Békés Megyei Népújság, 1963. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1963-09-19 / 220. szám

1963. szeptember 19. 2 Csütörtök Proletár seregek Nyolcvanöt éve született Stromfeld Aurél Ott állt Horthy „nemzeti” had­seregének haditörvényszéke előtt az egyenes tartásé, kemény katona: Stromfeld Aurél ezredes. Annak idején egyike volt annak a né­hány magyar tisztnek, aki elvé­gezhette az Osztrák—Magyar Mo­narchia legmagasabb hadi iskolá­ját. Bírái hazaárulással és felség­sértéssel vádolták. „Fényes kato­nai képességeinek céltudatos fel- használásával — szólt a vádirat — a harcképesség oly fokára emelte a Vörös Hadsereget, hogy az képes volt katonai sikerek kivívására is.” Súlyos vád volt ez. Az ezredes, mint a Magyar Vörös Hadsereg vezérkari főnöke, valóban leg­jobb tudásával, teljes odaadásával küzdött azért, hogy az ország határait megvédje a betolakodó imperialista seregektől. „Hadműveletei által meghosz- szabbította a bolseviamus rém­uralmát”, — dörögte az ügyész, aki a legsúlyosabb büntetés kisza­bását kérte. — A hadsereg kifelé kard, be­felé pajzs — mondotta a vádlott. — A háborút a névtelen tömegekkel vívtuk. A front szenvedései és a hinterland ellentétei — a hadi- szállítók. a hadigazdagok — ki­váltották belőlem az új világnéze­tet, amelynek kifejezőjét láttam a szocializmusban. Igazsága, emberi tisztasága, be­csülete olyannyira nyilvánvaló volt, hogy ellenségeit is óvatos­ságra késztette. Háromévi bör­tönre ítélték. Azt hitték, az elbu­kott forradalom, s a reá mért, őt személyileg is súlyosan érintő csa­pások meghátrálásra, visszavonu­lásra késztetik. De Stromfeld, a proletár hadvezér, a munkássere­gek 1919-es dicső honvédő harcai­nak egyik legfőbb irányítója, életre szólóan határozott, örökre megtagadta osztályát, régi kör­nyezetét, szívvel-lélekkel a prole­tariátus mellé állt. Amikor 1921-ben kiszabadult a börtönből, egy kalapgyárban lett segédmunkás és nagyon nehezen élt. Feleségével együtt hónapos szobába költözött. Nyomban be­kapcsolódott a szociáldemokrata párt, a legális munkásszervezetek munkájába, előadásokat tartott, tanított, vitatkozott a munkás­gyűléseken. Mind világosabban felismerte az ellenforradalmi rend­szer jellegét, célját, s ezért nyil­vánvalóvá vált előtte, hogy Ma­gyarország elnyomott tömegei, a kizsákmányolt munkások, a fal­vak hárommillió koldusa, csak a következetes forradalmi harc út­ján nyerhetnek egy jobb világot. 1923-ban tagja lett a Kommu­nisták Magyarországi Pártjának, és országos parancsnoka a szoci­áldemokrata rendezőgárdának, amely a legharcosabb munkáso­kat tömöritette soraiba. A leg- megbízhatóbbakat járatossá tette a katonai ismeretekben, felkészí­tette őket arra, hogy fegyveres harcban is helyt tudjanak állni. Fáradhatatlanul harcolt, szerve­zett, részt vett a munkások hűvös­völgyi és gödi találkozóin, a túrá­kon, a szemináriumokon. A rend­őrség többször megkísérelte, hogy rábizonyítsa: részt vesz az illegá­lis párt munkájában — le is tar­tóztatta, de kísérletei kudarcot vallottak, mert az elvtársak ön- feláldozóan védték Stromfeldet, akit valamennyien rajongásig szerettek. Sajnos, váratlanul, hamar el­vesztette őt a magyar munkásosz­tály. Éppen azokban az években, amikor a fasizmus nemzetközi előretörésének időszakában a leg­nagyobb szükség lett volna nagy tudására, gazdag tapasztalataira, már csak emléke erősíthette küz­dőtársait. 1927. október 10-én halt meg. Hajdani tiszttársai közül egyetlen egy sem jelent meg a temetésen, de ritkán látott, rop­pant hömpölygő tömeg — mun­kások tízezrei és valóságos virág­erdő , — árasztotta el a Kerepesi temető útjait. A munkások hő­sükként, vezetőjükként, testvérük­ként tisztelték életében s így ad­ták meg neki a végső tiszteletet is. Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1878. szeptember 19-én született. Példa­adó életét a felszabadulás óta cikkek, tanulmányok ismertették. De még korántsem tettünk meg mindent, hogy Stromfeld Aurél alakja teljes nagyságban álljon népünk előtt, hogy if jóságunk lás­sa, honnan, merre vezetett • egy igaz magyar katona, a forradalmi hadvezér útja, akinek dicső élete a zrínyik, a dózsák, az eszetamások, perczelek, bemek, damjanichoké- hoz volt méltó, mert magas sorból állt át az új világért küzdő pro­letár tömegek oldalára, vállalva mindhalálig igazságukat, sorsukat. Vadász Ferenc MADRID Franco tábornak kedden meg­beszélést folytatott Munoz Gran­des vezérkari főnökkel, a spanyol minisztertanács elnökhelyettesé­vel és Garriguez-szel, Spanyolor­szág washingtoni nagykövetével, továbbá Castiella külügyminisz­terrel. A megbeszélés tárgya a szeptember 26-án lejáró spanyol —amerikai megállapodások meg­újítása volt, amelyek a Spanyol- országban felállított amerikai tá­maszpontokra vonatkoznak. MEXICO CITY A szeptember 15-én és 16-án megtartott mexikói nemzeti ün­nepek mulatozásainak mérlege: 28 halott, 170 sebesült — jelenti a mexikói főváros sajtója. PÁRIZS Ezentúl a rendőrök százszor le­írathatják a szabálytalanul közié, kedő gyermekekkel: Többé nem megyek be a pirosba. BONN A német autósztrádákon a ve­szélyes kanyarokban rugalmas acélhálókat állítanak fel, hogy a gépkocsik ki ne vágódjanak a nagy lendülettőL AMSZTERDAM Szeptember 16-án Amszterdam­ban megkezdődött a diákfilmek nemzetközi fesztiválja. Tizennyolc országból, köztük az NDK-ból is 65 filmet mutatnak be. Ezentúl háromévenként megrendezik Amszterdamban a diákfilmek ver­senyét. WASHINGTON San Marino állam képviselője kedden az Egyesült Államok fővá­rosában aláírta a moszkvai atom- csend-szerződést. PÁRIZS A francia hatóságok a Santé börtönbe zártak hat fiatal spanyol antifasisztát, akiket azzal vádol­nak, hogy egy „gonosztevő szerve, zeíhez” tartoznak. BERLIN A Német Demokratikus Köztár­saságban Jacob Grimm halálának 100. évfordulója alkalmából e napokban országszerte megemlé­kezést tartanak a nagy német me­semondó testvérpárról, a német nyelvtudás továbbfej lesztőiről: Jacob és Wilhelm Grimmről. (MTI) Hasznos vállalkozás — nemzetközi méretekben Néhány hónappal ezelőtt esett szó először arról, hogy a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Tanácsá­ban együttműködő országok közös vagonparkot szerveznek, s ezzel megteremtik annak a lehetőségét, hogy a vasúti szállításban is ér­vényesüljön a rendelkezésre álló erők és eszközök jobb kihaszná­lása. Hogyan teszi ezt lehetővé a közös vagonpark? — A kérdésre csak úgy lehet választ adni, ha rö­viden is, de áttekintjük a vasúti áruszállításnál jelenleg érvényes előírásokat, illetve egy pillantást vetünk arra, hogy az említett elő­írások hogyan hatnak a gyakorlat­ban. A vasút köztudomásúan nemzet­közi tevékenységet fejt ki mind az áruszállításban, mind a személy- forgalomban. A fejlődés termé­szetszerű velejárója volt annak idején a vasúti szállításban annak az igénynek a felmerülése, hogy a kocsik az országhatárokon túl is közlekedjenek. Az áruszállításban ez az igény első pillanattól kezdve mint gazdasági tényező merült fel, mert az áru átrakása nemcsak költséges művelet, hanem minden, kor magában rejti a rakomány sé­rülésének a veszélyét is. Az áru­forgalomban a gazdasági, a sze­mélyforgalomban a kényelmi szempontok alakították ki a je­lenlegi gyakorlatot, amikor na­ponta vasúti kocsik tömege lépi át az országhatárokat. Az utasok átszállás, a rakományok átrakás nélkül teszik meg az utat nem­csak az országok között, hanem napjainkban már földrészek kö­zött is. A Föld néhány pontján speciális komphajók egész vasúti szerelvényeket szállítanak át ten­gerszorosokon vagy például a La Manche-csatornán is. Az országok, illetve földrészek közötti vasúti forgalom kifejlődésével egyidőben alakultak ki azok az előírások is, amelyek elősegítik, illetve korlá­tozzák a kocsik nemzetközi forga­lomban történő felhasználását. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában együttműködő orszá­gok kapcsolatainak másfél évtize­des fejlődésében (1949-ben alakult meg a KGST) a sokirányú kölcsön­hatás egyik természetszerű követ­kezménye és velejárója az egy­más közötti áru. és nyersanyag - forgalom növekedése. Már a jelen­legi — es a jövőben euőrelátható­Vérrel írt levélben tiltakoztak a diemista rémuralom ellen Párizs Szokatlan tüntetés zajlott 1« kedden délután Párizsban. Az UNESCO székháza előtt több száz Franciaországban élő vietnami gyűlt ößsze és buddhista zászlók, feliratok alatt tiltakozott a dél­vietnami diemista rendszer el­len. A tüntetők vezetője, egy dr. Thaj nevű tanár, bejelentette, hogy a buddhisták üldözése elleni tiltakozása jeléül levágatja haját. Miután társai a helyszínen leko- pasztották, dr. Thaj késsel mély sebet ejtett a mellén és vérével levelet írt U Thantnak, arra kér­ve az ENSZ főtitkárát, hogy a yi-„ lágszervezet vessen véget a dél­vietnami rémuralomnak. A leve­let dr. Thaj vezetésével küldött­ség nyújtotta át az UNESCO egyik vezető tisztviselőjének azzal a kéréssel, hogy juttassa el az ENSZ főtitkárához. (MTI) Felháborító botrány a Bundeswehrben Berlin A Vorwärts című nyugat-né­metországi szociáldemokrata lap egyik legutóbbi számában a Bun­deswehrben történt újabb felhá­borító botrányról közöl beszámo­lót. A westfaliai Hemer városka Blücher-laktanyájában az újonco­kat gázmaszkokkal látták eű. és gázgyakorló-teremhez vezényelték. Kiképzőjük ekkor ' irtelen az j alábbi meghökkentő parancsot | adta az újoncoknak: a következő csapat zsidót elgázosításra előké­szíteni. Bár erről az esetről Heinrich Weisz őrvezető, mint szem- és fültanú már az idén május 8-án jelentést tett feletteseinek, egész mostanáig azonban semmi sem történt a fasiszta kiképző megfe- nyítésére. A kiképző továbbra is zavartalanul űzheti náci propa- j gandatevékenységét a Bundes- I wehr katonái körében. (MTI) Űjabb tüntetés Djakartában az angol nagykövetség előtt Djakarta Az angol újgyarmatosítás esz­köze, a Malaysia államszövetség megalakítása szerdán újabb, rend­kívül heves tüntetést lobbantott lángra az indonéz fővárosban. A spontán megmozdulásban ezrek vettek részt. A tömeg a brit nagy­követség négyemeletes épületéhez vonult. Többen behatoltak a nagy- követségre, berendezési tárgyakat pusztítottak el. A Reuter jelenté­se szerint kigyulladt az épület is. A tüntetők felgyújtották a nagy- követség hat autóját. Vonat és busz karambolja 27 halott, 29 súlyosan sebesült A kaliforniai Salinastó! 12 kilo­méterre kedden az esti szürkület­ben súlyos szerencsétlenség tör­tént. Az országúton egy aratómun­kásokat szállító autóbusz érkezett a vasúti kereszteződéshez, amikor egy 80 kilométeres sebességgel ha­ladó tehervonat derékba kapta a gépjárművet és majdnem 1 kilo­méteren át maga előtt tolta a tel­jesen szétroncsolt buszt. Az autóbuszon — mint később megállapították — 56 aratómun- kás igyekezett hazafelé. A sze­rencsétlenség után a helyszínre siető környékbeli mentők 26 mun­kást holtan, a többit pedig súlyos sebekkel bontottan szedték össze a sínek mentén. Az egyik sérült a mentőkocsiban meghalt. Az orvo­sok véleménye szerint a 'kórház­ban ápoltak közül 15 munkás életveszélyes állapotban van. (MTI) lag várható — forgalom lebonyolí­tásának is akadályát képezik az öröklött és csak kisebb-nagyobb mértékben módosított szabályza­tok. Az érvényben lévő nemzet­közi egyezmények értelmében minden országnak a tartózkodási idővel arányosan növekedő bért kell fizetni a területén közlekedő idegen vasúti kocsikért, tikkor is, ha azokat nem használja fel áru- szállításra, hanem üresen küldi vissza a tulajdonos ország vasút­vonalára. Ez a szabályzat egyrészt lehetővé teszi az idegen kocsik felhasználását, másrészt korlátoz­za a felhasználási lehetőségeket. Ezért például, ha az adott pillanat­ban nem áll rendelkezésre olyan áru, amelyet a kocsitulajdonos or­szágba kell szállítani, rendszerint üresen küldik vissza a vasúti ko­csikat, hogy minél kevesebb le­gyen az érte fizetendő bérleti díj. Ha csupán a díjtételt vesszük fi­gyelembe — és eltekintünk a kü­lönböző egyéb kötöttségektől, amelyeket az egyes vasutak ér­vényesítenek, amikor például ki­mondják, hogy kocsiikat csak olyan áruk szállítására lehet fel­használni, amely a tulajdonos or­szágba irányul — akkor is logikus következmény, hogy minden or­szág törekszik arra, minél rövi- debb ideig tartózkodjanak vona­lain az idegen országok tulajdonát képező vasúti kocsik. Az előbb elmondottakból viszont követke­zik az, hogy naponta üres vasúti kocsik százai futnak például a ma­gyar vonalakon is. A mi viszonya­ink között, ahol a távolságok vi­szonylag nem is nagyok, az üres futás évente körülbelül 80 millió kocsikilométer. Ha a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában együttműködő országokra vetítjük ki ezt a számot, akkor körülbelül egy és egynegyed milliárd kocsi­kilométerrel számolhatunk. Ez meddő teljesítmény mindegyik or. szág vasútvonalain. íme az ér­vényben lévő előírások így hatnak a gyakorlatban és válnak akadá­lyozóivá annak az ésszerű törek­vésnek, hogy minél kevesebb le­gyen egy-egy vasút forgalmában a gazdaságtalan üres járat. A nemzetközi forgalomban ér­vényes előírásokról elmondottak közel sem adnak teljes képet ar­ról a sokféle megkötöttségről, amely létezik. De úgy vélem, hogy ez a kevés is érzékelteti: az el­avult előírások módosítása vagy a régihez hasonló elveken felépülő új szabályzat kidolgozása sem elé­gítheti ki a KGST-ben együttmű­ködő országok között állandóan növekvő áruforgalom követelmé­nyeit. Az együttműködés politikai alapjai, eddigi gazdasági eredmé­nyéi teremtették meg a feltételeit annak, hogy napirendre kerüljön a vasúti kocsipark országonkénti és

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents