Békés Megyei Népújság, 1963. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1963-10-29 / 254. szám
1963. október 29. 5 Kedd Még több mezőgazdasági szakemberre van szükség megyénk termelőszövetkezeteiben Békés megye legjobb termelő- szövetkezetei az eddiginél is nagyobb, képzettebb szakember-gárdával még szebb, jobb eredményeket érhetnének el. Mennyivel inkább igaz ez a gazdaságilag még meg nem erősödött vagy közepesen gazdálkodó szövetkezeteink esetében! Egész szocialista mezőgazdaságunk és ezen belül minden város és falu összes termelőszövetkezeteinek külön-külön is érdeke, hogy a mezőgazdasági szakember- ellátás, a körülmények és lehetőségek arányában intézményesen biztosítva legyen. Minden egyes mezőgazdasági üzem — távlati igényének megfelelően — minél több fiatalt, elsősorban termelőszövetkezeti tagot küldjön felsőfokú mezőgazdasági technikumokba, főiskolákra, egyetemekre. Ezekkel a fiatalokkal kössenek társadalmi tanulmányi ösztöndíj elnyerésére szerződést, hogy oklevelük megszerzése után lehetőleg öt évig a termelőszövetkezetben dolgozzanak. Mint azt a kormány 22A963- (IX. 21.) számú rendelete —a társadalmi tanulmányi ösztöndíjról — tartalmazza, gazdaságilag meg nem erősödött, valamint közepesen gazdálkodó termelőszövetkezeteknek a társadalmi tanulmányi ösztöndíjak mértékéig állami támogatást lehet folyósítani. Ugyanilyen értelemben a gazdaságilag meg nem erősödött — kivételesen a közepesen gazdálkodó — termelőszövetkezetek a 12/1962. (V. 5.) Karm. számú rendeletnek megfelelően a felsőfokú mezőgazdasági technikumok nappali tagozatára állami támogatással küldhetnek termelőszövetkezeti tagokat. Ügy véljük, hogy eme kedvező lehetőségek megragadása az említett gazdasági helyzetben lévő szövetkezeteinknek csak hasznára válhat. — hr — Egy percre összekapcsolódott a tekintetük. A lány riadtan állt, bájos pírban égett az arca. Kezét ijedten melléhez kapta, mintha az önkéntelenül hivalkodó kerek kis dombocskákat akarta volna eltakarni. Egyszerre az jutott eszébe, hogy mégse kellett volna behívni Bujdosót. Máris úgy nézi azzal a nagy barna szemével, mintha jogot érezne rá, hogy mindjárt átölelje a derekát Erzsiké szemét nem kerülte el ez a jelenet. Csodálkozva állt mellettük, de csakhamar feltalálta magát — Akkor fáradjon be. Ha pedig rendetlenséget talál, ne vegye észre. Mindkét szoba ragyogott a tisztaságtól. A bútorzat elég szerény volt ugyan, de horgolt térítők, kézimunkák és festmények tették barátságossá a lakást Miután a csöppnyi dohányzó- asztalt körülülték, a lányok érdeklődéssel szemlélték vendégüket. Marika egy tányér rácsoslinzert varázsolt elő hirtelen a szekrényből. Az iménti riadt- ság már eltűnt arcáról, mosolyogva szólalt meg: — Parancsoljon! Saját készítményünk. Bujdosó gyors egymásutánban bekapott néhány darabot a jó illatú, friss tésztából. Nem sokat teketóriázott, minden falásnál egy A postás hozza az újságot. aki vele van — a juhászok jövedelméről faggatja az elnököt, mivel a férje — aki korábban a szarvasmarháknál dolgozott — juhász lett. Az elnök türelmesen válaszolt. Pedig hajnali fél öt óta úton van, ügyeket intéz, értekezik, tárgyal, s ma egy kiadós vitája is volt a járásiakkal, akik azt kívánták, hogy a tsz a vetés befejezése után adja át a gépeket Okánynak. Arrébb egy asszonyt pillantunk meg. Festi az új rácsos kerítést. Lencsevégre kapjuk. A szép kőházat az őszi bágyadtságban is pompázó virágoskert fogja körül. A kerítés vasrácsát a férj egyedül kovácsolta össze. Matus Imre, a sarkadi Vörös Csillag Tsz építőbrigádjának tagja ért az ilyen munkához is. A festést már az asszonyra bízta. Szekerek ballagnak az utcán, a egész süteményt tüntetett el. Mintha roppant sürgős dolga lenne, amitől még enni, sem ér ró tisztességesen, tüneményes sebességgel küldte le a linzerszeleteket. A lányok meghökkenve pillantottak egymásra, majd nevetés kezdte őket gyötörni. Alig bírták visszafojtani a felkíván- kozó kacagást. — Mondják, kislányok, nem unatkoznak itt a tanyán? — kérdezte a tésztapusztítás után részvéttel. — Ha csak magán múlna, akkor megölne bennünket az unalom — felelte Marika nevetve. — De mi sokszor még meghalni sem érünk rá. Fél egyig tanítunk, utána főzünk, mosogatunk, dolgozatokat javítunk és vázlatot készítünk másnapra. — Társaságba nem járnak? — Mindkettőnknek vőlegénye van. Marikának itt helyben, de az epyém is minden vasárnap meglátogat. Van egy felhúzhatós gramafonunk, sok lemezzel, arra szoktunk táncolni. Amikor meg kitavaszodik, a fiúk motorral bevisznek bennünket Nyíregyházára. Majdnem minden filmet meg nézünk. Színházba is oda járunk Bujdosó, Marikára nézett. A lány állta a tekintetét. így hallgattak egy darabig, míg végre ö lörte meg a csendet: — Árulja el, mire akart megkérni? <r~Talán a megye egyik községében sem olyan kanyargós a főutca, mint Sarkadkeresztúron. Az átutazók sokszor szidják is, pedig megállhatnának egy percre egy- egy kanyarban, mert akad látnivaló. A legtöbbször mi is csak átutaztunk a községen Biharugra vagy Zsadány felé menet. Most Nők Lapja, a Képes Üjság, a Magyar Mezőgazdaság és más folyóirat is kedves olvasmánya a falubelieknek. Megnőtt a posta forgalma. Az új építése időszerű volt. A főutcán már emelkednek a piros téglából rakott falai. Nemsokára felkerül a tető is, s jövőre a frissen Buldózerek hordják a földlet. megálltunk, s amit szemünk és a fényképezőgép lencséje megörökített, továbbadjuk hírül, hogy Sarkadkeresztúr fejlődik akár megyénk más községei és zajlik az élet a szürke hétköznapon is. A főút egyik hajlatánál dübörgő gépmonstrumok fordulnak be a Vorosilov utcába. Buldózerek hordják a földet a faluszélről, hogy feltöltsék az utat. Sok csodá- lója van a két gépnek. A felnőttek és a gyerekek meg-megállnak néhány percre, nézik amint a hatalmas gép csörögve, zörögve, nyikorogva halad tova lánctalpain, majd felemelkedik egy kar és ömlik a földtömeg a mélyedésekbe. A tavasszal itt aszfaltút lesz. Az utca végén postás karikázik kerékpárján. Egy asszohy megállítja. ^ — Postás bácsi! Van levelem? — Nincs, de újságot adhatok. — Akkor adjon néhányat — veszi elő a pénztárcát az asszony. Űjságolvasó emberek a sarkad- keresztúriak. A megyei lapból 60, a Népszabadságból 112, a Szabad Földből 315 jár ide naponta. A festett új posta is díszíti a község főutcáját, mint ahogyan most az új gyógyszertár, melyet november 7-én avatnak. Délelőtt 11 óra. A központi iskola udvarán magasugró-állvány, a léc 100 centiméter magasságban van. Az ötödikes lányoknak Pat- kás Gábor tornaórát tart. Kinyitja a naplót, sorjában bejegyzi, ki mekkorát ugrott. — Ungor Gyöngyi következik. S a kislány könnyedén átugorja az egy méter magasságot. De a többiek is: Cs. Nagy Erzsi, Mártha Mari, Váczi Róza megerőltetés nélkül átviszik a „bűvös” magasságot. Talán ők négyen többre is képesek. Amikor befejeződik a tornaóra, az ötödikes lányok rohannák öltözni, hogy a szünetből még jusson néhány perc a játékra vagy magyart tanulni. A tízperc kis fellélegzés a tanároknak is. No- vák Ernő igazgató kikapcsolódás helyett hosszasan magyaráz az iskoláról, melynek udvarán új épület falai emelkednek. — Ez lesz a politechnikai műhely. Kétszázezerbe kerül. Ha minden jól megy, a télen már itt tartjuk a foglalkozásokat. A fiúk a vasas és a barkácsoló szakmákkal ismerkednek, a lányok elsajátítják a szabás, varrás és a háztartási munka alapfogásait. Most és tavasszal a politechnikai kertben dolgoznak a tanulók. A fél egykor megszólaló csengő a délelőtti tanítás végét jelzi. Ket- tőszázharminchét felső tagozatos nebuló csörtet ki az osztályokból korgó gyomorral. Egy részük a napköziben ebédel, a többiek az iskola kapujában futásnak erednek egészen hazáig. Ahogy a felsősök elhagyják az iskolát, birodalmukat átveszik az alsó tagozatosok. — A tanteremhiányt csak így tudtuk megoldani — mondja az iskolaigazgató. Ismét megszólal a csengő, kezdődik a délutáni tanítás. A kicsi- nyék az iskola udvarán párosával sorakoznak és egy fehér köpenyes tanító néni „vezényszavára” elindulnak a „munkahelyükre”, a 2x2 éa a nagy „A”-betű birodalmába. Az iskolától pár lépésre néhány ember várakozik. Egyesek kannával, mások vödrökkel, van aki meg lovaskocsiról hordót emel le. Vízért jötték. — De kocsival meg hordóval? — Bizony Kisnyékről és Nagy- nyékről is járnak ide vízért — mondja egy fejkendős nénike. Két artézi kút van a faluban, s így keli sorbaállni az „éltető nedűért”. A fejlődés mellett még bajok is vannak Sarkadkeresztúron, Mindkét lány elhúzta a száját. Erzsiké kérdezett: — írásban vagy szóban is elég? — Elég szóban is. Én természetesen előre jelzem majd a vezetőségi tagoknak és biztos vagyok benne, hogy sikerül. — Köszönöm a segítségét — mondta Marika melegen. — Most viszont maga fogadjon el tőlünk még valamit. Friss kávénk van, igyon velünk egy csészével. — De azt már az én szobámban, még mielőtt megszökne tőlünk! — »jelentette ki Erzsiké határozottan. (Folytatjuk) Beszélgetés a Sándort. A kérdező Kriszte Sán- domé. A háztájiban nevelt tinót akarják leadni, ezért keresik a felvásárlót. Szépen meghízott a szerződött tinó, körülbelül 8—9 ezer forintot kapnak érte. A fiatalasszony édesanyja, — tsz-elnökkel. már az ízletes vacsora, aztán lepihennek az emberek, hogy másnap friss erővel kezdjék az újabb hétköznapot. Kasnyik Judit Dékány Sándor Fotó: Kocziszky László — Én vagyok az úttörőcsapat vezetője. Most ebben a minőségben fordulok magához. — Lépjek be az úttörőcsapatba? A lányok felderültek. — Nem! — felelte Marika. — Annál nagyobb kérésünk van. Elhatároztuk, hogy egy holdon kísérleti gazdaságot létesítünk. Kis termelőszövetkezetet. Ahhoz kellene nekünk egy hold föld, vetőmagok és a maga szakismerete. Természetesen, ha lenne kedve és ideje hozzá. — Ami engem illet, én boldogan segítek —felelte ünnepélyesen, hogy kétségüket eloszlassa. — De földet az elnöktől kell kérni. Az új gyógyszertár. de idővel megoldódik az ivóvízellátás is. Az úton az Egyetértés Tsz elnökével találkozunk. Éppen akkor ér oda két asszony is. — Elnök élvtárs nem találkozott az állatforgalmissal ? — állítják meg a Pannónián robogó Cs. Nagy tsz-tagok hordják haza a háztájit. Esteledik. A falu széléről kolom- polás hallik. Ma csak 78 tehén volt kint. Már sovány a legelő, kevesen hajtják ki állataikat. A gulya mögött Sajti Károly karikása pattog. Vége van egy napnak, készül
