Békés Megyei Népújság, 1963. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1963-09-15 / 217. szám
Ember és a világ E. Kovács Kálmán aforizmái és a jelenet a takEgy szürrealista festő naplójából: Kiállításomnak az a látó* gatója, amelyik mosolyogni merészelt azon, hogy az egyik figurámnak bárom oirra van és egy liba, az nemcsak szemtelen pimasz, hanem kőtöznivadó bolond is. Mit képzel ez az alak tulajdonképpen? Amikor lágnézeti Jellege van. náthás volt, nem érezte-é, hogy sok az orra? S amikor üldözték: hogy kevés a ' lába? Ha fényképet akar, menjen fotográfushoz! stratégia tika* A szép, a természet és c veszet külön dimenziója. A műveszi szép abban különbözik a természetitől, hogy viIrok, újságírók, kritikusok figyelem! Mielőtt a filmklikket bírálná, kössön élet- és balesetbiztosítást az Állami Biztosítónál. * — Miért oly szomorú, Surranó kartárs? — kérdi Vipera, a szomszéd bokor lakójától. — Oh. ja), a nagybátyám felvette az utolsó kenetét. í— Hogyan? Hisz tegnap még csipkelődöttl •— Nem nézett a fullánkja elé: átsiklott humoros hetilapunk egy eldobott példányán és si- rógörcsöt kapott. Bagoly doktor szerint menthetetlen. * Minden képről leolvashatjuk a festő jellemét, hangulatát, érzéseit és gondolatait is. * A drámában a szerkezet a Egy Ismerősömtől, aki a tizedik századbeli ékírásos magyar szövegek felkutatását határozta el, megkérdeztem: — Miért nem gyűjti inkább a kiváló, új magyar filmek dokumentumait? — Lehetetlenre nem vállaikozhatom — felelte kitérően. * Hogy milyen nagy vagy, azt nem a kitüntetéseid, hanem a müveid mutatják. • La Rochefoucauld az aforizmáival megalkotta az önzés kódexét; én az önzetlenségét szeretném megírni. * A természet szép; de a másolatára ezt csak akkor mondhatjuk, ha a festő a lelkét is hozzáadta. A művészet agy szülöttje, nem szívé — vallja Balzac. Azt hiszem, téved; az agy szív nélkül nem alkothat remekművet, csakúgy, mint a szív agy nélkül. dája elébe teszi a tálat. Később már az asztalt sem kellett eléje tolni, várt szépen a sorára anélkül is. 1/ erekest boldoggá tette ^ az eredmény. Ügy érezte, hogy most már tovább is mehet: s tervszerűen kezdte éheztetni az állatot, tél, sőt sokszor egy egész órán át is várakoztatva az evésre. A kutya szépen haladt. Kerekes örömmel újságolta a jó hírt új ismerőseinek, akikikel igen összemelegedett. Egyik nap sikerült borjúhúst szereznie. Miután megebédelt, hozzákezdett a kutya ebédeltetéséhez. Az állat megérezhette a gyönge hús szagát, mert már gazdája ebédje alatt is rendkívül nyugtalanul viselkedett. Mikor azután arra került a sor, hogy ő is megkapja a tál ételét, megint' nem bírt magával. Elfeledett mindeht, amit az utóbbi hetekben tanult. Morgott, szűkölt. Kerekes eléje tette a tálat. — Nem szabad! — mondogatta. — Vár a jó kutya! Vár! A kutya azonban nem várt. Nekiugrott a tálnak. Kerekes dühbe jött. — Várni! — kiáltotta. A kutya rá sem hederített. Kerekes ekkor a botját kapta elő, s feléje sújtott. Az elefántcsont vég keményen koppant az állat koponyáján. Megfoghatatlan volt, ami ezután történt. A kutya egyszerűen megőrült. Otthagyta az ételt, amely eddig mindennél fontosabb volt neki, s gazdájára vétette magát. 1/ erékes megtántorodott és nekiesett a falnak. Kezéből, amelyben a botot tartotta, dőlt a vér. Rámeredt a sebre, pár pillanatig szinte bénán állott, mintha nem értené, ami történt. Aztán elordította magát: — Te dög! — üvöltötte, hogy elsötétült előtte a világ — te dög! Az ajtóhoz tántorgott, kitárta. — Eridj! — lihegte s kifelé intett a kezével. Egész teste felkiáltójellé merevedett, úgy állott az ajtónál, mint az angyal a paradicsom kapujában. Csak a kezéből hiányzott a tüzes kard. — Eridj! — Kotród j a szemem elől! A kutya kisompolygott a szobából. Kerekes bevágta utána az ajtót. — Pusztítson el a sintér! hajította még rá az átkot, aztán kulcsra zárta az ajtót. Másnap barátságtalan arccal mordult az ismerősökre, akik bekötött kezére kérdezősködtek. Pár nap múlva leszokott a köszönésről is. A gyerekekre, eddigi kis pajtásaira, rá sem nézett többé. Senki nem értette a dolgot. I^lúltak a napok. Kerekes * 1 igyekezett elfeledni a kutyát, de nemigen sikerült. Félfüllel hallotta, hogy a házban valaki magához vette. S amikor egyik nap meglátta a házmesterlakás nyitott ajtaján át, hevesebben vert a szíve. Aztán hirtelen valami nagy, mélyről jövő harag vett erőt rajta. Bekopogtatott, s kérte Po- jákovicsot. dobja ki az ebet. A házmester tiltakozott. Kerekes ekkor megfenyegette, hogy félmondat neki. El is járt az ügyben, de a házkezelőség is a házmester pártját fogta. Ügy tűnt fel, hogy az egész világ összefogott ellene. Elcserélte hát a lakást s nemsokára elköltözött a házból. Azóta senki nem látta a környéken. — Nem vagyunk egyformák. — A két mutatóujjunk se az — szólt Babos Istvánná. öreges, kövér ölében tar. tóttá a fölfűzött dohánylevelet, s nézte, ahogy a do- hányjűzö tőrök sűrűn villogtak a. homályban. Az irdatlan pajta nagyokat nyögött, tetejét verte a hűvös eső. Ki ülve, ki térdelve fűzte o dohányt. Egy fiatal leány a lába szárán ült, egy idős ember nyúl- bőrrel takart kisszéken. — Más ember, aki magú. tói jött ide — mondta Babos Istvánná —, megint más, akit nagyon fogni kellett, megint más, aki ugyan önszántából jött, de legutolja, ra Mint az öreg Bcrnáth... Utolsónak, önszántából: nem rossz, ugye? A fiatal Tálos Ida a fejével hátracsapta haját: — Nem rossz. Igazán! —( Te tudod, Ida. Babos Istvánnébói kitört a lcaeagás. Kövér melle ren. gett, visszeres térdei összekocogtak a dohány alatt, arcának sűrű ráncai Iá fakult szemei köré húzódtak. A sarokban szöszmötölö Bernáth Ferencre pillantott, aztán, még mindig ka. cagva mondta a fiatal, szőke Tálos Idának: — Mentünk a Tuba Elek- hez: itthon van az Elek? A felesége azt mondta, hogy elment a vásárra. Én meg hamar elköszöntem tőle, hogy jó vásárt kívánok! De éltem a gyanúval: hátha csak elbújt valahová az Elek? Hogy ne hívhassam ide? Mert egyszer azt mondta: majd, ha a bolhából hátasló lesz, akkor lesz őbelőle kolhozba járó paraszt... Hát aztán, kifelé menet belestem a hátsó szobájuk ablakán. Jaj, mi volt ott! Megint kitört belőle a kacagás. Csak később tudta mondani: — Hallod-e, Ida! Az egyik ágyból két, istentelenül nagy csizma ágaskodott kifelé! A dunyha alól! Más semmi! Tálos Ida visított: —A Tuba Eleké! — Hogy ne hívhassam ide. — Két csizma!... Könnyeztek a szemek a kacagástól, Babos Istvánná búbos arca pirosán égett- Tálos Ida nevedében lerázta öléből a dohányt, a csóka kinézetű Kispálné hegyes álla félrefordulva rángatózott a nevetéstől. Valaki a térdeit csapkodta. Megint a sarokban dolgozgató Bernáth Ferencre sandítottak, Előregörnyedve ült, olykor nehezen találta el a dohánylevél csutkáját a tőrrel: szeme homályos volt, mint a pormarta, öreg ablaküveg, önmagát nyugtatgatva azt mondta: — Beszélgetésnek minden jó. Minden — Ki így, ki úgy — mondta Tálos Ida. — Beszélgetésnek jó. — Azért én már nem ismerek magamnál nagyobb urat a parasztok között — szólt Babos Istvánná, s már megint nevetett. Mindenen tudott nevetni. Azon is, hogy ennek a dohánynak milyen jó szag• van. — Ajaj, először egyedül jöttem ide az asszonyok közül. Egyszer az öreg utcai menyecskék kifutottak utánam az utcára. Hátranéztem, hát láttam ám, hogy kettő a nyelvét öltögette rám Pozsgai Zoltán: DOHÁNYFŰZÉS Erre én gyorsan fölemeltem a szoknyámat: csak ide, ide öltögessétek drága leánykáim! Félrecsúszott a k.ndöje, s kibújt fakó haja. Két, fia. tál leány a fölfűzetlen do- ványra henteredett, s visít- va utánozta Babos lstván- nét: — Csak ide, drága leánykáim! Valaki azt mondta: — Nagyon jó! Bernáth Ferenc fölkelt, s a pajtatető közepe alá ballagott. Az ollógerendát nézte: fehérlett a fölötte ricsa- józó verebek maradékától. Még esett az eső, s valahol, a közelben, kifogyhatatlanul, remegve dohogott egy traktor. A sarokban nevető asszonyokra, leányokra pillantott, aztán elhesegette a gerendáról a verebeket. Ahogy földobta kalapját, a kupáján égnek állt egy hajfürt, akár a bíbicnek: — Hess, ne! Leronditják a dohányt! — Csak ide, ide, aranyoskáim! — Hess! Tálos Ida Babos István- néhoz hajolt, s Bernáth Ferencre mutogatott Odasúgta neki: — Nem tetszik az öregnek, amit beszélünk. — Azt elhiszem. Mert mielőtt idejött.,. Megint kacagásba fulladt. — Mondja! — Mielőtt idejött, három kataszteri földet vett. Hatezer forintért. Azt hitte, magának veszi Es kié lett? — Most már hullott a dohány az öléből. Nem udta halkra fogni szavát. ilönben is: Bernáth Ferenc nem érti. nagyothall. Mintha nevetögörcsöt kapott ,volna. Csak később tu. dott szólni: — Jaj, most megint hízok öt kilót!... Szóval, földet, hatezerért. Másnap meg foglalót adott a Kondor Mátyásnak egy kis delovári szőlőre. Két hét múlva meg jött minden, ki ide. De őkelme előbb kiállt az utcára, aztán beleverte a fejét a háza falába. Az ablakok közé, hi-hi-hi... — Gyalázatos férgek! — Az ablakok közé!... Amikor a veréb mind elrepült, Bernáth Ferenc visszaballagott. Rozzant térdein lötyögött a bűzös nadrág, s roppant a válla, ahogy újra a tör után nyúlt. Aztán Babos Istvánnét nézte. Sokáig nézte, s úgy érezte, mintha ki akart volna szaladni vele a kis- szék a világból Azt motyogta: — Meglehet, hogy a temetésemre se jöttök el? Babosné rámeredt: — Ó, miket mond: — Ti nem jöttök. Babosné szája olyan kerek maradt, mint az „O”. Gyorsan fűzni kezdte a dohányt. Valami döbbenetféle váltotta föl a nevetést az arcán. Nézte Bernáthot. Mindkettőjük arca ráncos volt, hajuk egyformán elveszítette régi, sötét színét. Mindegyikük szemének re- döi csak úgy, jól félig nyíltak már föl. Babosné összerezzent a pajta nyögésére. A roppant hang emberi nyögéssé idomult a fülében: Meglehet, hogy a temetésemre se jöttök el? Keményen azt mondta: — Ne beszéljen bolondokat, Ferenc! — Sok mindent tudok én, Tera. — Már micsodát? — Hogy az emberek mi- Igenek! — Ö! — A gyerekek jól megférnek egymással, mert nem volt a nevükön semmi birtok a telekkönyvben. Ha volt, azt nem érik föl ésszel. Az emberek jól megférnek a temetőben, mert ott egyforma a földjük. Tudom, Tera. Mindent tu. dók... Nekem sincs már több jussom a világból, mint neked. De több volt. Megértem én ezt, Tera. Én is emlékszem rá, hogy több volt. Meg te is emlékszel rá, nagyon, De akkor is: minek beszélünk annyit róla? Villogtak a tőrök És senki sem szólt. — Mond, Tera, minek be. szélünk? — Jól van — nyugtatta Tálos Ida. — Te megszenvedtél azért, ami itt van. Tudom, ezt mondod De én talán nem szenvedtem érte? Akkor is, amikor megvettem azt a földet, hatezerért. Meg azt a falat szőlőt. És vertem a fejemet a falba! Akkor miért szenvedtem, mit gondolsz? Azért, mert engem úgy tanítottak, hogy mindig meg kell venni a kínálkozó földet! Azért! És abban élni, halni kell. És én egyszer majdnem meghaltam benne Nézd meg, szétrúgta a ló a térdemet... Én megszenvedtem úgy is, hogy gyötörtem a földön a testemet. Meg úgy is, hogy megsirattam. Lehunyta szemét. Kint egyre sűrűbben csapkolódott a hűvös eső. Babosné keze szaporán járt. A pajtakapu széles nyílásán át úgy látta, mintha nem is a lomha, alacsony felhők, hanem alattuk a tanya távoli épületeinek piros meg szürke tetői rohantak volna a felhőkkel szemközt, zászlóként tartva a mögöttük felnőtt, egy szem nyúló nyárfát. Aztán csak nézett kifelé, noha nem figyelt semmire. Tálos Ida meg őt nézte Hogy az idős asszony szeme milyen nagy. Hogy talán sír is mindjárt. Aztán megérintette Babos Istvánnét: — Mi az, Tera néném? — Érzékeny a Ferenc. Érzékeny Ügy bánt a dolog... — Csak fűzzük! — mond. ta Kispálné. Tálos Ida azt mondta: — Azért jó ember Bernáth Ferenc. Babosné bólintott: — Nagyon! A dohány nyersen is kellemesen bóditó illatot árasztott. Bernáth Ferenc me. gint fölkelt, hogy elhese- gesse az ollógerendáról a surrogva odaröppent verebeket Antalfy István: Új őszi séta Nézd, hull a lomb. Megritkulnak az ágak. s a sétányon fázósan jár az ember. Már reggelenként köd lepi a tájat, és én karollak, nagy-nagy szeretettel. Ahol még nemrég nyári fényözönben el-elsétáltunk, hüsbe bújva, félve, most őszies ruhába ötlözötten, sétánk közben már gondolunk a télre. Míg hull a lomb a sétány fáiról, mi elbúcsúzunk a nyártól gondolatban. De ugye, jó így, egymásba karolni, és megmaradni egy örök tavaszban...? m Transzport a paradicsomból j 1944-ben játszódik ennek az izgalmas, színvonalas csehszlovák filmnek a cselekménye. Bemutatja szeptember 14— 18-ig a zsadányi Hunyadi mozi.
