Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1963-08-08 / 185. szám
MSS. augusztus 8. 6 Csütörtök Bírságok a közös gazdaságok terhére — Drágán fizetett pénzügyi szabálysértések — Pálinkás kuktafőzök Nem állunk annyira rosszul, de jobban is lehetnénk Egy kis elmélkedés a moszkvai filmfesztivál után Beszélgetés a megyei pénzügyőrség parancsnokával Hivatalos statisztika sohasem, vagy csak nagyon ritkán lát napvilágot azokról az adatokról, ame_ lyek a pénzügyőrök jegyzőkönyveibe kerülnek napról-napra. Pedig egy ilyen statisztika sokakat döbbentene rá, hogy manapság sem ritkaság a pénzügyi szabály- sértés az ezrekre rugó bírságok, csak éppen a jellegük változott meg. Hogy ma hogyan, s mivel kő. vetnek el leggyakrabban szabály- sértéseket arról beszélgettünk Tóth András őrnagy elvtárssal, a megyei pénzügyőrség parancsnokával. — A szabálysértések okaival kezdem a pénzügyőrök munkája közben felderített esetek felsorolá. sát — mondotta. — Manapság igen gyakori, hogy különösen a közös gazdaságoknál és vállalatok, nál felelőtlenül kezelik a különbö. ző pénzilleték-fizetéssel járó vásárlásokat, illetve „házi” adásvételeket. A termelőszövetkezetek, ben visszatérő szabálysértés — esetenként főlég a pénz, a közös vagyon kezelésével megbízottaknál —, hogy egy-egy ünnepélyes alkalomkor, amikor a tagságot megvendégelik — nemcsak a konyhai kiadásokra költenek, hanem az elszámolásokat követő pénzügyi bírságokat is fizetik. Szá. mos esetet lehetne sorolni, amikor a szövetkezet pénzén, a hivatalos utat, a közületi vásárlást megkerülve, a kéz alatt vett borokat részben, esetleg egészében értékesítik a vásárlással megbízott személyék. Megpróbálják elkerülni a borforgalmi illeték fizetését, s esetleg a tagság tudta nélkül mellékesre szert tenni. A bírság, ami követi az említett feledékenység- ből, illetve haszonlesésből történt borárusítást, sokszor ezreket vesz el a közös vagyonból — a tagság zsebéből. Éppen ezért az ilyen sza. bálysértések éllen, ha lehet, még fokozottabb eréllyel járnak el a pénzügyőrök, mint egyéb esetben. — Milyen más szabálysértések jelentenek károsodást a közös vagyonokra nézve? — Az előbb említettek mellett legtöbb bírságot a be nem jelentett, vagy csak a forgalmi engedély kiadása utáni nyolc napon túl bejelentett gépjárművekre vetett ki a pénzügyőrség és a vele együttműködő illetékkiszabási hivatal. Nyugodtan mondhatni, tízezreket spórolhatott volna meg sok tsz, ha nem fizet bírságokat. Hasonló a helyzet a magángépjár- mű-tulajdonosokkal is. A feledé- kenységből, a törvények, szabályok figyelmen kívül hagyásáért évente ezrek fizetnek, mivel nem rendezik időben az évente esedé- ke gépjármű-adót. — Hogyan derítik fel az adófizetést mellőzőket. esetleg szándékosan elhanyagolókat? — Legtöbbször a rendőrökkel, a közúti forgalomban is ellenőrzést végző pénzügyőrök vonják felelősségre a rendezetlen adópapírral közlekedőket, de sok a példa az önként, utólag jelentkezőkre is. Nem ez a helyzet viszont a csalás jellegű visszaéléseknél. Ilyenek is akadnak. Már nem mindennapos azonban kicsiben eléggé „virágzó” feketeüzlet még a 'titkos cukor- pálinka-főzés, amelynek leleplezé. se egyik legnehezebb feladata a pénzügyőröknek. Az ilyen és ehhez hasonló visszaélés azonban egyre kevesebb adódik. Ha akadnak is nótárius pénzügyi szabálytalankodók, feketén üzletelők, hamar felelősségre vonják őket. I Wegroszta Sándor Mostanában az él a köztudatban, hogy mi, magyarok nem tudunk jó, művészi filmeket gyártani, helyesebben — alkotni. Hiszen, sokak szerint éppen az a baj, hogy megalkotás helyett csak „legyártjuk” azokat. Valami igazság van a dologban. Egy-egy film nem olcsó mulatság, százezrek, sőt milliók forognak forintban ilyenkor a bankszámlákon és ezrek, tízezrek kerülnek szétosztásra, kifizetésre a színészek, statiszták seregének. Az anyagi ösztönző erő tehát nagy. Rajta hát, mennél több filmet gyártani! Azonban csupán ez lenne a gyenge átlag okozója? Szerepet kap ebben a vérszegény forgatókönyv, a nem teljesen átgondolt kísérletezés, s természetesen az is, hogy nem minden rendező áll jól a gyakorlat és a tehetség dolgában. És így tovább... — mert hiszen még sok ága-boga van annak, hogy különösen az utóbbi években nem emelkedik a magyar játékfilmek színvonala. (Most csak róluk van szó. Az ismeretterjesztő, technikai, tudományos kisfilmek, rajzfilmek az elmúlt időben sok elismerést arattak odakint, Keleten és Nyugaton egyaránt.) Vajon ennyire siralmas a helyzet? A III. moszkvai filmfesztiválról elhozott ezüstdíj nem ezt bizonyítja Holott a versenytársak számbelileg és minőségileg is számottevők voltak. A zsűri jól megnézte, kit, miért jutalmazzon. A szocialista országokon kívül elküldte legjobbnak tartott filmjeit, rendezőit, színészeit Amerika, Olaszország, Franciaország, Japán, az arab világ, hogy csak néhányat említsünk. A 700 résztvevő a világ filmgyártásának és filmművészetének a krémjét jelentette. Ilyen megvilágításban sokkal szebben fénylik az az ezüst, amit a Legenda a vonaton című magyar filmünkért kaplehet hiba Nyári Vásár augusztus 5—17-ig Most vegyen SZANDÁLT 30 százalék árengedmény az összes férfi-, női, gyermekszandálból Kaphatók a kijelölt áruházakban és boltokban! tünk, párhuzamosan az Üresjárat szovjet és a Fekete szárnyak című lengyel filmmel. — Megvan tehát az az élet- elixir, amely — művészi értelemben és tartalomban — feltámasztja és új magasságokba lendíti a magyar filmgyártást. Olyan téJelenet az ezüstdíjas „Legenda májú és rendezésű alkotást kell produkálni, mint amilyen a Legenda a vonaton és társai, vagy a fesztivál nagydíját nyert „Nyolc és fél” című Fellini-film. Ezt gondolhatnák most rendezőink és forgatókönyv-íróink. Csakugyan ilyen egyszerű lenne a megoldás? Kezdjük talán azzal, hogy a moszkvai jelentések szerint a fesztivál-filmek legfőbb témája a háború és a gyermek volt, tehát a rendezők a közönség érzelmére, „a múlt ütötte sebekre és a jövőért való mélységes aggodalomra” építik munkájukat, így kívánják meghódítani a játékfilmek rajongóinak szívét és megszerezni további rokonszenvüket, erkölcsi támogatásukat. Ha egybevetjük ezt a tématerületet az igazságért küzdő Fellini-film polgári társadalmi miliőjével és a Legenda a vonaton szocialista munkásélet-ábrázolásával, arra a közös nevezőre jutunk, hogy a világ rendezői és témaírói, az előző évek gyakorlatával ellentétben, mindinkább felhagynak az elvont, „esztétizáló, kevesek számára címzett” filmek készítésével s a valóság talajára helyezkedve igyekeznek visszahódítani a mozikba a hűüenkedőket. Az igazság tehát valahol ott van, hogyha a békességre, szépre, jóra vágyó és törekvő emberre akar hatni egy film, mindegy annak tárgya, csak eme kívánságainak, vágyainak a visszhangját hallja benne és bizonyára hallja is, ha azt valóban művészi szinten szólaltatja meg hangban és fejezi ki képsorokban az ihletet rendező. Ilyen értelemben Ma gyarországon sincs semmi, d< semmi akadálya közönséget von zó, színvonalas filmek megalkotá sának. Ez azonban még nem minden Mikor az országban, tehát me a vonaton” című magyar filmből. gyénkben is azt kell tapasztalnunk, hogy nem egyszer olyan filmek sem aratnak közönségs' kert, melyeknek pedig vitathatatlan a tartalmi mondanivalójuk és alkotói értékük, s művészi kivitelük ellenére is ásító széksorok előtt peregnek, akkor a mozilátogatottság csökkenésének más okát is keresni kell, nemcsak azt, hogy kevés a jó film. A sajtóban, rádióban, televízióban elvi cikkek és interjúk formájában már feszegetik a kérdést. Mindjobban fején találják a szöget. Átgondoltabb műsorösszeállítást, tervszerűbb, rendszeresebb és lelkesebb propagandamunkát, korszerűbb, technikailag kifogástalanabb mozikat — elsősorban a községekre gondolunk — és a közönséggel való udvarias bánni tudás, valamint műszaki és egyéb dolgokban felkészültebbé váló mozivezetést és személyzetet követel ma már a tévével való „konkurencia”, s a mind igényesebbé váló moziközönség. Nagyjából ebben foglalható ösz- sze az éremnek az a másik oldala, mely a jó filmekkel együtt valóban vonzóerővé válhat és megállíthatja a mozilátogatók számának nem éppen kellemes csökkenését, visszafordíthatja a folyamatot. Akiken mindez múlik, bizonyára maguk is tudják már, hogy hol szorít a cipő és mielőbb radikálisan cselekednek minden tekintetben. Huszár Rezső Kiérdemelt dicséret Sarkadon, a földművesszövetkezet járási központja nemrég megtartott igazgatósági ülésén értékelte az Okányi Takarékszövetkezet dolgozóinak tevékenységét. Az igazgatóság dicséretben részesítette Király Józsefet, a takarék- szövetkezet igazgatóságának elnökét, Horváth Sándor elnökhelyettest, Veres Jánost, az igazgatóság tagját és dr. Szabó Lajost, a felügyelő bizottság elnökét. A dicséret kiérdemelt volt: az okányi takarékszövetkezetbeliek a betét- gyűjtésben kiváló eredményt értek el. A megdicsértek szorgalmas munkája nyomán jelentősen növekedett a takarékszövetkezet betétállománya. Felhívás a lakossághoz! Mezőberényi Műszaki és Villamossági Kisipari Szövetkezet, Telefon: Mezőberény 20 és 35, Gyoma: 28. Vállaljuk Mezőberény és Gyoma körzetén belül mindennemű háztartási kisgépek és motorkerékpárok szakszerű javítását. (Danuvia és Pannónia szervizszolgálat.) Vállalunk villanyszerelési, vízvezetékszerelési valamint bármilyen lakatos és bádogos javítási munkálatokat. Végül vállalunk mindennemű villanymotor tekercselést. Mindennemű lakossági munkát soronkívül a megrendelőiéi kívánságának megfelelően határidőre szakszerűen készítünk el. >
