Békés Megyei Népújság, 1963. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1963-10-20 / 247. szám
október 20. 5 Tuinup NAPTAR !?• * 1 Jbk' > f’-.J X ^ 1963. október 20. Kálmán Imre 10 évvel ezelőtt, 1953. október 20-án halt meg New Yorkban Kálmán Imre zeneszerző, akinek operettmuzsikája az egész világot bejárta. Első jelentős műve az Obsitos volt. Néhány felejthetetlen operettjének címét idézzük: Tatárjárás, Csárdáskirálynő, A bajadér, Montmartrei ibolya, ördöglovas, Cigányprímás, Marica grófnő. 1940 óta New Yorkban élt, utolsó müve: Arizona Lady. — 85 évvel ezelőtt, 1878. október 20-án született Barta Lajos Kossuth-díjas író. Első darabját (Parasztók) 1911-ben betiltották. Műveiben a kaptalizmus korát és a falukban a szocialista eszmék érvényesülését ábrázolta. Drámái közül a Zsuzsi, örvény, Sötét ház és a Forradalom címűek emelkednek ki. A Tanácsköztársaság bukása után Pozsonyban élt, ahol a forradalmi irodalom kibontakozását elősegítő Üj Szó című lapot szerkesztette. A Gyár című regénye a magyar kapitalizmus kialakulásának korszakát mutatja be • — 80 éwél ezelőtt, 1883-ban e napon született Zemplén Géza kémikus. Úttörő kutató munkát végzett a szénhidrátok vizsgálata terén, szakmunkái külföldön is ismretté tették nevét. • — 45 évvel ezelőtt, 1918-ban e napon halt meg fiatalon Török Gyula író, a magyar prózairodalom ígérete. Műveiben a dzsentri-világ letűnését ábrázolta, a Porban (1917) és a Zöldköve« gyűrű (1918) című regényei a realista prózának kiemelkedő alkotásai. .GERLE Megyei őszi tárlat nyílik ma Gyulám a középkori vár lovagtermében A szürkés őszi kék ég alatt fűszeres illatával sárgán virít a ház előtt a sarkanytúvirág. A szoba- konyhás lakás barna ajtaja mikor kinyílik előttem, Dobra néni szívesen invitál beljebb a szobába. A falon néhány kép, a sarokba állított szekrény tetején zöldessárgán mosolyognak a birsalmák a befőttesüvegek előtt Nehezen indul a beszélgetés, pedig mikor jöttem a Gyulai úton, egy kerékpárját toló férfivel találkoztam össze, akitől érdeklődtem a békéscsabai Hámán Kató utca 1/1 számú ház lakója iránt, egy kicsit kedveskedve, mindjárt így szólt: — Az énekes Dobra nénit keresi? — Azt — válaszoltam, aztán engedelmesen bandukoltam utána be az udvarra. A történet talán szokványos, hiszen úgy kezdődött, mint annyi másé. Nyolcéves korában hagyta el a szülői házat és pesztra lett a gyulavári Solymos-major erdészénél. Ahogy szaladtak az évek, a kislány is felnőtté erősödött és bár szomorú volt a teher, a más kenyerének evése, de azért, hogy agyonüsse a múló időt, s köny- nyebben viselje el a terhet, amit vállára vett, halkan csak úgy magának dúdolgatott. Így született meg a neve és a Marit már nem is mondták, hanem csak kiáltottak: — Gerle! A nóta szeretető nem tudni miből táplákozott, talán abból, hogy A Magyar Képzőművészek Szövetsége Békés megyei Munkacsoportja és az Erkel Ferenc Múzeum rendezésében ma, 1963. október 20-án, vasárnap délelőtt 11 órakor megyei őszi tárlat nyílik Gyulán, a középkori vár lovagtermében. A kiállítást, melynek anyagát Ezüst György, Hajdik Antal és Koszta Rozália festőművészek rendezték be, dr. Szelesi Zoltán szegedi művészettörténész nyitja meg. A nagy érdeklődéssel várt megyei őszi tárlat több mint három hétig tekinthető meg és a terv szerint november 15-én zárul. Szalon tán született A^any János utcájában, s aztán a vándorlások során Arad és Bihar-Békés megyékben nyíló értelemmel gyűjtögette tovább az egykori betyárvilág nótáit és hallgatta az arató lányok énekét Gyulaváriban. Iskolába soha nem járt. lmi-olvas- ni úgy tanult meg, hogy Gyulaváriban egy konyhán laktak egy másik családdal. A családban volt egy első osztályos kisfiú, akinek egyszer meglátta az iskolakönyvét Addig settenkedett, még elkérte egy napra. Mondván, szereti a képeket, mert azt azért a világért sem vallota volna be, hogy nem tud írni meg olvasni. Hogy mégis megtanult, azt Is a nótának köszönheti, mert az iskolás könyvben a rózsabokor mellett egy nagy, számára ismeretlen betű állt. Ráfogta, hogy az R-be- tű, aztán így a tárgyakhoz összeszedegette a betűket, fáradságos, sziszi-fuszi munkával, de két hónap múlva már írt és olvasott. — Jó, hogy megtanultam írni és olvasni, mert egyszer elhívtak a falusi műkedvelők. Tizenhatéves voltam akkor — pergeti vissza az éveket Dobra néni. S aztán szavai nyomán kibontakozik, hogy a kis pesztonka hogyan csinált majdnem karriert.! Gyulaváriban vándorszlntársu- lat játszott és testületileg megnézték a vasárnap délután bemutatkozó falusi műkedvelők előadását is. Valami népszínművet játszottak. Ebben szerepelt ő is. Hazaérkezett Franciaországból a Balassi Táncegyüttes Csütörtök este 10 napos francia- országi vendégszereplés után hazaérkezett Békéscsabára az Euró- pa-hírű Balassi Táncegyüttes. A békéscsabai táncosok ez alkalomnyezve indultak a tócsák között „Odamegyek, bemutatkozom, mert veszettül csinos” — suhant át a fiatalember agyán. Már neki is lódult, de a csúszós talajon jobb lába kiszaladt alóla, s beletenyerelt a pocsolyába. Nem is akárhogyan, hanem jó cuppanósan és kiadósán. A tanító néni komoly maradt, tanítványai viszont széles mosollyal, némelyik hahotázva fogadta ezt a produkciót. Arcukon kíváncsiság ült az idegen minden mozdulatánál várták a folytatást A jövevény azonban szó nélkül önkéntes hordárai után eredt... Az irodában két asztal, egy ócska páncélszekrény, meg néhány szék díszelgett mindössze. A belső íróasztalnál fiatal nő gépelt. Hosszúkás, fehér arca volt szőke haja, kissé pisze, feltűnően érdekes orra. — Bujdosó Árpád vagyok, az agronómus! — mutatkozott be, miután a két bőröndöt a padlóra helyezte. — Solymosi Piroska, könyvelő — nyújtotta kezét a lány. — Nagyon vártuk már, de legalább táviratozhatott volna, hogy kocsit küldjünk a buszhoz. Ilyen csomagokkal nem lehetett kellemes idáig. Tehát lány és aránylag csinos is. Egy-két évvel lehet nálam fiatalabb, harminc körüli — állapította meg. — Hogy bírta idáig ezt a rettenetes nagy pakkot? — sajnálkozott még mindig a könyvelőnk Bujdosó elmosolyodott — A fél iskola segédkezett. Tehát itt vagyok teljes életnagyságban. Hanem a vezetőség merre van? — Vezetőség? — csodálkozott a lány. — Az elnök nemsokára jön, más meg... nincs. — Párttitkár? — Ja, az van! Sütősnek hívják. — Más vezetőségi tagok? A lány elbiggyesztette a száját: — Azok nem sok vizet zavarnak. Némelyiket hétszámra nem látjuk. Az elnök intéz mindent, az ő szava a döntő. Bujdosó levetette télikabátját. Odaállt a cserépkályha mellé, hátát melegítette. Piroska azt hitte, hogy az agronómus mindjárt elárasztja újabb kérdésekkel. Első látásra kellemes benyomást tett rá az új munkatárs, s most valahogy úgy érezte, illendő lenne, ha tovább érdeklődne. Ha munkához akar látni, nem kezdheti másképp, csak az adatok tanulmányozásával. A számokat pedig legjobban ő ismeri. Bujdosó azonban semmit nem kérdezett. Csak nézelődött és mintha egyéb dolga nem lenne, a hátát melegítette a kályhánál. így hát Piroska kezdte a beszélgetést megint: — Maga itt akar lakni vagy a faluban? — Természetesen itt. — Sejtettem... Én mindennap busszal járok ki Magyartelekről. Reggel hatkor jövök és délután ötig vagyok az irodában. Visszaült a helyére, ösztönös mozdulattal maga elé húzta a következő könyvelési tételt. De a számok most nem jelentettek semmit. Csak egy pillantást vetett rájuk, azután a váratlanul betoppant agronómuson pihentette a szemét újra. Bujdosó idegesen járkálni kezdett, majd a télikabátja után nyúlt: — Tudja mit? Én szétnézek odakint egy kicsit. — Jóformán még meg se melegedett! — Érti, hogy van ez?! — mosolygott a lányra. — Az ember alig várja, hogy betegye a lábát, máris látni szeretne mindent. — Csak meg ne rémüljön mindjárt az első napon. — Olyan ijedősnek látszom? — villogtatta rá barátságosan egészséges fogait. — Nem, azt nem mondom. De talál itt sok mindent... majd meglátja — felelte Piroska és magában leszögezte: — Ha egy fél fejjel magasabbra nőtt volna, egészen helyes pofa lenne. Különben kedves, kisfiús arca van és a modora is tűrhető. Bujdosónak már kellemetlenné vált a lány vizsgálódó tekintete. Nem szólt tovább egy szót sem, behúzta az ajtót. — Most következtek volna a családi állapotomra vonatkozó célozgatások — kajánkodott magában. (Folytatjuk) mai a francia Poitiers városka népi táncegyüttesének nyári Békés megyei turnéját viszonozták. Bőm Miklós, az együttes koreográfusa hazaérkezésük után röviden elmondotta, hogy az együttes 10 napos franciaországi tartózkodása alatt hét előadást tartott Poitiers, Mirebeau, Louden, An- guleime, Niort és Les Sables d’ Olonne helységekben. — Nyugodtan kijelenthetem, — mondta a koreográfus —, hogy műsorunk mindenütt a legnagyobb sikert aratta, s a francia sajtó is az elismerés hangján szólt együttesünkről. Több helyütt a műsor utáni baráti beszélgetéseken a helybeliek nem akarták elhinni, hogy amatőrök vagyunk, hogy minden táncosunk diák vagy dolgozó. Legnagyobb sikert a Pásztortáncok című számunk aratta, de igen megtapsolták a Le- gényes című kompozíciót is, amivel idehaza győztünk 'a televízió Ki mit tud? versenyén. Vendég- szereplésünk végén megállapodtunk a poitiersi együttes vezetőivel, hogy két év múlva új műsorainkkal ellátogatunk újra egymás hazájába. A békéscsabai Balassi Tánc- együttes tagjai franciaországi út- jukról hamarosan élménybeszámolót tartanak. Énekelt és táncolt, mikor az előadásnak vége volt, a vándorszíntársulat igazgatója azt kérdezte az iruló-piruló pislánytól, hogy a szülei hol laknak. Másnap, mikor útra készen állt a társulat, felkeresték őket a cselédlakásban. De a 16 éves kislány anyja még az intéző rábeszélésére sem engedte a lányát... Ahogy teltek az évék, úgy szerepelt egyre többet és tanult meg egyre több nótát. Majd férjhez ment és öt fia és egy lánya született. Reggel 4 órakor kelt és este 11-kor feküdt. Most is énekelt, kicsit fáradtabban és búsabb nótákat. A gyerekek felnőttek és körülötte megváltozott a világ. Három évvel ezelőtt Bartók Béla unoka- testvére: Bartók János néprajz- kutató felfedezte. A múzeum számára akkor sok dalt mondott tollba és énekelt is hangszalagra. Az elmúlt év júniusában felhivatták a rádióhoz, ahol húsz dalt énekelt el. — Már sokat közvetítettek — mondja boldogan Dobra néni, s felteszi a szemüvegét, elkezdi lapozgatni a vastag fedelű füzetet, amelyben csaknem 400 nóta van beírva. Hosszú, szálkás betűk, remegő kéz vezette tollal. — El tudja olvasni? — El — válaszolom, s olvasgatom a betyárvilágot ábrázoló dalokat, a béres szerelméről szóló szomorú nótát. — Melyik a legkedvesebb? — Nem tudom — válaszol Dobra néni, de aztán egy kicsit megigazítja a kendőjét, összébb húzza magán a fekete pruszlikot és halkan dúdolja: „Csikós számadó az apám kint a hortobágyi pusztán”. — Ez apám nótája. Talán azért is a legkedvesebb. Nagyon nehéz választani. Sokat tudok... — Mi a legnagyobb kívánsága? — Kívánságom? Mikor először szerepeltem a rádióban legkedvesebb barátnőmmel: Adamcsik Jő- zsefnével, aki mo6t is Gyulaváriban él, mindketten nagyon meg voltunk illetődve. Nem sikerült az úgy, ahogy mi szerettük volna. Szeretnék még egyszer /enn énekelni. Azt már nehezen meséli el, idehaza milyen sikere volt. Legutóbb a rádió: Muzsikáló Békéscsaba címmel összeállítást közölt, s ebben szerepelt Dobra néni is. Huszonkét aláírással kapott ezután levelet, hogy szeretnék még hallani, zenekísérettel is. — A levél? — Elküldték Bartók Jánosnak, mert róla is szó esett abban. • A búcsúzás után, hogy átballagok a hídon, az jutott eszembe vajon mi lett volna Dobra néniből, ha most volna tizenhat éves. És vajon hány értékünk kallódott el így az elmúlt századokban..: Most, hatvankét évesen még őrzi az elmúlt idők emlékét nótáiban, s ez mindnyájuk közös kincse. Érdemes megbecsülni. Dóczi Imre A Békés megyei Tanács Építőipari és Tatarozó Vállalat, Békéscsabán és a megye területén felvesz szobafestő és mázoló, burkoló, vízvezetékszerelő és parkettás szakmunkásokat. Szobafestő és mázoló szakmunkában nyugdíjasokat is 500,— Ft-ig. Jelentkezni lehet a vállalat központjában, Békéscsaba, Kétegyházi u. 1921/2. 488
