Békés Megyei Népújság, 1963. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1963-09-20 / 221. szám

1963. szeptember 20. 2 Péntek (Folytatás as 1. oldalról.) ból. A szovjet kormány mélysé­ges meggyőződése szerint ezen az alapon kell felépülniük az álla­mok közötti kapcsolatoknak. Nyugaton gyakran így gondol­kodnak: végeredményben akarva, nfem akarva célszerű együttélni egy más társadalmi rendszerű ál­lammal, ha az állam nagy és még­hozzá jó fegyverrel is rendelkezik. Jobb együttélni vele és kerülni a háborús összetűzést, mivel ebben az összecsapásban csak veszíthe­tünk és semmit sem nyerhetünk, ha azonban egy nagy kapitalista hatalom és egy kis ország békés együttélése kerül szóba — különö. sen, ha ezek szomszéd országok —, akkor a békés együttélés politiká­jának folytatására megnyilvánuló készség hirtelen észrevehetően csökken, s működésbe lépnek a parancsolás és a befolyásolás rég elavult módszerei. Ezek a béke szempontjából ve­szélyes, nagyon veszélyes mód­szerek. ' Veszélyesek mindenütt, ahol megpróbálják alkalmazni őket. Ezt az adott pillanatban fe­lesleges hangsúlyozni. A szovjet kormány abban a reményben teszi ezt, hogy senki sem próbálkozik erőszakosan megváltoztatni egy más ország rendjét, még ha kis or. szágról is van szó és minden ál­lam szigorúai) tartja magát a más országok belügyeibe való be nem avatkozás elvéhez. De senki se tévessze össze a szovjet népnek a háború el­len táplált gyűlöletét erőtlen pacifizmussal, senki ne gon­dolja azt. hogy a szovjet nép meghátrál az agresszorok elöl. Népünk a csatamezőkön többször is bebizonyította helytállását, rendíthetetlen győzniakarását. Népünknek olyan a keze, mint a dolgozó emberé, jóságos, de ke­mény és erős, amely földre tud dönteni bármilyen agresszort, ha az hazánk határaira merészel tá­madni. — Nem fog remegni a szovjet emberek keze, ha újra vé­delmezniük kell a maguk szoci­alista vívmányait, barátainak és szövetségeseinek szabadságát és függetlenségét. A Szovjetunió változatlanul azoknak az oldalán áll, akik fegy­verrel a kezükben védekeznek az ellenük intézett agresszió ellen, akik jogaik eltiprására, a gyarma­ti elnyomásra, a felszabadulásért és a nemzeti függetlenségért vívott harccal válaszolnak. Sok nép sa­ját tapasztalatából tudja, hogy a nehéz órákban mindig számíthat a Szovjetunió szilárd segítségére. Csak örömmel tölthet el az ben­nünket, hogy a békés együttélés politikájának hívei évről évre gyarapodnak s ez a politika meg­hozza a maga gyümölcseit. Fő eredménye nyilvánvaló mindenki számára: az emberek nem hall­ják a rakéták süvöltését, az atom­bombák robbanását és erősödik bennük a remény, hogy a jövő már nem ismeri a háborút. Nem véletlen az, hogy a tőkés világ legmesszebb tekintő szelle­mei, köztük államférfiak és köz­életi személyiségek mellett az üz­leti körök képviselői, tudósok, katonák is egyre gyakrabban ál­lást foglalnak a két társadalmi rendszer — a kapitalizmus és a szocializmus — békés együttélé­sének politikája mellett. A szovjet kormány felhívással fordul minden kormányhoz: épít­sük ki az államok közötti kapcso. latokat úgy, hogy a nemzetközi vitás kérdések ne a harcmezőkön, hanem a tárgyalóasztalnál oldód­janak meg, hogy egyetlen állam se alkalmazhasson erőszakot egy más állammal szemben, amelynek belső rendje neki nem tetszik. Egyezzünk meg szorosabb együtt­működésben, például a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok kibő­vítésében, amelyek az államok kö­zötti politikai kapcsolatok fejlődé­sének legszilárdabb alapjául szol­gálnak és a kulturális csere bőví­tésében. Gromiko A Szovjetunió nem sajnálta és nem fogja sajnálni erejét — hangoztatta a többi között a szov­jet külügyminiszter —, hogy rá­irányítsa az emberek figyelmét a fegyverkezési hajsza folytatásá­nak veszélyére és bebizonyítsa a fegyver nélküli világ óriási elő­nyeit. A szovjet kormány attól a tö­rekvéstől vezérelve, hogy a nuk­leáris kísérletek megtiltásáról szó­ló szerződés megkötése következ­tében elért eredményeket rögzítse és fordulatot tegyen lehetővé a leszerelési tárgyalásokon, a kö­vetkezőket javasolja: Hívják össze 1964 első negye­dében vagy első felében a tizcnnyolchatalmi leszerelési bizottságba tartozó államok értekezletét a legmagasabb szintű vezető személyiségek részvételével. A szovjet kormány véleménye í szerint ezen az értekezleten meg j kellene vitatni az általános és tel­jes leszerelés kérdését, valamint a nemzetközi feszültség további enyhítésére irányuló egyes intéz­kedéseket. Egy ilyen értekezletet bármely, a résztvevők számára megfelelő helyen össze lehetne hívni. A szovjet kormány a maga részéről hajlandó lenne hoz­zájárulni ahhoz, hogy a bi­zottságban részt vevő országok kormány- és államfőinek ezt az értekezletét, ha kívánsá­guknak megfelel. Moszkvá­ban tartsák meg. A szovjet kormány előterjeszt még egy javaslatot, hogy a maga részéről a lehető legnagyobb mér­tékben elősegítse a leszerelési tárgyalások sikerét. Mint valamennyi jelenlevő két­ségtelenül jól tudja, a közgyűlés előző ülésszakán a szovjet kor­mány kifejezésre juttatta hozzájá­rulását ahhoz, hogy a nukleáris fegyver célhoz juttatását szolgáló eszközöknek az első szakaszban történő megsemmisítése esetén te­gyenek kivételt rakétán ukleárís eszközök szigorúan korlátozott és megállapított mennyiségével, amely saját területükön kizáró­lag a Szovjetunió és az Egyesült Államok rendelkezésére áll. Ak­kor arról volt szó, hogy ezeket az eszközöket a leszerelés második szakaszának végéig megőriznék, amikor is meg kell semmisíteni az atomfegyvert. A szovjet kormány kijelenti: kész egyetérteni azzal, hogy korlátozott mennyiségű inter­kontinentális. valamint raké­taelhárító és légvédelmi raké­ta maradjon meg a Szovjet­unió és az Egyesült Államok rendelkezésére saját területü­kön nemcsak a második, ha­nem a harmadik szakasz vé­géig, vagyis az általános és teljes leszerelés teljes befeje­zéséig. Korlátozott. mennyiségű rakéta megtartásával a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban felol­dódik a bizalom problémája a le­szerelés végrehajtása alatt még akkor is, ha nyugati szkeptiku­sok, akik mindent kitalálnak, hogy akadályokot gördítsenek a lesze­relés útjába, a lehető legbizalmat- lanabbul közelítik is meg ezt a kérdést. Gromiko reményét fejezi ki, hogy a tárgyalópartnerek a szov­jet kormánynak ezt az új javasla­tát a megegyezés keresésének szellemében fogják megvizsgálni. Beszéde további részében a többi között ezeket mondotta: a szovjet kormány nem haj­landó elismerni azt, hogy em­berek képtelenek megoldani a leszerelés problémáját, eluta­sítja azt az állítást, mely sze­rint az ember természetében rejlik a gyilkolás, a gyújto­gatás, a háborúskodás vágya, amint ezt oly sűrűn hangoz­tatják a leszerelés ellenzői. Sajnálatos módon, gyakran kell hallgatnunk ilyen nézetek meg­nyilvánulását egyes nyugati ál­lamférfiak szájából és Genfben a leszerelési tárgyalások asztalánál is. A szocialista államok azonban elutasítják azt a fatalista nézetet, amely szerint a háborúk valóság­gal elháríthatatlan elemi csapá­sok. Ahhoz, hogy az államok lesze­reljenek, természetesen óriási erő­feszítésekre van szükség, de a legfontosabb a kormányoknak és az államférfiaknak a törekvése e cél eléréséi-e. Ha igaz az, hogy a fegyvere­ket az ember esze és keze al­kotta meg. akkor kétszeresen igaz az is. hogy ugyanezzel meg is semmisítheti. Ahogy az atommag hasadása óriási erőt szab. dít fel, úgy a leszerelés is hatalmas mennyiségű emberi energiát és olyan értékeket szaba­dít majd fel, amelyeket a gazda­ság, a tudomány, a kultúra, az oktatás, az egészségügj fejlesz­tésére lehetne fordítani, valameny. nyi nép javára. Kinek kellene mindenekelőtt felemelmi a szavát az éllen az elfa­jult helyzet ellen, amikor évente, sőt mondhatnánk naponta az államok katonai gépezetét egyre bőségesebben kenik meg olyan összegekkel, amelyeket adó for­májából a lakosságból préselték ki? Egyetértenek-e abban, hogy nem utolsósorban ezt az ENSZ- nek kellene megtennie, ha valóban betöltené azt a szerepét, hogy őr­ködjék a békén. Sajnos, ezt még nem teszi meg. Soha senki sem tudná mente­síteni az ENSZ-t a felelősség terhétől mindazokért a csapá­sokért, amelyek a népeket sújtanék, ha sor kerülne egy újabb háború kirobbanására. Mi azt szeretnénk — mondotta —, ha az ENSZ valamennyi tagál­lamát mélységesen foglalkoztatná a leszerelési tárgyalásokon kiala­kult helyzet, és ha ezt a helyzetet riasztó jelnek tekintenék. . Ezek, a mélységesen emberi cé­lok — az államok békés együtt­élésének biztosítása, a katonai összecsapások veszélyének elhárí­tása — határozzák meg a szovjet kormány állásfoglalását az euró­pai biztonság megszilárdításának kérdésében is. Gromiko ezután részletesen tag­lalta azt a tényt, hogy Európa volt mindkét világháború bölcső­je. A mai helyzetre utalva hangsú­lyozta, hogy az európai feszültség egyik alapvető oka az, hogy miköz­ben az NSZK kormánya min­den eszközzel igyekszik meg­torpedózni a német kérdés bé­kés rendezését, egyidejűleg ellenséges politikát folytat a másik német állammal, a Né­met Demokratikus Köztársa­sággal szemben. Nem válogat az eszközökben, ha arról van szó, hogy egyenes vagy közvetett úton megnyerjen békét veszélyeztető céljainak támoga­tására bárkit, aki hajlandónak mutatkozik engedni Bonn zsaro­lásának. A továbbiakban utalt Gromiko arra, hogy a szovjet kormány- egyetlen más államnak sem tett annyi javaslatot a kapcsolatoknak a jószomszédság elvei alapján történő megjavítására, mint a Német Szövetségi Köztársaság­nak. Mi szakadatlanul hangoztat­juk — mondotta — annak szük­ségességét, hogy a Német Szövet­ségi Köztársaság a Német Demok­ratikus Köztársasággal és a szabad várossá alakított Nyugat-Berlin- nel együtt aktívan vegyen részt a nemzetközi életben, járuljon hoz­zá a nemzetközi együttműködés fejlődéséhez és a öéke megszilár­dításához. Ami ellen azonban mi síkra- szálltunk és a jövőben is fellé­pünk az Nyugat-Németország mai militarista-revansista irányvona­la, s kísérletei az államok közötti kapcsolatok megmérgezésére, a legfontosabb nemzetközi kérdé­sekben kötendő megállapodások megakadályozására. Részvétlenül figyelni Európa jelenlegi ingatag helyzetét, ame­lyet a német kérdés békés rende­zésének elmaradozása okoz, egyenlő lenne azzal, hogy meg­adjuk magunkat a nyugatnémet militaristák revansista követelé­sei előtt. A szovjet kormány az ENSZ fó­rumáról ismét szükségesnek tart­ja hangsúlyozni, hogy a második világháború maradványainak fenntartása Európában súlyosan veszélyezteti a békét, ezért a né­met békeszerződés megkötése minden állam, minden nép érde­ke. A közgyűlés nem tenne eleget a népek iránt vállalt kötelezettsé­gének, nem váltaná be a hozzá fű­zött reményeket — hangsúlyozta Gromiko —. ha a maga részéről nem hívná fel a világ valameny- nyi országának kormányait arra, hogy ezt a kedvezőbb körülményt használják fel megegyezés kötésé­re olyan további intézkedésekkel kapcsolatban, amelyek a nemzet­közi feszültség enyhítését céloz­zák. Ilyen intézkedés: megnemtá­madási szerződés kötése a Varsói Szerződés szervezeté­ben részt vevő államok és az Cszak-Atlanti tömb tagálla­mai között; rendszabályok fo­ganatosítása a váratlan táma­dás megakadályozására; az NSZK-ban és az NDK-ban ál­lomásozó külföldi csapatok létszámának csökkentése; a katonai kiadások csökkentése; atomfegyvermentes övezetek létrehozása a föld különböző tájain. A továbbiakban a szovjet kor­mány véleményét ismertette, hogy melyek azok az intézkedések, amelyeknek a nukleáris fegyver teljes megsemmisítéséig és az atomfegyver-készletek felszámolá­sáig is pozitív jelentőségük lenne az ilyen fegyverrel vívott háború I kirobbanásé veszélyének csökken- I tése szempontjából. Ezeknek az intézkedéseknek az egyike lehetne — mondotta — megfelelő nemzetközi megállapo­dás kötése arról, hogy nem ter­jesztik el a nukleáris fegyvereket. A Szovjetunió, mint a nukleáris fegyverrel rendelkező hatalmak egyike, kész hozzájárulni azoknak a kérdéseknek a megoldásához is. amelyek alomlegyvermentes öve­zeteknek, a világ különböző tája- f in történő létrehozásával kapcso- i latosak. A moszkvai szerződés megtil- j tóttá atomfegyver-kísérletek vég­zését a világűrben. Most más kér­dés került napirendre. A szovjet kormány készen áll arra, hogy mar most lépéseket te­gyen a fegyverkezési verseny­nek a világűrre való kiterjeszté­se megakadályozására, és reméli, hogy ezzel a legjobb feltételeket teremti meg a világűrnek vala­mennyi nép javára történő fel­használósára és meghódítására, ezárt szükségesnek tartja megálla­podás kötését az Egyesült Ál­lamok kormányával arról, hogy megtiltsák nukleáris fegyverrel ellátott objektu­moknak a Föld körüli pályára történő juttatását. Ügy tudják, hogy az Egyesült Államok kormánya is pozitív ál­láspontot foglal el e kérdés meg­oldásával kapcsolatban. Gromiko ezek után foglalkozott a gyarmati országok helyzetével, valamint síkraszállt a Kínai Nép. köztársaság ENSZ-beli jogaiért és beszédét így fejezte be: Az ENSZ tagállamai meg lehet­nek győződve arról, hogy a Szov­jetunió mint nagyhatalom, egész befolyását, egész nemzetközi te­kintélyét latba veti, hogy a né­pek közötti békét szolgálja. * Az ENSZ-közgyűlés csütörtöki plenáris ülése Gromiko szovjet külügyminiszter beszédével, ma­gyar idő szerint 18,30 órakor véget ért. A közgyűlés pénteken folytat­ja munkáját. (MTI) Látogatás a KGST titkárságán Fehér terméskőből épült villa a forgalmas moszkvai utcán, a Petrovkán. Itt dolgozik a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak a titkársága. — Faggyejev elvtárs a nemzet­közi kereskedelmi forgalom szak­értőivel tárgyal, csak azután fo­gadhatja a sajtót — hangzik a fő­titkár előszobájában az udvarias válasz. Az újságíró erre dr. Josef Ruzickát, a helyettesét keresi fel. — A kollektív együttműködés­hez elsősorban arra számítunk, hogy a KGST-országok a lehető legteljesebben kihasználják1 belső tartalékaikat — mondja Ruzicka dr. — Példá­ul legtöbb reze Lengyelországnak és Bulgáriának van, bauxitja Ma­gyarországnak, színesfémben a j Szovjetunió a leggazdagabb, ők tehát ezek feltárásával vehetnek részt a kölcsönös segítségben. Közben többször megszólal a 1 telefon. Berlin, Bukarest... Rö- ! vid, világos, gyakorlati tanácsok. Rövidség és felelősség itt a jelszó. Egy mérnököt jelent be a titkár­nő. A mérnök Prágából jött, a KGST gépipari állandó bizottsá­gától azzal a javaslattal, hogy a csehszlovák gyárak határidő előtt szállítanak le egy erőműgépsort. N. Bogorogyinszkij, a tudomá- j nyos kutatások koordinálásával foglalkozó osztály vezetője el­mondja az újságírónak: — A Szovjetunió szerszámgé­pek gyártásához ad tervrajzokat Lengyelországnak. Magyarország­nak, Bulgáriának, Romániának, viszont kitűnően fel' tudja hasz­nálni a meredek lejtésű szénréte­gek bányászatában és az ércdúsí­tásban alkalmazott lengyel újítá­sokat. ugyanígy kap tudományo­san kidolgozott műszaki mód ze- reket Magyarországtól, Bulgáriá­tól, Csehszlovákiától is. — A mi bizottságunk most a tu­dományos kutatásokat, többek között főleg a következő területe két tartja számon és hangolja egybe: kémiai anyagok hasznosítása a mezőgazdasági termelés fokozá­sára. a polimerek hasznosítása, küzdelem az ipari termelés során keletkező víz- és levegőszennyező­dés ellen, küzdelem a fémek kor­róziója ellen. Az újságíró meglátogatta még a vegyi ipari munkacsoportot. Itt is feljegyezhetett jellemző példákat a szocialista országok együttműkö­désére. Ezek köz-ül is legjellem­zőbb: épülő hatalmas tiszapalko- nyai vegyi kombinátunk tervezésé­ben segítségünkre volt a Szovjet­unió, a kombinát hőerőművének a berendezését részben Csehszlo­vákia adta, ennek fűtőanyagát, a földgázt viszont Románia. A kölcsönös együttműködés már kiterjed a termelés minden ágára. M. Klescsinov

Next

/
Thumbnails
Contents