Békés Megyei Népújság, 1963. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1963-09-21 / 222. szám
1963. szeptember 21. Szombat Kennedy beszéde (Folytatás 1. oldalról). ónak és az Egyesült Államoknak, mint a világ legnagyobb nukleáris hatalmainak sajátos felelősségére. Kennedy a továbbiakban szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy „alapvető nézeteltérések áll. nak fenn a Szovjetunió és az Egyesült Államok között és ezeket a nézeteltéréseket nem lehet eltitkolni”. Hozzáfűzte, hogy i,mindaddig, amíg ezek fennállnak, korlátokat szabnak a megegyezésnek és lehetetlenné teszik az éberség lanyhulását”. Bejelentette, hogy az Egyesült Államok világszerte fenntartja „védelmi képességét” és ezt „a szabadság megvédésének szükségességével” indokolta. A Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti leglényegesebb nézeteltérésnek az „önrendelkezési jog” értelmezésében fennálló különbséget mondotta. Megismételte az amerikai kormánynak azt az ismert álláspontját, amely szerint „biztosítani kell a német nép önrendelkezési jogát”. Kubáról szólva Kennedy kijelentette, „biztosítani kell, hogy a kubai nép szabadon élvezhesse forradalmának gyümölcseit” és azt állította, hogy ,,ezt a forradalmat belülről elárulták és kívülről kihasználták”. Kennedy lbeszéde további részében azt fejtegette, hogy mind a Szovjetuniónak, mind az Egyesült Államoknak, ha teljes biztonságban akar élni, sokkal jobb fegyverre van szüksége, mint akár a hidrogénbomba, akár a ballisztikus rakéták, akár a nukleáris tengeralattjárók. Ez a jobb fegyver pedig a békés együttélés. Felelevenítette, hogy az elmúlt évek- bam a Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodott a korlátozott atomcsend-szerződésben, a forró drót létrehozásában, a leszerelés alapelveiben és több más kérdésben. Ezenkívül sikerült megszüntetni a kubai válságot. „Ennélfogva azt hiszem — mondotta —, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok a jövőben további egyezményeket köthet”. Ezzel összefüggésben szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy az Egyesült Államok feltétlenül szövetségeseivel egyetértésben jár el és „nem köt megállapodást azok rovására”. A jövő feladatairól szólva Kennedy sürgette, további erőfeszítéseket kell tenni, hogy megakadályozzák a véletlen vagy hibás számítás következtében kirobbanó háborút, biztosítékokat találjanak a meglepetésszerű támadás ellen — beleértve megfigyelőállomások létesítését a kulcsfontosságú helyeken —, 'tovább korlátozzák a fegyverkezési versenyt, ellenőrizzék a nukleáris fegyvereket továbbító eszközöket, békés célokra használják fel a maghasadásos anyagokat és végül megfelelő ellenőrzés mellett eltiltsák a nukleáris fegyverkísérleteket. Kennedy kijelentette: felbátorítva a szov1944. szeptember 21 Verőfényes szeptemberi nap volt akkor... Aranysárga és rozsdabarna falevelek, az ablaküvegen fáradtan áttörő napsugarak figyelmeztettek, hogy az ősz első napja van. Jól vissza- emlékszem, több sárgult falevél volt azon a'napon már a földön, mint a fán. A nap mosolyt erőltetett a felhőtlen, tiszta kék égből, mégis valami riadt nyugtalanság honolt a szívekben ... És tizenkilenc évvel ezelőtt, 1944. szeptember 21-én elszabadult a pokol Békéscsaba felett... Akkor már megszokottá vált a naponként többször ismétlődő légiriadó. Az Is köztudott tény volt, hogy a fővároson kivül soksok vidéki várost is „megtiszteltek” már égi csomagjaikkal a négymotoros amerikai Liberá- torok. Azt is megszoktuk, hogy Békéscsaba felett naponta elhúztak a fényes testű gépmadarak, de gyilkos bombáikat eleddig sohasem hullajtották rá. Szárnyra is kelt a fáma, hogy e város jelentős része tót ajkú, márpedig a tótok és az oroszok testvérnépek, az oroszok pedig az amerikaiak szövetségesei, így nyilvánvaló, hogy e várost megkímélik. Persze, ez csak afféle önvi- gasztalódás volt, amely azonban mégis reményt keltett minden jóérzésű emberben. S annál nagyobb volt a meglepődés és csalódás az emlékezetes, szomorú napon, amikor egyre „váratott magára” a megszokott, kora délelőtti légiriadó. De nem maradt cl! Már féltizenkettő felé járt az idő, amikor váratlanul élesen, szaggatottan felbőgtek a szirénák. Vijjogásuk talán sohasem volt ennyire bántő... Csak percek — vagy talán csak pillanatok — telhettek el, amikor irtózatos detonáció-sorozat rázkódtatta meg az egész várost. A villany elaludt s mintha földrengés lett volna, a vaksötét pincében az egymásba kapcsolódó zuhogás még félelmetesebb volt... Azt mondják, nagy dolgokban a személyes átélés örökké felejthetetlen marad. Nos, e cikk írója, aki maga is szenvedő alanya volt e szörnyűséges napnak, csak megerősíteni tudja ezt. fis sok-sok ezren tanúsíthatják ezt itt, Békéscsabán, akik akkor saját bőrükön tapasztalhatták, hogy mit is jelent a háború. Szavakban le sem írható az a drámai döbbenetes kép, amely közvetlenül a bombázás után elénk tárult. Rombadőlt vagy megrongálódott családi házak százai, romokban heverő vasútállomás, felszaggatott sínek, emberek holttestei, a romok tetején hozzátartozóikat kereső, megmaradt értékeiket guberáló, kétség- beesett emberek, égő híd, füst és por mindenütt — ez jelezte a szörnyű tragédiát. Soh' sem felejtem el a szívbemarkoló látványt, amikor az egyik utcasarkon — a város legjobban sújtott munkásnegyedében — hét-nyolc év körüli kisfiú sírós hangjára lettem figyelmes: — Itt van a nagymama! — s a romhalmazból egy láb meredezett az égnek, rajta mamuszcipő... Hányán, de hányán emlékeznek csak itt, Békéscsabán az átélt borzalmakra? Mennyi keserűség, mennyi szenvedés és bánat? Hány család életében, lelkivilágában hagyott felejthetetlen, mély sebet e gyötrelmes nap? S mindez miért?! Emlékezzünk hát, emberek, e szörnyűségekre. Nem akarok gyógyuló, de még mindig fájó sebeket újra feltépni, de ezekre az eseményekre emlékeznünk kell most Is s legfőképpen ma, e szomorú évfordulón! Napjaink nemzetközi eseményei azt igazolják, hogy szinte napról napra tért hódít a józan ész, az emberiesség politikája. Mind több azok száma „odaát” is, akik a békés egymás mellett élésben, a békés gazdasági verseny fellendítésében látják a kibontakozást. De ne feledjük: a háborús uszítok nem haltak ki! Legyen hát intő Jel ez a szomorú évforduló is: egyesült erővel, összefogással üssük ki a bűnös kezükből a háború kezdeményezéseinek legparányibb lehetőségét is. Kazár Mátyás jet külügyminiszter csütörtöki pc zitlv beszédétől, tovább kell törekednünk a megegyezésre annak érdekében, hogy száműzzük a tömegpusztító fegyvereket a kozmikus térségből. Megbízottalnknak vissza kell térniük a tárgyalóasztalhoz, hogy gyakorlatilag végrehajtható megoldásokat dolgozzanak ki. Kennedy sürgette, törekedni kell arra, hogy általánoe és teljes leszerelési egyezményt kössenek. „Ne kövessük el azt a hibát — mondotta —, hogy halogatjuk a megegyezést ott, ahol az lehetséges és ne terjesszünk elő javaslatokat csupán propaganda szempontjából.” A Szovjetunip és az Egyesült Államok közötti gyakorlati együttműködés egyik területeként jelölte meg Kennedy a kozmikus térséget. Fölöslegesnek mondotta, hogy a két nagyhatalom egymással versengve próbáljon embert eljuttatni a Holdra és közös Holdexpedíciót indítványozott. A béke megszilárdítására irányuló erőfeszítésekről szólva hangoztatta, hogy azok lehetségesek, de hosszú és gondos tárgyalásokra van szükség. Kijelentette: versenyezni fogunk, de ez a versengés nem egymás megsemmisítésére irányul, hanem arra, hogy ki lesz az élen ebben a békés vetélkedésben. Szólott Kennedy a faji megkülönböztetés kérdéséről is. Hangoztatta, hogy az Egyesült Államok ellenzi az apartheid politika bármilyen megnyilatkozási formáját, beismerte azonban, hogy magában az Egyesült Államokban még mindig létezik faji megkülönböztetés. Az Egyesült Államok elnöke 28 perces beszéde végén ismét méltatta a nemrég Moszkvában aláírt körlátoiott atomcsend-szerződés jelentőségét. Hangoztatta, hogy ez a szerződés önmagában nem szün. teti meg a háborúkat, nem számolja fel az alapvető konfliktusokat. „Nem biztosítja a szabadságot mindenki számára”, de az emelő szerepét töltheti be a nemzetközi politikában. Archimedesi idézve fejezte be szavait: Adjatok nekem egy szilárd pontot és én kimozdítom sarkaiból a Földet. 1963. szeptember 21., szombat Kamerlingh-Onnes hélium cseppíolyósitására szolgáló készüléke 110 évvel ezelőtt, 1853. szeptember 21-én született Heinke Kamerlingh-Onnes holland fizikus. Mint a léidéül egyetem tanára, ott 1894-ben, a hőmérséklet vizsgálatához laboratóriumot alapított, ahol az anyagok alacsony hőmérsékleten tartás melletti állapotát vizsgálták. 1908-ban először sikerült neki a képünkön ábrázolt készülékkel elektrolízis segítségével a héliumgáz pseppfo- lyósítása. 1913-ban Nóbel- díjjal tüntették ki. Fotó: Természettudományok Történetének Múzeuma. Leiden. — 255* évvel ezelőtt, 1708-ban e napon született Antioh Kantemir orosz költő, aki klasszicista stílusú írásaival kora társadalmának igazságtalanságai ellen küzdött. * — 30 évvel ezelőtt, 1933.szeptember 21-én kezdődött el Lipcsében a Reichstag felgyujtásának pere, amelynek során Dimitrov elvtárs leleplezte a fasiszta provokátorokat. (A gyűlölet lángjai című film a Reichstag-perről szól.) A csehszlovák sajtó ünnepe Szeptember 21-e, a csehszlovák újságírók és a csehszlovák sajtó olvasói számára egyaránt rendkívül jelentős dátum. Negyvenhárom esztendővel ezelőtt, ezen a napon jelent meg először a Rudé Právo, a Csehszlovák Kommunista Párt központi lapja. Ezért ünnepük ezen a napon a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban a sajtó napját. A Rudé Právo több mint négy évtizede harcol a lenini párt eszméiért, s Csaknem fél évszázad alatt az élenjáró világlapok közé került. Példányszámánál fogva is a nagy lapokhoz sorolható, hiszen naponta több mint 900 ezer példányban jelenik meg, ugyanakkor a négy legnagyobb csehszlovák városban: Prágában, Bmoban, Ostravában és Bratislavában szlovák nyelven is közzéadják. A Rudé Právo dicső hagyományainak szellemében, a magasztos lenini eszmék és célkitűzések győzelmének jegyében harcol ma is az internacionalizmusért, s Joggal övezi őt olvasóinak, valameny- nyl ismerőjének bizalma. A csehszlovák sajtó ünnepén forrón köszöntjük a testvéri csehszlovák sajtó valamennyi munkatársát. /tf indenki tett 6. oimonetta Spade virágárus volt egy New York-i nagyáruházban. Szülei Nápolyból vándoroltak az Egyesült Államokba, de ő már New Yorkban született és tősgyökeres amerikainak érezte magát. Egy délután elegáns fiatalember állt meg a standja előtt az áruházban és így szólt: — Szeretném megvenni ezt a virágot. — Melyiket? — Ezt mind. Valamennyit, természetesen — válaszolta a fiatalember és máris elővette százdollárosokkal tömött pénztárcáját. — Rendben van, majd összeállítom a számlát — mondta Si- monétta felocsúdva a meglepetéstől. — Kérem, tessék megadni a címet, hova küldjük a virágokat. — Az ön lakására. A virágokat önnek szántam. Simonetta a nyaka tövéig elpirult. — De kérem, ez lehetetlen. Férjem van, mégpedig roppant féltékeny férjem. * A Dollárorgia címmel, a novlszádi Magyar szóban megjelent riportsorozat nyomán. (Dér Ferenc) — Ez bizony kissé megnehezíti a dolgot, de azt hiszem kivételesen nekem szentelheti a mai estét. Nem származik majd na. gyobb baj belőle, ha egy kicsit kimarad. Simonetta fél évvel azelőtt ment feleségül egy autómechani- kushoz. Szerelmi házasságot kötött, most mégis megingott. Amikor pedig megtudta, hogy a fiatalember Jeff Sherens, egy dúsgazdag hajógyáros egyetlen fia, ellenállása megtört és üzletzárás után nem ment haza, hanem elfogadta a meghívást. Hajnali öt órakor ért haza, kissé szédülve az italtól, még inkább a szerelemtől, mert úgy érezte, hogy halálosan szerelmes. Természetesen nagy csetepaté támadt. Férje felelősségre vonta a kimaradásért, de Simonetta nyugodtan eltűrt minden szidalmat és szemrehányást, és azt válaszolta: — Ha tetszik, el is válhatunk. Férje, Raymond Spade autómechanikus nem vette komolyan a fenyegetést, mert egyébként aznap nem ment volna munkahelyére. Bite, amikor hazaért, feleségének csak hült helyét találta. Az asszony repülőgépen útban volt Las Vegas felé. Természetesen nem egyedül, hanem Jeff Sherens társaságában. A megérkezésüket követő napon első útja a válóperes bíróhoz vezetett. Közölte személyi adatait és bejelentette, hogy válni akar a férjétől. — Mióta van Las Vegasban? — kérdezte a bíró. — Tegnap érkeztem, — Akkor sajnos, pillanatnyilag nem választhatjuk el férjétől. Némi türelemmel kell lennie, mert mi csak Las Vegas-i lakosok válóperében ítélkezünk. Vagyis legalább hat hétig kell itt laknia, hogy megindíthassuk a peres eljárást. Simonetta tudomásul vette a választ és már éppen menni készült, amikor a bíró megkérdezte: — Tulajdonképpen miért is akart válni? — Egyetlen egyszer egy kicsit tovább kimaradtam, erre a legcsúnyább szavakkal illetett és mindennek lehordott. — Azt hiszem ez éppen elegen, dő ok, hogy féktelen lelki durva, Ság címén férje hibájából kimondjuk a válást. Jöjjön el hat hét múlva, aztán minden rendben lesz. Simonetta megkönnyebbülten hagyta el a hivatalt. Nem fS sejtette, hogy ilyen könnyen megy a dolog. Természetesen
