Békés Megyei Népújság, 1963. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1963-09-29 / 229. szám
Fórum A békéscsabai múzeum története és gyűjteményei A „Békéscsabai Múzeum-Egyesület” 2. ré§z Á Békéscsabai Múzeum- Egyesület munkáját a közgyűlést nemsokára követő első választmányi gyűlés indította meg 1900. január 21-én. E gyűlés munkájának eredménye volt az, hogy az Országos Főfelügyelőség megígérte támogatását, továbbá, hogy a főgimnázium bizottsága egy első emeleti termet engedett át a múzeumi gyűjtemények számára, valamint az, hogy a képviselőtestület megengedte, hogy az egyesület a város címerét használhassa pecsétjén, bélyegzőjén, hivatalos iratain. Miután az alakulás formaságain és a szervezet megteremtésén túljutott, a Múzeum-Egyesület megkezdte népművelő-ismeretterjesztő és múzeumi munkáját. A közműveltség terjesztésének folyamatát az egyesület június 3-án és 4-én nyitotta meg, miikor is Szerkesztői üzenetek Lapunk kulturális rovatához az alábbiak küldtek nem közölhető költeményeket: H. Lajos Gyula, B. Gy. Lajos Vésztő, K. Anna Gyula, M. Jánosné Okány, R. György Békéscsaba, Z. Miklós Me- zőkovácsháza, Sz. Sándor Csárdaszállás, B. József Battonya, M. Mihály Szarvas, K. Ferencné Orosháza, O. Sándor, B. Gyuláné Bucsa, V. Attila Gyula, V. Judit Csaba- osűd. Ismételten közöljük kedves olvasóinkkal, hogy irodalmi jellegű kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. nagyszabású ünnepséget szervezett. Az ünnepség műsorában a díszközgyűlést a színházban rendezett hangverseny követte, majd dr. Hampel József egyetemi tanár, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgató-őre tartott előadást a régészetről és a hazai múzeumokról. Előadása épp oly nagy sikerű volt, mint az őt követő dr. Jankó Jánosé, a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának igazgató-őréé, aki „páratlan szellemességgel szólt a magyar és ázsiai hímzésekről”. Az előadások nagy hatást gyakoroltak a város közönségére és sokakat tettek érdeklődőbbekké az egyesület célkitűzései iránt. A nagy sikerű hangversenyt, melynek műsorában Kozma Andor (a Kisfaludy Társaság titkára) és Jászay Mari (a Nemzeti Színház tagja) szavalt, Szendy Árpád (a m. kir. Ze. nekadémia tanára) zongorázott és Hubay Jenő hegedült, 1904-ben hasonló felejthetetlen művészi élményt nyújtó művészest követte, melyen az Országos Színi Akadémia növendékei jelentek meg, dr. Vá- rady Antal igazgató vezeték sével. A népszerű tudományos előadások között — a nagy sikerű elsők után különösen emlékezetesek a „Csaba nevéről és az itt lakott népekről” (dr. Zsilinszky Mihály vallás- és közoktatásügyi államtitkár, az Egyesület védnöke), „A magyar faj megalakulásáról” (dr. Réthy László), „A mai Csaba telepítéséről” (dr. Karácsonyi János) és a „Régi csabai népszokások”- ról (Maros György) elhangzott előadások. Az Egyesület a sorozatos népszerű előadások tartásába bekapcsolta a helyi iskolák tanárait is, akik elsősorban olyan témákról tartottak előadást, amelyek szoros kapcsolatban állottak a múzeum gyűjteményeivel, és alkalmasak voltak a tudományos kérdések iránt való érdeklődés felkeltésére (pl.: „A pogány magyarok műveltségéről”, ,,A gyu. lavarsándi leletről”, „A házi szövőiparról”, „A madarak hasznáról és káráról’.’ stb.). A megalakulás utáni első években a szóbeli ismeret- terjesztésen kívül a múzeum anyagát és az Egyesület munkásságát, kiadványokkal is népszerűsítette és hozzáférhetővé tette a tagság. 1901-ben jelent meg az első, 1902-ben a második évkönyv. Ugyancsak ebben az évben jelent meg a múzeum és a könyvtár katalógusa is. A kezdeti évek hatalmas, sikeres lendülete után a népművelő tevékenységben törés állott be. Ennek okaiként egyrészről azt kell látnunk, hogy a körülményék nem alakultak az igényekkel együtt: nem volt alkalmas előadóterem, nem állt rendelkezésre kellő számú előadó, anyagi eszközökben is gyengén állt az egyesület; másrészről viszont az okozta a visszavonulást, hogy a vezetőséget nagymértékben lefoglalta a gyűjtemények gyarapításának és rendezésének gondja, később pedig az á hatalmas küzdelem, melyet építkezési államsegély ügyében folytatott, hogy a múzeumot új, megfelelő épületben helyezhesse el. Beck Zoltán (Folytatás jövő vasárnap) — Igen, rád. Megszólalt a telefon csengője. Az igazgató a kagyló után nyúlt. Az úristenit — dühöngött kínlódva Győri —, még ez is! A beszélgetés öt percig tartott. Az igazgatót a felesége hívta. Vidáman cseveg, tek valami szombat délutáni kirándulásról meg a gyerekekről, akik közül az egyik ötöst hozott haza matekból. Gyönyörű — kesergett Győri —, mit törődik ez azzal, hogy öt perc múlva ősz. szedői felettem a ház. Kattant a telefon, s az igazgató Győrihez fordult. — Szóval panaszom van rád Győri elvtárs. — Tudom. — Tudod? Honnan tudod? — Nem nehéz kitalálni. Volt már panasz rám tíz évvel ezelőtt is. Éppen, ideje, hogy újra kezdjétek. Az igazgató összeráncolta a homlokát. — Nem értelek. Miről beszélsz? — Mintha nem tudnád! Nem gondoltam volna rólad. — Mit? — Hogy... — legyintett- — Mindegy. — Mit nem gondoltál volna? — Azt, hogy te is..., hogy téged is... Meg vagy örülve ? — tiport önmagára Győri —, még csak az hiányzik, hogy kritizáld! Az igazgató felállt. Az ablakhoz lépett. Elhúzta a függönyt is. — Mi van teveled, János? Nem értem, mit akarsz. Miért hozakodsz elő tízéves dolgokkal? — Én? Ti hozakodtok elő vele, ha jól tudom! — Ne bosszants. Mi ütött beléd? — Azt te jobban tudod, mint én. Általában ti mindent jobban tudtok, mint én. Azt is jobban tudjátok, hogy mit gondolok. Akkor Is jobban tudtátok. Érdekes! Az a vén öreg nagybácsim, ott Kanadában, röhögött rajtunk. Meg is írta egyszer: hogy akartok ti sok pénzt csinálni, ha folyton egymást marjátok és azt keresitek, hogy ki ölte meg apátokat, anyátokat? Hát nem volt igaza? Az én apámat Hitler ölte meg és ti mégis azt hittétek, hogy éh a ti apátokat akarom megölni. Hát emberek vagytok ti? — Azok — mondta nyugodtan az igazgató és megfordult az ablaknál. — Sok hibával, de azok. És nehogy azt hidd, hogy neked nincs hibád. — Két zsák önkritika van már a vállamon. Nem elég? — Sok is. Nem kell két zsák önkritika, Győri elvtárs. Megváltozni kell. Azt igen. Megváltozni. — És én mit változzak? Az igazgató nem válaszolt azonnal, Hosszasan nézett ki megint az ablakon, arrafelé, ahol három óriás kémény fújta a fekete füstöt. — Találd meg végre önmagad. Győri már lehiggadt. Homlokát törölgette a zsebkendőjével. — Ezt akartad mondani? — kérdezte később csendesen. — ÉZt.v *. ja v — Csak ezt? — Csak. — Semmi mást? — De... Mondd, miért gyűlölöd Almásit? Győri tátogott, mint horgon a hal. — Mi bajod vele? Megbántott? — Ezért volt nálad... tegnap? — Ezért. Kért> hogy kérdezzem meg tőled, mert ő nem akarja. Azt mondta, meg sem hallgatnád. „Ha nem értjük világosan, hogy a proletárkultúrát csupán az emberiség egész fejlődése által teremtett kultúra pontos ismeretével, csak e kultúra feldolgozásával lehet építeni — ha ezt nem értjük meg, ezt a feladatot megoldani nem tudjuk.” — írja Lenin. Azt hiszem, ebből világos, hogy a szocialista műveltség kialakulásának alapvető feltétele az általános kitekintésű műveltség. „Minden emberi mű érteimé mibeninünk búg” — mondja József Attila. Ezek a gondolatok vetik fel egyre sürgetőbbéin az élet minden területén a korszerű műveltség problematikáját. Es hitünk szerint elsősorban veti fel az élet ezt a kérdést azok körében, kiknek a „dolgozó nép Okos gyülekezetének” kialakítása elsődleges feladatuk — a népművelők között. Az Elet és Irodalom hasábjain több hónapig folyt vita a korszerű műveltségről. Ma- róti Lajos költő vetette fel vitaindító cikkében a mai műveltség „tudathasadásénak” kérdését. Azt, hogy a mai műveltség tmég humán és természettudományos műveltségre oszlik. Szerintünk népművelési vonalon viszont még nem az a kérdés, hogy a humán és természettudományos műveltség szintézist alkot-e már, hanem a kérdés veleje az: van-e egyáltalán valamiféle, akár humán, akár természettudományos műveltség? S a válasz sajnos igen elszomoríióan az, hogy alig. Tavaly júniustól szeptemberig a Népművelés folytatásokban közölte Bényed József tollából, a Hajdú-Bdhar megyei Népművelési Tanácsadó felmérésének tanulságait, mely a népművelők esztétikai műveltségének alapjait feszegette. Ugyancsak a Népművelés e havi számában dr. Vass Gyula több megyében folytatott vizs* gálódás alapján elrettentő adatokat közöl a népművelők' iskolázottságáról. Bőven találunk még. művelődési otthon igazgatókat, művészeti előadókat középiskolai végzettség nélkül. Főiskolát végzett népművelő az apparátusban egyre több van ugyan, de ez még nagyon kevés. s szerény meglátásunk — Ezt 5 mondta? — ö. — Érthetetlen. Azt hittem, hogy... Az igazgató arcán kedélyes mosoly jelent meg. — Látod, te is jobban tudtad, hogy mit gondol rólad Almósi, mint ő maszeriint ez sem minden,- mert ha valakinek a műveltsége megáll mondjuk azon a fokon. ahol például az 1954-ben vagy' 55-ben végzett , főiskolai Ismeretanyag állt, az 1963-ban már nagyon kevés a korszerű műveltséghez. A magam tapasztalatai egyéni beszélgetésekből, a kétéves levelező színjátszó-rendező tanfolyam hallgatóinak vizsgaeredmény eiöől adódnak. Az említett cikkek és a magiunk tapasztalata alapján a következő pontokban bukkantunk aggasztó fehér foltokra. Megdöbbentő, hogy még pedagógiai főiskoláit végzett tanároknál is nagyon szűkös a magyar nyelv szabályainak ismerete. A művelt beszédhez elengedhetetlenül szükséges két döntő kérdésre sem tud sok népművelő válaszolni: nem ismerik a kijelentő és felszólító mód szabályait (ez pedig az ominózus „hassuk-hessük” kulcsa), és nem ismerik a magyar hangsúly törvényeit sem. Képzőművészeti műveltségünk is nagyon gyér. Nem arról van Itt szó, hogy tudja-e valaki, mi a gótika vagy milyen képzőművészeti stílus felel , meg Mollére korának, hanem inkább arról, hogy ezen elemi ismeretek hiányában nincs képzőművészeti ízlésük. Ez szinte lehetetlenné teszi a harcot a giccs ellen. A Hajdú-Bihar megyei népművelők kedvenc festője Munkácsy Mihály. De ez nem kialakult ízlésre vall, hanem inikább óvatosságra meg arra, hogy Mun- kácsy-ceprodukciók minden vicinálison láthatók, Furcsa dolgok derülnek ki az olvasottságról is. Szinte )neg- álijnak az ismeretek az egykori kötelező olvasmány anyagnál. Móricz Zsigmond is inkább a haladó irodalom „protokoll”- alakja, mintsem lényegében ismert író. Néhány éve volt olyan hallgatóm, aki sem ,,A boldog embeir”-t, sem az „Erdély” trilógiát nem ismerte. Teljes tájékozatlanságról vall: — szellemi vetélkedőn kedvelt kérdésem —, mi a különbség Illés Béla, Illyés Gyula és ülés Entire között? Sokan keverik őket össze, pedig kevés ennyire különböző írói világkép van a magyar irodalomban. Nem ismerik a ma irodalmát. Németh László Is jószerivel csak amy- nyira ismert, amennyiben a tv már közvetítette néhány darabját. Ugyanez a helyzet Brecht és Düiremimatt körül, hogy a mai szovjet és szomszédos irodalmakról már ne js beszéljünk. A szovjet irodalom ismerete általában megáll a személyi kultusz irodalmánál Elég bő viszont a zenei ismeret, de ez is protokollszerűen. Idekívánkozik Pernye András szellemes aforizmája: „már annyit tudunk a zenéről, hogy nem is marad fülünk a zene élvezésére”. Nyilván, aiki Bartókot és Beethovent tartja a legnagyobb zeneszerzőnek, de a „magyar nótát” szereti legjobban, inkább csak válaszolni tud zenei kérdésekre. A színházi műfajok területé:t is még mindig az operett meg a zenés vígjáték a kedvenc — csak okos válaszokban erre nem illik hivatkozni. Mindebből következik, hogy népművelőink nagy része — őszinte tisztelet a kivételnek — nem rendelkezik önálló koncepcióval, nincs önálló értékítélete, s így saját kezdeményezései inkább formális, mint tartalmi jellegűek. Nem tudják az egyes jelenségeket dialektikusán, történelmi fejlődésében nézni — s ez komoly eszmei zűrzavart eredményez. Lassan megszűnik az a módszer, hogy minden tennivalóra alapos brosúrát kapunk; a felülről sugallt „alulról jövő kezdeményezések” kora lejárt. Az 50-es évek bűvszavai hatásukat vesztették. Ez mind fokozott felelősséget ró a népművelőkre: A megoldás persze az lenne, ha fokozni lehetne az apparátusban a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező munkatársak számát. Ha az egyetemeken induló népművelési szakok nem a népművelés tudósait, hanem gyakorlati embereit képeznék. Addig azonban elsősorban nem megsértődni kell, s magam sem akarok vészharangot kongatni. De a magunk körein belül, amit lehet, javítani kell a helyzeten. A különböző továbbképzéseken fel kell támasztani az igényt az általános érvényű művelődés iránt, le keli szoktatni a népművelőket, hogy brosúráik idézge- tésével pótolhassák munkájuk tartalmi részét. — Talán több szabad időt is kell biztosítani számukra, hogy maradjon idejük és kedvük az önművelésre. A szakmai továbbképzéseken általánosabb kitekintést kellene nekik adnunk. Üj népművelési évadot kezdünk. Tele vagyunk tervekkel, elképzelésekkel. Most, az Induláskor tartsanak a népművelők őszinte műveltség-vizsgálatot és igyekezzenek a magukban felfedezett űröket pótolni, hogy valóban művelt művelői legyenek a népnek. Máté Lajos ga. A bumeráng visszarepült. Győri nem jutott szóhoz. Egyre csak a homlokát törölgette. — Nesze, gyújts rá, JáRágyúj toriak. Győri mélyre szívta a Terv csípős füstjét és úgy érezte magát, mint aki rémítő álomból ébred. A múlt kínos emlékei akkor foszlottak benne teljesen széjjel, és a cigaretta füstjével kifújta azokat is. — Ez voll a panaszom — nézett rá szigorúan az igazgató, aztán elnevette magát. — Látod, ilyen is van. Győri szemét az ablakban látszó három behemót kémény húzta magához, de túlnézett azokon is, nagyon messzire. Az igazgató a titkárnőt csengette. — Almási elvtársat kérem — mondta a belépő csinos, szőke lánynak. Sass Ervin Vidám utazás Magyarul beszélő, színes, szovjet film, egy esztrádszínház művészeinek kalandos utazásairól. Bemutatja a kétegyházi Béke mozi 1963. szeptember 23-tól 30-ig.
