Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1963-08-22 / 196. szám
1983. augusztus 22, 4 Csütörtök Nincs baj a „háztartással'’ Rendkívül értékes adatokat gyűjtöttek össze az 1963-as kiadású nemrég megjelent statisztikai zsebkönyvben. Az adatok a múlt év átlagát összegezik az élet minden területéről. Légtér, mészetesebb az egészben az, hogy a korábbi éviekhez való összeve. tés nélkül is érzi, látja a könyv böngészője: ma már nem az európai országok sorrendjének hátulján, hanem inkább az eleje fe. lé tart hazánk az általános fejlődésben. Az életszínvonal nőve. kedésének ütemét számok sejtetik. A lépcsőket a felfelé tett úton az utóbbi években nem harangozták be országra szóló zenebonával olimpiai fanfárok. Stabilizálódott az előrehaladás is nálunk, mint 1946-ban a jó forint, vagy 1956 után a politikai helyzet. A nyugodt, és mégis nyughatatlan, többért, jobbért serénykedő ember, mint fogyasztó a villanyszámlát veszi tudomásul: 1962-ben ennyit ,,fogyasztottam”. S, ha még mindig nem jut mindenre abból, amit akar magának, akkor sem szűkölködik, nem visel ócskapiacon vásárolt foltozott ruhát magán, s nem csavarja teájába citrom helyett a kanári madarát. Mert, ha nem is futja még mindenre, tény az, hogy 1962-ben a munkások és alkalmazottak havi átlagkeresete 1676 (!) forint volt. Ez a legmagasabb áltag, amióta alkotmányunk kimondta, hogy hazánkban minden hatalom a dolgozó népé, pedig a szocializmusnak még csak az alapját raktuk le. De beszédesek a többi adatok is a kékfedelű zsebkönyvben. Nézzünk csak úgy találomra néha,’-''at ezekből. Csaknem 50 ezer mo.arkerékpár fut az országban, 210 ezer televíziót kapcsolnak be esténként, vagyis minden ötvene. dik lakosnak van már TV-je. 2 millió 333 ezer tonna acélt gyártottunk tavaly, és 3 millió 240 ezer tonna kukoricát termelt szó. cialista mezőgazdaságunk... A zsebkönyvből kiviláglik, hogy a férfiaknak külön sincs okuk a panaszra: hazánkban minden 1000 férfira 1072 nő jut. Hogyan is lehetne baj ilyen körülmények között az (állam) ház. tartással? v. d. Európa második takarmánygazdálkodási felsőfokú technikuma nyílik meg szeptemberben Orosházán Ötezátyíáiá fatusíak A lillafüredi vízesésnél. Eger—Miskolc—Debrecen útvonalon szervezett kiránduláson részesítette az IBUSZ a medgyesegyházi Aranykalász Termelőszövetkezet harminctagú csoportját, akkor nem lehet csodálkozni, hogy termelőszövetkezeti tagjaink is megkedvelik az országjárást Ezen az úton részt vettünk mi is, s néhány kedves epizódot, részletet elevenítünk fel most e szépémlékű kirándulásról. Lacó András és felesége először indult el ilyen nagy útra. Medgyesegyházától eddig csak Békéscsabáig jutottak eL Ez volt a legnagyobb távolság, amit falujuktól megtettek. Csak dolgoztak szorgalmasan a termelőszövetkezetben, s az élet szépségeiből vajmi kevés jutott nekik. Méltán megérdemelték hát ők is, hogy jó munkájukat egy ilyen társasutazási koronázza. A termelőszövetkezet vezetősége ugyanis a kiránduló tagok utazási költségeinek 30 százalékát magára vállalta. Talán ők voltak a legboldogab- bak, s ajkukról sokszor hangzott eh csodálatos! Gyönyörű!... Sose hittem volna, hogy ilyen szép a mi országunk... — mondták. Pedig csak egy darabját láthatták. Az egri út élményei még sokáig megmaradnak emlékezetükben. Nem felejtik el majd az Egri Székesegyházat, a Pedagógiai Főiskola monumentális épületét, a karV áros néző séta Egerben. jóhanhangversenyt rendeztek a gú dalosok. Lillafüreden az üdülő gyönyörű épületét csodálták meg, s a vízesésnél közelről is kipróbálták, milyen hideg a patak vize. Jól esett a nagy melegben .. „ Miskolctapolcán a fürdés nyújtott élményt. Volt nevetés a nők körében, ha Mucsi Ferenc közelükbe került. Ö volt a tréfacsináló. A kellemes fürdés felfrissítette az embereket, s este az ízléses, modem kerthelyiségben táncra- perdültek. Öreg, fiatal egyaránt felkerekedett, s bár már az előző éjjel is kevés idő volt alvásra, most mégsem kívánkozott senki az ágyba. Aggteleken a csepkőbarlang különös termeit járták be, s az egy órai séta kevésnek bizonyult A „csodakút” vizéből is merítettek, hogy „ifjabbakká váljanak”. A víz-e vagy más, nem tudni ma okozta, de úgy érezték mindnyájan, mintha újjászülettek volna. Sokáig emlékezetes marad még a barlang idegenvezetőjének ízes tájszólással kevert beszéde, s az a az Oszlopot, majd így folytatta. — Szomorút jósol Önöknek az oszlop. Egy év múlva, ha erre járnak, kellemetlen dologról szereznek tudomást. — Feszült csend, várakozásteli figyelem... — Rájönnek, hogy egy évvel idősebbek lettek. A szavait követő nevetést százszorosaa visszaverjék a barlang falai. — Kasnyik Judit Fotó; Kocziszky László Az orosházi középfokú mezőgazdasági technikum épületében kapott helyet a hódmezővásárhelyi felsőfokú mezőgazdasági technikum takarmánygazdálkodási kihelyezett tagozata. Magyarországon ilyen képzettséget nyújtó felsőfokú tanintézmény még nem volt,, ez lesz az első, de Európában is második: egyedül Nyugat-Né- metországban működik hasonló. Az orosházi tagozat 60 férőhelyére már megkezdődtek a jelentkezések. Eddig negyvenen feleltek meg a felvételi vizsgán. A tagozat kétéves, és utána mint állattenyésztők, takarmányozási előadók, keverő-üzemi technikusok, laboráns-technikusok helyezkedhetnek el hallgatói. A tagozat tanulóit tanulmányi idejük alatt ösztöndíjjal is támogatják. A felvétel szeptember elsején zárul és a tanítást szeptember 10-én kezdik meg. Új földművesszövetkezeti áruház épül Gerendáson Az ősz folyamán új földműves- szövetkezett áruház építését kezdik el Gerendás községben. A ruházati és‘vasműszaki cikkeket árusító, korszerűen felszerelt üzletet mintegy 600 ezer forintos költséggel építik fel, illetve rendezik be. Átadására valószínűleg méig elbben az évben sor kerüli, teljesül a község lakóinak régi vágya, utazgatás nélkül a helyi szaküzletben vásárolhatnak majd. Az agteleki csepkőbarlangban. N. Toman: Katasztrófa nem lesz, ha... Regény Fordította: Sárközi Gyula 13. Jessup alezredes eltűnik Miv^l Kerry egész nap a néger iskolatainíitók értekezletén volt mert cikket kellett írnia az isko. Iák munkájáról, Cunning csak másnap reggel hívatta magához. — Emlékszik, Kerry, valamit mesélt nekem egyszer nagybácsijáról, Jessup alezredesről? — kérdezte Cunning és egy doboz erős cukorkával kínálta a lányt. Nemrég szokott le a dohányzásról, s az orvos tanácsára cukorkát szopogatott, amellyel sűrűm kínálgatta a szerkesztőség munkatársait. — Hogyne, mr. Cunning, emlékszem. — Nem mutatná be nekem a bácsikáját? — De hisz épp maga volt az, aíki nem akart vele találkozni? — csodálkozott Kerry. — Akkor még nem tudtam né. hány részletét annak, ami a nagybácsija parancsnoksága alatt álló nehéz bombázó támaszponton történt. Most már egyet s mást tudok ... — Mégpedig miket, mr. Cunning? — kérdezte Kerry türelmetlenül. Mindig bosszantotta Charles Cunning stílusa, amely- lyed agyonkínozta az embert s ez elbeszélésének lassúsága volt, jói lehet másoktól megkívánta, hogy a legrövidebbre fogják mondó- kájukat — Kedves Kerry, pontosan senki nem tud semmit. Ám teljesen szavahihető forrásokból tudom, hogy ott valami nagyon komoly dolog történt. Nos, hát ezzel kapcsolatosan úgy gondoltam, hogy a maga nagybácsija elmondhatna nekünk néhány rész. letet belőle Mit szólna hozzá, ha meghívnánk ide a szerkesztőség, be? — De hiszen maga fél a kellemetlenségektől, amelyek a hadügyminisztérium részéről érhetik — mosolyodott el Kerry. — A nagybácsim viszont bizonyára olyan históriát mesél el, amelynek leleplezése aligha nyeri majd meg a hadügyminisztérium tetszését. — Nem számít, Kerry — mosolygott Cunndng önelégülten, — csak hadd mesélje el nekünk, mi pedig majd igyekszünk továbbadni az embereknek úgy, hogy közben meg ne égessük az ujjúnkat. Charles Cunning valóban olyan csomagolásban tudta adni a leg. leleplezőbb anyagokat, hogy nagyon nehezen lehetett belekötni és indiszkrécióval vádolni. Kerry azonban még mindig nem tudta, minek tartsa ezt: ravaszságnak, óvatosságnak vagy gyávaságnak, a nyílt harcba bocsátkozástól va. ló félelemnek? — Rendben van — mondta némi gondolkodás után, — megpróbálom megkeresni Ám a nehéz bombázók támaszpontjának egykori parancsnokát nem volt olyan egyszerű megkeresni. Kerry tudta, hogy nagybácsija felesége már több évvel ezelőtt meghalt és felnőtt lányán kívül nem volt senkije. „Hol is lehetne, ha nem a láí.Amít a szem nem lát, azért a szív nem fáj” ... tartja egy régi mondás, ök sok szépet láttak útjukon, s fájt is a szívük. Sajnálták, hogy csak három napig tartott a kirándulás. Mert, aki egyszer megízleli az országjárás szépségét, az nem elégszik meg annyival, amit egy út ad. Többre vágyik: megismerni az egész országot,- hazánk gyönyörű tájaik, Ezért népszerűek a TIT és az IBUSZ országjáró túrái, s ha ez még párosul azzal a figyelmességgel és gondossággal, amelyben az csű minaret égbenyúló alakját, a vár kazamattáit, ahol megcsapta őket a dicső történelem hús levegője, s ahol sok-sok kérdés tódult ajkaikra, hogy minél többet tudjanak meg a vár hőseiről. Még a címképen látható 79 éves Fazekas Sándor bácsi is fáradhatatlanul érdeklődött. Csak csodálni lehetett kitartását, melyet a csöppet sem pihentető kiránduláson tanúsított. A borkóstolót sem lehetett kihagyni Egerben. Ez még jobb hangulatra derítette a kirándulókat, s másnap imitt-amott elő is került egy-egy fiaskó a bőröndökből, táskákból, hogy el ne felejtsék az Egri Bikavér fanyar, de annál kedvd erí több zamatát. Nem hiányzott hát a jókedv. Már az Egerből való indulásnál rázendítettek a nótára, s Lillafüredig nem csitult el a víg dalolás. Az meg aztán igazán nem meglepő, ha a dalok között jócskán szerepelt olyan is, mely a bor dicséretét zengi. Még az erdő szélén tartott pihenő alatt is rögtönzött A Hámori tónál. tréfás jóslat, amit a barlang egyik különös hangzású oszlopánál mondott. — Ez az oszlop arról híres, hogy aki megkongatja, annak jósol. Megszólaltassam? — S az igenlő ví.lasz után megkongatta I
