Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1963-08-04 / 182. szám
Módszerünknek megfelelően Nálunk —■ a lenini normák helyreállítása óta — rossz lóra tesz az olyan, aki az „apák bűneiért kéret számon fiakat”, s egyének botlása miatt kollektív fe- lelősségrevonásért üvöltöz. Sejti is az ilyen, hogy hazárd ozás amit művel, ám abban reménykedik; hátha éppen ott nem tudnak az idők egészséges változásáról, a szocialista erkölcsi rend és törvényesség helyreállításáról, ahová rágalma kopertáját címzi. Megyénk egyik neves és országosan becsült művészegyüttesének igen szorgalmas tagja egy kislány — nevezzük Marikának. Tisztességes család tagja. Azaz a papával némi baj van, iszik. Cselekszi olyan szenvedéllyel, hogy hozzátartozói életét kibírhatatlanná tette, el kellett tőle szakadniuk. Ezután történt, hogy a további ivászathoz büntetendő úton-módon jutott pénzhez. Természetesen lecsukták. Ezt a momentumot ragadta meg — ki tudja milyen eredetű indulattól vezettetve — a sötét mesterkedő és álnév alatt levelet küldött a mit sem sejtő Marikának. Ebben, az együttes nevében közölte, miszerint a kollektíva megtudván, hogy a lány édesapja börtönben van, elhatározták, kiközösítik őt. Marika édesanyja zokogva nyitott az együttes otthonába és kérte, ne tegyenek kislányával ilyen borzalmat, hiszen most is ideglázban fekszik a levél hatására. Ott meglepetten hallgatták szavait és döbbenten olvasták a vipera indulatú sorokat. Nyomban felkeresték a kislányt és szívükhöz ölelve értették meg vele, hogy az egészhez az együttesnek semmi, de semmi köze és ha lehet, még jobban szeretik mint eddig. Az esetnek itt egyelőre vége. A tettes élvezi a maga teremtette homály kétes biztonságát. Ezúton kérdezzük őt: létezhet-e a világon olyan emberileg érthető ok, ami miatt efféle nemtelen módszerrel kell élni? Ha nincs — mert nem is lehet —, akkor hogyan juthatott eszébe, hogy az apa súlyos viselkedéséért a gyermekén is üssön? Cselekedetének egyik indítékát máris sejtjük. Nem érti világrendünket, tehát rosszul értelmezi erkölcsét is. Módszerünknek megfelelően azt ajánljuk, próbáljon szoros ismeretségbe kerülni a szocialista erkölccsel, s ha ez sikerül, altkor annak hatásaként azt fogja tapasztalni, hogy szükségét érzi egy őszinte bocsánatkérő levél megírásának. Hogy kinek kell címeznie? Tudja jóL Huszár Rezső Ja na Mikesová: az Ali AKKOR keletkeztek nálam a bajok, amikor foglyul ejtett a vásárlási láz. Szerény ember vagyok. Pénztáros és agglegény, azaz inkább legény (legalábbis külsőleg), mint agg, s az igényeim valóban jelentéktelenek. A két-három barátnőm értelmes annyira, hogy nem kívánja, hogy megvendégeljem. Ök maguk hoznak különféle ízes falatot, melyről azt vélik, hogy szeretem, s orrút rendszerint maguk fogyasztanak is el Így hált az én bevásárlásom igazán csak tejre, kenyérre, vajra és ehhez hasonlóra szorítkozik, de az önkiszolgáló bolt vezetője ennek ellenére mindig üdvözöl. Egy reggel tejért mentem, a boltvezető üdvözölt, s hozzám csatlakozva súgta: „Van kakaónk, kérem, és friss tojásunk. Engedélyiével önnek félretettem” — és a kosaramba nyomott két alaposan télitömött zacskót. Figyelmességétől meghatódtam, s nem volt szívem mondani, hogy sem kakaóra, sem tojásra nincs szükségem, mert nem főzök. MÁSNAP szintén eltett Száz éve Gárdonyi Géza íj század elején Gár- /—JT donyi Géza gyak- "—' ran vendégeskedett Bródy Sándoroknál. Hatalmas kenyeret vitt magával Egerből, mert nem bízott a pesti pékekben és szűzdohányt, aminek füstjét csibukból eregette. Csi- bukozott és hallgatott, és figyelt Az írott dokumentumok Is erről a hallgató és csibu- kozó Gárdonyiról beszélnek, aki élete utolsó két évtizedében már nemigen szóit hozzá a világ dolgaihoz. S bár e két évtized alatt, amely 1902 és 1922 közé esett, hatalmas kataklizmák esték csupán a magyar világban is, Gárdonyi ez időben született néhány publicisztikai megnyilatkozásából az derül ki, hogy nem tikár már belelátni a mélyebb összefüggésekbe. (Nem úgy, mint a nyolcvanas években, amikor hírlapi jegyzeteiben a látszólag kis események társadalmi hátterét kutatta és ezzel egyik úttörője volt az Adyban kibontakozott, forradalmi publicisztikának). S élete utolsó szakaszában született szépirodalmi művei között sem szerepelnék olyan lázító erejűek, mint a magyar tanító sorsáról írt, ,,A lámpás” vagy a hazaszeretet és a szabadságszeretet fogalmát érdekfeszítően egybekapcsoló „Egri csillagok”. * fjs mégis, a hallgató, fia csibukozó, az egri magány kazamatájából csak nagy ritkán kitörő Gárdonyi a maga módján ugyanúgy szemben állt az' elnyomás, a kizsákmányolás, a iiliszteri korlátoltság világával, mint amikor a „A lámpás”-t írta. A forradalmi harctól visszariadt — sok kiváló művész-kortárásával együtt ő sem ismerte fel, hogy a sikerrel kecsegtető forradalom vezetője immár csak a proletariátus lehet —, de késői irodalmi műveiben is kifejezte azt, hogy „nem lehet élni abban a világban, ahol az üzlet az úr”. Az irodalomtörténet és a kritika most kezdi csak felmérni, hogy sokáig csak zavarosnak tartott késői regényében, „Az a hatalmas har- madik”-ban milyen pompás megfigyelésék és meglátások vannak az ellentmondások világa előítéletekkel terhelt, hamis házasságáról. S milyen ironikus nosztalgia „Az öreg tekintetes” című remek kis regényében, amely különben éppen nemrégiben látott napvilágot Gárdonyi Géza műveinek új sorozatában, és bár a „Láthatatlan ember” —kétségtelenül — tudálékos és naiv rekonstrukciója Attila és a hun birodalom korának, Zéta, a főhős eleven alak. Azt példázza, hogy egy ember — ha van jellemereje és kutató értelme és nem veszti él önmagát — megmaradhat, sőt megedződhet a nagy megpróbáltatások súlya alatt is. Gárdonyi nem tudott forradalmi kivezető utat mutatni az embereket és a népeket sújtó megpróbáltatások elől. De azt — realista részletezéssel és erővel — mutatta meg, hogy az embernek miképpen kell felvérteznie magát a nagy nehézségek és súlyos konfliktusok ellen. /jz élet harcait meg- /^yr mutató, realista, y * sokszor bonyolultan realista Gárdonyival szembe szokták állítani „A bor” című vígjáték, a falusi iddllek és a „Göre-történe- ték” íróját. Az utóbbiakról ne beszéljünk, hiszen azokat megtagadta Az agárdi gépész sokat küszködő fia nem tudott másképp megélni, csak úgy, hogy írt ilyen, a millenáris olvasóközönség ízlését kiszolgáló adomáikat is. „A bor” és különösen ama falusi „idillek” mélyén azonban nem a primitív életviszonyok feima- gasztosítása, hanem a szépség és jóság áhítása. az emberség világának sürgetése van. „Csak éppen hogy felvillan a jóság tüze, aztán elalszik. Mikor fog szabadon loboghatnia?” — írta 1900- ban. AHlentmondásos író f j volt a száz éve, '—^ 1863. augusztus 3- án született Gárdonyi Géza, nem lehet őt és művét egyszerűen a szocializmus előfutárának tekinteni, de minden ellentmondásával — idilljével és sötét keservével — együtt is nagy, kora fölé emelkedő alkotó volt, akinek több regényét, elbeszélését és versét a remekművek kifogyhatatlan energiája élteti. az akkoriban hiánycikként jelentkező élelmiszerből két zacskót, még degeszebbre tömve, s a szemeimből kibuggyanó könnyeket hálám jelének tekinthette, hát még mikor a pénztári blokk ősz- szegének részévé vált az áru. Délután, amikor szappanvásárlás céljából bementem kedvéit drogériámba, az elárusítólány cinkosan rám kacsintott, s engedelmem- mél hozzácsomagolt egy adag export-pitralont és hajlakkot. Svájci sapkában voltam. Ha sapka nélkül látott volna, bizonyára nem adta volna azt a hajlakkot. Hazamentem, megszagoltam, s megállapítottam, hogy a haj tartósításán kívül nem igen tudom másra használni, és odatettem az önkiszolgáló bolt csomagjai mellé. És hogy e tapasztalatok nyomán vásárláskor nagyon félénkké és rendkívül ijedőssé váltam, készletem roppant gyorsan gyarapodott. Barátnőim, kik korábban hébe-hóba hoztak valamit, teljesen érthetetlenül megváltoztak. Úgyhogy az a térség, mely szobámat alkotta, szemmel láthatóan betelt. Lassan nem tudtam hova tenni a dolgokat, s a gazdasági helyzetem is kritikussá vált. Egy nap kénytelen voltam kollégámtól kölcsönkérni 2 ezer koronát. Kartársam elcsodálkozott, figyelmesen végigmustrált, füttyentett, jelentősen hunyorított, megveregetett, s kedélyesen azt mondta: „Ö te kujon! A legnagyobb készséggel, a barátomat nem hagyom el szorult helyzetében, ez mindenkivel megtörténhet”. Nem értettem tisztán, mit értett ezen, de meg voltam szorulva, elvettem a pénzt és eldöntöttem, hogy minél előbb tennem kell valamit, hogy a kölcsönt csakhamar megtéríthessem. IGEN, ki akartam fizetni, de nem ment. A legkülönbözőbb üzletek elárusítóinak rokonszenve kimeríthetetlen volt. Sajnos, az én gazdasági állapotom nem volt ilyen helyzetben. Tegnap egy ismerősöm a Fémnagy kertől közölte, hogy volt szíves félretenni a részemre egy exportra készült összerakható személyautó-garázst. Ezt már nem bírtam ki, és felüvöltöttem: Minek nekem összerakható garázs, mikor még rollerem sincsen! Ö azonban a fegyelmezetlen megnyilvánulásom miatt nem sértődött meg, hanem elnézően magyarázta meg, hogy ha ugyan nincs is autóm, ezt nem hagyhatom ki, príma anyag, rendkívül előnyös áru, s végül is szerzek hozzá autót. Hát ezt is megtettem, nehogy különcnek nézzen. DE ELJÖTT az utolsó utam. A kórházba megyek. Van ott egy ismerősöm, hátha kezembe tud csúsztatni valami príma exportmérget, hogy kéznél legyen arra az alkalomra, ha ellenőrzést kapok a pénztáramban. Csehből fordította: Krupa András : at j»r* wrw cÁ hónap filmjei A HAZUGSÁG VAROSA Gogol Revizorának ötletét választották az olasz filme- • sek „A hazugság városa” alapjául. A film története ! 1943-ban, a fasizmus tobzódásának időszakában ját- • szódik. : : EGY NYÁR TÖRTÉNETE :---- a N DK-film, egy építészmérnök nyári élményeit meséli • el fordulatosán, tanulságosan. : A PÍÍPOS XIV. Lajos uralkodásának utolsó éveiben játszódik á franciák új filmjének meséje, melyet Paul Feval művéből írtak filmre. Főszereplője: Jean Marais és Sabina Selmán. BÄLVÄNY Űj magyar film, Gergely Mihály írta és Mamcserov j Frigyes rendezte. Főszereplői: Kiss Gábor, Madaras Jó- | zsef, Törőcsik Mari, Molnár Tibor és Kiss Manyi. j
