. Másnap azzal állít be, hogy hasonló korú osztálytársaitól megkérdezte, hogyan jöttek a világra. — Az egyiket karácsonyi angyal hozta, a többit a gólya — így Évike. — De tudod, mama, annyi kellemetlensége, mint neked, egyik anyukának sem volt. Egy üzem leltározási utasításában olvastam: A leltározásért felelős személyek a portán vannak kifüggesztve. — kazár — Mit játszunk? Ákombákom, én már látom! A társaság közösen elhatározza, Vidéken lakó barátnőm telefonált: — Feljöttem Pestre vásárolni. Este indulok haza. Ha ráérsz, találkozzunk egy eszpresszóban. Ö azonban a jelzett időben nem érkezett meg. Egy óra elteltével lihegve, mentegetőzve befutott végre. Nem látszott ki a csomagok közül. — Muszáj mindent itt megvennem, mert nálunk semmi sem kapható. Legalábbis, — ez nem. És mutatta: „Ultra” mosópor, „Verseny” bútorpaszta, „Lakkfény” a festett bútorok tisztítására meg két nagy üvé!g lengyel import parketta- tisztító folyadék. Különösen erre a szerzeményére volt büszke, mert, mint mondotta, hónapok óta a fővárosban sem lehetett kapni. — Hiszen vehetnél „Alfa” folyékony padlófényt is. Éppen olyan jó! Ö azonban makacsul kitartott: a külföldi áru jobb. A „Glanzrein” nevű NDK-bói behozott bútartisz- tltó is szerinte sokkal jobb, mint amit nálunk kapni. Ugyanígy kar. Recept Megfőzünk egy nagyobb kardoskodott a Hollandiából behozott „Sunil”, meg „Extra” mosóporok mellett Barátnőm típusa annak a háziasszonyoknak, aki a külföldit magasztalja, de a mi gyártmányainkat nem ismeri. Fogalma sincs például arról, mennyire kiváló a mi „MOS—6” elnevezésű mosópasztánk, amely hideg vízben is kiválóan habzik, s valóban önmaga mos. Nem ismeri a poli- etylen csomagolású „Álba” mosópasztát és még soha nem vásárolt próbaképpen a ,,1—2” mosogatópasztából sem. Pedig mindezek kipróbáltam nagyszerű dolgok. Pár nap múltán hivatalosan jártam abban a kisvárosban, melynek Háztartási Boltjában állítólag semmi sem kapható. Mondanom sem kell, hogy mindent megtaláltam, amit barátnőm vásárolt. Az üzletvezető viszont elmondta, hogy a háziasszonyok egy része bizony kicsit maradi. Padlőbeeresztőt például mindenáron sziláid alakban akarnak vásárolni, mert úgy szokták meg. És bizalmatlanok az új formához, amely olyan, mint a szappanforgács: hihetetlen gyorsan oldódik és kiváló minőségű. Ugyancsak ragaszkodnak a bevált, konzervatív falfestékekhez; pedig a „Valkid” elnevezésű, mosható falfesték sokkal, de sokkal gazdasá. gosabb. Ha poros, piszkos lesz a fal, úgy lehet mosni, mint ahogyan a konyha kövét feltöröljük. Pár szót a lakkozott parkettáról. Külföldön csaknem minden lakásban, hivatalban kizárólag ez látható. A „vikszelés” kiment a divatból! Nem igaz, hogy a lakkozott parketta gombásodik és egyáltalában nem szükséges a padlózatot lakkozás előtt felcsi- szoltatnd. Viszont két-hánom esztendeig elvetettük a súrolás, beeresztés, felkefélés gondját Aki egyszer rászánta, azt a viszonylag nem is magas árat, amennyiért ,,Vulipál” parkettíakkaL bevonja a padlóját, bizonyos, hogy ezentúl mindig lakkozott parkettát akar a lakásban. Egyelőre meg lehet pró. hálni az idén csak az egyik szobában! Mindezek az újítások és az egyre nagyobb számban megjelenő új háztartási segédeszközök otthon kevesebb zsörtölődést, panaszt és sok örömet szereznek. (tz. i.) hogy milyen tárgyat dugnak el. Például egy gufásdobozt, szem- üvegtokot, pamutgombolyagot, stb. öt-hat gyereket kiküldenek a folyosóra, nekik kell majd az eldugott tárgyat a teremben megtalálni. Egy játékvezető kiáll a dobogóra, a tárgyat látható helyre eldugják. Behívják a keresgélőket; szöveg nem kíséri a keresést, mint eldugott tárgyat, megszólal; Ákombákom, én1 már látom... és a játékvezetőnek megsúgja. Ha jól látta, leül a többi közé. Ha már csak egy keresgélő marad, a gyerekek 16-ig számolnak hangosan. Ha ezalatt sem találja meg az eldugott tárgyat, zálogot ad. A játék addig folytatódik, míg mindenki sorra nem kerül, mint játékvezető vagy kereső. Utána a zálogokat ki kell váltani. Karfiolos csirke tűzálló tálban réteg ezzük: alul és a „Tűz-víz”-nél. Aki meglátja az Macska, macska mit keresel? fiolt: megtisztítva, rózsáira szedve, gyengén sózott vízben. A csirkeaprólékból bezöldségezve levest főzünk. A csirkét egészben vajban megpároljuk, mindig csak kevés vizet öntve alá. Pirulnia nem szabad. Az egészet zsírozott felül karfiol legyen, középen a feldarabolt csirkehús. Ráöntünk egy csésze levest, amit előzőleg elhabartunk két tojássárgával, 1 deci tejföllel, 5 deka vájjál és 3 deka reszelt sajttal, fél óráig forró sütőben sütjük. oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo E. Kovács Kálmán: Mese Találtam egy rézgarast, Földobtam az égre, Akár hiszed, akár nem, Csillag lett belőle. Egy gyereknek bekötik a szemét. ö a macska. A többiek az egerek. Az egerek megkérdezik: — Macska, macska, mit keresel? — Egeret! — és kinyújtott karral próbál egeret fogni. Ha megfogott valakit: — Macska, macska, mát fogtál? — Egeret! ■— De akit megfogott, az hallgat. Az egerek megkérdezik: — Mi a neve? Ha eltalálta, az lesz a macska. Ha háromszor nem találta el, akkor ki kell azonnal váltsa magát: például verset mond, énekel, bukfencet vet stb. DIVAT Háromrészes, fekete csipke színházi ruha. A divatos blúz rózsaszín, enyhe fémszálas anyagból készült, mely azonos a csipke alábélelő anyagával. Fiatalos, újvonalú szövetruha. A nyaktól elálló gallért nagy masni díszíti. Megismerem ezerbőI Melyik a csillagom, Hogyha egyed gondolok, Jó pénzért eladom. Dehogy adom! Ragyogjon Időmúlásig, Kati ángyom kisfia Házasodásiig! Sapkakergető A gyerekek hejdonfővel állnak, csak egynek a fején van sapka, akit adott jelre a kijelölt fogó kér. getm kezd és igyekszik elvenni tő. le a sapkát. Az üldözött úgyis menekülhet szorongatott helyzetéből, hogy a sapkát hirtelen egyik társa fejére nyomja, aki kénytelen átvenni szerepét. Ha a fogónak sikerül a sapkát megszereznie és saját fejére tenni, az lesz a fogó, akitől a sapkát elvette. A sapka gyors adogatása megnehezíti a fogó dolgát és nagyon mulatságossá teszi a játékot. OA/WWWWVWVWVVWWWW\AVWWWVWVWWWWWWWWW WWWAA/VAAI Sajtvásár Hadarváron Valamikor reges-régen Bábafa orral volt nevezetes, hogy ott csuda bölcs emberek éltek.. Az idők folyamán sok-sok történetet jegyeztek fel róluk, és most jól figyeljetek, elmondok közülük egyet. Egy keddi napon elindult az egyik bábafen jó ember Hadarvárra, hogy a vásáron eladja a maga készítette sajtokat. Hegyes-dombos vidéken vezetett keresztül az út. Nem messze Hadarvár- tól, amint a domboldaton bandukolt, egyszerre csak kiejtette batyujából az egyik jókora karika sajtot. Először lassan, majd mind sebesebben gurult, gurult a sajt lefelé a domboldalon. A bábafai bölcs először rémülten nézett a völgy felé, de hamar felderült az arca, és örömmel kiáltott guruló portékája után: — Hahó, öreg barátom! Sose hittem volna, hogy egyedül is el tudsz menni a vásárra! Hát ez igazán nagyszerű! A többivel sem érdemes kínlódnom — gondolta —, és máris levette hátáról a batyuját, fogta a sajtkarikákat és egyiket a másik után gurította lefelé a domboldalon. Gurultak, gurultak a sajtkaríkák, míg meg nem akadtak egy-egy bokorban. Bezzeg volt nagy öröm a hangyák között!-. A mi jó emberünk nem is sejtette, hogy talán egy fia sajt sem jutott le a domb lábáig, csak vidáman gurította lefelé őket, mind az utolsó szálig. Búcsúzóul utánuk kiáltott: — Hahó, jól vigyázzatok az úton! A piactéren találkozunk, felétlenül várjatok meg. Azután, mint aki dolgát jói végezte, megelégedetten felvette üres batyuját és vidáman fii- työrészve folytatta útját. A vásárra érve bejárta az egész piacteret, kereste a sajtokat, de érthetetlen módon azok csak nem kerültek elő. A keresgéléssel eltelt az egész nap, o vásár már a végefelé közeledett, amikor eszébe jutott, hogy talán a barátai tud. vak valami felvilágosítást adni. — Nem láttátok a sajtjaimat megérkezni a vásárra? — Hát ki hozta őket? — kérdezték a bábafai bölcstől. — Hogyhogy ki hozta?! — méltatlankodott a jó ember. — Hát maguk jöttek, hisz elég jól ismerik az utat! — Dol- gavégezetlenül hagyta ott kacagó barátait, és tovább kereste késlekedő sok-sok karika sajtját. Telt-múlt az idő. Már az utolsó árus is elhagyta a vásárt, de a sajtok még mindig nem kerültek elő. Egyszerre csak a fejéhez kapott a jó ember. — Teríngettét! — kiáltotta. — Azok a haszontalanok biztos olyan gyorsan gurultak, hogy túlrohantak a vásáron. Ejnye, hogy erre előbb nem gondoltam! Sietve lovat bérelt és amilyen gyorsan csak tudott, vágtatott a szomszéd városba. Szentül meg volt győződve arról, hogy a sajtok már oda is értek. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy az elguritott sajtokat ott sem lelte meg. A bábafai bölcs ember azóta is keresztül-kasul járja az országot, mindenfelé keresi a vásárra küldött sajtjait. Akinek kedve van hozzá, segítsen neki a keresésben. Hollósi Tibor