Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1963-08-07 / 184. szám
J963. augusztus 7, 2 Szerda Kádár János elvtárs beszéde (Folytatás az í, oldalról) meg fogjuk védelmezni és mindenütt képviselni fogjuk igazságos és helyes álláspontunkat. Szeretnék egy másik kérdést is felvetni. Központi Bizottságunktól, állami életünk vezetőitől párttagságunk, munkásosztályunk, népünk, nagyon sok szépet és jót hallott kínai testvérpártunkról, annak történelmi harcairól, Kína nagyszerű népéről. Szeretném megmondani elvtársak, hogy ebből semmit nem vonunk vissza. Meggyőződésünk szerint a Kínai Kommunista Párt nagy történelmi harcot vívott, helyes irányvonal alapján nagy utat tett meg. A kínai nép nagyszerű nép, testvérünk a Kínai Népköztársaság a szocialista világrendszer országai közé tartozik. Mi változatlanul tisztelettel és megbecsüléssel vagyunk a kínai testvérpárt tömegéi, a nagy kínai nép iránt és szilárd meggyőződésünk, hogy ha most van is nézeteltérésünk a kínai vezetőkkel, ez történelmi értelemben átmeneti jelenség, ami elmúlik és mi Kína testvéri népével együtt jutunk el a kommunizmus kapujáig és a kommunista társadalomba. (Taps.) Volt egy kis konfliktusunk, sajnos állami vonalon is a kínai elvtársakkal. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának június 14-én megjelent levelét ugyanis mi Magyarországon — ahogy mindenki tudja — akkor nem nyomtattuk ki, mégpedig azért, mert Pártunk Központi Bizottságának megítélésére tartozik, hogy más pártok dokumentumaiból mit, mikor tart célszerűnek kinyomtatni. Ügy véljük, mivel nem mi voltunk a címzettek, az elemi illendőség is megkívánta, hogy a címzett határozza meg, mikor és hogyan szándékozik vitatkozni a feladóval. A kínai vezető elvtársak azonban megfelelő példányszámban magyar nyelven is „jókor” kinyomtatták ezt a levelet és megkérdezésünk nélkül gőzerővel kezdték terjeszteni. Mi mindenkor a kínai testvérpárttal való egyetértés mellett leszünk és ha vitatkozunk, azért tesszük, hogy a marxizmus—leni- nizmus ügyét, egységünket szolgáljuk. Meggyőződésünk, hogy a kommunisták, a kommunista pártok egysége kizárólag a marxizmus—leni n izmus elvi alapjain jöhet létre, erősödhet és fejlődhet. S ez az egység nem erősödhet, csak gyengülhet, ha dogmatikus és szektás nézetek alapján akarjuk nyes rendjét, helyreállítsa szocialista államunkat és tovább haladjon a szocialista társadalom építésének útján. Ez a mi harcunk fő kérdése. Mi azonban nemcsak a revizionizmussal és az ellenforradalmi felkelés kirobbantásával szálltunk harcba, hanem a személyi kultusszal is és mindazzal, amit a személyi kultusz jelent, a szocialista törvények megsértésével, a dogmatizmussal, a szektari- anizmussal, az élettől és a néptől való elszakadással. Ez harcunk belső logikája és törvénye. Hare- baszálltunik a törvénytelen perek gyakorlatával, a megalapozatlan gazdasági tervezéssel és általában mindazzal, ami a személyi kultusz káros maradványa. Változatlanul az a feladatunk, hogy dolgozzunk a pártélet, a magyar közélet demokratizálásáért, a szocialista demokrácia szüntelen fejlesztéséért és további kibontakoztatásáért. Aki most a személyi kultusz és a személyi kultusz módszereinek ügyvédjeként lép fel a nemzetközi kommunista mozgalomban, az ne számítson ránk, mert nekünk, pártunknak és népünknek untig elege volt a személyi kultuszból, s azt nem akarja viszontlátni. (Nagy taps.) A személyi kultusz elleni harccal is a szocialista építésért, népünk békéjéért és jólétéért küzdünk. Ami a világbékéért folytatott, harcunkat illeti, most bizonyos oldalról vitatják, hogy az helyes-e? ; Mit jelent a háború elkerülhetőségének elve? Marxista-leninista álláspontot, amely a jelen korszak tudományos elemzésén alapszik és amelynek egyik fő tétele, hogy az imperializmus természete ugyan nem Változik, de az imperializmus és a népek helyzete változott, azért korunkban a világháború többé nem végzetszerűen elkerülhetetlen. Ilyen viszonyok között minden kommunistának, minden forradalmi munkáspártnak legfelső feladata harcolni a béke megőrzéséért, a békés egymás mellett élés elvének győzelemre viteléért. (Taps.) Meggyőződésünk szerint a békés egymás mellett élés elvébe vetett hitnek a kommunista számára a jelen korszakban a sa ját kommunista meggyőződésébe vetett hitet kell jelentenie meggyőződés, amelyet az élet megcáfolhatatlan tényei támasztanak alá. Vita folyik néha arról is, hogy hány szocialista ország van. Vitázni persze lehet s mi vitatkozunk is a jugoszláv elvtársakkal. De végeredményben az ésszerű utat járjuk. A szocialista Jugoszlávia szomszédunk, és ha normális viszonyra törekszünk az Egyesült Államokkal, miért ne töreked, nénk sokkal inkább normális és jó szomszédi viszonyra a szocialista Jugoszláviával, amely itt van mellettünk, határos velünk és sorsközösség is összeköti népeinket? Ha tehát az átmeneti nézeteltérésektől eltekintünk, mindenképpen már 14 olyan ország van a világon, ahol a társadalmi rendszer alapja szocialista. Nagyszerű dolog ez! (Taps.) Elvtársak! A békés egymás mellett élés eszméjét Lenin adta a kommunistáknak, s a XX. kongresszus fejlesztette tovább a megváltozott erőviszonyoknak megfelelően. A kongresszus óta eltelt hét esztendő minden ténye ennek az elvnek az igazságát, erejét és nagyszerűségét bizonyítja. Nagyon jól tudjuk, hogy a békés egymás mellett élés elve a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésére vonatkozik, de egyben harcot is jelent az ideológia, a gazdasági verseny területén és sok egyéb területen. Mi továbbra is az államok békés egymás mellett élése mellett vagyunk és bízunk abban, hogy az ideológiai vitában, a gazdasági versenyben a szocialista társadalmi rendszer legyőzi a kapitalista rendszert, az imperializmust. Elveink mellett kitartunk, de biztonságunkról és a honvédség megfelelő színvonaláról gondoskodunk, mert erre az évek sorában feltétlenül szükség van. Ilyesmivel ugyan nem jó tréfálni, de úgy áll a dolog, hogy az imperialista vezetőknek hiába dugjuk az orruk alá, mit mondott Marx, Engels meg Lenin (derültség), nemigen veszik figyelembe, mert ha figyelembe vennék, nem imperialisták, hanem kommunisták lennének. Ha viszont eléjük tesszük Marx, Engels meg Lenin írásait és tudják, hogy az eszmék mögött valóságos, kézzelfogható erő áll, rögtön tüzetesen kezdik tanulmányozni Marxot is, I Engeist is és Lenint is. (Élénk derültség, taps.) Moszkvában három tárgyaló ország, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és N agy-Britanni a képviselői aláírták a részleges atom- csendre vonatkozó egyezményt. (Nagy taps.) Alkalmunk volt már a tárgyalás közben is kifejezni véleményünket. Helyeseltük, hogy a tárgyalások megkezdődtek, örülünk, hogy a megállapodás létrejött és aláírták. Bejelentem, hogy a legközelebbi napok egyikén a Magyar Népköztársaság is alá fogja írni ezt az egyezményt. (Hosszantartó nagy taps). Tudatában vagyunk annak, hogy ez részeredmény. De ez is fontos. Először is a légkör nem szennyeződik tovább, s ez az egész emberiség érdeke. Másodszor : a megállapodás egy lépés előre az atomfegyverkísérletek teljes betiltása, mindenfajta atomfegyver megsemmisítése, az általános és teljes leszerelés, a hidegháború felszámolása felé. Józanul tudjuk mérlegelni azt az utat, azt a nagy harcot és erőfeszítést, amely még az emberiségre vár, amíg elérhetjük az atomfegyver teljes betiltását és megsemmisítését, az általános és teljes leszerelést, a hidegháború teljes felszámolását és a tartós béke kivívását. De, hogy egy kínai közmondást idézzek: Ezer mérföldes utat is csak úgy lehet megtenni, hogy előbb megtesszük az első lépést és azután a többit. Az atomcsend-egyezményt így értelmezzük és ezért helyeseljük. A világ békeszerető népei üd- vözlik a megállapodást. Ez érthető is, hiszen oly’ sok évi harc után végre most megtermetté első gyümölcsét azoknak az embereknek az erőfeszítése, akik a béke ügyéért a föld minden országában küzdöttek. Biztos, hogy ez a siker új erőt ad száz- és százmillióknak, hogy még nagyobb egységben, még nagyobb erővel harcoljanak a békéért, hogy ezen az úton új és új győzelmeket arathassanak a népek. A megállapodást ellenzik az Egye. sült Államok & N yugat-Németország legreakciósabb körei, ellenzik a francia nagyhatalmi sovinizmus megszállottjai és sajnálatos módon ellenzi ezt a megegyezést a Kínai Népköztársaság kormánya. Persze, az Indító okok különbözőek. A lényeg azonban az, hogy a föld összes országaiban mindazok a politikai áramlatok, társadalmi rétegek és körök üd- vözlik ezt a megállapodást, amelyek hívei a békének. Üdvözöljük mi is, mert a mi országunk, a mi népünk is a békepolitika hive (Nagy taps.) Kedves Elvtársak! Befejezésül építőmunkámkkai szeretnék foglalkozni. Azt hiszem, sem külpolitikai kérdésekről, sem a mi pártós kormányküldöttségünk szovjet- unióbeli útjáról nem lehet szólni anélkül, hogy ne beszélnénk belső építő munkánkról. Párttagságunk, öntudatos dolgozóink őszinte és meggyőződése« hívei irányzatunknak. Azt várják tőlünk, hogy a nemzetközi fórumokon, a nemzetközi kommunista mozgalom összejövetelein és a külpolitikai aktusokon is a helyes, marxista—leninista vonal mellett és a bókét szolgáló javaslatok mellett adjuk le pártunk, konnányzatunk szavazatát. Pártunk szavazatának súlya a nemzetközi kommunista mozgalomban és kormányunk szavazatának súlya a külpolitika kérdéseiben egyenes arányban áll népünk belső harcának, belső épitő munkájának eredményeivel. Épitőmunkánk nemcsak népünk teremti meg, hanem nemzetközi jelentősége is van. Az igazság az, hogy például vezető amerikai körök a Magyai- Népköztársaságot és még inkább annak kormányát ma semmivel sem szeretik jobban, mint 1956-ban. Most mégis másképpen néznek ránk. Miért? Mert meggyőződtél? arról, hogy a Magyar Népköztársaság él és erősödik, az ő óhajaiktól és kívánsága, iktól teljesen függetlenül, s ezt a tényt tudomásul veszik. Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt méltónak bizonyult történelmi küldetésére, amelyet mint a magyar munkásosztály forradalmi élcsapatának be kell töltenie. Pártunk marxista—leninista párt, ideológiailag, politikailag és szervezetileg egyaránt egységes. Egészségesen fejlődik és erősödik, vezeti és irányítja társadalmunk, országunk életét, népünk tevékenységét. Ha összehasonlítjuk Magyarország helyzetét valamely tőkés ország helyzetével, megállapíthatjuk, hogy nálunk néphatalom van, a nép életszínvonala a múlthoz képest jelentékenyen növekedett. Tény, hogy például a lakbér, a i közlekedési díjak tekintetében, a társadalombiztosításban, a kultúrában és számos más vonatkozásban rendkívül nagyot léptünk előre és sokkal többet vívtunk ki népünk számára, mint amiről egy kapitalista ország dolgozói egyáltalán álmodozhatnak. Magyarországon az élelmiszerárak átlagosan alacsonyabbak mint a tőkés országokban. De az igazsághoz tartozik az is, — ha fejlett tőkés országokkal hasonlítjuk össze a viszonyainkat —hogy ezekben az országokban jelenleg olcsóbban nagyobb tömegben és jobb minőségben jutnak a dolgozók iparcikkhez, mint nálunk. Ezen a fontos területen is adott a feladat: el kell tüntetnünk a múlt örökségét és úgy kell dolgoznunk, hogy néhány esztendő múlva olcsóbb, több és jobb minőségű iparcikket gyártsunk, mint a tőkés országok. Teljesen világos azonban, hogy az iparcikkeket olyan szériában, olyan minőségben és olyan olcsón, ahogyan ezt céljaink megköveteli^ mi csak a nemzetközi együttműködés keretéiben tudjuk — és fogjuk is — biztosítani. Csak a termelés specializálásával, ko- operálással, szoros nemzetközi együttműködéssel juthatunk előre. örvendetes, hogy Központi Bizottságunk és kormányunk jóváhagyta a KGST ülésén résztvett küldöttségünk állásfoglalását. Mi a műid szorosabb — két-, három-, hét-, nyolcddaiú vagy még több oldalú — együttműködés hívei vagyunk. A mi embereiniknek, akik a KGST szerveiben dolgoznak, az a feladatuk, hogy ezt a nemzetközi összefogást és együttműködést — ami meggyőződésűink szerint a szocializmus ügyének legjobb internacionalista szolga, lata, s egyben népünk jóléte megteremtésének legrövidebb útja —, jól képviseljék és szolgálják. (Taps.) Itt is csatlakozom ahhoz, amit Hruscsov elvtárs a magyar— szovjet barátsági gyűlésen a Kremlben mondott, hogy nekünk az egész világ dolgozó embereit meg kell győznünk igazságunkról, azokat is, akik a fejükkel gondolkoznak s azokat is, akiknek inkább a gyomrukon át jut el tudatukba az igazság. Ez utóbbiakat a gyomrukon keresztül fogjuk meggyőzni arról, hogy igenis a kommunizmus a jövő társadalma. Ez a társadalom a legigazságosabb, a legjobb, az egyedüli igaz, szabad emberi társadalom, amely biztosíthatja az embereknek a békét és a jólétet is, mégpedig olyan fokon, amilyet ember korábban soha sem látott. (Taps.) Ez a mi szocialista, kommunista célunk. Ami népünk harcát illeti, az utóbbi években nagyon sok kérdést tisztáztunk, s pozíciónk, állásfoglalásunk, utunk világos. Népünk rengeteget tanult politikailag, támogatja pártunk állásfoglalását, politikáját, támogatja terveinket, mégpedig nemcsak szóval, hanem munkával is. Ezen a világos, egyenes úton kell tovább mennünk, s nagyon sokat kell foglalkoznunk a legforradalmibb cselekedettel, a gyakorlati tettel, a szocialista építés feladataival. Népünk szerencséjének tartjuk, hogy a Szovjetunióval, a szocialista országok népeivel, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom osztagaival, az emberiség minden józanul gondolkozó fiával, a béke ügye mellett álló emberekkel együtt haladunk ezen az úton. Elvtársaik! A Központi Bizottság határozata szilárd elvi helytállásra, gyakorlati építő tevékenységre, új erőfeszítésre hív fel mindenkit. A munka néha bosszúsággal, néha méreggel is jár, de mégis a munka adja meg a legnagyobb elégtételt, az hozza az eredményeket, amelyek nyomán jobb és szebb lesz népünk élete. (Hosz. szán tartó taps.) (MTI) megteremteni. (Taps.) Elvtársak! Pártunk és népünk harcba szállt az 1956-os ellenforradalmi felkeléssel, hogy helyreállítsa népköztársaságunk törvémert aki meggyőződése® kommunista, annak hinnie kell rendszerünk erejében, fölényében és feltétlen győzelmében. Ez nem vallásos hit, hanem marxista-leninista NAPTAR 1963, augusztus 7. — 25 évvel ezelőtt, 1938. augusztus 7-én halt meg Konsz- tantyin Sztanyiszlavszkij orosz színművész és rendező, a moszkvai Művész-színház egyik megalapítója (1898). A színpadon mintegy 100 alakításával, valamint pedagógiai működésével (színész-stúdió) öt tartjuk a színművészetben a realista ábrázolás megteremtőjének. Sztanyiszlavszkij vitte először színpadra Csehov és Gorkij drámáit. Művészeti rendszere a szovjet színművészet vezető motívumává lett. *»*«* — Augusztus 7-e az Elefántcsontpart Köztársaság nemzeti ünnepe arra emlékezésül, hogy a volt francia gyarmat 1960-ban e napon vált független állammá. Konsztantyin Sztanyiszlavszkij egyre jobb életének előfeltételeit
