Békés Megyei Népújság, 1963. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1963-09-05 / 208. szám

1963. szeptember 5. Csütörtök Mennyi a bevonulási segély összege? B. B. kérdezi Csabacsűdről: A sorkatonai szolgálatra bevonuló dolgozónak a 3050/1943. (IV. 3.) kor­mány számú rendelet 3. paragrafus (1) bekezdése értelmében bevonulási segélyként félhavi illetményét, il­letve kétheti munkabérét kell űzetni; ha pedig a dolgozó lega­lább egy gyermeket eltart, egyhavi illetményt, illetve négyheti munka­bért kell bevonulási segélyként folyó­sítani. A fent említett rendelet ugyan a családi pótlékra jogosultság feltételé­hez kötötte a magasabb segély folyó­sítását, azonban a rendelet megjelené­sekor egy gyermek után is járt csa­ládi pótlék. A családi pótlék folyósí­tásában bekövetkezett változások nem másították meg azt a célt, hogy az egy gyermeket ténylegesen eltartó be­vonulok magasabb bevonulási segélyt kapjanak, A családi segélyre jogosult részére bevonulási segély nem fizethető; Ki jogosult a jubileumi jutalomra? S. M-né kérdezi Békéscsabáról: A jubileumi jutalom a munkahelyén meghatározott időn át (25, 40, illetve 50 éven) folyamatos munfcaviszony- nyai rendelkező dolgozót illeti meg. Ha a dolgozó önkényesen kilépett, fe­gyelmi úton elbocsátották vagy mun­kaviszonya bármilyen más okból úgy szűnt meg, hogy a következő munka- viszonya az Mt. V. 93. paragrafusa ßzerint nem folyamatos, a jubileumi jutalomban csak akkor részesül, ha a szükséges időt folyamatos munkavi­szonyban ismét eltöltötte; Abban az esetben azonban, ha a dol­gozó a jubileumi időt betöltötte, a ju­bileumi jutalmat részére folyósítani kéül még akkor is, ha annak, kifizeté­sét nem kérte, mert a jubileumi ju­talom a dolgozót megillető járandóság, s ennek következtében — a munka­bérhez hasonlóan — a dolgozó külön kérelme nélkül is fizetni kéül. Ebből következik, hogyha a dolgozó a jubileumi idő betöltése után meg­hal, a jubileumi jutalmat az örökösök kezéhez kell kifizetni A jubileumi jutalom tehát ilyen ‘esetben az örö­kösök szempontjából a vállalattal szemben munkabérj ellegű követelés. liából származó Joao Gaetano en­gedélyt kért arra, hogy anyósa ha_ lála alkalmából tűzijátékot ren­dezzen. Egész fizetését rakétákra és római gyertyákra költötte, s kijelentette: „Ez életem legszebb napja”. A rendőrség még nem találta meg a törvénycikkelyt, amely alapján elejét veheti az érzelmek e furcsa megnyilatkozásának. Jllih't iszik Kitalálták Már az elmúlt héten elkezdő­dött a suttogás és erre a, hétre már nyilvánvalóvá vált, hogy egyre több ember hitte él: — Lehet jelentkezni jugoszlá­viai munkára. Akik kitalálták a hírt, először csak suttogva adták tovább, de a békéscsabai városi tanács mun- kacrőgazdálkodási osztályán már egyesek úgy jelentkeztek, hogy tudták a fizetéseket is. A hírben benne volt: aki vál­lalja, hogy dolgozik a földrengés­sújtotta jugoszláv város felépíté­sénél, az idehaza 30 ezer forintot, odakint pedig havi háromezer fo­rintos fizetést kap. Persze a hír nem igaz, nem is volt róla szó. De azok, akik Orosházáról, Gyo- máról vagy az ÉM. Békés me­gyei Építőipari Vállalattól kü­lönböző indokokkal kéredzkedtek el munkahelyükről, hogy jelent­kezzenek, a bérfizetés napján dühönghetnek, hogy elvesztettek egy munkanapot, anyagi veszte­ség érte őket, mert elhittek egy rémhírt. (—czi.) i Békéscsaba lakói gyakran láthatnak egy alacsony, fekete hajú embert, aiki a nap leg­nagyobb részében ré­szeg. Vele találkoztam: — Maga miiért iszik? Meglepődve néz. Fur­csának találja a kérdést. — Maga kicsoda? Elmondom. Szinte örül a találkozásnak. Barátja most ment eü. Dadogva kérdezte tőle: — Futja még három cent szilvára? — Nem futotta és így egyedül maradt. — Miért iszik? — is­métlem a kérdést. Kicsit megrántja a vállát, csapzott-fényes haját hátratolja kezével. — Elhódít — mondja. — Ennyi az egész? — Meg azért, mert itt lakom. — Hol? — Hát itt — mondja, és végigmutat a kocs­mahelyiségen. — Miiért? A gyors kérdések megzavarják, nagyokat pislog, cigarettát keres és rágyújt úgy, hogy öt-hat gyufát eltör. —. Nincs lakásom.« a pádon alszom.« mikor melyiken... mostanában hűvösek az éjszakák..; ha esik, itt a viharka­bát... magamra borí­tom... pádon alszom ké­rem ... Műlábbal... Nem hiszi? Kotorászik zsebeiben, igazolást vesz elő. Bizo­nyítja, — Kérem a pádon al­szom.., amikor záróra után elmegyek innen... műlábbal alszom... a pá­don... Műlábbal... Nem hiszir.;; Megint keresgéld a pa­pírt. —Most mutatta. Bizony talanul rám néz, vajon igazat mondok-e, azután folytatja: — Éjjeliőr vagyok... Holnap reggel 6-ra me­gyek be, holnapután 6- i g. — Hogy bírja ezt? — Muszáj, kérem.« — Moziba jár? — Nincs rá pénzem; ;-. — Ha kevesebbet inna, akikor lenne. Legyint egyet, alig bír­ja nyitva tartani a sze­mét. — Jó így magának? — Nagyon rossz. — Akkor miért él így? — Nincs már kérem nekem semmi ambíci­óm'. .. Mit iszik? — Köszönöm, nem ké­rek. — Mit iszik? Szívesen fizetem; — Olvasni szokott? Felragyog az arca: — Szoktam és megfejtek minden keresztrejtvényt. — Rokona van ? —-Nincs... van egy.;, nem enged be a lakás­ba... bepereltem... Ta­valy temettem eü az anyámat.-«. —. Vége a nyárnak, hi­deg az éjszaka, miért nem megy albérletbe? — Nincs pénzem.*. ke­vés a fizetésem — szá­molja, hogy miire is köl­ti ek — Azon a pénzen, amit itt hagy, bérel­hetne egy szobát. — Nem kapok sehol- sem. — Keresett? — Igen — mondja bi­zonytalanul. — Itt be­zárnak, én meg megyek aludni egy pádra..; Két és fél hónapja padom alszom az utcán... Nem hiszi?.« — Ha lenne lakása, nem inna? Majdnem teljesen be van hunyva a szeme. Morog magában vala­mit..; Még egyszer kérdezem. Ezt már hallja. — Jó lenne egy lakás... jót aludni.« — Akkor nem inna? — Tudja az ital... el­hódít. — De reggelre kijóza­nodik. — Akkor újra iszom — nondja és megint meg­kérdezi, hogy mit fizes­sen nekem. — Semmit! — Hát akkor a vi­szontlátásra; Kitántorog az ajtón, és valamelyik pádon az­tán elalszik. Azt mondta: jó hogy találkoztunk. L. Zoltán­nak hívják és a „Kos­suthban” lehet megta­lálni. Kért, hogy írjam meg. Hát megírtam. Én így, mások másképpen segíthetnének neki. (vz) alább egy-egy szeletnyi finom sült halnak felel meg. Estefelé elcsendesedik a szél. Kezdődik a szúnyogok eldorádó- ja. Az ember szinte gondolkodóba esik: vajon miből éltek ezek a horgászversenyig? Közben már készül a finom ha­lászlé körösi halból. „Rejtély. Ho­gyan történt, nem tudom.” Mint vendég nem is tartom illendőnek a túlságos kíváncsiskodást. A va­sokáig együtt maradnak még a horgászok és a vendégek. Barát­ságban, egyetértésben, mint egy nagy család. Bandi Rezső, az egyesület titkára és a verseny fő­rendezője ezt a kialakult jó kap­csolatot tartja a legfontosabb eredménynek. És valóban igaza van, bár egy-két szép ponty, süllő vagy harcsa is jól jött volna hoz- zá , » Pásztor Béla Negyven ember, 120 bot, 240 horog (És miből készül a halászlé?) Gyönyörű napsütéses az idő. Nyugati irányból szellő fodrozza a Körös vizét. Sejtelmesen susognak a nyárfák levelei. A folyó mindkét partján orosházi horgászok üldö­gélnek és lesik a prédád. Negyven ember, 120 bot, 240 horog. Álta­lános offenzíva a vizek or­szágának békés lakói ellen. Jaj nektek, halak! szél ne fújna már megint! — só­hajtoznak magukban a parton ülök itt is — ott is. csórónál csak az derül ki, hogy Szilágyi András és Aradi Pál kitűnő amatőr szakácsok. Este a part mentén fények vil­lannak fel. Sokan éjszakai fogás­ra is berendezkednek. Mert ugye­bár a nagy halak ilyenkor jár­nak?! — Vérbeli horgász soha nem veszti el a reményt. Egy kis A természetfelelős, aki úgy lát- beszélgetésre is összejönnek Jói­szik, most a támadók malmára esik felidézni a múltat, amikor akarja hajtani a vizet, megfordít- még „ekkora” halak kerültek ho­rogra. De Szilágyi János bácsi felesé­ge hitetlenkedik: — Érdekes, én eddig sosem lát­tam. Igaz, minden évben csak egyszer jövök ki a férjemmel, de akkor még „ekkorái?’ sem fog. (Csupán egy araszt mutat.) Az emberek mosolyognak. Mi­dnek ebből vitát rendezni? ja a szélirányt Mások azonban erre így fohászkodnak. — A fene ette volna meg! Nemsokára forgószél támad. — No, ■ csak ez hiányzik! — morajlik fel az, aki eddig még hallgatott. És igazuk van a felszólalóknak, amit bizonyít, hogy egy fia hal sem kerül horogra. Hiába raknak rá kígyót, békát... azaz békát, gi­lisztát, piócát, potentát meg mi­egyebet, amelyek mindegyike — emberi mértékkel mérve — leg­Hajnalban a fáradtságnak még a nyoma sem látszik az arcokon. Majd most.., így van ez délelőtt és délután is. Csak amikor már befejezéshez közeledik a verseny és egy tisztességes hal sem került még horogra, akkor bosszankod­nak magukban. De ez sem tart sokáig, hiszen pótolhatják a mu­lasztottakat. Szeptember és ok­tóber az igazi horgászidény — mondják, amit ezek után senki sem vonhat kétségbe. A verseny — hal hiányában — nem értékelhető. Annái inkább azonban (a Gyomai Halászati Sző. vetkezet jóvoltából) a finom ha­lászlé, valamint a marhapörkölt, na meg a sör,, bor és egyéb ital- féle, ami teljesen helyreállítja a jó hangulatot. A lakoma a verseny fénypontja, melyért érdemes volt a szombatot és a vasárnapot a Kö­rös partján tölteni és a szúnyog­csípéseket is elszenvedni, Lehet-e valakit népgazdasági érdekből alacsonyabb munkakörbe helyezni? K. M. kérdezi Battonyáról: A dolgozók foglalkoztatása a min­denkori népgazdasági érdeknek meg­felelően történik. Erre tekintettel ke­rül sor az új dolgozók alkalmazására vagy a létszámcsökkentésre, ez teheti szükségessé a munkahelyen belüli Tűzijáték az anyás halála alkalmaké! Santosban, Brasilia kávé-íkikö- fcőjében, azon a kérdésen töri fejét a rendőrség vezetője, hogy szabad- e tűzijátékot rendezni az anyós ha. lála alkalmából. Ugyanis a heves vérmérsékletű lakosáról híres Észalkkelet-Brasí. munkaerőátcsopomtosítást, vagy példá­ul az Mt. 133 paragrafus (11) bekez­dése B. pontja alapján a gyengébb képzettségű, vagy nem megfelelő mun­kát végző dolgozó áthelyezését, külö­nösebb szaktudást stb. neim kívánó munkakörbe éppen úgy, mint a Jő képzettségű dolgozónak magasabb munkakörbe való helyezését. Téves ugyanis az a nézet, amely az Mt. V. 175. paragrafus (2) bekezdés rendelke­zéséből arra következtet, hogy a dol­gozót csak fegyelmi büntetésként le­het alacsonyabb munkakörbe áthe­lyezni. Az Mt. 30. paragrafus (1) be­kezdés C. pontja éppen a népgazdasá­gi érdekben történt alacsonyabb mun­kakörbe helyezés esetére biztosít a dolgozó részére igazgatód hozzájáru­lástól mentes felmondási jogot, ő már 31 kilós harcsát is fogott? (Erről fénykép is van.) — Hej, legalább ez a nyugati A támadók első soraiban talál­juk Veszek. Ferencet, Fruzsa Já­nost, Debreceni Antalt, Sülé Sán­dort, dr. Taby Lászlót, Szilágyi Jánost, akiket fegyelmezett csata­rendben követnek a többiek. Még asszonyok és gyermekek is. Csak a mindenki Széli Gyurka bácsija maradt ki közülük, akinek Pithia titokban megjósolta, hogy a harc kilátástalan. Minek rontsa a tekin­télyét holmi dekásokkal, amikor Jogtanácsosunk válaszol

Next

/
Thumbnails
Contents