Békés Megyei Népújság, 1963. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1963-10-27 / 253. szám

ibcr 2t 6 Vasárnap Miért akar ösr. Albert Jánosáé Panaszos levelek a ssoeiális otthonba Az orosházi városi tanács szo­ciális előadójától szereztem tudo­mást arról, hogy özv. Albert Já- nosnó, Vásárhelyi út 90 szám alatt lakó idős néni a szociális otthonba szeretne kerülni. Valószínűleg azért, mert nem jön ki a lányával, akinél lakik. De hát akadnak olyanok, akiknek nincs hozzátar­tozójuk, még azokat is nehéz el­helyezni. A gyermekeknek Újdonságok a Hidasháii Állami Gazdaságban A Hidasháti Állami Gazdaság­ban CSAMESZ-szal takarítják be a ikukoricaszárat. Egyszerre 1300 kévét lehet elszállítani a tábláról. Egy CSAMESZ öt pótkocsi mun­káját helyettesíti. A gazdaságban RCW—20-as len­gyel műtrágyaszóróval végzik a műtrágyázást. A gép teljesítménye a hoidankénti 3 mázsás adag mel­lett műszakonként 50 hold. A gép előnye, hogy egyenletesen szórja mind a szemcsés, mind a poros műtrágyát. — Itt, itt fiacskám, én vagyok az. •— Akkor jó helyen járok, mert én a nénit keresem. — A tanácstól? Mit válaszoljak? Csak bólintok. — Na, jöjjön akkor! — mondja és már tuszkol' is maga előtt a házba. A szép, tágas előszobában szék­kel kínál, ő maga pedig bemegy a szobába és kihoz egy kis kürt alakú eszközt, amit a füléhez il­leszt. Aztán leül velem szemben, előrehajol és vái\ Látom rajta, hogy valami biztatót remél. Talán már mehet is a szociális otthon­ba... — Egy kicsit tájékozódni sze­retnék. Kié ez a szép ház? — A lányomé, Zsalkó Sándor- néé és a férjéé. — Hányán laknak benne? — Ök ketten, a fiúk Sándor és a menyük. — Itt elég szépen megférnek, biztosan jut még a néninek is hely. — Én ebben a szobában lakom — mutat arra. — Van nekem ágyneműm, ruhám. Nem szorulok senkire... — Akkor miért kívánkozik a szociális otthonba? Talán nem ad­nak enni? — Van minden, csak éppen a boldogság hiányzik. Mert egy jó szavuk sincs hozzám. A lányom legalább fél éve ki sem ejtette a száján ezt a szót: anyám. Vesze­kednek velem, szidnak mindnyá­jan. Ok nélkül is. Néha még azt is mondják: enné meg a fene a sírjában! Az útjukban vagyok. Hogyan éljek velük így tovább? Pedig de sokat dolgoztam a lá­nyomért. Az idős asszony kezét nézem, mélyén az érék feldagadnak. Höre pergamentszerúen áttetsző. Aztán a tekintetem visszasiklik az arcára. Mélyen ülő szemeiből most könny szivárog elő. Hogyan vigasztal­jam? Hamarosan erőt vesz magán és folytatja: — Tudja, a lányom kétéves volt akkor, amikor Móricz Pál, az első férjem (az ő apja) meghalt, a régi világháborúban. Élnünk kellett. Dolgoztam a kis földünkön. Egye­dül. A lányomat neveltem tanít­tattam. Soha nem engedtem szol­gálni.:. Egy kis szünetet tart. A szeme ismét könnybe lábad. Aztán erőt vesz magán és folytatja. A máso­dik házasságáról beszél. A fiáról, Albert Jánosról, aki tizenhat éves korában halt meg. Férjét három évvel ezelőtt temette el. Lánya akkor már Zsalkó Sándor felesége volt. Egyedül maradt tehát a vá­sárhelyi pusztán. Sok fájdalom­mal és keserűséggel a szívében élt és dolgozott Csak a lányánál talált vigaszt, akit néha megláto­gatott. Telt-múlt az idő. ö megörege- gedett, Zsalkónénak pedig közben a fia is megnősült. Az idős és a fiatal házaspár együtt lakott. Űj ház kellett volna, - ahol jobban megférnek. Az orosházi Vörös Csillag Tsz tagja volt már mind a két férfi. Egyikük sem félt a munkától, mi akadályozta volna meg őket abban, hogy építsenek? Három évvel ezelőtt Zsalkóék rábeszélték, hogy hagyja ott a pusztát és jöjjön Orosházára. Ne­héz volt így egyedül meg aztán nem is kell kegyelemkenyéren él­nie. Hayi 250 forint nyugdíjat és földjáradékot kap a. tsfc-től, ezen­kívül övé a háztáji föld termése. Húszezer forintja is van a taka­rékban .,. Ilyen körülmények között ke­rült a lányához, ahol kezdetben nem volt semmi baj. Aztán hama­rosan súrlódási felületek támad­tak. Albert Jánosné hosszú éve- ker át a maga ura volt a portá­ján. itt pedig alkalmazkodnia kel­lett völna á többiekhez. Nem ment a dolog. Harag keletkezett, abbórpedig gyűlölet. Zsalkó Sándorné csak az anyját hibáztatja. Ö az oka annak, hogy úgy megromlott a viszony közöt­tük. És hozzáfűzi: — Azért ehet, amit akar. Nem bántja^senki. Lényegében ennyi a véleménye az egész ügyről. Mintha nem is az anyjáról volna szó. És így megy ez már vagykét7év‘TÓta/ Egy csepp­nyi szeretet nélkül. S ez nehezeb­ben, elviselhető, mint bármilyen ; anyagi gond. Ezért akar Albert Jánosné szociális otthonba ke­rülni. Pásztor Béla Békéscsabán a Tanácsköztársa­ság útján néhány napja sokan megállnak az új üzlet előtt. A mo­dern üzlet nemcsak berendezésé­vel, de kirakatával is vonzza a tekinteteket. Az Ezermester-bolt eddig a másik oldalon volt. Most, hogy ide került, már nemcsak azok térnek be, akik eddig is fel­keresték, hanem új vevők is je­lentkeznek. Különösen azok kö­zül, akik az állomásra tartanak, akik átutaznak a városon. Ki mit is vesz ebben a boltban, ez érde­kel. . ., Akik csak nézelődnek Két kisfiú áll a pult előtt, egy­máshoz suttogva mutogatják az üveg alatt látható különböző tár­gyakat. Legtöbbet egy motornál időznek el, s gondolatban talán már egy csodálatos gépet is konst­ruálnak hozzá. * — Mit szeretnél venni? — kér­dem meg a fekete hajú Pintér Gé­zát. — Nem... Nem akarok vásárol­ná, csak kíváncsi vagyok. — Osztálytársak vagytok — for­dulok a tömzsi Fercsik Matyihoz. *— Igen. De én sem akarok vá­sárolni. Csak kíváncsiak vagyunk, s érdekel ez-a villanymotor. »— Döntöttetek már, hogy mik lesztek? — Á, dehogy'— tiltakoznak a gyerekek — még csak hatodik­ba járunk — mondja a kis‘Pin­tér. gyerekjáték választani KABÁTOT ŐSZRE. TÉLRE Fiú télikabát 5—16-os méretig 220,— Ft-tói 1000,— Ft-ig Fin átmeneti kabát 5—16-os méretig 380,— Ft-tól 700,— Ft-ig .... - . 2896 erkölcsi kötelességük, hogy az idős sizüleikről gondoskodjanak. E rövid tájékoztatás alapján indulok Orosháza, Vásárhelyi út 90. szám alá. Lehet, hogy szeren­csém lesz, otthon találom az idős asszonyt és esetleg a lányát is. A téglagyáron túl már csak el­szórtan vannak házak. Néhol két- háromszáz méter távolságra egy­mástól. Bizony messze lehet még, amit keresek. Talán valami viskót találok Ott, melyben az emberek gondokkal küzdenek. De nem, mégsem. A 88 után egy igen szép, modem ház következik. Ez lesz az. Közelebb érek. A falon 90-esszám. Jó helyen járok? Benyitok a kiskapun, szétnézek az udvarban, senkit sem látok. Hangosan köszönök, hogy észre- v ét essem magam. Semmi válasz. Egy kutya nyugodtan ül a nyári konyha bejáratánál, rám néz és esóválja a farkát. Közelebb me­gyek hozzá, talán ő „elárulja”, hogy hol a gazda. És ekkor egy idős néni fejkendős feje bukkan elő az ajtón. — Jó napot, nénike! Itt lakik özv. Albert Jánosné? — kérde­zem tőle. A kezét a füléhez illeszti, tehát hangosabban megismétlem az előbbit: — Itt lakik özv. Albert János­né? A leveíeket, melyekkel meg­keresik az!' emberek a külön­böző szerveket, újságszerkesz­tőségeket, rádiót, televíziót általában jelzőrendszernek te­kintik. Az élet örömeit, gond­jait vetik papírra, tájékoztat­nak eredményekről, hibákról — egyszóval, jelzik az életét. A dolog természeténél fogva több az úgynevezett panaszos levél. Nem azért, mert az élet­ben több a rossz, mint a jő, hanem azért, mert az emberek gondjaikkal, bánataikkal előbb sietnek orvoslásért, minthogy örömeiket vetnék papírra. De a levelek. mégis fontosak, fi­gyelmeztetnek jóra, rosszra. Számtalan példája van, ami­kor határozatok születtek — országos szinten is — az egy­szerű ember tollvonásai nyo­mán. Az újságokban cikkek, figyelmeztető bírálatok jelen­tek meg nagyon sokszor egy- egy levél után. Éppen .ezért van oly nagy becsületük a szerkesztőségekben a levelek­nek. Hozzánk havonta mintegy száz ’ levél fut be. Többségük­ben panaszos mondatok ezek. sokszor türelmetlen, jajongó szavak. Lakásügy, összeférhe­tetlenség, munkalehetőség, sőt rokonok közti veszekedés is — melyekben tőlünk vár­nak elintézést. Ahol és amikor tudunk, segítünk. Vagy ma­gunk vizsgáljuk meg a hely­zetet és akkor illetékes szer­veknél javaslatot teszünk in­tézkedésre vagy megküldjük tanácsnak, intézménynek, hogy vizsgálja meg az ügyet. Még egyszer: ahol csak lehet, ott segítünk. De vannak dolgok, melyek­ben mi magunk képtelenek vagyunk segíteni. Itt egy le­vél. Az írója rokonára panasz­kodik, akivel együtt lakik, de nem hagyja békén, „örökké molesztálja“. „Ha nem akar­ják, hogy öngyilkos legyek, se­gítsenek!” Mit tudunk ilyen­kor segíteni? Legfeljebb szép szóval inteni arra, hogy legye­nek egymáshoz megértőbbek. Egy tizenöt éves kislány is öngyilkosságot emleget, ha nem tudunk segíteni az anyja és közte lévő nézeteltérés megszüntetésében. Nemrég személyesen panaszkodott egv korosabb ember: felesége ki­tette a lakásból ágyastul, ru­hástul, hát segítsünk. Köve­telő szavak és majdnem, hogy mi leszünk a felelősek, ha eset­leg nem fordul jóra a helyzet... Együttérzünk az egyéni ba­jokkal küszködőkkel, szeret­nénk is segíteni. De meg kell érteni, hogy ilyen dolgokban sem a tanács, sem a rendőrség, sem a szerkesztőség nem so­kat tud tenni Az emberek­nek önmaguknak kell ilyen esetekben rendbe tenni kör­nyezetüket. Kívülről ezekbe beavatkozni nem lenne szabad és nem is járna eredménnyel. Varga Tibor Német mérnökök szakmai tanácsadása a W/artburg- és Trabant-tulajdonosoknak Békéscsabán A Magyar Autóklub helyi cső* pprtja és^.gí NDK kereskedelmi kirendeltségún.efe,( együttműködése során ez évben lehetőség nyílik arra. hogy a Wartburg, és Tra- bant-gyárak Magyarországon tar­tózkodó mérnökei előadást tartsa­nak Békéscsabán november 4-én, a városi tanács nagytermében, 18 Órai kezdettel. A német mérnö­kök- ismertetik a Wartburg és Trabant gépkocsi kezelését, szak­mai tanácsokat adnak, valamint válaszolnak a meghívottak, illet­ve üzemben tartók kérdéseire. Ki mit vesz? , — Azért . valamilyen szakma csak tetszik? — Persze. Á villamosság. A rádióamatőrök Sűrűn, nyűik az ajtó, egymás után lépnek be a vevők és Bohus Pál, az üzlet vezetője egymás után szolgálja ki őket. Puskás István és Simon Imre, a téglagyár villanyszerelői, helye­sebben Puskás István még csak tanulója. Hangszórót akarnák vá­sárolni.-r Mióta rádióamatőr? — Már nyolc éve — válaszolja Simon Imre és most azt pana­szolja el, hogy Tünde hangszórót nem tud vásárolni. — H°1 tanulta? — Az MHS, áz úttörőház és az iparitanulódskola szakköreiben. Ez a. kedvenc szórakozásom. — S maga nem focizik? —- kér­dem-meg-Puskás Istvántól, a má­sik Puskásra gondolva. — Dehogynem — válaszol ne­vetve-, csakhogy én jobbszélsőt játszom az Agyagi par második csapatában. De azért otthoni ked­venc szórakozásom nekem is a rá- dióamatőrözés. *— Mit akarnak építeni? — Egy tranzisztoros rádiói. Úttöröfelszereléstöl a televízióig Delet harangoznak a békéscsa­bai templomokban, s ez az üzlet forgalmán is meglátszik. Van idő arra, hogy Bohus Pál és felesége megmutogatja, mit is lehet az üz­letben vásárolni. Az Ezermester- bolt már hatodik -éve ked venc vá- sárlóhélye a rádióamatőröknek, s ebben -az évben egyre több cik­kel tudják kielégíteni az igénye­ket. Hiszen van számtalan olyan áru, amit csak itt lehet megvásá­rolni. Az úttörőfelszereléstől kezdve a televíziós készülékig, sok minden kapható itt! Naponta 70—90 vásárló'áll meg a pult előtt. Van munka épp elég. — Ez nemcsak kereskedés — mondja magyarázatként Bohus I elvtárs —, hanem egy kicsit hiva­tás* is. Ezt szeretni -kell. Hiszen I nemcsak eladjuk- az- árut, '-hanem j sokszor még tanácsot is adunk. — Ez nem megy a vásárlás ro­vására? — Ugyan. Hiszen majdnem minden rádióamatőrt ismerünk, nemcsak a csabaiakat, hanem még a megye más helyén lakókat is. • * • Az új üzlet nemrégen készül: el és néhány napja árusítanak csak. Az üzlet vezetője néhány nap múlva Pestre utazik. — Szétnézek, mit tudnék hoz­ni. . Igen, mert egy kicsit az. Ezer­mester-bolt éllátása ügyesség és rátermettség dolga is. Szeretni kell és .el kell igazodni a sok ezer cikk között, tanácsot kell adni. Szép feladat és ez már nem is üzlet, ez több annál. (Dóc-zi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents