Békés Megyei Népújság, 1963. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1963-09-05 / 208. szám

1963. szeptember 5. 2 Csütörtök © volt a leslvrutálisabb... A fiatalkorúak szexuális bűnözése járványszerűen terjed Nyugat-Németországban — Miért? — kérdezi egy újság Egy nyugatnémet nagyvárosban! fiatal fiúik lakásra hurcoltak egy asszonyt, a rádiót teljes hangerőre állították és sorban erőszakot kö_ vettek el a nőn. Nyolcán voltak, tizenhét és húsz év között. Másik városban ugyancsak fiatal fiúk megtették ugyanezt, s egy férfit, aki a nő segítségére sietett, leütöt­tek. Tizenhat-tizennyolc éves fiúk tizenöt éves leányt támadtak meg egy hesseni városban, közvetlenül a strandfürdőnél. A Rajna-vidé­ken többen rárontottak egy fiatal- asszonyra, akinek csak arra volt ideje, hogy beüsse a tűzjelző- készülék üvegét.., t Néhány példa, de a felsorolást valóban szinte a végtelenségig le. hetne folytatni. Nyugatnémet új­ságok szerint országukban oly mértékű lett a fiatalkorúak garáz. dálkodása, amilyenre Európában nincs példa. Járványszerűen ter­jed. Az utca embere „bűnban- dák”-nak nevezi őket, a rendőrség finomabb kifejezésekkel él: „cso­portos bűntett”. Az elnevezés nem sokat változtat a tényeken, az ese­tek számának megdöbbentő növe­kedésén,, úgyhogy egy nyugatné­met újság körkérdést intézett az illetékesekhez (bórákhoz, ügyé­szekhez, orvosokhoz) ezzel a rövid, de kifejező szóval: „miért?” Az erőszak a divat ' Az egyik bíró kifejtette, hogy nem is olyan régen az ilyen fiúk elmentek a jazzmatinéra és „szét. verték a berendezést”. Most a kö­zös nemi erőszak a divat. Kiegé­szítő vélemény: a fiúk nem szen­vednek szexuális szükségességet, hiszen elég barátnőjük van. De akkor mi az ok? A mai idők — volt az ügyész válasza. Nem törődnek velük a szülők. Egyetlen óhaja az apának és az anyának, hogy a gyerek bé­kében hagyja, s ezért szabadjára engedik, ezzel a jelszóval: „élje a maga életét”. Találkozni olyan szülővel is, aki valósággal büsz­ke fia tettére. Mások szerint azon­ban van szexuális hajtóerő is. Ezeknek az akcióknak a résztve­vői gátlásos fiuk, akik egyébként nem mernének közeledni a nőhöz. Csoportban azonban (mondhat­nánk: csordában) bátorságot kap­nak. Általában három fajtára oszt­ják a fiatalkorú bandákat. Az első esetenként verődik össze; a máso­dik azokból áll, akik egyszer már belekóstoltak ebbe az élvezetbe; a harmadikat olyanok alkotják, akik házibulin vettek részt, aztán kedvük szottyant a nemi közele­désre és csak akkor erőszakoskod­nak, ha a lányok kiabálni kezde­nek. Nem hisznek önmagukban Érdekes volt az egyik bíró meg­jegyzése: elpanaszolta, hogy a bű. nősökkel a hatóságok rendkívül enyhén bánnak, igyekeznék tisz­tára mosni, felmenteni őket. Hol­ott az egyik gyógyszer feltétlenül kemény büntetés lenne, ezzel a jelszóval: „be a börtönbe!” Mint a fentiekből látszik, az új. ság „miértje” jórészt megvála­szolatlan maradt. Miért ez a nagy szám és miért éppen Nyugat-Né­metországban terjed el ilyen mér­tékben és miért éppen most? A megkérdezettek sok mindenről beszéltek: de óvatosan kerülték, hogy a járvány társadalmi okait boncolgassák. Egyetlen ügyész célzott csak erre, amikor kijelen­tette: „Ezek a fiatalok nem hisz­nek semmiben, még önmagukban, saját emberi értékeikben sem”. Igaz, a világ szinte valamennyi országában előfordulnak ilyen bűnesetek, de a nyugat-németor­szági rekordszám szinte fantasz­tikus. Két plakát Nem vállalkozhatunk arra, hogy az ottani szakértők helyett vála­szoljunk á miértre, hogy beszél­jünk a bomlasztó és züllesztő erőkről, amelyek nagyon is élő hagyományokból és az ottani lég­körből fakadnak. Egyetlen — nem I is a legdöntőbb — jelenségre azonban befejezésül még rámuta­tunk. Ugyanazon a napon, amikor az említett körkérdés összefogla­lása megjelent, másik nyugatné­met lapban az alábbi két mozi- hirdetést láttuk: „Jéghideg kegyetlenség — bru­tális gyilkolása vágy — egy vad­nyugati film soha nem látott élet- hűséggel: A szelíd szavú gyilkos.” És a másik: „ö vóLt a legbrutáiisabb, a leg- cinákusabb, a legszenvedélyesebb, elvette, amit csak akart, elvette, amit csak kaphatott: A legvadabb ezer közül”. T. I. 25. Grand-City szörnyű napjai Az események most oly gyor­san és sokrétűen követték egy­mást, hogy Cunning egyszerűen nem érkezett kommentálni őket kis lapjában. Viszont minden más újságnál teljesebben közöl­te a szovjet kormánynak a köz­társaság elnökéhez intézett üze^ netét. Ugyanakkor rengeteg le­velet és határozatot közölt, amelyeket a számos Grand City-i értelmiségi gyűlésen hoztak. Ezek a határozatok azt követel­ték a kormánytól, hogy azonnal fogadja ed az oroszok segítsé­gét. Cunning a legjelentősebb ese­ménynek azt tartotta, hogy Grand City két legnagyobb szak­szervezetének a vezetője kijelen­tette: sztrájkba lépnek, ha a kormány határozatot hoz a fővá­ros kiürítéséről. Még aznap a többi szakszervezet Is csatlako­zott ehhez a bejelentéshez. A fő­városi szakszervezetek iránti szolidaritásból sztrájkkal fenye­getőztek a köztársaság csaknem valamennyi államának a szak- szervezetei. A tömegek nyomásá­ra sok reakciós szakszervezeti vezér kénytelen volt támogatni a munkások követeléseit. „Nem szereljük le a fővárosi üzemeket”»-- mondogatták a mun. kások. „Megtagadjuk az ipari be­rendezések szállítását” — jelen, tették ki a szállítómunkások. Sőt, Légi felderítés előzte meg a vonatrablást? Szülő mamák „szűrővizsgálaton" London Köves Tibor, az MTI Londoni tu. dósítója jelenti: Miközben a Scotland Yard szak­értői nagyító üveg alatt tanulmá­nyozzák a Brighton közelében ta­lált üres postazsákokat, a „repü­lő-brigádok” detektívjei a kórhá­zakat és a szülőotthonokat látogat­ják. A leendő kismamák között keresik Barbara Daly asszonyt, John Daly londoni régiségkeres­kedő 22 éves feleségét. A Daly-há_ zaspárt a rendőrség napok óta kö­rözteti a vonatra^lásban való rész­vétel gyanúja miatt. Barbara Daly és az ugyancsak körözött Bruce Reynolds londoni autó- és régiség- kereskedő felesége — testvérek. A rendőrség feltevése szerint a két házaspár megtalálása fordula­tot hozhatna az immár négy hete folyó hajszában. A szülőotthonok körül „bábás­kodó” Scotland Yard most azt re­méli, hogy a „minden órás” Bar­bara Daly-nak rövidesen fel kell bukkannia valamelyik klinika fel­vételi irodájában. A nyomozás másik gócpontja: egy szolgálaton kívül helyezett repü­lőtér Bedfordshire-ben, Podington közelében. Egy bejelentés szerint ugyanis közvetlenül a rablótáma­dást megelőzően egy jól öltözött úriember bérelt sport gépen sétare­pülést végzett a postavonat feltar­tóztatásának körzetében. A Scotland Yard egyébként úgy tudja, hogy egyes kitűnő alvilági kapcsolatokkal rendelkező bukmé­kerek, fogadóirodák már ajánla­tokat kaptak a zsákmány, „bevál­tására”. A kialakult szokásoknak megfelelően az orgazdák általában 25—40 százalékos „méltányos ha­szon” levonásával veszik át a ké­tes eredetű bankjegyeket. Ezúttal azonban úgy látszik, hogy túlságo­san nagy összegű — két és negyed millió font sterling! — és túlsá­gosan „forró” pénzről van szó. Minthogy a rendőrség a bankje­gyek többségének sorszámát isme­ri, a jelek szerint még a szokatla­nul „tisztesnek” ígérkező haszon sem csábítja az alvilág „bankfiók­jait”. A legfrissebb rablótörténet: kedden a Middlesexi Isleworth kö­zelében útonállók rajtaütöttek egy teherautó váltásra várakozó ve­zetőjén. Az ellenállni próbáló so­főrt leütötték, s megkötözve be­dobták egy ugyancsak lopott bú­torszállító kocsiba. Az öttagú ál­arcos banda ezután a teherautó il­latos rakományával — 40 000 font értékű cigarettával — gyorsan „el- füstölgött”. — 395 évvel ezelőtt, 1568. szeptember 5-én született Tom- maso Campanella olasz filozó­fus, az utópista szocialisták elő­futára. Felkelést szervezett a hazáját elnyomó spanyolok el­len, ezért 27 évi börtönre ítél­ték. Itt írta a Napállam című munkáját, amelyben utópiszti­kus elképzeléssel egy szociális államot írt le. Természetfilozó­fiái fejtegetéseibe misztikus arab és zsidó filozófiai elemek keveredtek. Campanella eluta­sította kora skolasztikáját és munkáival az új tudományt üdvözölte. Életrajzával a Bru­no—Galilei—Campanella című 1952-ben megjelent munka fog­lalkozik. Ghana és Sierra Leone Londonban aláírta az alomcsend-egyezményt London (MTI) Ghana londoni főmegbízottja szerdán délelőtt az angol külügy­minisztériumban aláírta az atom- csend-egyezményt. Itteni kor­mánykörökben keserűséget oko­zott, hogy Ghana, a brit nemzet­közösség tagállama az elsők kö­zött sietett a szerződést aláírni Moszkvában és csak 27 nappal ez­után talált időt rá, hogy a meg­állapodás Londonban őrzött pél­dányát is aláírja. Röviddel ezután Sierra Leone képviselője írta alá az atomcsend- egyezményt. 1963. szeptember 5., csütörtök. Tommaso Campanella — 320 évvel ezelőtt, 1643-ban fedezte fel Abel Tasman holland tengerész a Csendes-óceán déli részén lévő Fidzsi-szi- geteket, majd útját folytatva kelet felé, a mintegy 150 sziget­ből álló Tonga-szigetcsoportot. * — 355 évvel ezelőtt, 1608-ban szerkesztette meg a holland Johannes Lippershey az első távcsövet. Vele egyidőben hasonló készüléket szerkesztett Zacharias Jansen és Metius is, úgyhogy közöttük a távcső feltalálását illetően az elsőbbség nem állapít­ható meg. Mindegyikük szerkezetének egyforma hibája volt az, hogy a látómezőt a sugártörés miatt színes gyűrűk vették körüL N. Toman: Katasztrófa nem lesz, ha... Regény Fordította: Sárközi Gyula a nyugdíjasok, háziasszonyok és a munkanélküliek is mindenki fülehallatára kijelentették, hogy sehová sem mennek szülőváro­sukból. — Vigyenek minket erőszakkal — rikácsolta hisztérikusain egy éltes asszony, aki már többször megpróbálta áttörni a komgresz- szus épületét körülvevő rendőr­kordont. — Mindnyájan házaink elé fekszünk s inkább üssön agyon bennünket a mennykő, semmint elhagyjuk házunkat, ahol születtünk... Az eszét vesztett asszony hang­ja csak akkor némult él, amikor beültették a rendőrkocsiba és el­vitték. De a kongresszus épüle­tét egész napokon át körülvevő sok ezres tömeg sorai nem rit­kultak. Követeléseit oly hango­san és oly egyszerre ordította, hogy elnyomta a kongresszusiban felszólaló szenátorok hangját. A megerősített rendőroszitagok semmire sem mentek ezzel a néptömeggei, amely Grand City történetében még soha sem volt ilyen nagy létszámú. A város pol­gármestere már kezdett komo­lyan gondolkozni azon, ne hív­ja-e ki a katonaságot. — Űristen, mi történik oda­kint!? — kérdezte ijedten az egyik joviális arcú szenátor, ami. kor kinézett a bezárt ablakon a kongresszus előtti térre. — Én azt hittem, hogy ilyesmi csak a hisztériás Franciaországban, il­letve a könnyelmű Olaszország­ban lehetséges... Mi történhetett vajon ezzel a mi jámbor né­pünkkel? — Rövid az emlékezőtehetsé­ge, tisztelt mr. Hamison — mo­solygott keserűen a mellette álló Sanford szenátor. — Hát a mun. kanélküliek „éhségmenete” a gaz. dasági világválság idején? Meg a munkanélküli háborús veterá­nok menete, amely ellen ki kel­lett vezényelni a katonaságot, még a fegyvert is használni kél­lett? Tudja-e, hogy hány sztrájk volt nálunk az utóbbi években? Mintegy negyvennégyezer! A háború előtti évtizedben pedig csupán húszezer volt, s akkori­ban mindössze kilencmillió em­vett részt bennük, most pe­dig több mint huszonhétmillió! — Elkapartuk, elkenyeztiettük munkásainkat liberális politi­kánkkal — szóit közbe egy har­madik szenátor. — Mégis csak ki kellene vezényelni a katona­ságot, hadd tanítsa meg móresre őket!... — Nem sokra menne vele — felelte mr. Sanford. — ßn, ellen­kezően, teljesíteném követelései­ket: elfogadnám az oroszok se­gítségét, de aztán a későbbiek során az eszükbe juttatnám! — Szerintem is el kell fogadni az oroszok segítségét — támo­gatta mr. Sanfordot Harrison szenátor. — Elvégre az is meg­történhet, hogy az oroszok ezzel a segítséggel alaposan felsülnek. Nem nagyon hiszem, hogy sike­rül szétlőniük az asteroidot. Más dolog a Hold irányába fellőni egy rakétát, és megint más elta­lálni egy olyan kozmikus testet, amely e rakéta sebességét több­szörösen túlszárnyaló sebességgel száguld felénk. Képzelje él, mi­lyen csorbát ejtenek a tekinté­lyükön, ha nem lövik szét az asteroidot! — Bizony — sóhajtott egy har­madik szenátor —, én semmiféle áldozattól sem riadnék vissza, ha csorbát ejthetnék a tekintélyü­kön! Nem sajnálnám sem az em­bereket, sem a városokat! ... Amióta megérkezett a szovr jet kormány üzenete, immár második napja ülésezett a kongresszus. És csupán a har­madik nap végén, az ádáz szó­csaták és szavazások után hoz­ták meg végre a határozatot, hogy nem utasítják vissza a szovjet kormány javaslatait. — Nos — jelentette ki Charles Cunning elégedett hangon, ami­kor tudomást szerzett erről a határozatról — az első menetben győztünk. De a legnehezebb még hátra van... (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents