Békés Megyei Népújság, 1963. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1963-09-28 / 228. szám
BÉKÉS Mim Világ proletárjai, egyesüljetekI A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TAN ÁCS LAPJA NÉPÚJSÁG 1963. SZEPTEMBER 2«., SZOMBAT Ara 50 fillér XVIII. ÉVFOLYAM, 228. SZÁM A rézkereszt bu^o dalma | A karbantartás lelke \ ft Nevelési Terv ereje | Sportműsor | Felhős idő Vasárnapokon is II szállítás nagy feladata kerüljön a gazdasági vezetők, párt- és társadalmi szervek munkájának előterébe Szállítási aktívaértekezlet Békéscsabán Fáradságos a hét minden napján kora reggeltől sötétedésig kukoricát törni, szárat vágni, répát szedni, traktorán, vontatón, szekéren ülni. Jólesik vasárnap hosszasan elheverészni, olvasni, a gyerekekkel játszogatni vagy a munkaruhát felcserélni, s egy kis sétára, beszélgetésre, sörözésre, vagy kártyacsatára leülni az egész héten nem látott ismerősökkel, barátokkal. Jólesne mindez, de nincs rá idő. Ha kissé sántít is a hasonlat, mégis találó: mezőgazdaságunk olyan időponthoz érkezett, mint a döntő ütközet győzelmét kivívni akaró hadsereg, amely kénytelen minden pillanatot kihasználni, minden tartalékot mozgósítani a siker érdekében. S döntő ütközetben nincs sem éjjel, sem vasárnap, csak egy cél van: győzni! A munka természetesen más mint a háború. Munka közben sokkal kényesebbek az emberek, s azt mondják „nem hajt a tatár” meg, hogy „holnap is nap lesz”. Ez igaz. Csakhogy ezt mondták tavaly is sók helyütt, s szövetkezeteink némelyikében zsákban maradt a búzavetőmag egy része, varjak „törték le” a kukoricatermés bizonyos hányadát, elrohadt, tüzelőnek sem volt alkalmas a kint maradt szár, földbe fagyott tetemes mennyiségű cukorrépa. Az igaz, hogy hirtelen köszöntött be tavaly a tél, de ha őszinték vagyunk, akkor beismerjük: egy kicsivel nagyobb szorgalommal, nyújtottaibb munkaidővel, a gépek jobb kihasználásával, a vasárnapi pihenő feláldozásával be lehetett volna takarítani mindent, s el lehetett volna vetni a kenyérellátás biztosításához szükséges búzát. Október 31-ig még 33 nap, s ezen belül öt vasárnap van. Ennyi idő alatt — bár nagyon sok a tennivaló — el lehet végezni minden hátralévő munkát, ha senki sem kényelmeskedik, ha mindenki akarja, s csinálja, akinek egészsége és ereje van hozzá. Ismételjük: tudjuk, hogy fárasztó egész heti munka után vasárnap is korán kelni, s folytatni ott, ahol szombaton este abbamaradt. Dobozon legalább hatszáz embert lehet most vasárnap is a határban találni vetés, a kukoricatörés, a termés beszállítása közben, pedig a betakarításnak csaknem a felénél tartanak már. A doboziak elhatározása, szorgalmú, hogy vasárnapokon is dolgoznak nem egyedülálló, de a szövetkezetek többségében legfeljebb csak a gépek dolgoznak vasárnap. A vésztői Magvető Tsz-ben a hét közepén még a vetőmagszállításhoz sem akadtak emberek. Tudjuk, hogy aránylag kevés a munkaerő, sok helyen csak idős emberek vannak szövetkezeteinkben, de annyi csak akad, kell, hogy akadjon, mert az idei termés betakarításának, s a jövő évi termés biztosításának követelése ez, amennyi a gépekhez szükséges hétköznap és vasárnap. S természetesen, ha akarják, akkor nemcsak Dobozon, hanem máshol is jut ember kukoricatörésre, répa- szedésre vasárnap is. K. L A megyei párt- végrehajtóbizottság határozata alapján pénteken délelőtt szállítási aktíva- értekezletet tartottak Békéscsabán. A megbeszélésen jelen voltak a szállító és szállíttató szervek, vállalatok, párt-, gazdasági és szakszervezeti vezetői, valamint a városi pártbizottságok iparral foglalkozó felelősei. Az értekezletet Szabó Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság titkára nyitotta meg. Utána Benkó Pál elvtárs, az mb ipari osztályának munkatársa tartott tájékoztatót a megye szállítási helyzetéről. Benkó elvtárs többek között hangsúlyozta, hogy a szállítás növekvő feladatai szükségessé teszik a pártellenőrzés színvonalának emelését. A mozgalmi szerveknek, párt- és szakszervezeti bizottságoknak az eddigieknél behatóbban szükséges foglalkozni a szállítási feladatok segítésével, a szállító és szállíttató vállalatok jobb együttműködésével, mert ezen a téren még sok a tennivaló. A jobb együttműködés nagymértékben elősegítené, hogy a jelenlegi szállítókapacitást lényegesen jobban kihasználjuk. A következőkben Benkó elvtárs arról szólt, hogy noha a MÁV és az AKCV törekszik a fokozódó szállítási igények kielégítésére, azonban e törekvésüket akadályozza a szállítás egyenetlensége. A megyében még mindig nem tudjuk elérni azt, hogy a hét vala. mennyi napján lehetőleg azonos kocsimennyiséget rakjanak meg. A gyakorlat azt mutatja, hogy a hét első napjaiban történik a feladások zöme, míg a hét utolsó napjaiban, különösen szombaton és vasárnap, alig folynak rakodási munkák. Ennek következménye a hét elejei árutorlódás, s a hét végi kihasználatlanul álló kocsipark. Különösen ünnepnapokon, amikor is kiterhéLtetlenül közlekednék a tehervonatok. Néhány példát sorolt fel a rakodási egyenetlenségek bizonyítására. A békéscsabai téglagyár például csak a délelőtti órákban leadott kocsikat rakja meg, a délutáni órákban beállított kocsikat nem. Ugyanez a vállalat nagyon jól megoldja a vasárnapi rakodást, amikor is 38—42 tele vagont továbbít, de szombatonként már csak tízet-húszat rák meg. A malomipari és terményforgalmi vállalat vasárnap egyáltalán nem használja ki az időt a rakodásra, de sok hasonló vállalatot lehetne felsorolni. Ha tehát azt kívánjuk a vasúttól, hogy az igényelt kocsikat rendelkezésünkre bocsájts a, akkor ehhez a fuvaroztatóknak is hozzá kell járulniuk a kocsik gyors kiürítésével, továbbításával, az éjjeli és munkaszüneti napi rakodási kötelezettség késedelem nélküli teljesítésével. Bírálta a beszámoló azokat a vállalatokat, amelyek szombat déltől hétfő reggelig egyáltalán nem fogadnak árut, mint például a textilnagykereskedelmi,.^a söripari, a cipőnagykereskedelmi vállalatok, az ÜVEGÉRT. Közlekedésünk — hangsúlyozta — jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy a szállítási igényeket a vállalatoknak legkedvezőbb időpontban elé. gítse ki. Ezért ezek a szállíttatók is készüljenek fel arra, hogy ünnepnapokon vagy, ha úgy hozza a helyzet, éjjel is fogadjanak, illetve szállítassanak árut. A nehézségeket növeli, hogy a megyében jelentős mennyiségű cukorrépát és más mezőgazdasági terméket kell elszállítani, mely szintén sok vasúti kocsit és közúti járművet köt le. A Sarkadi Cukorgyárba például 27 151, a Mezőhegyesi Cukorgyárba pedig 24 749 súly-vagon cukorrépát kell szállítani. Ugyanakkor jelentős annak a tüzelőanyagnak is a továbbítása, amelj' a megye TÜZÉP. telepei között kerül elosztásra. Moszkva A Pravda pénteki számának vezércikke méltatja a részleges atomcsend-egyezmény moszkvai ratifikálásának jelentőségét. A vezércikk megállapítja: abban, hogy a Legfelső Tanács Elnöksége ratifikálta az egyezményt, a szovjet nép egységes akarata jutott kifejezésre. Senki előtt sem titok, — állapítja meg a Pravda —, hogy bizonyos imperialista kormányok kénytelenek voltak akaratuk ellenére és népük közvetlen nyomására — amivel korábban bizony nem törődtek — aláírni az egyezményt. Benkó elvtárs hangsúlyozta, hogy mindezeknek a megoldására a kormányhatározat értelmében igénybe lehet venni állományon kívüli béralapot. Ez lehetővé teszi, hogy béralapgazdálkodásí megfontolások miatt sehol se keletkezzék zökkenő a vasúti kocsik kiürítésében, a közhasználatú tehergépkocsik forgalmában és az áru kirakásában. Sajnos sok vállalat nem él ezzel a lehetőséggel. A statisztika pedig azt mutatja, hogy a késedelmeskedő kocsiknak körülbelül 80 százaléka a kirakás elhúzódása miatt nem tud bekap(Folytatás a 4. oldalon.) Arra a kérdésre, vajon a moszkvai egyezmény nem ad-e bizonyos egyoldalú előnyöket a Nyugatnak, különösen az Egyesült Államoknak, a Pravda a következőket válaszolja: „Az egyezmény valamennyi aláírója számára teljes egészében és minden viszonylatban egyenjogúságot biztosít s azonos helyzetet teremt. Valamennyien egyforma kötelezettségekkel és jogokkal rendelkeznek.” Nincs semmi különös abban, hogy a részleges atomcsend- egyezmény eléréséhez a Szovjetunió és más szocialista államok kormányainak, minden békeszerető erőnek sok éves állhatatos harcára és lankadatlan erőfeszítésére volt szükség. Az sem csodálatos, hogy az egyezmény megkötése az imperialista államok hosszan tartó és elszánt ellenállásába ütközött, s még ma is dühödt támadások érik a világimperializmus legagresszívabb elemed részéről is. Más az, ami csodálatos — írja a. lap. — A kínai vezetők, akik álláspontjuk révén egy csoportba kerültek a béke számára legveszélyesebb ultrákkal és revansis- tákkal, mindenképpen megpróbálják rágalmazni az egyezményt és egészében a békés együttélés politikáját. Csak a szocialista táborral, a kommunista világmozgalommal és minden békeszerető néppel szemben hitszegéinek tekinthetjük azt, hogy igyekeznek meghiúsítani az atomháború fenyegetése ellen folytatott népi harcot. Meggyőződéssel kijelenthetjük — hangsúlyozza a vezércikk —, hogy a kínai vezetők álláspontja nem akadályozhatja meg a békeharc további sikereit. A békés együttélés politikája mellett szilárdan kitartó marxista-leninisták lankadatlan harcukban győzelmet fognak aratni. (MTI) Szántásmélység-ellenőrzés éjjel Hornok Mátyás és Gellai Lajos az aratás befejezése óta dolgoznak két műszakban a hunyai Hu nyadi Tsz új DT-traktorával. Amíg be nem járatták, leginkább tarlót hántottak vele. Augusztus közepe óta ketten mintegy 260—280 hold, 45—50 centiméteres mélyszántást készítettek. Képünk egy szeptemberi késő este készült, amikor a Hunyadi Tsz föagronómusa, Radovics Géza ellenőrizte, hogy Hornok Mátyás a kívánt mélységben szántott-e. A Pravda vezércikke az atomcsend-szerződés ratifikálásáról
