Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1963-08-14 / 190. szám
WS3, augusztus 14. 2 — Szerda Presztízskérdés presztízskérdést csináltak az ügyből... Hányszor, de hányszor találkozunk mindennapi életünkben ezzel a kitétellel. A közéletben éppúgy, mint a hivaita. lókban, az üzemekben csakúgy, mint a termelőszövetkezetekben, de még a családon belül is. Sokan, nagyon sokan alkalmazzák megnyilvánulásaikban, megnyilatkozásaikban tetteikben — helyesen, vagy károsan — gyakorta tudatosan, máskor meg tudat alatt, nem is sejtve, hogy tulajdonképpen ..presztízsből” tették azt, amit tettek ... Mi hát voltaképpen ez a jelenség amelyet nem egyszer furcsa misztikum övez? A lexikon lakó- nifcus rövidséggel csak ennyit mond: tekintély, befolyás. Csupán két egyszerű, a maga nemében teljesen érthető szó, ám távolról sem fejezi ki mindazt, amit a francia eredetű „presztízs” takar. Hiszen a tekintély és befolyás mellett a köznapi emberi tulajdonságok egész régióját tartalmazza: a munka sze. retetét az ügybuzgalmat, az elért eredmények fokozására irányuló törekvést csakúgy, mint a féltékenységet, a hiúságot, az önzést és — sorolhatnánk szinte vég nélkül a különböző jó és rossz tulajdonságokat ... Rendkívül szélesskálájú, komplexfogalomról van tehát szó, s alkalmazásának egy-egy esete a fel. sorolt és az itt nem említett, jó vagy rossz emberi tulajdonságok sajátos keveréke. Nos e sajátos keverék adja meg tulajdonképpen a fogalomnak azt az értelmezését, amit egy szóval így fejezünk ki: presztizsféltés. Ez az a jelenség, amely az élet minden területén burjánzik, olyannyira, hogy számos esetben észre sem vesszük jelenlétét, halványabb formájában szinte természetesnek hat. Ám bármennyire is próbáljuk e „keverékben” a jó és rossz szándékot elemezni, a végső konklúzió az, hogy a közérdek szempontjából, tehát társadalmilag káros, számos esetben veszélyes jelenségről van szó. Az efféle megnyivánulásokról ** —halványabbakról és szembetűnőbbekről egyaránt — kötetnyit lehetne írni. Erre azonban sem hely, sem idő nem áll rendelkezésre. De szükségtelen is „minta-gyűjteményt” prezentálni abból, ami káros. Csupán szemléltetésként idézzünk fel egy-két jellemző példát. \#ajon ki nem hallott olyan ” esetről, hogy a nagy tapasztalattal és szakmai tudással rendelkező szakmunkás nem akarja átadni nagyszerűen bevált munkamódszerét kevésbé rutinos munkatársának? Ilyen jelenségre sokszor az eleve beletörődést célzó magyarázat az, hogy az illető „szótlan alaptermészetű, harapófogóval kell belőle a szót kihúzni”, vagy éppenséggel: „majd bolond lesz a jó keresetét mással megosztani!” De nézzük, kinek árt és kinek használ ezzel a magatartásával? Mindenki előtt világos, hogy a társadalom számára káros jelenség ez. S az egyén számára? Pillanatnyilag talán a tekintély kétes értékű fényében tündököl, hiszen kétségtelenül többet tud, jobban dolgozik, mint a másik... Ha átadná munkamódszerét, a „másik” nyilvánvalóan hálás lenne minden külső megnyilvánulás és titulus nélkül is, őt tekintené tanítómesterének. Ez önként értetődő, természetes és sallangmentes tekintélyt biztosítana a „mesternek”. De mert elzárkózik ettől, lényegében mi vezérli? Szakmai féltékenység, presztizsféltés. Persze, a tapasztalatlan szaktárs előbb-utóbb úgyis megtanulja a jó módszert. De akkor vajon hova illan a féltve őrzött tekintély ködös fénye? A Uralmam volt résztvenni ” olyan taggyűlésen, amelyen többek között egy nem jelentős, de a maga nemében „kényes” ügyben kellett a tagságnak határoznia. A kényes jelleget az adta, hogy vezető beosztású élvtárs élmarasztalásában kellett dönteni. A vélemények pro-kontra erősen megoszlottak. Az elnök szavazásra bocsátotta a kérdésit. Néhány bizonytalanod felemelkedő kéz fémjelezte, hogy a többség túlzottnak tartja az elmarasztaló indítványt, vagy tartózkodik a szavazástól. Látva ezt az indítvány egyik nyilvánvaló szerzője, felszólította az elnököt, úgy tegye fel a kérdést, hogy ki szavaz az indítvány ellen (!■). Erre is csak igen kevés kéz lendült a magasba. S az eredmény? A megbírálta! az utóbbi „szavazás” alapján elmarasztalták... Az utóbbi esetben e káros jelenség máir két irányban is megnyilvánult — ugyanabban az ügyben. A furcsa szavazás eredményeként ugyanis a nagy többség nem szavazott. Az erőltetett „tálalás” hatása alatt sokan közülük nyilván prés zti zsféltésből tartózkodtak, mert vezetőbeosztásúról volt szó. S vajon nem hasonló meggondolás vezette azokat, akik az „ellenszavazás” felvetésével szereztek mindenáron érvényt elgondolásuknak? S kinek vált mindez hasznára? A közösségnek semmiesetre sem.— íme, csupán két példa a„hal* ványabb műfajból”. Abból a műfajból, amely a legtöbb embernek különösebben fel sem tűnik. Igen ám, de az oktalan tekintély- hajhászás lehetőségei és következményei szinte beláthatatlanok! S a lehetőségek — érthetően — a ve. zetők kezében vannak nagyobb mértékben megadva. A vezetőnek — természetszerűen — szüksége van tekintélyre. Pártunk ezt fontos követélménynek tekinti. Megszerzésének és megtartásának azonban megvan a maga egészséges módja. S ez semmiesetre sem a presztizsféltés oktalan hajhászá. sa, amely számos esetiben — ezek a legsúlyosabbak! — életpályák derékbetörését, jószándékú, becsületes emberek érdemtelen meg- hurcolásót eredményezte, családi tragédiákhoz vezetett. Másrészt: a gyáva, presztizsféltő vezetőt csak azok „becsülik”, akiknek ehhez valamilyen sajátos érdekük — mondjuk éppen személyes tekintélyük féltése — fűződik... sszegezve tehát, az egyéni presztizsféltés pusztítandó, rongy féreg a közösség testében, amely még létezik, következésképpen irtani kell. Az egyén, a vezető tekintélyét, az általa végzett jó munka, a közösségi érdek érvényesüléséhez adott hozzájárulásának értéke szabja meg és váltja ki természetszerűen, magától értetődően. Ez utóbbi egészséges jelenség makulátlan érvényrejuttatása révén fonódik eggyé a népgazdaság a szocializmus presztízse az egyén tekintélyével. Helyes, ha ezt megszívlelik mindazok, akiket illet és — ebből csinálnak presztízskérdést. Kazár Mátyás Amerikai föld alatti nukleáris robbantás Salazar „elmegy a legvégső“ határokig Lisszabon Salazar portugál miniszterelnök beszédet mondott a lisszaboni rádióban és televízióban. Éleshangú nyilatkozatában kijelentette, hogy a portugál kormány szükség esetén „a legvégső határokig is elmegy és minden rendelkezésére álló eszközzel megvédi Portugália tengerentúli .területeit, amelyek az ország integráns részét képezik”. A portugál miniszterelnök homályosan bár, de nyilvánvalóan katonai akciólíra célzott és egyben figyelmeztette a portugálokat, hogy valószínűleg fel kell emelni az adókat, mert csak így tudja a kormány biztosítani Angola, Mozambique és a többi gyarmat „védelmét a terroristákkal szemben”. Salazar hosszasan és keserű hangon szólt az ENSZ Portugáliával kapcsolatos tevékenységéről. A miniszterelnök egyaránt támadta a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat. Az utóbbinak Kábítószer-csempészek Párizs A francia rendőrség folytatja a szerdán tettenért kábítószer-csempészek bandájának felgöngyölítését. Szombaton vidéki villájában letartóztatták egy 68 éves disz- tmgvált, magányosan élő öregurat, Roger Goudert-t, aki a tet- tenéi't kanadai csempészek szerint a banda vezetője volt. Az ügybe bekapcsolódott az Interpol, a nemzetközi rendőrség is. Kanadában őrizetbe vették a banda két másik feltételezett tagját. A hálózat vezetőjét, a kanadai Tremb- lay-t vetélytársai ezelőtt félévvel 21 késszúrássad meggyilkolták. (MTI) szemrehányást téve azért, mert „afrikai uralmának biztosítása érdekében cserben hagyta szövetségesét.” A gyarmati hatalmát minden eszközzel fenntartani kívánó portugál kormány vezetője a következő „kiutat” javasolja az afrikai államoknak: „A neofcolo- nializmus veszélyével szemben fogjanak össze volt gyarmatosítóikkal”. (MTI) , , 'Washington Az amerikai atomerő bizottság közölte, hogy hétfőn a nevadai kísérleti telepen újabb földalatti nukleáris robbantást hajtottak végre. A kishatóerejű bombával végzett kísérlet a 70. volt az 1961. szeptemberében megkezdődött sorozatban. Az idén ez volt a 11. amerikai földalatti robbantás. (MTI) n a mm 1963. VIII. 14. — 115 évvel ezelőtt, 1848. augusztusában halt meg Jöns Berzelius svéd kémikus, a modern kémia egyik megalapozója ö vezette be a kémiai jelek és képletek ma is használatos rendszerét, felfedezte a szelén, a tórium és a cézium elemeket. Pontos analíziseivel és atomsúlymegha- tározásaival lefektette az atomelmélet tudományos alapjait. Először ö osztályozta az ásványokat vegyi összetételük szerint. Igen fontos megállapítása volt az, hogy a szerves anyagokra ugyanolyan kémiai törvények vonatkoznak, mint a szervetlenekre. *»*«* — 35 évvel ezelőtt, 1928. augusztus 14-én halt meg Leos.Ja- nacsek cseh zeneszerző és népdalkutató. Művein a morva népi zene, operái realista vonásain pedig Müsszorgszkij hatása látszik. Hírnevét Jenufa című parasztoperája teremtette meg. (1918.) Érdekes, modem szellemű kar- és kamarazeneműveket, operákat (Katja Kabanova, Tréfás rókácska c. meseopera) alkotott. ****** — 35 évvel ezelőtt, 1928-ban e napon halt meg Alfred Kla- bund német író. Regényeket, drámákat, esszéket írt és jelentősek kínai és japán vers-átköltései (Krétakör, Li Tai-Pe>. * *»*«* — 1947. augusztus 14-én kiáltották ki a Pakisztáni Köztársaság függetlenségét. Jöns Berzelius N. Toman: Katasztrófa nem lesz, ha Regény Fordította: Sárközi Gyula 11 I 7. John Moonn ideges John Moonn ma abban reménykedett, hogy sikerül befejeznie a számításokat, amelyeknek választ kell adniuk: összeütközik-e a Kerry a Földdel vagy elszáguld mellette? A John rendelkezésére álló elektronikus számítógép alapos munkában volt ezekben a napokban. Minden parancsát villámgyorsan teljesítette, „emlékezetébe véste” a számtalan kiinduló adatot és megoldotta a legkülönf élébb matematikai és logikai feladatokat. John már nem első éve használta a gépet, amely minden szükséges számítást önállóan elvégzett és neki csak nagyon ritkán kellett igénybe venni az obszervatórium számítóközpontjának segítségét. Mindannyiszor azonban csaknem földig hajolt a gép tökéletes „elektronikus agya” előtt, amely bármely parancsot egy tízezred másodperc alatt hajtott végre. Ez alatt az idő alatt bizony működésbe kellett lépni számos elektronikus relének, fotoelemnek, elektronikus sugárcsőnek, sokféle optikai rendszernek és több ezer elektronikus lámpának. Moonn megadta az elektronikus gépnek utolsó parancsát. Pillanat alatt működésbe léptek bevezető és számoló berendezései. Az elektronikus kineszkóp- ágyúk „belőtték” az operatív és tartósan emlékező berendezések dielektrikumait. Működni kezdtek az elvezető és megfejtő berendezésék, kopogtak a telexbillentyűk és John kezében megjelent a számoszlopokkal teli szalag. Moonn gyorsan átfutotta a szá. ipokat, de hogy elkerülje a tévedést, mégegyszer elvégezte az as_ teroid pályájának egész kiszámítási műveletét. Az eredmény ugyanaz volt. A fiatal csillagász idegesen végigsétált az obszervatórium pavilonján. Zsebkendőjével meg. törölte izzadt homlokát. Mégegyszer átolvasta a számokat a szalagon. Igazolták feltevését. A Föld és az asteroid mozgásáról szóló kiszámított adatok a két test elkerülhetetlen összeütközéséről tanúskodtak— Örült, hogy nem tévedett feltevésében és ez néhány pillanatra az összes többit elhomályosította előtte. De a következő pillanatban felvillant agyában egy másik, sokkal aggasztóbb gondo. lat. Mivel kétségtelenné vált az asteroid és a Föld összeütközése, elkerülhetetlen egy hatalmas katasztrófa. No persze az asteroid a Föld néptélen részére is hullhat, mint a tunguz vagy a szi- hote-alini meteorit. De nincs kizárva, hogy valamelyik kontinens lakott részére, sőt esetleg John Moonn szülőhazája területére esik. Mégpedig nem is egy kis égi kavics, amelyből naponta sok hull a Földre és jóformán nyomuk sem marad. Hisz ez alkalommal egy egész kisbolygó zúdul a Földre. Az aggodalom most már nem hagyta el Johnt, jóllehet ahhoz, hogy pontosan tudhassa, hová esik le az asteroid, még egy pár ezer bonyolult számítást kell végezni sokkal tökéletesebb gépekkel, mint az, amelyikkel az imént dolgozott. Mi tegyen hát? Elvégre valamiképpen tudomására kell hozni a fenyegető kataszrófa hírét, ha nem is az egész emberiségnek, legalább hazája lakosságának. De hogyan? Beszámolni a rádióban? Vagy talán közzé, tétetni a lapokban? Hát bizony az újság volna a legjobb. De melyikben? ... Némj töprengés után, mialatt meghányta-vetette a dolgot, elhatározta, hogy felfedezését a Progress című lapban fogja le- közöltetni és nemcsak azért, mert Kerry a lap munkatársa. Moonn ismerte a lap józan hangját & nem kételkedett, hogy az ő tudományos közleményét nem fogják szenzációként világgá kürtölni. Az obszervatórium igazgatójának, akinek beszámolt a számítások eredményéről épp úgy, mint arról a szándékáról, hogy felfedezéséről elsőnek a Prog- ress-ben közöltét cikket, nem volt semmi kifogása ez ellen. (Folytatjuk)
