Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1963-08-19 / 195. szám
1963. augusztus 19. 2 Hétfő F orradaSmi háború? Mi a Kínai Kommunista Pál l vezetőségének álláspontja? A KKP vezetősége kijelenti: az „együttélés nem a szocialista állam külpolitikájának vezérelve”. Nem nehéz azonban belátni, hogy ez az állítás csak egyet jelent: nem bíznak abban, hogy a szocializmus rá tudja kényszeríteni az imperializmust a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésére. A béke és a szocializmus erőivel szemben mutatkozó bizalmatlanságból keletkezik a kínai tétel, hogy a proletariátus feladatainak gyorsabb megoldása szempontjából az alapvető eszköz a „forradalmi háború”. Ettől pedig már csak egy lépés a forradalom exportját valló politikához. A kommunisták határozottan elvetik azt a politikát, amely szerint világháború segítségévei kell létrehozni a forradalmat más országokban. A kommunisták közül természetesen senki sem kételkedik abban, hogy ha az imperialista atomlovagok kirobbantanak még egy világháborút, akkor ennek romjai maguk alá temetik őket. Mégis, a kommunistáknak számolniok kell azzal is, milyen következményekkel járna egy ilyen háború az egész emberiségre ... Az igazi forradalmárok, akik egyaránt a szívükön viselik az embermilltók életének megóvását és marxista—leninista elveink tisztaságát, nem járhatnak egy úton azokkal, akik a jelek szerint nem riadnának vissza attól, hogy játékot űzzenek az emberek életével és magával a történelemmel. A világ kommunistáinak figyelmét nem kerülte el az a tény, hogy amikor szörnyű veszély fenyegette Kubát és minden békeszerető nép nemzetközi kötelességének tartatta, hogy mozgósítsa erőit a Kuba elleni agresszió és egy általános háború veszélyének elhárítására, az indiai—kínai határon lényegesen fokozódtak a hadműveletek. Ez károkat okozott annak az ügynek, amelynek lényege valamennyi békeszerető erő mozgósítása volt az agresszív amerikai körök akcióinak visszaverésére. Még ha csak futólag vesszük is szemügyre a kínai vezetőknek az utóbbi idők aktuális világpolitikai kérdéseivel kapcsolatos álláspontját, akkor is kiderül, hogy ennek vajmi kevés köze van a béke és a szocializmus ügyének .igazi védelméhez. Azzal, hogy harcot indítottak a Szovjetunió és az SZKP ellen, amelyek az imperializmussal vívott harc fő terhét viselik, valamennyi marxista-leninista párt ellen: a Kínai Kommunista Párt vezetői lényegében véve hátba támadják a szocialista világrend- szert, az egész antiimperialista frontot, az egyetemes béke ügyét. Annakidején, a baloldali han- goskodóiról szólva, akik, rettentő forradalmároknak, igyekeztek látszani, Lenin megállapította, hogy „ezek az emberek olyan álláspontra helyezkedtek, amely bal- oldalibb, mint a józan ész megköveteli”. Hasonló pózba vágtáik magukat most a Kínai Kommunista Párt vezetői. Nem meglepő, hogy ez az álláspont fokozódó felháborodásra és visszautasításra talál minden ország kommunistáinál, forradalmárainál, s ugyanakkor újjongást kelt az imperialista reakció táborában. Minél gyorsabban ébrednek tudatára a KKP vezetőibe tény jelentőségének, és vonják le belőle a szükséges következtetéseket, annál jobb a kínai nép érdekei, a béke ügye és minden nép haladása szempontjáéi, Vie Nuove alapján Kísértetek „Hz iraki haláltáborból szöktem“ A modern ember szentül hiszi, hogy kísértetek nincsenek. Iraki szabadságharcos ül előttünk. Három hónapi fogság után sikerült megszöknie a fasiszta hatalom által felállított koncentrációs táborból. Arcán még látszanak a kínzás nyomai; Nevét és szökésének körülményeit természetesen nem ismerhetjük. A kurd negyed ellenállt „1958 óta vagyok tagja a kommunista pártnak. A reakciós puccs előtti napon a kommunisták értesültek a tervről és figyelmeztettek Kasszem elnököt. Megköszönte a felvilágosítást és közölte, ő is tud az előkészületekről, sőt a vezető tisztek neveit is felsorolta. Vállát vonogatva vette tudomásul figyelmeztetésünket, de alaptalannak tartotta. Február 8-án a puccsisták bombázni kezdték a hadügyminisztériumot és a főváros katonai táborát. Ugyanakkor szétrombolták a repülőteret, Közép-Kelet legmodernebb üzemanyagraktárát és elfoglalták a rádiót. Sok ezer bagdadi lakossal együtt én is a hadügyminisztérium elé mentem, hogy fegyvert követeljek a lázadók leverésére. Az elnök megtagadta a nép felfegyverzését. A lázadást már nem lehetett megakadályozni. Egyedül Bab-el Sejh-ben, a kurd negyedben sikerült délután 5 óráig feltartóztatni a lázadókat. Itt dolgozott a kommunista sajtó szerkesztősége ,is. Délután megkezdték ennek a városrésznek a bombázását. A benyomuló páncélosokra benzinpalaokokat dobáltak a munkások, amíg a lőszer és a benzin el nem fogyott. Mindenkit megkínoztak Február 10-én az iráni határra menekültem. Több ízben megkíséreltem, hogy átjussak a határon, de nem sikerült. Február 17-ig rejtőztem a határvidéken. Itt úgy értesültem, hogy a helyzet konszolidálódott, visszatértem hivatalomba a fővárosba. A Nemzeti Gárda már másnap letartóztatott. Velem együtt sokezer hazafit vetettek börtönbe, köztük a később halálra kínzott Hamidot, a népi milioia parancsnokát, a közgazdasági egyetem dékánját, bírókat, újságírókat, ügyvédeket, munkásokat és parasztokat. A kínzást már a biztonsági őrizetben elkezdték. Több társammal együtt egy parányi helyiségbe zártak. Meztelenre vetkőztet- tek és gumicsövekkel ütni kezdtek. Később a gumicsövet végbélnyílásunkba helyezték és kinyitották a vízcsapot. Utána puskatussal vertek. A kínzást a ventillátorral fejezték be. A mennyezeten függő ventillátorhoz kötözték végtagjainkat és teljes sebességre állították be. „Ez még csak a kezdet!” — szavakkal hagytak maglónkra bennünket ték és forró vasalóval húztak végig a bőrükön. A királyi palotában kínozták halálra a kommunista párt főtitkárát és a központi bizottság két tagját. Ezután adták ki hivatalos jelentésként azt a hazugságot, hogy elítélésük után végezték ki őket. Én magam is ismerem Matti-el Seik és Hamzez-al-Man, két huszonegyéves ifjú esetét. A bíró megkérdezte őket, hajlandók-e vallani elvtársaikról. Tízig számolt, s amikor nem kapott választ, elővette pisztolyát és ott a tárgyalóteremben agyonlőtte őket. Ma Irakban a bíró és a hóhér ugyanaz a személy. Majdnem három hónapig voltam a táborban, amikor sikerült megszöknöm. A hosszú út a külföldre talán még nehezebb és gyötrelmesebb volt. Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy a lakosság 95 százaléka ellenzi a fasiszta uralmat. A tisztek és a kadettek vékony rétege támogatja csak a hatalmat. A forradalmi tanács névsorát sem merik nyilvánosságra hozni. Mert a miniszterek jórészt részeges, semmirekellő emberek. Az egyik miniszterről tudom, hogy angol egyetemi diplomát hamisított. A szuezi válság idején elsikkasztotta azt a pénzt, amit a harcosok számára gyűjtöttek. Ilyen emberek tartják jelenleg kezükben a hatalmat Irakban. A Spiegel egyik közleménye azonban ellentmond ennek a hiedelemnek. Bizonyosfajta „kísértetek” még vannak — pl. az Egyesült Államokban. Itt — a Spiegel közlése szerint — újabban különös játékszerekkel árasztották el a boltokat. A játék neve „Kísértet-kastélyt.” Ebből a játék kastélyból — megfelelő rugók felhúzása után — nyögés hallatszik, sikoltozás és láncok csörömpölése. Aztán egy vékonyka hang ezt üvölti: „Halál! Halál!” Egy másik, vastagabb hang így hörög: „Zsuzsi, jön a végzet!” Az elmés kis játék ablakaiban végezetül csontvázak jelennek meg és fej nélküli szellemek, akik vad forgatagban haláltáncot lejtenek. A szellemes portékát így ajánlgatják a vevőknek: „Pompás szórakozás a kicsiknek. De a kísértet-kastély kellemes izgalom a gyengébb idegzetű felnőtteknek is.” Nos, kérdéses-e mindezek után, hogy valóban vannak még e Földön — „kísértetek”? (Szentirmai László) Rezeda oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo A koncentrációs táborban Másnap reggel 25 társammal teherautón elvittek az újonnan felállított koncentrációs táborba, Abu Ghreb-be, ahova 22 árakor érkeztünk meg. Alig szálltunk le a teherautókról, megkezdődött a „parti”, őreink mindennel ütlegeltek, ami csak a kezükbe került. Félholtan egy 5x10 méteres helyiségbe hurcoltak valamennyiünket. Rengeteg ilyen terem lehetett a táborban, hisz ebédnél megszámoltam, 3800 fogoly volt a táboriban öszszezsúfolva. Soha nem hagytak nyugton minket. Éjjel-nappal jöttek az őrök, ütöttek, vertek, köp- döstek. Nem mehettünk WC-re. Néhány edényt állítottak be, ezeket kellett használnunk. A foglyok között volt Bagdad egyik igen neves orvosa. Az őrök nagy vigyorgással mindig vele vitették ki a bűzös edényeket Étkezésre mindennap nehéz, sü- letlen kenyeret és este romlott húsból készült fasírozottat kaptunk. Mindig újabb kínzások Egy éjjel ismét kihallgatásra vittek, miközben gumicsövekkel ütlegeltek, Néhány társam is velem volt. Vallomást követeltek tőlünk, és elvtársaink nevét. Mivel hallgattunk, egész éjjel a dermesztő hidegben kellett állnunk. Egyenként 15 vödör vizet öntöttek ránk. A lakosság a tábor környékén felháborodva vette tudomásul a történteket. Többízben megkísérelték a tábor megrohanását, de nem sikerült kiszabadítaniok minket. Az őrök között volt sok fanatikus, de so.k egyszerű katona is. Ezek titokban segítettek bennünket, ha csak lehetett. Egy Nuzrat nevű tiszt egyik este azt tervezte, hogy halomra löveti az összes foglyot. A jobbérzésű őrök elárulták a készülő mészárlás tervét és sikerült megakadályoznunk a vérfürdőt. — Néhány nap múlva ezek az őrök is a foglyok közé kerültek. Az összes szörnyű nap közül a legborzasztóbbat nem fogom elfelejteni. Ezen a napon a gyülekezőhelyre hajtottak valamennyiünket. A parancsnok elővezettette az egyik foglyot, akit nagyon jól ismertünk. Neves művész volt, az állami színház igazgatója. A bécsi világifjúsági találkozón ő vezette , a mi küldöttségünket. Szemünk előtt törték össze kéz és láb csontjait, majd elvonszolták a térről. Bíró és hóhér egy személyben Bagdadban és környékén 10 ilyen tábor van. Egyik a „Köztársaság” sportpályán, ami különösen hirhedt. Ott találták ki azt a különleges kínzást, hogy az embereket elektromos főzőkre üitetTudja-e ön az NDK-ról? hogy az ország ipara ma 90 nap alatt termel annyit, mint 1950-ben egész óv folyamán ; hogy 37 új kémiai üzem épült, amely barnaszénből szintetikus műanyagokat állít elő; hogy az ország modem hajóépítőipara ma 36-szor több mérnököt, munkást és alkalmazottat foglalkoztat, mint a második világháború utolsó esztendejében; hogy az ország 95 hajóból álló kereskedelmi flottája a földkerekség 80 országának kikötőit keresi fel; hogy egyetlen berlini gyár: a Berlin- Chemie a világ 60 országába exportál gyógyszereket? A kurd háború 1963 augusztus közepével harmadik hónapjába lépett Irak nacionalista és reakciós kormányának hadjárata az ország északkeleti részén lakó kurd törzsek ellen. A jelenlegi Iraki kormány ez év februárjában került hatalomra, midőn katonai puccsal megdöntötte a kurdok eUen ugyancsak háborút viselő Kasszem tábornok diktatúráját. Az új iraki vezetők politikai hatalmúk biztosítása érdekében és Időnyerés céljából fegyverszüneti tárgyalásokat kezdtek a kurd felkelőkkel. A tárgyalások azonban rövid Idő után megszakadtak. Első lépésként a Moszul—Klrkuk—Majdan városok vonalától északkeletre fekvő — azaz a kurdok lakta területeket — katonai Igazgatás alá helyezték, 1963 június közepén pedig a 75 000 létszámú iraki hadsereg egy harmad része három irányból támadást indított a kurd törzsek ellen. Északon Moszulból kiindulva Dlholt — Zakho — a Khabur folyó völgye — Amádia és Barzan irányában, Kirkükból kiindulva Taktak — Kojszandzsak Irányában, délen az iraki határ mentén a Szlrvan völgyében Majdan — Szulejmania irányában Indult meg a támadás. A partizán taktikát folytató kurd törzsek heves harcok után a hadsereg mindhárom támadását megállították, sőt több ponton helyi jelentőségű győzelmet arattak. Az iraki hadsereg átcsoportosítása után Jelenleg csupán egyetlen központosított fő támadási Irányban az Erbil — Ruvandlz, Illetőleg a már Iráni területen fekvő Khane város vonalában támad, hogy ezzel a hadművelettel a kurd felkelők területét kettéoszthassa. Legutóbbi jelentések szerint a hadsereg támadó éke harckocsik és repülőgépek fedezete alatt nagy harcok után átkelt a Gall-All Bég hágón és Ruvandiz városának előterébe ért.
