Békés Megyei Népújság, 1963. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1963-09-08 / 211. szám

W6S. szeptember 8. 6 Vasárnap xí kerekét vesztett harciszekér mek&illen. A MEGVADULT LOVAK ELVÁGTATNAK. Ne szúrd le! A LÁNY szörnyethalt. L£a A LÁSS EZT VIGYÜK, ELVE' A VEZEJZHEZ! \UD!US PRAETORNÁK. A MONS VeZUV/US 'ÉBEN TÁBOROZÓ HAT COHORS PÁRÁNCS­■Ezalatt a terven szájról SZÁJRA JÁR AZ UZSZTd HÍR. i Á RÓMAIAK megszálltak „ A LEFELE VEZETŐ EGYETLEN JA'RHATŐ ÚT TORKOLATÁT. £lvesztünk! CSALÁD-OTTHON SzUohUoU A nyárutó, kora ősz minden év- I E célra legalkalmasabb a kötött ben óvatosságra int: úgy kell öl- holmi, hiszen nem gyúródik, akár töznünk, hogy bármikor fordul hi. I nagy táskánkba gyömöszölve, akár FÓTI M degre az idő, ne érjen váratlanul. A nappali kánikulában könnyű, szellős ruhákat viselünk továbbra is, de mindig legyen velünk me­legebb holmi, hogy a hirtelen eső utáni vagy esti lehűlést kivédhes­sük. Befőzés Szilvabefőtt. Magvaváló, félórett, nagyszemű szilvának kiszedjük a magját és helyére hámozott fél man­dulát vagy diógerezdet rakunk. Az üveg aljára 1 centi magasan tiszta al­koholt öntünk, belerakjuk a gyümöl­csöt. Miíiden üvegre késhegynyi szali­cilt számítva vizet forralunk vele, ha kihűlt, a szilvára öntjük és lekötjük. Más módon készítve, nem túlérett szüvát kristálycukorral rétegezve üve­gekbe rakunk. Minden üvegbe 4—5 szem szegfűszeget teszünk. Tetejére szalicilt szórunk, lekötjük és kigőzöl- jüüt, karunkon visszük magunkkal, s bármilyen ruha fölé felhúzhatjuk Az idén különösen nagy divat a pulóver és kardigán, helyesebben: a „kötött”. A hagyományos for­mák mellett új összeállítások je­lentkeznek. Az őszi bemutatók és tudósí+ások külön foglalkoznak a kötött divattal. Nagyon sok a kö­tött ruha, szoknya, kosztüm is. Ál. talános jellemzők: laza kötés, dur. va, szőrös fonal, bő, zsákszerű fa­zon. Sok a kézi kötés és a szövet­tel kombinált mellény, kabátka. Üjra divat az úgynevezett norvég minta, csak másutt van elhelyez­ve, mint ahogy eddig megszoktuk. Mi most az őszi kötött divatból csak azokat a darabokat mutat­juk be, melyek ebben a felemás, hideg-meleg időszakban szüksége­sek. 1., 2. és 3. rajz az eddig is hor­dott típusok. Vonalvezetésük alig változott. Az első kötött blúznak Cs. Horváth Tibor — Zórád Ernő: cctfutcíi Folytatásos képregény Előzmények: Az időszámításunk előtti 74. esztendőben, Sparta­cus vezetésével fellázadnak a capuai gladiátorok. A vezér útnak indítja Rómába Amicát, a szép és művelt görög rabszolgalányt, hogy elvigye a felkelés hírét az ott élő rabszolgáknak. A kövei kísérője Mnogo, a fekete óriás, ingszabása és gallérja jelent új­donságot; a második rücskösen kö­tött kabátka ragián ujjakkal. (,,Aranypityké”-vel) gombolódik.) A harmadik lezser zsákszerű for­ma, tulajdonképpen a „klasszikus férfipullóver”. Nők blúz nélkül, meztelen nyakkal hordják. 4. és 5. modellünk szövettel kom. binált. A nagy gallérszabású anyagot két fehér kötés-csík kí­séri. A kabátka többi része is kö­tött. Az uijas-szerűen megoldott szövetboleró piében végződik. Ez alatt van összedolgozva a bordá­sán kötött derékkal és ujjakkal. Dísze 3 aranygomb. 6. Fehér sportpulóver, norvég díszítéssel. 7.-nek ugyancsak nor­vég mintával díszített kabátkát mutatunk. Itt a szőrös pamutból lazán hagyott kötést szorosra kö­tött norvég mintájú rádolgozott csík fogja össze. (Ez az oroszos vonalvezetés egyik jellemző új­donsága az 1963-as őszi divatnak.) F. M. Alig egy hete kez­dődött a tanítás. Az általános iskola első osztályában így szól a tanító: — Olyan csöndben legyetek gyerekek, hogy a légy zümmö­gését is meg lehessen hallani! Néhány pillanatig néma csönd, majd egy vékony hang a hátsó pádból: — Csöndben va­gyunk már, tanító bácsi. Jöhet a légy! Meggyőző fejlődés, történeti érvelést hal­lottam a minap. Pis­ti, barátom 9 éves kisfia, újságolvasás közben tört apjára: — Mondd apu, tényleg a majomtól származunk? — Mi­re az apa ingerülten: — Az lehet, hogy te a majomtól szár­mazol, de én nem! Nagyon rég’ látott ismerősöm állított meg az utcán. Na­gyon szívélyes volt, lén viszont roppant kényelmetlenül érez­tem magam, mert se­hogyan sem tudtam rájönni, honnan is­merem. Elgondolkod­va fürkésztem: — Mintha már lát­tam volna valahol az ön arcát... — mire ő: — Semmi meglepő nincs ezen. Rendsze­rint ezt szoktam vi­selni...-t« A szórakozottság teteje: ha valaki a karóráját dobja a forró vízbe és a to­jást nézi.«-t« Eklatáns példa a gyermeklogikára. — Apu, a kis csa­csi apukáját hogy hívják? — Szamárnak, kis­fiam. — Akkor miért mondod nekem min­dig, hogy kis csacsi­kéin? »t« „Mit csinálsz ilyen sokáig az ablakban, kislányom?” „A hol. dat nézem, papa...” „Akkor mond meg a holdnak, hogy gyújt­sa be r. motorját, te pedig térj nyugovó- ra!” »■•{•■« A nők nehezen változtatnak azon, amit egyszer kimon­danak... Barátom bájos fe­leségét köszöntöttem születésnapján. A jó­kívánságok tolmácso­lásakor bizonytala. nul — s eléggé ta­pintatlanul — meg­kérdeztem: — Hányadik is, Klárika? — Huszonnegyedik, maga kis feledé­keny! Igaz is, tudhattam volna, hiszen három évvel ezelőtt is eny- nyi volt... —kazár „Kisasszonyt nevelnek a lányomból...” FELDÜLT ARCÜ asszony állított be a minap a fiatalkorúak ügyészségére. Azt kérte, hogy a tizenhat éves fiát adják ki két hétre az aszódi javító­intézetből. A szüleihez akar Erdély­be utazni, mind a négy germekével együtt. — A másik hármat akadály nélkül kiadták a Fóti Gyermekvárosból — mondja —, akkor hát engedjék ki a legidősebb fiút is Aszódról. Mert azt csak nem mondhatom otthon, hogy az én fiam javítóban van. Még utóbb azl hinnék a faluban, hogy nem vigyáz­tam rá . . . r— Maga dolgozik? — kérdezem. — Csak a háztartásomban... — hang­zik a válasz. — Kétszobás lakásunk van, ott mindig akad munka. S MEGTUDOM, hogy a jelenlegi férje azért kapta a tanácstól ezt a szép lakást, mert azzal érvelt, hogy a feleségének első házasságából szárma­zó négy gyermekét csak úgy tudja nevelni, ha lakásuk van. — De aztán úgy döntöttünk, — ma­gyarázza az asszony —, hogy inkább állami gondozásban hagyjuk őket. Gimnazista kisasszonyt nevelnek a lányomból Fóton. És a másik kettő is igen jól nevelt gyermek. Büszke leszek rájuk otthon, Erdélyben. — Kevés az intézetünk .. s — pa­naszkodott a múltkor egy pedagógus barátom. — Rengeteg a gyermek, akit állami gondozásba kellene vennünk. És nincs, nincs hely . i ? Erre én azt válaszoltam néki, hogy inkább rengeteg az olyan könnyelmű szülő, aki kihasználja az állam bő­kezűségét.- Ha útban van a gyerek, ha új házasságót akár kötni; hát a leg­egyszerűbb, ha állami gondozásba ad­ják. Mert ott taníttatják, „kisasszonyt nevelnek belőle”, ő pedig büszkélked­het vele, a felnőtt, a kereső gyermek elé pedig odaállhat, mondván: — Én vagyok az anyád. Most már tartsál el engem! A SZÉL UTCAI átmeneti otthonban találkoztam egyszer egy asszonnyal, akit a tizenkét éves fia ügyében idé­zett be az intézet igazgatója. Az asszony leírhatatlanui lompos, rendetlen volt. Fésületlen, piszkos, olyan, akinek még a közelében sem lehet megállni. — Hány éves? — kérdeztem. — Harmincöt. — Dolgozik? — Én már nem tudok dolgozni. Na­gyon öreg vagyok, kérem . .; — És ezért nem neveli a gyerekét sem? — Nevelje az állam. Én már nem tudok ilyen kisgyerekkel vesződni.. 4 — Nos, az állam felneveli. Az ő fiát és még vagy harmincezer gyereket. Sok millióba kerül ez minden hónap­ban. JÖ VOLNA végre a szülőket is ala­posabb vizsgálat alá vonni. A harminc­öt éves „véneket” és azokat, akik „úgy határoznak”: helyesebb, ha a gyermeket az állam neveli. Én inkább azt javasolnám, hogy őket kellene nevelni. Maradna akko/ elég hely azok számára, akik tényleg rászorulnak az állam gondoskodásá­ra.^ Sz. I. NOKA'NAK KAPÓRA JÖTT A fOOOLY. H1R£K£T SZERETNE KAPNI? AZ ELLENSÉGRŐL . MNOGO SZERETNE KAPNI? AZ ELLENSEGR AZONEAN MAKACSUL HALLGAT.

Next

/
Thumbnails
Contents