Békés Megyei Népújság, 1963. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1963-09-05 / 208. szám
1963. szeptember 5. 2 Csütörtök © volt a leslvrutálisabb... A fiatalkorúak szexuális bűnözése járványszerűen terjed Nyugat-Németországban — Miért? — kérdezi egy újság Egy nyugatnémet nagyvárosban! fiatal fiúik lakásra hurcoltak egy asszonyt, a rádiót teljes hangerőre állították és sorban erőszakot kö_ vettek el a nőn. Nyolcán voltak, tizenhét és húsz év között. Másik városban ugyancsak fiatal fiúk megtették ugyanezt, s egy férfit, aki a nő segítségére sietett, leütöttek. Tizenhat-tizennyolc éves fiúk tizenöt éves leányt támadtak meg egy hesseni városban, közvetlenül a strandfürdőnél. A Rajna-vidéken többen rárontottak egy fiatal- asszonyra, akinek csak arra volt ideje, hogy beüsse a tűzjelző- készülék üvegét.., t Néhány példa, de a felsorolást valóban szinte a végtelenségig le. hetne folytatni. Nyugatnémet újságok szerint országukban oly mértékű lett a fiatalkorúak garáz. dálkodása, amilyenre Európában nincs példa. Járványszerűen terjed. Az utca embere „bűnban- dák”-nak nevezi őket, a rendőrség finomabb kifejezésekkel él: „csoportos bűntett”. Az elnevezés nem sokat változtat a tényeken, az esetek számának megdöbbentő növekedésén,, úgyhogy egy nyugatnémet újság körkérdést intézett az illetékesekhez (bórákhoz, ügyészekhez, orvosokhoz) ezzel a rövid, de kifejező szóval: „miért?” Az erőszak a divat ' Az egyik bíró kifejtette, hogy nem is olyan régen az ilyen fiúk elmentek a jazzmatinéra és „szét. verték a berendezést”. Most a közös nemi erőszak a divat. Kiegészítő vélemény: a fiúk nem szenvednek szexuális szükségességet, hiszen elég barátnőjük van. De akkor mi az ok? A mai idők — volt az ügyész válasza. Nem törődnek velük a szülők. Egyetlen óhaja az apának és az anyának, hogy a gyerek békében hagyja, s ezért szabadjára engedik, ezzel a jelszóval: „élje a maga életét”. Találkozni olyan szülővel is, aki valósággal büszke fia tettére. Mások szerint azonban van szexuális hajtóerő is. Ezeknek az akcióknak a résztvevői gátlásos fiuk, akik egyébként nem mernének közeledni a nőhöz. Csoportban azonban (mondhatnánk: csordában) bátorságot kapnak. Általában három fajtára osztják a fiatalkorú bandákat. Az első esetenként verődik össze; a második azokból áll, akik egyszer már belekóstoltak ebbe az élvezetbe; a harmadikat olyanok alkotják, akik házibulin vettek részt, aztán kedvük szottyant a nemi közeledésre és csak akkor erőszakoskodnak, ha a lányok kiabálni kezdenek. Nem hisznek önmagukban Érdekes volt az egyik bíró megjegyzése: elpanaszolta, hogy a bű. nősökkel a hatóságok rendkívül enyhén bánnak, igyekeznék tisztára mosni, felmenteni őket. Holott az egyik gyógyszer feltétlenül kemény büntetés lenne, ezzel a jelszóval: „be a börtönbe!” Mint a fentiekből látszik, az új. ság „miértje” jórészt megválaszolatlan maradt. Miért ez a nagy szám és miért éppen Nyugat-Németországban terjed el ilyen mértékben és miért éppen most? A megkérdezettek sok mindenről beszéltek: de óvatosan kerülték, hogy a járvány társadalmi okait boncolgassák. Egyetlen ügyész célzott csak erre, amikor kijelentette: „Ezek a fiatalok nem hisznek semmiben, még önmagukban, saját emberi értékeikben sem”. Igaz, a világ szinte valamennyi országában előfordulnak ilyen bűnesetek, de a nyugat-németországi rekordszám szinte fantasztikus. Két plakát Nem vállalkozhatunk arra, hogy az ottani szakértők helyett válaszoljunk á miértre, hogy beszéljünk a bomlasztó és züllesztő erőkről, amelyek nagyon is élő hagyományokból és az ottani légkörből fakadnak. Egyetlen — nem I is a legdöntőbb — jelenségre azonban befejezésül még rámutatunk. Ugyanazon a napon, amikor az említett körkérdés összefoglalása megjelent, másik nyugatnémet lapban az alábbi két mozi- hirdetést láttuk: „Jéghideg kegyetlenség — brutális gyilkolása vágy — egy vadnyugati film soha nem látott élet- hűséggel: A szelíd szavú gyilkos.” És a másik: „ö vóLt a legbrutáiisabb, a leg- cinákusabb, a legszenvedélyesebb, elvette, amit csak akart, elvette, amit csak kaphatott: A legvadabb ezer közül”. T. I. 25. Grand-City szörnyű napjai Az események most oly gyorsan és sokrétűen követték egymást, hogy Cunning egyszerűen nem érkezett kommentálni őket kis lapjában. Viszont minden más újságnál teljesebben közölte a szovjet kormánynak a köztársaság elnökéhez intézett üze^ netét. Ugyanakkor rengeteg levelet és határozatot közölt, amelyeket a számos Grand City-i értelmiségi gyűlésen hoztak. Ezek a határozatok azt követelték a kormánytól, hogy azonnal fogadja ed az oroszok segítségét. Cunning a legjelentősebb eseménynek azt tartotta, hogy Grand City két legnagyobb szakszervezetének a vezetője kijelentette: sztrájkba lépnek, ha a kormány határozatot hoz a főváros kiürítéséről. Még aznap a többi szakszervezet Is csatlakozott ehhez a bejelentéshez. A fővárosi szakszervezetek iránti szolidaritásból sztrájkkal fenyegetőztek a köztársaság csaknem valamennyi államának a szak- szervezetei. A tömegek nyomására sok reakciós szakszervezeti vezér kénytelen volt támogatni a munkások követeléseit. „Nem szereljük le a fővárosi üzemeket”»-- mondogatták a mun. kások. „Megtagadjuk az ipari berendezések szállítását” — jelen, tették ki a szállítómunkások. Sőt, Légi felderítés előzte meg a vonatrablást? Szülő mamák „szűrővizsgálaton" London Köves Tibor, az MTI Londoni tu. dósítója jelenti: Miközben a Scotland Yard szakértői nagyító üveg alatt tanulmányozzák a Brighton közelében talált üres postazsákokat, a „repülő-brigádok” detektívjei a kórházakat és a szülőotthonokat látogatják. A leendő kismamák között keresik Barbara Daly asszonyt, John Daly londoni régiségkereskedő 22 éves feleségét. A Daly-há_ zaspárt a rendőrség napok óta körözteti a vonatra^lásban való részvétel gyanúja miatt. Barbara Daly és az ugyancsak körözött Bruce Reynolds londoni autó- és régiség- kereskedő felesége — testvérek. A rendőrség feltevése szerint a két házaspár megtalálása fordulatot hozhatna az immár négy hete folyó hajszában. A szülőotthonok körül „bábáskodó” Scotland Yard most azt reméli, hogy a „minden órás” Barbara Daly-nak rövidesen fel kell bukkannia valamelyik klinika felvételi irodájában. A nyomozás másik gócpontja: egy szolgálaton kívül helyezett repülőtér Bedfordshire-ben, Podington közelében. Egy bejelentés szerint ugyanis közvetlenül a rablótámadást megelőzően egy jól öltözött úriember bérelt sport gépen sétarepülést végzett a postavonat feltartóztatásának körzetében. A Scotland Yard egyébként úgy tudja, hogy egyes kitűnő alvilági kapcsolatokkal rendelkező bukmékerek, fogadóirodák már ajánlatokat kaptak a zsákmány, „beváltására”. A kialakult szokásoknak megfelelően az orgazdák általában 25—40 százalékos „méltányos haszon” levonásával veszik át a kétes eredetű bankjegyeket. Ezúttal azonban úgy látszik, hogy túlságosan nagy összegű — két és negyed millió font sterling! — és túlságosan „forró” pénzről van szó. Minthogy a rendőrség a bankjegyek többségének sorszámát ismeri, a jelek szerint még a szokatlanul „tisztesnek” ígérkező haszon sem csábítja az alvilág „bankfiókjait”. A legfrissebb rablótörténet: kedden a Middlesexi Isleworth közelében útonállók rajtaütöttek egy teherautó váltásra várakozó vezetőjén. Az ellenállni próbáló sofőrt leütötték, s megkötözve bedobták egy ugyancsak lopott bútorszállító kocsiba. Az öttagú álarcos banda ezután a teherautó illatos rakományával — 40 000 font értékű cigarettával — gyorsan „el- füstölgött”. — 395 évvel ezelőtt, 1568. szeptember 5-én született Tom- maso Campanella olasz filozófus, az utópista szocialisták előfutára. Felkelést szervezett a hazáját elnyomó spanyolok ellen, ezért 27 évi börtönre ítélték. Itt írta a Napállam című munkáját, amelyben utópisztikus elképzeléssel egy szociális államot írt le. Természetfilozófiái fejtegetéseibe misztikus arab és zsidó filozófiai elemek keveredtek. Campanella elutasította kora skolasztikáját és munkáival az új tudományt üdvözölte. Életrajzával a Bruno—Galilei—Campanella című 1952-ben megjelent munka foglalkozik. Ghana és Sierra Leone Londonban aláírta az alomcsend-egyezményt London (MTI) Ghana londoni főmegbízottja szerdán délelőtt az angol külügyminisztériumban aláírta az atom- csend-egyezményt. Itteni kormánykörökben keserűséget okozott, hogy Ghana, a brit nemzetközösség tagállama az elsők között sietett a szerződést aláírni Moszkvában és csak 27 nappal ezután talált időt rá, hogy a megállapodás Londonban őrzött példányát is aláírja. Röviddel ezután Sierra Leone képviselője írta alá az atomcsend- egyezményt. 1963. szeptember 5., csütörtök. Tommaso Campanella — 320 évvel ezelőtt, 1643-ban fedezte fel Abel Tasman holland tengerész a Csendes-óceán déli részén lévő Fidzsi-szi- geteket, majd útját folytatva kelet felé, a mintegy 150 szigetből álló Tonga-szigetcsoportot. * — 355 évvel ezelőtt, 1608-ban szerkesztette meg a holland Johannes Lippershey az első távcsövet. Vele egyidőben hasonló készüléket szerkesztett Zacharias Jansen és Metius is, úgyhogy közöttük a távcső feltalálását illetően az elsőbbség nem állapítható meg. Mindegyikük szerkezetének egyforma hibája volt az, hogy a látómezőt a sugártörés miatt színes gyűrűk vették körüL N. Toman: Katasztrófa nem lesz, ha... Regény Fordította: Sárközi Gyula a nyugdíjasok, háziasszonyok és a munkanélküliek is mindenki fülehallatára kijelentették, hogy sehová sem mennek szülővárosukból. — Vigyenek minket erőszakkal — rikácsolta hisztérikusain egy éltes asszony, aki már többször megpróbálta áttörni a komgresz- szus épületét körülvevő rendőrkordont. — Mindnyájan házaink elé fekszünk s inkább üssön agyon bennünket a mennykő, semmint elhagyjuk házunkat, ahol születtünk... Az eszét vesztett asszony hangja csak akkor némult él, amikor beültették a rendőrkocsiba és elvitték. De a kongresszus épületét egész napokon át körülvevő sok ezres tömeg sorai nem ritkultak. Követeléseit oly hangosan és oly egyszerre ordította, hogy elnyomta a kongresszusiban felszólaló szenátorok hangját. A megerősített rendőroszitagok semmire sem mentek ezzel a néptömeggei, amely Grand City történetében még soha sem volt ilyen nagy létszámú. A város polgármestere már kezdett komolyan gondolkozni azon, ne hívja-e ki a katonaságot. — Űristen, mi történik odakint!? — kérdezte ijedten az egyik joviális arcú szenátor, ami. kor kinézett a bezárt ablakon a kongresszus előtti térre. — Én azt hittem, hogy ilyesmi csak a hisztériás Franciaországban, illetve a könnyelmű Olaszországban lehetséges... Mi történhetett vajon ezzel a mi jámbor népünkkel? — Rövid az emlékezőtehetsége, tisztelt mr. Hamison — mosolygott keserűen a mellette álló Sanford szenátor. — Hát a mun. kanélküliek „éhségmenete” a gaz. dasági világválság idején? Meg a munkanélküli háborús veteránok menete, amely ellen ki kellett vezényelni a katonaságot, még a fegyvert is használni kéllett? Tudja-e, hogy hány sztrájk volt nálunk az utóbbi években? Mintegy negyvennégyezer! A háború előtti évtizedben pedig csupán húszezer volt, s akkoriban mindössze kilencmillió emvett részt bennük, most pedig több mint huszonhétmillió! — Elkapartuk, elkenyeztiettük munkásainkat liberális politikánkkal — szóit közbe egy harmadik szenátor. — Mégis csak ki kellene vezényelni a katonaságot, hadd tanítsa meg móresre őket!... — Nem sokra menne vele — felelte mr. Sanford. — ßn, ellenkezően, teljesíteném követeléseiket: elfogadnám az oroszok segítségét, de aztán a későbbiek során az eszükbe juttatnám! — Szerintem is el kell fogadni az oroszok segítségét — támogatta mr. Sanfordot Harrison szenátor. — Elvégre az is megtörténhet, hogy az oroszok ezzel a segítséggel alaposan felsülnek. Nem nagyon hiszem, hogy sikerül szétlőniük az asteroidot. Más dolog a Hold irányába fellőni egy rakétát, és megint más eltalálni egy olyan kozmikus testet, amely e rakéta sebességét többszörösen túlszárnyaló sebességgel száguld felénk. Képzelje él, milyen csorbát ejtenek a tekintélyükön, ha nem lövik szét az asteroidot! — Bizony — sóhajtott egy harmadik szenátor —, én semmiféle áldozattól sem riadnék vissza, ha csorbát ejthetnék a tekintélyükön! Nem sajnálnám sem az embereket, sem a városokat! ... Amióta megérkezett a szovr jet kormány üzenete, immár második napja ülésezett a kongresszus. És csupán a harmadik nap végén, az ádáz szócsaták és szavazások után hozták meg végre a határozatot, hogy nem utasítják vissza a szovjet kormány javaslatait. — Nos — jelentette ki Charles Cunning elégedett hangon, amikor tudomást szerzett erről a határozatról — az első menetben győztünk. De a legnehezebb még hátra van... (Folytatjuk)
