Békés Megyei Népújság, 1963. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1963-10-27 / 253. szám
1963. október 27. 4 Vasárnap Élénkítsük a szervezeti életet Párttitkárok értekezlete Mezőkováesházán — 20 évvel ezelőtt, 1943. októberében halt meg Stein Aurél magyar származású, angol Azsia-kutató. Több expedíciója folyamán bejárta Kasmírt, Ke- let-Turkesztánt, Kara-Korumot, a Kuen-Lün-hegységet és a Tak- la-Maklán-sivatagot. Lebilincselő előadó volt, könyvei közül megemlítjük: Homokba temetett városok, Ősi ösvények Ázsiában, Romvárosok Ázsia szivében. Érdekes tudományos munkája 6000 szanszkrit kéziratkatalógusa és magyarázata. október vasarnap. i£|d> £ jm Säe? f STEIN AURÉL — 265 évvel ezelőtt, 1698. október 27-én született Jean Gabriel francia építész. Két híres műve a versaillesi palota két udvari szárnya és a Párizs melletti történelmi nevezetességű Kis-Trianom palota. * • . „ * ' — 235 évvel ezelőtt, 1728-ban e napon született James Cook angol tengerésztiszt, 1768—1771-ben ő fedezte fel Üj-Zélandot és 1772—1775 között először ő hajózta körül a Földet kelet— nyugat irányában. Utolsó útján fedezte fel, a tengernagyi hivatal akkori vezetőjéről „Sandvich-szigetek”-nek elnevezett Hawaiiszigeteket. — 20 évvel ezelőtt, 1943-ban e napom halt meg Reinitz Béla haladó szellemű zeneszerző és zenekritikus, a Tanácsköztársaság idején a művészeti ügyek kormánybiztosa, Ady verseinek első megzienésítője. Sok edény, kevés kályha Lakonikus rövidséggel hangzott el a mezőkovácsházi járási párt- bizottság elismerése a községi pártszervezetek felé csütörtökön, amikor a járási székhelyen titkári értekezletre gyűltek össze a községi párttitkárok. Öze elvtárs értékelte röviden a pártszervezetek őszi munkákban kifejtett tevékenységét s megállapította: abban, hogy határidő előtt, október 23-ig sikerült elvégezni minden Ahogyan a tájékoztató erre rámutatott, akad néhány olyan község, amelyben hónapok óta nem volt pártrendezvény, taggyűlés stb. Vagy, ha volt, a taggyűlésen részt vevők száma, a taglétszám felét sem érte el. Ahol pedig így van, ott következésképpen a tömegszervezetek aktivitása sem kielégítő, s a politikai munka is stagnál. Juhász és Őze elvtársak tájékoztatójából kiderült, hogy mindennek következtében nem oszlatják szét egyes községekben a téves, helytelen néA közelmúltban egy „kényes” ügyet vizsgáltunk ki. Névtelen levél érkezett szerkesztőségünkbe. Az inkognitóban maradt levélíró faluja párttitkárának állítólagos „frakciózását” nehezményezte. Abban a faluban, ahol a párt- titkár él, népszerűén és jól dolgozik, megüresedett egy óvodai dada-hely, szülési szabadság miatt néhány hónapra. A tüneményesen gyors hírvétel és híradás után legalább hamincan ajánlották fel, hogy készek helyettesíteni az anyai örömök elé néző dadát. Az illetékes vazető — ez esetben iskolaigazgató — nem lepődött meg, várta ezt az inváziót. Közölte, hogy nem vesznek fel a megüresedett helyre egyelőre senkit. Az asszonysereg duzzogva fordított hátat. Ezután történt az, ami felkavarta a kedélyeket. Néhány nap elteltével a párttitkár feleségét felvették az óvodába ideiglenesen, kisegítőnek. A várakozók felfor- tyantak: micsoda dolog ez?! Aki közel ül a „tűzhöz”, annak köny- nyebb munkát kapni? Az esemény nem okozott volna ekkora kedélyhullámzást, ha az iskola igazgatója nem feledkezik meg arról, hogy határozottság, gerincesség is van a világon. Vagy az asszonyok, vagy a titkár felesége előtt kellett volna kimondania a határozott nemet. Ezt nem tette meg, s ezzel ártott a párttitkár keservesen megszerzett tekintélyének, saját tekintélyének és egy kicsit a pártszervezet tekintélyének is. Tapintatos akart lenni, s azt érte el, hogy megharagudtak iá. Még a párttitkár is neheztelt, nagyon érthetően. Ö egy szóval sem említette, hogy csakis az ő feleségét vegyék fel. Amikor megkérdeztük a kommunista iskolaigazgatótól, hogy miért nem volt határozott, miért nem igyekezett elkerülni az affért, nyers őszinteséggel így válaszolt: — Nehéz kimondani a nemet, pláne itt, a faluban. A párttit- kárral, a tanács vezetőivel nagyon egymásra vagyunk utalva. Mindenesetre belátom, el lehetett volna kerülni a ballépést..s Kínos csend ülepedett közénk. o Néhány héttel ezelőtt az egyik békéscsabai üzemünkben panaszvetést a járás területén, nem kis szerepe volt a pártszervezetek mozgósító munkájának. A titkári értekezlet azonban rámutatott néhány olyan jelenségre is, amely ebben az időszakban sem indokolt a pártszervezetek életében. Igaz, a pártmunka, éppen az őszi szántás, vetés sikeréért áttevődött a határba, de emiatt zeteket. Pedig, hogy ilyenek vannak, azt a községekből érkező jegyzőkönyvek is bizonyítják. Egyik helyen megállapítják például, hogy a tsz-tagok egy részének elgondolása ellentétben van a népgazdaság érdekeivel, de azt már nem tükrözi a jegyzőkönyv, hogy a párttagok hogyan igyekeztek ezt az ellentétet feloldani vagy megszüntetni. Másutt olyan hangulat van, hogy a pártonkí- vüliek előnyösebb helyzetben vannak a párttagoknál. Ebben a pártszervezetben, úgy tűnik, nem kodni kezdtek a fizikai munkások: kivételeznek velük az ebédlőben; Korábban ebédelnek, mint az adminisztratív dolgozók, s kisebb adagokat kapnak. Ugyanakkor nem kapják meg az ebédből megmaradt pluszt, holott korábban megkapták. Az igazgatót bántotta a dolog, sürgős vizsgálatot rendelt el. Kiderült, hogy van alapja a panasznak. Az történt ugyanis, hogy a konyha két dolgozója rendszeresen nem fizetett saját ebédjéért, s ezt még tetézte azaal, hogy saját zsebére ebédet adott el. Mindkét asszonyt fegyelmi úton elbocsátották. Az egyik asszony férje nem birta elviselni a család tekintélyén esett csorbát, felkereste hát az igazgatót és méltatlanságának adott kifejezést, mert feleségének fegyelmit merészeltek adni és elbocsátották. Követelte az igazgatótól, hogy változtassa meg ítéletét. Szavai leperegtek. A férj leforrázva csukta be az igazgatói iroda ajtaját. o Két esetet mondtunk el. Mindkettő nagyon tanulságos. Az egyik arra vet fényt, hogy milyen kártékony a határozottság hiánya, a másik pedig — az üzemi igazgató döntése — eklatáns példája a* kommunista magatartásnak, mely egyre inkább jellemző. Vannak esetek, bonyolult ügyek, amikor nehéz állást foglalni, határozottan dönteni. A bizonytalanság árt a pártnak, az emberek bizalmának. Még akkor is ki kell mondani a nemet, ha haragosokat szerez egy vezető ember. Akik ok nélkül haragszanak, azok előbb- utóbb belátják, hogy tévedés áldozatai lettek. Közéletünk, pártéletünk levegője tisztább, mint valaha volt. Erről feledkezett meg az iskola- igazgató és ezt tartotta szem előtt a gyárigazgató. Pallag Róbert beszélnek eleget a párttagok jogairól és főleg kötelességeiről, a Vili. pártkongresszus határozatairól. Akadnak olyan jelenségek is, hogy pártvezetőségi ülés tárgyalja a község KISZ-szervezetének munkáját, de arra „elfelejtik” meghívni a KlSZ-titkárt. Egyébként a hozzászólások egy része alátámasztotta a fenti megállapításokat. Battonyáról, Medgyés- egyházárói és Kunágotáról például azt kérték a titkár elvtársak, hogy „tolják ki” a pártoktatás megkezdésének határidejét november végére, mert eddig nem tudták megfelelően előkészíteni a különböző tanfolyamokat. A pártoktatás november 11-i beindítása párthatározat, s ha ezt nem tartanánk be, anarchia, szervezetlenség jellemezné az egész téli oktatási program végrehajtása^. Ahol így fogták fel az előkészítést, ott nincsenek is hiányosságok. Almáskamaráson például mindenkivel beszélgettek, . V - ‘ • aki jelentkezett a különböző oktatási formákra. Ebben a kis községben (mindössze 2000 fő a lélekszáma) 240 felnőtt vesz részt politikai oktatásban, de sokan tanulnak az általános iskola VII.— VIII. osztályán is. A titkári értekezleten végül is megállapodtak abban az elvtársak, hogy a szervezeti szabályzat szellemében javítják a pártvezetőségek munkáját, s az egész párt- szervezet aktivitását, összehívják a tömegszervezeti vezetőket, közösen megállapítják, kik azok a párttagok és pártonkívüliek, akikre számítani lehet a különböző szervezeti feladatok végrehajtásában, s ilyen módon minőségben és mennyiségben is ^feltöltik” az aktívahálózatot. (7) Az öreg sokat mondóan legyintett. Megállította a lovát, cigarettát gyújtott, aztán elkezdte: — JóJelkű, de szerencsétlen ember Bálint. Kilencszázegyes születésű, nálam pontosan két évvel fiatalabb. Keresztkomám volt, jól ismerem. — Csak volt? — Várja ki a sorját! — intette rendre az öreg. — Az utolsók között, negyvennyolcban jött haza a fogságból... De alig szedte össze magát, két év múlva már kulák volt. Tizenöt hold földdel. Ebbe gondoljon bele, agronómus kartárs! Tizenöt holddal! — Az hogy lehet? Várnagy Géza a vállát vono- gatta: — A fene tudja! Van egy darabka szőlője, másfél holdnyi almáskertje. Maga telepítette mindegyiket. Azt addig szerezték, míg kijött a huszonöt, hold. Fizetett az ‘annyit, hogy nem is tudnám megmondani. Se lova, se tehene, de még egy kocája se maradt. Mégis elvitték még a bútorát is. Higgye el, nem túlzók, volt olyan időszak, ötvenkettőben, amikor sírva jött hozzám, segítsem ki tíz forinttal, mert annyi pénze se maradt, hogy kenyeret vegyen az üzletben. Elértek a jegenyenyárfa-sorig. A Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat raktárai nagy forgalmat bonyolítanak le, megyénk száznál több üzletét látják ei áruval. Az utóbbi hetekben megnövekedett a kereslet a téli tüzelési cikkek és edényféleségek iránt. A vállalat központjában tegnap, elmondották, hogy az edénykészletből minden igényt ki tudnak elégíteni, bőven van zsírosbödön, vájling, ezernél több húsgép vár elszállításra. Innen már be lehetett látni Cse- ke-Kovácsék tanyájába. Kutyák futottak elibük hangosan csaholva, két megtermett komondor. Hiába szólt rájuk a brigád- vezető, nem hagyták abba a támadást, amíg a gazda elő nem került a kert hátuljából. Cs?ke-Kovács nem látszott hatvanévesnek. Egyenes, szép szál férfi volt, Okos tekintetű. A vendégeket szívesen fogadta: — Mi járatban, komám? — szorította meg Várnagy Géza kezét. — Azt is elmondjuk mindjárt. Majd az agronómus kartárs — intett az öreg, és otthonosan elindult lovával az istálló felé. Bujdosó bemutatkozott, azután kikötötte hátasát az eperfához. — Előbb megkóstolja agronó- mus kartárs a boromat, aztán mondhatja. Ügyis tudom, valami- munka miatt jöttek — szólt barátságosan a gazda. VA kancsó válóban hamar elkerült. Jó ízű, könnyű kádárka csillogott benne. A háziasszony is koccintott velük, s mindnyájan , fenékig ürítették a poharat. — Talán meglepődik első hallásra Kovács bátyám — kezdte Bujdosó, — de arra kérem, ha lehet, ne utasítsa vissza kérésemet... Innen a felsőjárásról vagy tíz gyerek jár iskolába. Minden nap öt kilométer oda, öt vissza. Annak ellenére, hogy a nyár végén több száz cserépkályhát szállítottak a szaküzletekbe, hiány mutatkozik. A kályhaszállítmányok folyamatosan érkeznek az üzletekbe Orosházáról és a szarvasi ktsz-ből. Az olajkályha- igényeket egyelőre nem tudják kielégíteni. A vállalat folyamatos áruszállítással igyekszik biztosítani a zavartalan téli ellátást a szaküzle- tekben. Egyik-másik alig látszik ki a földből, olyan pöttöm. Segíteni kellene rajtuk. Cseke-Kovács meglepve kérdezett: — Aztán én hogyan segíthetnék? — Befuvarozná őket minden reggel, délben meg vissza. Közben a takarmányossal fordulna néhányat odabent, Lószló-major- ban. A gazda hosszan gondolkodott.-— Agronómus kartárs! — szólalt meg végre. — Állandóra nem vállalom a gyerekeket. De van egy javaslatom. Egy hónapig én leszek a kocsis, utána váltson fel más. Elvégre a gyerekes szülőiknek is érdeke lenne ez. — Rendben van! —hagyta jóvá rövid töprengés után Bujdosó. Cseke-Kovács újra töltött, majd az agronómushoz fordult. — Ha már megtisztelt, vezető kartárs a házamnál, mondanék én is valamit. — Ki vele! Hátha abban is ilyen gyorsan megegyezünk. — Az almásról meg a szőlőről van szó. Ha úgy viseljük gondját, mint tavaly, kipusztul rövidesen. Mert mi beadtuk a közösbe, de a szövetkezet nem törődik vele. Most is én kínlódok a kertben egyedül, pedig ebben az évben még százötven forint előleget kaptam összesen. Ez még gá- licra se lesz elég. — Kevésnek kevés — ismerte el óvatosan. — De jövedelem osni főtt volna szabad elhanyagolni a szervezeti életet sem. Nehéz kimondani? GERÖ JÁNOS: AmUt mhcs tdwénty
