Békés Megyei Népújság, 1963. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1963-09-03 / 206. szám

1963. szeptember 3.

Kedd

••

On ál Sósáig; és centraEizmui

A tervgazdálkodás elképzelhetetlen az egységes központi akarat, a népgazdaság érdekeinek érvényesítése nélkül. Ugyanakkor a tervszerűség, a helyes központi irányvonal végrehajtása feltételezi a helyi kezdeményezést, a tömegek aktív bevonását a gazdasági munkába — az önállóságot. Volt olyan időszak nálunk, amikor mindent központi tervutasí- ' tással, temérdek kötelező mutatóval felüliről akartak megoldani, népgazdaságunk mégsem fejlődött a legjobb irányban. Az ellen- forradalmat követő politikai megújhodás — bizalom a tömegekben, a helyi vezetőkben — a gazdaságpolitikában többek között a szélesebb körű üzemi önállóságban jutott kifejezésre.

De szó sincs arról, hogy az önállóság, a helyi vezetés iránti bizalom megnövekedésével korszerűtlenné vált volna a centralizmus. Inkább azt moi*dhatjúk, helyére kerültek a központi elvek, csakúgy, mint az önállóság. Nem szabják meg például központilag, milyen bérrendszert alkalmazzanak a vállalatnál és nem szabályozzák felülről a normáikat. A gyár vezetői jobban meg tudják ítélni, melyik műhelyben rontja a minőséget és „eszi a gépeket” a teljesítménybér, s hol van lehetőség a minőséggel összhangban a mennyiség fokozott anyagi ösztönzésére. így helyileg döntenek a teljesítménybér különböző formái, az időbér vagy a prémiu- mos órabér mellett. Nem szabják meg központilag a béralapot sem.

C z nem jelenti, hogy most már

“ szabad a vásár. Egy lényeges dolgot határoznak meg: az átlagbért. Azelőtt nem volt ilyen kötöttség, ezért a számtalan központi előírás ellenére, eltérő bérek és bérfeszültségek alakultak ki egy-egy gyáron belül és a rokon üzemek között. Most nincsenek kirívó eltérések, tervszerűen és központilag fejlesztik az egyes vállalatok és szakmák átlagkeresetét. A bérpolitika sok vonatkozását tehát decentralizálták, a leglényegesebbet, az átlagbért viszont központilag szabják meg. S ennek valamennyien haszonélvezői vagyunk, hiszen így évről évre sikerül összhangot tartani a vásárlóerő és az áraualap között, biztosítva az egyenletes ellátást, a forint stabilitását.

Tehát nem általában és mindenáron a vállalati hatáskör növelése a feladat, hanem a demokratikus centralizmus egymástól elválaszthatatlan két oldalának következetesebb érvényesítése. A kisebb beruházásokra, korszerűsítésekre, felújítási tevékenységre ma több lehetőségük van a vállalatoknak, mint azelőtt. Intézményesített műszaki fejlesztési alappal rendelkeznek a gyárak, árbevételeik egy részét a gyártmány- és gyártásfejlesztésre fordíthatják. A többletnyereség meghatározott hányada vállalatfejlesztési célokat szolgái. Nagyobb felújítási alappal gazdálkodnak üzemeink és így tovább. A beruházási tevékenységre mégsem a decentralizáció, hanem a központosítás jellemző. A milliós összegeket nem osztják könnyen, kívánságlista alapján. Országos főhatóság dönti el, hol, milyen nagyobb beruházásokat tervezhetnek, s addig nem kezdhetik el az építkezést, amíg nincs részletes tervdokumentáció.

C ok a megkötöttség, a bürok^ rácia a beruházásoknál — panaszkodnak helyenként. Lehet,

hogy vannak felesleges formaságok is itt-ott, a feladat mégis a központi akarat még következetesebb érvényesítése, a beruházási eszközök koncentrálása. Sajnos, ma is előfordul még, hogy a beruházások elosztásában . „egyen- lősdi” tapasztalható — minden gyárnak juttatnak egy keveset. Hány üzemben igényelnek beruházást új gépekre, csarnokokra, holott a meglévőket is csak egy műszakban használják! Sok mindenre, berendezésre, raktárra, valóban szükség lehet helyileg, de csak a sokféle igény mérlegelésével, központilag szabad és lehet eldönteni, melyik az a beruházás, amelyik népgazdaságunk fejlődését leginkább meggyorsítja, s a legnagyobb gazdasági hasznot hozza. Egy-egy gyáriban képtelenség eldönteni, hogy a termék vagy termékcsoport fejlesztésére másutt nincs-e gazdaságosabb lehetőség, vagy egyáltalán célszerű-e az adott ágazat kapacitásának növelése. Csak szigorúan központilag lehet a meglévő eszközöket úgy elosztani, hogy ezzel ne rontsák, hanem perspektívában a leghatékonyabban segítsék az életszínvonal emelését.

A centralizmus elvének meg” szilárdításéit szolgálják a mostani üzemi átszervezések is. Ha csak a kisebb vállalatok nagyobb egységekbe fogását nézzük, ez kétségtelenül centralizációt je. lent Kár volna tagadni, hogy annál az üzemnél, amelyik egy nagyobb vállalat részévé, gyáregtj. ségéve válik, csökken az önállóság. Vajon ellentmond-e ez az iparirányítás helyes elveinek? Az igazság az, hogy a vállalati összevonásokat, a termelőerők koncentrálását maga az élet diktálja. Egy kisüzem önmagában egyre kevésbé képes a korszerű technikát alkalmazni, kihasználni gazdaságos, olcsó termékeket gyártani. (Egy- egy gyártmány, illetve iparág világszínvonalú fejlesztése ma mór nemcsak jól felszerelt nagyvállalatokat, hanem gyakran több ország erőforrásainak összefogását is igényli.) S amit a helyi szervek, gyáregységek feladnak pénzügyi, számviteli önállóságukból, többszörösen visszakapja azt a nagyobb egység. így nyílik például lehetőség a fejlesztő és kutató erők összpontosítására, a szerszámüzem, a TMK egyesítésére, stb., amelyekre azelőtt — ma bármilyen ésszerűnek is tűnik ■— egyet_ len vállalatnak sem volt elég ere. je. Arról is szó van, hogy a minisztériumok jogkörük egy részét átruházzák az új nagyvállalatokra, erről azonban a legtöbb tárcánál még szervezetten nem intézkedtek.

A vállalatok összevonása egy** általán nem zárja ki, sőt feltételezi a helyi kezdeményezések növelését, a dolgozók aktivitásának fokozódását. Tulajdonképpen az üzemi demokrácia köre szervezetileg szélesedett az átszervezésekkel, a munkáskollektíváknak egyre nagyobb egység, vállalat termelési ügyeinek intézésébe van beleszólásuk. Ahhoz azonban, hogy ez a lehetőség mindenütt valósággá váljék, többek között például a nagyvállalatoknál új, egyesített párt- és szakszervezeti bizottságokra, üzemi tanácsokra, különböző közös társadalmi munkabizottságokra van szükség. (Ezt ma még gyakran a területi széttagoltság nehezíti vagy lehetetlenné teszi.) És nélkülözhetetlen persze a dolgozók szemléletének átalakulása, formálódása is, hogy a műhelyek munkásai, túllátva a régi szintnek bizonyult gyárkervtésen, szemmel tartsák a nagyvállalat, a népgazdaság érdekeit, s kezdeményezéseikkel, alkotó tevékenységükkel munkálkodjanak ezek minél tökéletesebb érvényre juttatásán.

Az. új nagyvállalatok vezetői gyakran panaszolják, hogy intézkedéseik mögött nem mindig zárkózik fel egységesen az egész kollektíva. Ha például a szellemi erőiket összpontosítják, ekképpen zúgolódnak egyesek: „miért viszik el legjobb mérnökeinket a központba?”, azért, hogy ez az ellenzékiség megszűnjön, s az új intézkedésektől idegeníkedők, a helyes központi elképzeléseknek ne csak végrehajtóivá, hanem kezdeményezőivé, tudatos részeseivé váljanak — éppen a gazdasági vezetők tehetnek igen sokat. Az ő kötelességük, hogy megfelelően tájékoztassák a dolgozókat az összevonások bonyolult, sok évre szóló feladatairól, kikérjék, igényeljék a dolgozók véleményét minden lényeges kérdésben, s átgondolt, okos intézkedésekkel, napról napra bizonyítsák az átszervezések szükségességét

A bizalom, a növekvő vállalati

" önállóság nemcsak néhány vezetőnek, hanem az egész kollektívának szól. Éppen ezért nem lehet egy igazgató számára sem tér. hes, ha a párt- és a szakszervezet beleszól a dolgozókat érintő személyi, fegyelmi kérdésekbe vagy a gyáregységek, osztályok maguk is hatáskört, önállóságot követelnek, Az iparvezietés egymástól el nem választható két oldala, a demokratizmus és a centralizmus nemcsak a vállalatok és a népgazdaság kapcsolatának nélkülözhetetlen elve, hanem helyes alkalmazása esetén ez teremt harmóniát, alkotó, teremtő együttműködést a gyáron, belül is az irányítók, a beosztottak és a munkás- koliektíva között.

Kovács József

NAPTAR

— 80 évvel ezelőtt, 1883. szeptember 3-án halt meg Ivan Tur- genyev orosz író, az orosz irodalom egyik jelentős humanista egyénisége. Első sikerét Egy vadász feljegyzései című elbeszéléssorozatával aratta (1852). Mint a Szovremennyik (Kor társ) szerkesztője élénk szerepet vitt a birtokososztály elleni irodalmi harcban. Fő műve az Az apák és fiúk, melynek hőse már jellegzetesen forradalmi. Turgenyev a női léleknek a világirodalomban az egyik legkiválóbb ábrázolója (Aszja — 1858., Tavaszi hullámok — 1872.) Művészien ábrázolta a kialakulóban lévő társadalmi jelenségeket és az ezek nyomán létrejövő új embertípusokat. Az apák és fiúk című művét megfilmesítették.

1963. szeptember 3., kedd.

Ivan Turgenyev

— 235 évvel ezelőtt, 1728. szeptember 3-án született Matthew Boulton angol feltaláló, aki 1767-ben Wattal együtt gőzgépet szerkesztett. Pénzverő géped is ismertek voltak, ö alapította továbbá a világ első gépgyárát

*

— Ma 60 éves Lothar Boltz, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere.

*

— Húsz évvel ezelőtt, 1943. szeptember 3-án kapitulált Olaszország a II. világháborúban.

Fáklyásmenet

Bár október nem éppen a búcsuk hónapja — búcsúba illő külsőségek között búcsúztatják majd Bonnban és NSZK-szerte Adenauert Persze, ha ezúttal végleg és visszavonhatatlanul, valóban lemond a kancellári székről. Meglehet, hogy történetesen az „öreg” makacssága, a hatalomhoz való ragaszkodása teszi, hogy most ilyen népünnepélybe illő búcsúztatást tervez-, nek a tiszteletére. Ha már any- nyi visszakozás után most mé- ! gis „megy” Adenauer — ezt talán bonni politikai körökben is érdemes megünnepelni.

A hír mindenesetre úgy szól, hogy október elején nagygyűlésekkel, fogadásokkal, fáklyásmenetekkel búcsúztatják a lelépő Adenauert. Ami minket illet, a nagygyűlést és fogadást elengedjük, de a fáklyásmenetben mi is benne vagyunk.

Az a „vaskancellár”, aki szinte az egész idejétmúlt, megcsom- tosodott hidegháborús politika jelképe volt, menni készül? Csatlakozunk a bonni búcsúztatókhoz.

Részünkről is — a fáklyás- menet ...

(sp)

N. Toman:

Katasztrófa nem lesz, ha...

Regény

Fordította: Sárközi Gyula

Tudjuk azt, hogy milyen veszéllyel jár ennek a hatalmas égitestnek államuk lakott területére való lezuhanása, ugyanakkor teljesen reálisnak tartjuk a katasztrófa elhárítását. A feladat korszerű technikával: az interkontinentális és űrrakétákkal, az irányítható lövedékekkel és a gyorsan működő elektronikus számítógépekkel teljes mértékben megoldható, ha az ezekkel az eszközökkel rendelkező államok egyesítik erőfeszítéseiket.

A Szovjetunió a kialakult kritikus helyzetben nemzetközi kötelességének tartja felajánlani azonnali segítségét, mert testve, rünknek tartjuk az Önök tehetséges, rmmkaszerető népét. Nem közömbösek számunkra fővárosuk kulturális és történelmi mű. emlékei sem, amelyeket népük keze munkájával hozott létre s amelyek az asteroid lezuhanásá. ndk esetében feltétlenül elpusztulnak. Úgyszintén kötelessé, güniknek tartjuk az önök tudomására hozni, hogy segítségünket nem kötjük semmiféle politikai és gazdasági feltételekhez, mert nem kételkedünk abban,

hogy hasonló esetben önök is ugyanezt tennék.”

Valamelyik szenátor sokaitje- leotően köhintett és mr. Caswell egy rosszalló pillantást küldött feléje. Aztán gyorsan átfutotta a szovjet kormány üzenetének befejező részét és hadarva így fejezte be szavait: .

— Ezután a békés együttélés ismert szovjet doktrínájának a kifejtése következik. E dokumentum sokszorosítása rövidesen elkészül és kiosztjuk önöknek, úgy, hogy mindenkinek lehetősége lesz részletesen megismerkednie vele. Most pedig be- rekesztem a szenátus ülését, mi. veil a szovjet kormány üzenetével kapcsolatos napirendi kérdés további megvitatását áttesszük a Kongresszus két házának együttes ülésére.

Ifj. Dunáid Rockwell törzshadiszóllásón

Most már mindenki számára kétségtelenné vált, hogy a Kongresszus két házának együttes ülésén végérvényesen határozni kell, elfogadják-e vagy sem a Szovjetunió segítségét. Az ülés

időpontját másnap estére tűzték ki, hogy lehetőséget adjanak a kongresszusi tagoknak alaposan megismerkedni a szovjet kormányüzenet szövegével és ösz- szes mellékleteivel Nemcsak Grand City lakosai, de az egész ország is lélegzetvisszafojtva várta a döntést

Az esti lapok aznap kólumnós cikkekkel jelentek meg: „A szovjet csillagászok állítása sze. rinit az asteroid Grand Cityre esik”, „Oroszország segítő kezet nyújt nekünk”, „Holnap éldől a főváros sorsa”, Grand City polgármestere nyugalomra szólítja fel a főváros lakosait”, „Twieford szenátor óva inti a kongresszusi tagokat az elsietett döntéstől”...

A legutóbbi események kommentálására már nem volt idejük az esti lapoknak. Csupán a ,,Sirená”-nak sikerült este tíz órára kinyomtatni egy rendkívüli kiadást. Viszont az összes rádiótársaság erőteljes tevékenységet fejtett ki, miközben a leg- eHentmondóbb véleményeket fejtették ki a lezajlott és várható eseményekről. Grand City lakosai, akiket elképesztettek, megdöbbentettek és megráztak ezek a dolgok, egész éjjel nem hunyták le a szemüket...

Nem aludtak ezen az éjszakán az üzleti körök képviselői sem: Grand City nagy bankjainak igazgatói, a pénzcsoportok és az ipari részvénytársaságok vezetői. Mindezeket a magasállású sze-