Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1963-08-06 / 183. szám

1963. Augusztus 6. 5 Kedd Művészeink az évad folyamán komoly és nagy feladatokat oldottak meg — mondotta Kaszai Pál igazgató, a Jókai Színház évadzáró társulati ülésén Színházunkban szombaton, au­gusztus 3-án délelőtt 10 órakor volt az évadzáró társulati ülés. Az igen hosszú évadat bezáró ünnepi összejövetelt Bánffy Frigyes nyi­totta meg, majd Kaszai Pál, a szín­ház igazgatója beszélt az 1962— 63-as évad eredményeiről, és tájé. koztatta a társulatot az új évad előkészületeiről. Beszámolója első részében meg­állapította, hogy a színházvezetés igyekezett munkáját általános kul. túrpolitikai célkitűzéseink szolgá­latába állítani, és mind többet ad­ni Békés megye lakóinak a mo­dern, szocialista színházkultúrá­ból. Vázolta az elmúlt évad mű­sortervének teljesítését, elemezte a színházban kialakult művészet­politikai és pedagógiai munkát, a munkaerkölcs megszilárdulásának okait. — Törekvésünk az volt — mon­dotta —, hogy ebben az évadban művészeink megfelelő, nagy fel­adatokat kapjanak, és színházunk — a közönség igényeit figyelembe véve — jó hírt szerezzen magának a szakmán belül is Ezt többé-ke­vésbé elértük, és műsortervünk­ről, egyes produkcióinkról a szak­ma több neves képviselője nyilat­kozott elismerően. Sajnálatos tény viszont, hogy előadásainkról a megye intellektuel közönségének nagy része távolmaradt, örvende­tes ellenben, hogy lényegesen meg­növekedett a színháziba járó ter­melőszövetkezeti tagok, falusi doh gőzök aránya. A továbbiakban a színház igaz­gatója a társulat tagjainak foglal, koztafását vázolta, megemlítve, hogy egy-egy színész fellépésének száma ebben az évadban 81 és 245 között váltakozott. A rendezők munkájáról elismeréssel szólt, kü­lön kiemelve Vass Károly főren­dező egész évadban kifejtett mű­vészi irányító munkájának jelen­tőségét. Szólt a fiatalok stúdiójáról is, melyet Máté Lajos rendező ve­zetett nagy szorgalommal és hoz­záértéssel, majd a műszaki dolgo­zók egész évadbeli tevékenységét értékelve kiemelte, hogy itt a női szabótár munkája bizonyult kima­gaslóan a legjobbnak. — örvendetes eredménye a most záruló évadnak az — folytatta —, hogy több hasznos és jól sikerült munkás-színész és paraszt-színész találkozót rendeztünk a megye községeiben és Békéscsabán is. Ezek a találkozók értékes barát­ságok forrásai lettek, és hasznos­ságuk a színház művészeti mun­kájában is felmérhető. Befejezésül közölte a társulat tag­jaival, hogy az új színházi évad előkészületei máris megkezdődtek. Az új évadban — a színház belső átépítése miatt — a Trefort utcai Építők művelődési otthonban ját­szik majd a színház, mélynek nagytermét átalakítják, hogy meg­felelő körülményeket teremthesse­nek színházi előadások megtartá­sára. Az új évad első társulati ülé­se szeptember 12-én lesz, az első premier Békéscsabán október 18- án, amikor Shakespeare: A mak­rancos hölgy című vígjátéka kerül színre. Ezt a produkciót a televí­zió is közvetíti, az erre vonatkozó tárgyalásod^ már befejeződtek. Az ülés végén az évad legjobb művészi munkáját nyújtó színé­szek és gazdasági, valamint mű­szaki dolgozók pénzjutalmat kap­tak, majd a színház igazgatója a társulat valamennyi tagjának kel. lemes pihenést, erőgyűjtést kívánt. <s—n) F*(/ffl!vli40é 49 nap Ez az új szovjet film négy hős tengerész csendes-óceáni kalandjának állít méltó emléket. Bemutatja a füzesgyar­mati November 7 mozi, augusztus 5-től 6-ig. ban működésbe lép és Jack be­szélni kezd. Helyesebben be­szélni kezdett, sőt még a véle­ményét is kifejtette egyes dol­gokról. — Beszélt? Most talán elvesz­tette beszélőképességét? — Nem, sir. Egyszerűen az történt, hogy megkértem Peace- fult, alakítsa át, hogy ne legyen ilyen fecsegő. Most a kezelő minden parancsszavára lakoni­kusan válaszolgat: „Világos, sir”. „Értettem, sir”, „Kész, sir”. — Mondhatnám, nem valami szellemes — mosolyodott el Ha­zard gúnyosan, — de azért el­megy ... No és a támaszpontot átcsoportosították már? — Hogyne, sir. Valamennyi bombázónkat, az összes műszaki és személyi állományt a vezér­kar parancsának megfelelően . tegnap új helyre költöztettük. — Tehát kísérletünket most már minden veszteség nélkül végrehajthatjuk? — Ügy van, sir. — És a radioaktív fertőzés kö­vetkezményei? — Mindenre gondoltunk, sir. Először is köröskörül kopár si­vatag, másodszor... — Rendben van — szakította félbe türelmetlenül Hazard az ezredest, — nem keld részletez­nie a dolgot... Nekem csak egy a fontos: lehetőleg minél kisebb lárma legyen a kísérlet körül. De mikor érkezünk meg már a helyszínre? — Már meg is érkeztünk, sir. A gépkocsi egy domb mellett állt meg, amelyet tüskés bokrok borítottak. Hazard tábornok kövér alak­ját meghazudtoló fürgeséggel ugrott ki a kocsiból és csodál­kozva nézett körül. — Hát ez volna az? — Igen, sir. Kérem, fáradjon utánam. Prichard kissé lehajolt és be­mászott a bokorral álcázott keskeny bejáraton a földalatti óvóhelyre. A jólmegtermett tá­bornok követte, közben dühösen morgott az orra alatt: — Ezredes, ön valóságos po­kolba vezet engem. Legalább lámpát gyújtana ... — Mindjárt beérünk a kivilá­gított helyiségbe, sir. Rövidesen valóban kijutottak egy tágas kazamatába, amely­nek falait acéllapok borították. A mennyezet alatt függő kék lámpák sápadt fényében Hazard megpillantott egy nagy asztalt, amelyen két, Peaceful professzor által szerkesztett, bekapcsolt, színes televíziókészülék állt. A különleges hadtest törzstisztjei nyomban egy-egy összecsukható tábori széket adtak a tábornok­nak és az ezredesnek. Egyikük, egy őrnagy halkan jelentést tett Prichardnak. A másik tiszt, egy kapitány kezdte beállítani a Hazard tábornokkal szemben lé­vő tévékészüléket. — Hát az ott meg micsoda, kapitány úr? — kérdezte Ha­zard a képernyő felé intve. — A nehéz bombázok támasz, pontjának látképe, sir. — Érintkezésben állnak az operatőrrel? — Hogyne, sir. — Közöljék vele, hogy a rész­leteket lehetőleg minél nagyobb mértékben mutassa be. — Parancsára, sir. A kapitány rádiótelefonon érintkezésbe lépett a televízió­felvevőgép operatőrével, Hazard pedig Prichardhoz fordult: — Hát magánál mi újság? — Minden készen áll. Kezd­hetjük? — Mutassa meg nekem, hol fog lezajlani az egész. Prichard odament Hazard tévéjéhez. — Itt, sir — mutatott egy fé­lig ovális alakú, hosszúkás dom­bocskára. — Hány van ott belőle? — Egy, sir. A többit átszállí­tottuk az új támaszpontra. A tábornok kisideig némán fi­gyelte a képernyőt, amely még mindig a nehéz bombázók volt támaszpontjának különböző ob. jektumait mutatta. Aztán az órá­jára pillantott és intett Pri­chardnak: — Hát akkor kezdjék. — Parancsára, sir Prichard a rádiótelefonhoz lé­pett. (Folytatjuk) Kockás Pierre az országúton Nyugati lapokban igen sokat olvashatunk volt idegenlégioná­riusok és volt ejtőernyősök ga­rázdálkodásairól. A francia kor­mány kénytelen volt minimális­ra csökkenteni ezeket a „szép­múltú” intézményeket és a lé­giósok, akiket arra tanítottak, hogy a másik ember csak rongy, akivel bármit lehet csinálni, most — lehet csodálkozni ezen? — nem találnak bele a polgári élet kereteibe. Franciaország, Olaszország, de még Spanyolor­szág országútjain is fel-felbuk- kannak a vértől megrészegült (s kijózanulni már nem tudó) ala­kok, akik a nőkkel való erősza­koskodástól a tyúklopásig a bű­nök és vétkek egész skáláját mutatják be, mit is tanultak an­nakidején az indokínai és az al­gériai „szennyes háborúk”-ban. Egy volt légionáriust — har­minc év körüli, hatalmas fickó, aki Közép-Olaszország ország­útjain fosztogatta a parasztokat — méltatlankodva kérdezte a® őt elfogó, francia csendőröktől? „£s azoknak a bajtársaknak, akik még ma is légionáriusok, azoknak lehet? A korzikai pa­rasztokat lehet bántani, az itte­nieket nem? Majdnem követhe­tetlen szellemi és erkölcsi sötét­ség van ebben, s nemcsak azé, aki e kérdést feltette. Az idegenlégió tagjai soha nem voltak azok a kedélyes Kockás Pierre-k, akikké sok „légiós” regény szerzője festette őket. Komor drámákat hordoz­tak, szorongattatásokban váltak gyilkos testület tagjaivá. S azok az emberek, akik az idegenlégió és a hírhedt ejtőernyős alakula­tok egyenruháját levetve, most országutakon garázdálkodnak, még mindig magukon hordják a gyilkosságot „férfias tett”-nek tartó, gátlástalan hatalmaskodás erkölcsi egyenruháját. A. Nyáron is nyitva a kevermesi kollégium A kevermesi kollégium, vagy ahogyan hivatalosan illetik: a já­rási tanács kevermesi nevelő ott­hona, iskolaidényben nagyon fon­tos szerepet tölt be. Távoli tanyák gyermekeit menti meg attól, hogy zimanikós időben, hóviharban kilo­métereket kelljen gyalogolniuk az iskolába és vissza. Nyár lévén, ezek a gyermekek mind otthon vannak. A kollégium azonban mégsem üres. A konyhá­ban most is ég az üstök alatt a tűz. Hatvanöt főre főznek, napkö­zisek és óvodások részére, mivél a tanácsnak nincs ilyen célra alkal­mas helyisége. A napközisek az otthoniban ebédelnek, az óvodások­nak viszont helyükbe szállítják az ételt. — ő — Keveset fordul a „fürdőbusz" Gyulán Gyula fürdőváros híre már messze túlszállt a Tiszán is, tán az országhatáron is de látogatóinak többsége mégis a megye lakossá­gából kerül ki. Különösen Békés­csabáról járnak sokan. A gyulai busz minden vonathoz kiviszi és onnan behozza a vendégeket. Kü­lönösen du. 5 órakor lenne ren­geteg utasa mert legtöbben ilyen­kor hagyják el a fürdőt, illetve Gyulát legszívesebben, mert est­ebédre időben hazaérhetnek váro­sukba, községükbe. Igen ám, de a társasgépkocsi csak egyszer fordul noha indulási ideje előtt már fél­órával ott vesztegel a fürdő bejá­rata előtt, holott azalatt több­ször is megfordulhatna a Várfür­dő és a gyulai állomás között. Ebben az időben — de sokszor még a hétórásinál is — látni k€É Kétszázharmincezer látogató Shakespeare szülőházában 1962. április I-től 1963. március 31-ig 230 ezer ember' látogatott el Stratfordon-Avonba, Shakespeare szülővárosába. azt a tumultust és tülekedést, ami körötte folyik. Noha zsúfolásig megtöltődik, temérdek nő, férfi, agg és gyermek marad le. Bent a buszban nem egyszer rosszul lesz­nek a fülledt levegőtől néhányan, s a fürdőben felüdült többi ember is hamar letört állapotba kerül, ruhájuk átizzad, tönkremegy. Vannak, akiket Csabáról az orvos utal a gyógyító vizű fürdőbe, de megrettennek a gyulai busztól és inkább otthon maradnak. Nem lehetne ezen segíteni? —ő— AUGUSZTUS 6. Békési Bástya: Hóvihar. Békéscsabai Brigád: Üt a kikötőbe. Békéscsabai Szabadság: Üzletemberek. Békéscsabai Terv: A boldogság madara. Gyomai Szabadság: Egy házasság története. Gyulai Erkel: Az állomáson. Gyulai Petőfi: A másik part. Mezőkovácsházi Vörös Október; Jó emberek között. Orosházi Béke: Fel a fejjel. Orosházi Partizán: A nagy manőver. Sarkad) Petőfi: Elloptak egy bombát. Szarvasi Táncsics: Kés a vízben. Szeghalmi Ady: A harmadik fiú. A Békéscsabai Konzervgyár férfi segédmunkásokat keres. Jelentkezni lehet mindennap a felvételi irodán 8 órától 11 óráig. ________________ 72354

Next

/
Thumbnails
Contents