Békés Megyei Népújság, 1963. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1963-07-11 / 161. szám
1963. július 11. 5 Csütörtök Mit tesz a tótkomlósi bútorüzlet a korszerű lakáskultúra érdekében? A tótkomlósi földművesszövetkezeti bútorbolt vezetőjével, Lopusnyi Mátyással beszélgettünk az üzlet forgalmáról, a kapható áruk minőségéről és választókárói, a vevők kívánalmairól, s a jó eladásról, helyesebben arról, miképp segíthetik a bolt dolgozói a vásárlók igényeinek helyes irányba terelését. — A bútorbolt évek óta nagyobbodó forgalma is mutatja az általános életszínvonal növekedését — mondatta Lopusnyi Mátyás. — Azonban az emberek ízlése sokszor nem nő arányosan életnívójuk emelkedésével. Kevés az olyan vevő, akinek pontos és helyes elképzelése alakult ki, hogyan rendezze be lakását egységesen, stílusosan. (Van ilyen is: a bolt „kedvencei” egy fiatal házaspár, kik fizetés után havonta egy-egy „Varia” bútorral gyarapítják modem lakásukat.) De a vásárlók egyik, jelentős része még mindig . vagy a húsz-harminc év előtti bútortípusokat keresd, vagy teljesen határozatlan. A bizonytalan elképzelések fő oka, hogy a kapható lakberendezési cikkeknek nincs megfelelő propagandája. A bútorokat nem hirdetik prospektusok, s egy-egy megjelenő széria általában a sajtóban nem kap részletesebb kritikát. Ezért fordulnak elő olyan esetek, hogy egyik vásárlónk tanácstalanságában már harmadszor cserélte ki szobaberendezését.! fz az állapot lehetőségét hagy a lakberendezési üzletek dolgozóinak a puszta áruforgalmat néző eladási módszerére. Szerencsére a m* szövetkezeti bútorboltunkban ez nem tendencia. (Régebben történt: bejött hozzánk egy falusi bácsi. Azt mondta, körülbelül húszezer forintért szeretne venni a kislányának egy szobát, amelyben van tükör, szekrény, dívány, ágy, vitrin és még sok minden... A rossz eladónak itt lett volna lehetősége a raktárban elheverő darabokat „rásózni” a vevőre. Tőlünk a bácsi úgy ment el, hogy vett egy cseh kombinált szobát, egy modem NDK konyhát és egy könyvszekrényt.) A vásárlók igényeinek Jó irányba terelését azonban nem csak esetenként próbáljuk meg —■ folytatja a boltvezető. Évente nagyszabású ismertető árubemutatót rendezünk. Leginkább június 15—20-dg tartottuk meg, vásárral egybekötött bútorkiállításunkat a tótkomlósi kultúrottJÜLIUS LU Békési Bástya: Az arainyemiber. Békéscsabai Brigád: Előzés. Békéscsabai Szabadság: Egy szélhámos vallomásai. Békéscsabai Terv: A kápó. Gyomai Szabadság: Az eteő év. Gyulai Petőfi: Mindennap élünk. Mező kovács házi Vörös Október: Don Juan legutolsó kalandjai. Orosházi Partizán: Szélvihar. Sarkadi Petőfi: Délután ötkor Madridiban. Szarvasi Táncsics: A gyáva. Szeghalmi Ady: Forrongó váro6. műsora Jurruss 11-én 20.00 órakor Békésen: leanyvasar Július lil-ón 20.00 órakor Dobozon: HAMLETNEK NINCS IGAZA honiban. A bemutatót rengetegen nézték meg a megyéből, az érdeklődésre és vásárlási kedvre jellemző, hogy a megnyitás napján már hajnalban hosszú sor állt a kultúrotthon előtt, A kiállítás jelentőségét főleg az áruismertetés- ben látom. Azok, akik nem akarnak vásárolná, a boltba nem jönnek él, de a bemutatót megtekintik, s itt megfogalmazódnak elképzeléseik, megbarátkoznak a modern, új típusú bútorokkal. Ügy érzem, az évente ismétlődő kiállításokkal lehetőségeinkhez képest elég sokat teszünk a vidéken, falvakban is megteremthető korszerű lakáskultúra érdekében. Azt mondtam, lehetőségeinkhez képest, hiszen lehetőségeink bőven támasztanak még kívánni- vaiét. Az áruválaszték korlátozott, mivel csak a bútonértékesítő vállalaton keresztül vásárolhatunk. Sok cikkünk úgy esztétikájában, mint praktikusság szempontjából kifogásolható. De mégis, hogy ma már vevőink közül mind többen az ízléses, új típusú bútorokat — a magyar „Hangulat”, „Varia”, a lengyel „ cseh, NDK szobákat, a modem NDK s a magyar „Kati” konyhát, stb... — keresik, hogy a kiállításon idén már csak két régebbi fajtájú hálószoba talált gazdájára a tavalyi hússzal szemben; abban, szerénytelenség nélkül állíthatom, nekünk, a tótkomlósi földművesszövetkezeti bútorbolt eladóinak is részünk van. P. A. Az út Negyed hétkor indul az autóbusz a színészekkel, ügyelővel, súgóval, öltöztetőkkel, világosítóval a békéscsabai Jókai Színháztól. A jelmezeket, díszleteket külön teherautó viszi. Az, aki először tart egy szereplőgárdával „tájelőadásra”, óhatatlanul romantikát keres eleinte, mivel olvasmányok emléke bukkan fel benne országutakat, falvakat járó, színtársulatot vivő régi társzekerekről, s azok kései, motorizált utódját véli felfedezni a színházi autóbuszban. Ha a szemben ülő színészek belátnának a velük tartó „civil” gondolataiba, lebeszélnék a romantika kereséséről. Nekik ez nem romantika, hanem először naponta ismétlődő munka, másodszor művészet, harmadszor, de elsősorban — hivatás. És ahogy minden hivatásszerű foglalkozás, úgy ez is csak a távolról elképzelő számára romantikus. A kamasz fiú szemében kalandos életű afrikakutató valójában ideje legtöbb részét felszerelése javításával és egyéb, eléggé száraz tevékenységgel tölti. Az atomfizikus munkájának titokzatos mítosza is eloszlik, mihelyt belülről látunk egy kutatóintézetet. A különböző foglalkozások varázsa, mellyel a kívülálló laikus ruházza fel azokat, szertefoszlik, mihelyt közelebb kerülünk e foglalkozások lényegéhez. De ez, e mesterségek valódi szépségén nem változtat. Csak hát a dolgok lényege nem mutatós külsőségeken keresztül nyilvánul meg. A szereplőgárdára váró nagy- bánhegyesi közönségnek ezen a szombat estén nincs szerencséje. A főhőst játszó színész útközben rosszul lett. Az autóbusz megáll, a beteg sápadtan kifekszik a fűbe. Felesége kellék-teát itat vele. Orvost kéne keresni. Be„Ekhós“ kosarak a washingtoni kutyáknak Békésről A Békési Kosárfonó Vállalat évről évre új cikkekkel hívja fel magára a figyelmet a világpiacon. Nemrégiben csinos kerti zsúrko- sarak mintapéldányait készítették el. A modem vonalú, hordozható ital- és szendvicstartóra a bemutató után számos megrendelés érkezett Svédországból, Belgiumból, sőt még a tengerentúlról is. Svédországból még egy érdekes megrendelést küldtek Békésre. Kellemes, virágos mintás kartonbéléssel ellátott szennyeskosarakat szállítanak százszámra négyféle méretben a skandináv államba. A legkülönlegesebb szállítmány az Egyesült Államokba indul a napokban. A washingtoni kutyu- soknak „ekhós” kosaraikat készítettek Békésen. A kasformájú, sűrű fonású nyári kutyaházak a nap ellen nyújtanak védelmet lakóiknak. A fáradékony kiskutyákról sem felejtkeztek meg az amerikai üzletemberek. Ritka fonású, kézben hordozható, csukott kosarakat rendeltek. Ha a kiskutya megunja a sétát, gazdája hazacipelheti a modem, táskaalakú kosárban. TÁ3IILÓJ hajtunk a legközelebbi faluba. Míg a színészt bekísérik a körzeti rendelőbe, a busz utasainak egy része vízért, sörért megy a közeli kocsmába, másik csoportja a helység legkékszeműbb és legporosabb kisfiújával barátkozik, ki a megtiszteltetéstől kissé feszengve, finomkodva pedikűrö- zi lábkörmeit egy irdatlan, rozsdás vasdarabbal. Mig a színházi autóbuszra alkudozik, könnyedén megemlíti, hogy szülei nemsokára rádiót vesznek... Az út közepén erősen illuminált ember jön, két nőrokona támogatja. A színészeket meglátva erőre kap, s utolsó fellángolással, mint lepke a lámpának, a kocsinak jön. Hosszas fejtegetésbe bocsájtko- zik Fradi-témakörben. Mivel a busz utasai egy emberként bólogatnak a nagy ügyben való egységük jeléül, barátunk megnyugodva visszatér övéihez. A főszereplő színész koffeininjekciót kapott, jobban érzi magát. Elindul a busz, s most már percek alatt megérkezik Nagy- bánhegyesre. A kultúrházban A kultúrház tavaly épült. Tágas, célszerű épület. A nézőtér belső kialakítása modernnek nevezhető. A nagybánhegyesiak szerethetik a Jókai Színházat, amely havonta felkeresi előadásaival a községet, — ezekre kétszázan állandó bérletet váltottak! — mivel a nézőtér most, a nagy meleg ellenére is tele van. A színészek az öltözőkben sietve sminkelnék, mert máris több mint félórás a késés. A teherautóról gyorsan a színpadra kerül a díszlet. Szendrey Ilona """»»»»iitm Előzés Ez a jól elkészített film a közönség minden rétege számára szórakoztató, bár ezen túl elgondolkoztató jellemrajzokat, a mai életstílus szatíráját is adja. (Bemutatja a békéscsabai Brigád mozi, július 11—15-ig.) Katonafilm-fesztivál Békéscsabán Július 15-én, 17-én és 18-án, a békéscsabai szabadtéri színpadon, a Fegyveres Erők Klubja parancsnoksága és a városi KlSZ-bizott- ság katonafilm-fesztivált rendez. Hétfőn, 15-én a Reggel a táborban, az Egységben az erő és a Garas és társai című játékfilmeket vetítik. 17-én, szerdán bemutatják a I Perceken múlik, Az összeköttetést j biztosítottuk és A század becsülete című katonafilmeket. A 18-i, csütörtöki műsor: „Katonaemlékek között”, „Hatalmas szárnyaik” és „őrség a hóban”. Rossz idő esetén a vetítéseket a Fegyveres Erők Klubjában tartják. Az előadások j este 8 órakor kezdődnek és a be- I lépés díjtalan. és Horváth Magdi beállnak a színpadképbe. A súgó a helyén, az ügyelő int és ... A darab ... felgördül a függöny. Nyíri Tibor: Alacsony mennyezet című darabjának már az első percei a még pár évvel ezelőtt is érvényes régi parasztsorsot idézik. Egy ház, egy föld, két család: szülők és fiatalok. Ezek az emberek egész életüket a szinte szimbolikusan is rájuk súlyosodó alacsony mennyezetgerenda alatt töltik, mely a maga alacsony szintjére nyomja a tulajdon köré csoportosuló gondolataikat, cselekedeteiket. Ha az öreg apa már nem bírja a zsákot, az udvarvégi kis házban a helye, s kegyelemkenyér, levetett ruha a része. Ez a törvény, így éltek ebben a házban apák, nagyapák, dédnagyapák. A világ azonban megváltozott, s kihívja vagy éppen kikényszeríti az embereket az alacsony mennyezetek alóL A közönség A világ megváltozott. A nézőtéren idős, sötét ruhás férfiak, fejkendős nénik, nylonruhás lányok tapsolnak. A közönség fiatalabb része akár a pesti József kőrútról jöhetett volna be. „Parasztkinézésű” emberek az öregeket kivéve inkáb csak a színpadon vannak. A nézőket figyelve hirtelen az az érzésünk támad, hogy azok most olyanformán viszonyulnak a látott darab problémájához, mintha mondjuk a III. Richárdot nézték volna meg. Távoli probléma, melyet a művészek néhány felvonás időtartamára roppant közel hoznak pár száz vagy csak pár év távlatából. Aztán az emberek a színházból visszalépnek 1963-ba. ötven-hatvan között lévő férfi a szomszédom, Zsibrita András. Feleségével, s a kisunokájával van itt. Kérdezem, hogy tetszik a darab. Azt mondja: jó. Bizony, voltak ilyen esetek régen — bólogat még —, hogy az öregeket megalázták, kisemmizték. De aztán rögtön arról beszél, hogy a felesége milyen fiatalos, hiszen tavalyelőtt még dolgozott a tsz- ben, pedig tíz valahány évvel idősebb nála. — Nem baj — mondom —, nem az számít. — Nem az, — hagyja rá. Elmondja azt is, hogy ő a Zalka Máté tsz-ben csoportvezető. Most szénát hordanak, emiatt alig tudott eljutni a színházba. De mégis eljött. Holnap, vasárnap hajnali háromkor már megint dolgozni megy. Az unoka, hétéves forma kislány, a nagyon élénk, nagyon okos, nagyon bájos típusból. Most van először színházban. Azt mondja, jobban tetszik neki, mint a TV meg a mozi. — Miért? — Mert ezt látom. — Hát a filmet nem látod? — Jaj, nem úgy gondoltam. Ez valódi. * A kislány felelete jó adalék a színház körül mostanában erősen gyűrűző vitához. TV, film, rádió ellenére a színházra igény van mindenhol... S a tájszínház is szükséges, hogy a sok Zsibrita András bácsi unokájával elmehessen „valódi” előadást nézni. Ez igény kielégítése is hivatássá emeli a „tájoló” színészek — a régi vándorszínházi élet romantikáját nélkülöző munkáját. Padányi Ann»
