Békés Megyei Népújság, 1963. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1963-09-27 / 227. szám

1963. szeptember 27, 4 Péntek A kisipari szövetkezetek műszaki tanácskozásának margójára Az elmúlt héten tanácskozásra gyűltek egybe Békéscsabán a megye kisipari szövetkezeteinek vezetői. A tanácskozás tárgya: a ktsz-ek műszáki fejlesztése, illet­ve a termelékenység növelése és a termelés gazdaságosságának ja­vítása volt A szövetkezeti ipar az elmúlt években számottevő tényezővé vált a szocialista iparon belül. Szövet­kezeteinkben, azok szervezetében és működésében ma már a szoci­alista jellemvonások az uralko­dók. A szövetkezetek módot adtak sok, kisipari keretek között kibon­takozni nem tudó termelő tömö­rítésére. Lehetővé tették a terme­lés magasabb színvonalú megszer­vezését A szövetkezeti ipar úgy gazdaságilag, mint létszámban megerősödött. Megyénkben is je­lentős a termelése, különösen, ha figyelembe vesszük a megye me­zőgazdasági jellegét. Jelenleg csaknem hatezer ember dolgozik a megye szövetkezeteiben. Éves termelési tervük meghaladja a 400 millió forintot. Ez kétszerese a négy évvel ezelőtti termelésnek. Jóllehet sok esetben nem min­den téren töltötte be hivatását a szövetkezeti mozgalom, az ered­mények mégsem lebecsülendők. A szövetkezeti ipar feladata — ami az alapvető feladatot illeti — kettős. Ez adja a sajátosságát is. Feladata a kisiparosok szövetke­zetbe való tömörítése, átnevelóse s a szocializmus építésébe való nagyobb mérvű bevonása. Felada­ta a lakosság szolgáltatási igé­nyeinek maximális kielégítése. Mindemellett a szövetkezeti ipar árutermeléssel is foglalkozik. Ez utóbbi különösen akkor erősödött meg, amikor hazánkban nagy­mérvű volt a nehézipar fejleszté­se s elhanyagolták a könnyűipar, illetve a közszükségleti cikkeket gyártó ipar fejlesztését. Ma a szö­vetkezeti ipar több termelési te­rületen — különösen a könnyű­ipari ágazatokban — az állami iparét megközelítő kapacitással rendelkezik s a szükségletnek igen jelentős részét elégíti ki. Valószí­nű, hogy a jövőben is lesz olyan cikktermelése a szövetkezeti ipar­nak, amelyet a gyáripar íéi hó­nap alatt vagy egy hónap alatt gyártana le, ugyanakkor egy ki­sebb, vagy közepes szövetkezet­nek féléves termelését is bizto­sítja. A gyáriparnak viszont a havonkénti átállása más termelés­re előnytelen volna. Emellett ter­mészetesen a szövetkezeti ipar nem feledkezhet meg alapvető tennivalóiról. Ugyanakkor prob­lémát jelent a növekvő fel­adat kulturáltabb ellátása, külö­nösen akkor, ha figyelembe vesz- szük a szövetkezetek viszonylag elavult műszaki színvonalát. Ügy az árutermelés, mint a la­kosságnak végzett javítás-szolgál­tatási munka, illetve annak kül­Most adja el a vas-, papír-, rongy­hulladékot a MÉH-nek. 73671 turáltabib, gazdaságosabb megol­dása feltétlenül megköveteli a szövetkezetek gépparkjának felújí­tását, növelését, több jól képzett szakember beállítását s bizonyos átszervezéseket a termelésben. Gépparkunk elavult, alig éri el a 30—40 százalékos használhatósági fokot. Sok szövetkezetben viszont még ilyen gépek sincsenek. Ugyanakkor arról is kell beszél­nünk, hogy ezek a meglévő gépek sincsenek sok esetben kihasznál­va. Jóllehet kooperálással vagy a két műszakos termeléssel jobban ki tudnák azokat használni. Példa erre a szarvasi ruházati, a gyu­lai szabó és az Orosházi Vasipari Ktsz, amelyek bevezették a két műszakos termelést \ Vezetőink nem minden esetben használják ki a rendelkezésre álló felújítási keretet. Kedvezőtlen szövetkezeteinknél a gépi és kézi munka aránya a kézi munka ro­vására. A gépesítés foka 20—23 százalékra tehető, az állami ipar 60—90 százalékával szemben. A korszerűtlen géppark, korszerűtlen technológiát eredményez. Sajnos, az is probléma, hogy műszaki ve­zetőink jó része nem is ismeri kellőképpen az új technológiát. Feltétlenül szükségesnek tart­juk, hogy szövetkezeteinkhez mi­nél nagyobb számban kerüljenek mérnökök és jól képzett techni­kusok. A jelenlegi műszaki gár­dánkkal nem tudjuk megoldani maradéktalanul az előttünk álló feladatokat. A 42 szövetkezetben alig van mérnök és technikus. Sajnos, rövid időn belül ezt olyan szintre nem tudjuk emelni saját erőből, ahogy megkövetel­nék a feladatok. Az igazság az, hogy szövetkezeteink vezetői ne­hezen ismerték fel a szakemberek szükségességét. Ha belátták is, azon igyekeztek, hogy más terü­letről szerezzenek szakembert, amely nem minden esetben volt egészséges megoldás. Ugyanis, aki nem ismeri a szövetkezeti ipar sajátosságait, éveken keresztül az állami iparban dolgozott, nehezen tud beilleszkedni a szövetkezetnél rá váró munkába és körülmé­nyekbe. Ehelyett, ha a vezetők korábban felismerték volna és elfogadták volna akt a lehetősé­get, hogy szerződést kötnek fiatal, tovább tanulni szándékozó szak­emberekkel és társadalmi ösztön­díjat hoztak volna létre, már eny­hült volna a szövetkezetek mű­szaki káderproblémája. Sajnos, je­lenleg is csak három szövetkezet kötött tanulmányi szerződést. így a békéscsabai faipari, a békési építőipari és a Gyulai Fa- Fém­bútor Ktsz. Az is igaz azonban, hogy a követelmények és a szö­vetkezeti ipar előtt álló feladatok gyorsabban nőttek, mint ameny- nyire a szakember-utánpótlás megoldható. Mégis az a vélemé­nyünk, hogy a jelenlegi műszaki vezetők, ha következetesebbek lettek volna a továbbképzésben, az új tudnivalók elsajátításában, ha a szövetkezetek vezetői sok helyen nem ragaszkodnának olyan görcsösen a régihez, az elavult­hoz és egy kicsit többet áldoz­nának a szakemberek továbbkép­zésére, akkor továbbléptünk vol­na a műszaki fejlesztésben is. A feladat sürgető, szeretnénk, ha ebben segítségünkre lennének a tanácsi és a pártszervek. A beruházásokról röviden csak annyit: nem lenne helyes a jö­vőben a beruházási keretet szét­aprózni. Ha a keret többségét na­gyobb beruházásokba fektetnénk, így évről évre egy-egy szövetke­zet gépparkját, termelési eszközeit magasabb színvonalra tudnánk emelni. A helyi iparpolitikai ter­vek beruházásainak tervezésénél figyelembe vesszük, hogy a szol­gáltató létesítmények elsősorban az ellátatlan területeken valósul­janak meg. Sokat segíthet a műszaki szín­vonal tökéletesítésében az újító­mozgalom. Ezt célirányosabba szükséges tenni úgy, hogy olyan feladatterveket kell készíteni, amelyek a műszaki fejlesztés leg­fontosabb területeire és a terme­lési feladatok végrehajtásának elősegítésére irányítják az újítók figyelmét. A szolgáltató tevékenység kul­turáltságát, korszerű javítási tech­nológiák kialakításával is fokozni lehetne. Például szalagszerű ja­vítás megszervezésével. Korszerű központosított javítóműhelyeket kellene létrehozni a széles fiók- és felvevőhálózat mellett, ugyan­akkor csökkenteni szükséges a kézi munka igényét, hogy a ja­vítási munkákat olcsóbbá, minősé­gileg pedig jobbá tegyük. Ezen a területen a dolgozók továbbkép­zése biztosított. Csak a szövetke­zetek vezetői ezt használják is ki. Balatonzamárdiban több szak­mából indul minden évben bent­lakásos továbbképző iskola. Az elmondottak csak kis része a tanácskozás anyagának. Hogy eredményes volt-e a megbeszélés, azt csak akkor lehet lemérni, ha az elmondottak s a hozott hatá­rozatok alkalmazást nyernek, il­letve megvalósulnak a társada­lom, a szövetkezeti ipar hasznára, a lakosság érdekében. Dobra Sándor Cél, hogy felülmúlják a dunántúli olajmezők termelését Pusztaföldvár, Kaszaper, Bat- tonya térségében terül el az al­földi olajmezők jelentős része. Magas acéltomyok hirdetik, hogy az Alföld felszíne alatt mér­hetetlen kincs rejtőzik: a kőolaj. A kőolajbányászok megfeszített munkával igyekeznek a lehető legtöbb olajat hozni felszínre. Sem éjjel, sem nappal nincs megállás. Nincs ünnepnap. Ál­landóan dolgoznak a gépek. Hers Lajos üzemvezetőhelyettes sza­vai szerint szivesztertől szil­veszterig megállás nélkül folyik a fúrás, a lyukbefejezés. Az Alföld méhe igen bővérű. Ennek ellenére az éves terv­vel nem a legjobban állnak. Sok minden befolyásolta a termelés ütemét. Elsősorban a különbö­ző alkatrészek, anyagok hiánya, nem utolsósorban pedig a ke­mény tél, ami sók kiesést oko­zott. Az év hátralevő idejét arra használják fel, hogy a lehető legjobban megközelítsék az elő­irányzott termelési tervet. Ehhez megvan minden lehetőségük. Ki­tűnő szakmunkásaik vannak. mint Vad János főfúrómestcr, aki 17 éves gyakorlattal rendel­kezik. Hasznos! János és Cson­tos Sándor főfúrómesterek. Va­lamennyien a szakma legjobb­jai közé tartoznak, akikre lehet építeni. Ugyanúgy, mint a gép­kezelőkre, Simon és Pelesz elv- társakra, akik szintén mesterei a ‘szovjet és román gépek kezelé­sének. Talán még ki sem mondott célja az alföldi olajmezőkön dolgozó kollektívának, hogy el­érjék és felülmúlják a dunántúli mezők termelését. — A ml kútjainknak — mond­ja Hers elvtárs — az az előnye a dunántúliakkal szemben, hogy itt nem kell szivattyúzni, az olajat a földgáz hozza felszínre. A földgáztermelés jelentős. Az Orosházi Üveggyárat és a kö­zeljövőben Békéscsabát, Gyulát is innen látják majd el olcsó földgázzal. Távlati tervben sze­repel Dunaújváros bekötése az alföldi gázellátásba.. P. A. Kiosztották a diplomákat a szarvasi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban Az elmúlt napokban 48-an kapták meg a diplomájukat a szarvasi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban. Képünkön Lévai István igazgatóhelyettes beszélget Péntek Lőrinc Vörös Diplomával, Beke Imre és Papp István kitűnő diplomával vég­zettekkel. Harmat Endre: 3. Nagyobb, mint Franciaország Csőmbe szülőföldje, Katanga, Kongó magasan legértékesebb tartománya. Területe óriási, nagyobb mint Franciaország. Ennek a területnek korlátlan ura az Union Miniére nevű, el­sősorban belga részvénytársaság. A katangai bevételek nyolc­van százaléka az Union Miniére- től származik. A vállalat huszon­négyezer négert és ezerhatszáz fehért foglalkoztat, de közvetve legalább százezer bennszülött és nyolcezer fehér kenyere függ tő­le. Ez a cég adja az egész világ réztermelésének 8, kobaltterme­lésének 60 százalékát. Az Union Miniére olyan területek felett rendelkezik Katangában korlát, lan koncesszióval, amelyek nagysága meghaladja egész Bel­gium és Luxemburg területét. 1961-ben csak adók és osztalé­kok formájában 52 millió dollárt adott az igazgatóság Csomóénak. Ez a cég produkálja egész Ka­tanga elektromos áramát. A ré­zen és a kobalton kívül a leg­különbözőbb bányászati termé­kekkel, kadmiummal, cink­kel, különböző príma ércekkel, ezüsttel, arannyal és nem, utol­sósorban urániummal foglalko­zik. Főhadiszállása természete­sen Brüsszelben van, a Société Generale nevű óriási pénzinté­zet központjában. Elsősorban ennék a mammut- trösztnek a működése nyomán nevezték oly szívesen a belgák egész Kongót és főleg Katangát „mintagyarmatnak” — vagyis olyan kolóniának, ahol példás rend és nyugalom uralkodik, ahol az évtizedek óta kialakult rendet nem veszélyezteti az elé­gedetlenség, magyarul, a nemze­ti felszabadulás vihara. Milyen volt ez a rend? Az Union Miniére vezetői „pater- nálizmusnak” neveztek. Ezt kis­sé szabadon valahogy úgy for­díthatnánk: „aty ás kodás”. Való­ban, a világ felé ez volt az a fo­galom, amelyet a tröszt vezetői a bennszülöttekkel való egész viszonyukkal kapcsolatban mu­tatni igyekeztek. Dr. Motoul jelentése A „patemalizmus” lényegét plasztikusan fogalmazta meg dr. Motoul, az Union Miniére főor­vosa, aki 1946-ban a Belga Kirá­lyi Gyarmatügyi Minisztérium­hoz szóló jelentésében a követ­kező elvi megállapítást tette. „Sohasem szabad elfelednünk, hogy a négerek — gyermekek. Néznek, hallgatnak, érzékelnek, utánoznak... Ennek megfelelően kell bánnunk velük.” Egy biztos: dr. Motoulók iga­zán mindent megtettek, hogy a négerek „gyermekek” is. marad­janak. A belga kapitalizmus közgaz­dászai és szociológusai nemegy­szer büszkélkedtek az Union Miniére patemalizmus szociális intézkedéseivel. Voltak ilyenek? Viszonylag kétségtelenül. 1925-ben például a munkások halandósági arányszáma 39 ezre­lék, 1940-ben már csak 5 ezre­lék. Ez viszont a munkaerőben szegény Katangában mérhetetle­nül fontos volt a vállalatnak. Hiszen ne feledjük, ahhoz, hogy a Societé Generale által képvi­selt tőkének Katangában megle­gyen a maga mammuthaszna, nem kevesebbet kellett elérni, minthogy a primitív, dzsungel­élethez szokott bennszülötteket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents