Békés Megyei Népújság, 1963. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1963-07-11 / 161. szám
>WS. Július 11. 3 Csütörtök Divat lett a kőkerítés Azok. akik ritkán I átogat- aafc Méhkerékre, mindig feliédeznék valamit, asm eddig nem volt a községben. Ez a sokáig elmaradott hőében áSó falu a fejlettek rangjára emelkedik lassan. Itt is, ott is egy új ház hirdeti a növekvő jólétet. Nemrégen még egy kis szobája és kamrája volt Netye Mihálynak is. Most már kétszobásra, konyháéra, kamrásra és egy nyári komyhósna növekedett meg a háza. — Nem kértem hozzá kölcsönt vagy segítséget. Nyolc éve léptém a szövetkezetbe, amikor még csak harmincnégyen voltunk, s nagyon kevés volt a hit, a bizodalom abban, hogy majd visszük valamire. Azóta bebizonyosodott, hogyha összefogunk, ha együttes akarattal dolgozunk, akkor külön-külön is boldogulunk lém, nekem is három családom van, mégis tudtam építeni. Igaz, hogy két fiam Gyulán van, a kollégiumban, s szinte fillérekbe kend a róluk való gondoskodás. Amíg ezeket elmondja, nézegetjük a tágas, nagyablakú szobákat, s furdal a kíváncsiság bennünket hogy mégis miből futotta a megélhetés mellett házbővítésre is. ‘— Mióta a szövetkezetbe léptem, kilenc hízott bikát adtam el szerződésre. Most is hizlalok egy bikát, az áráért új bútort akarok venni az egyik szobába. Meg aztán divat nálunk most már a kőkerítés, mióta arra is futja a jövedelemből. Ha lehet, akkor még az idén építek én is, persze dróthálóval, hogy a ház előtti virágoskert levegőhöz, napfényhez jusson. Valamikor nem sokat adtak nálunk a rendes lakásra, s még kevésbé a kerítésre. Még 'a harmincholdas gazdák is csak toldozták, .toldozták házuk körül a kerítést. Nem költöttek rá, mert abban az időben még a nagyobb gazdák is féltek a holnaptól, az árverezéstől, a tönkrejutástól... — Jól értettük, azt mondja, hogy építi a kerítést és nem építteti? — Mint annyian, sokan mások, én is hadifogságba kerültem a Szovjetunióban a második világháború idején, s ott ácsok és kőművesek mellett dolgoztam és sok mindent elsajátítottam a szakmából, A házat is magam építettem, persze egy kis segítséggel. Most a szövetkezet 18 tagú építőbrigádjá. ban dolgozom Gyurkó Györggyel, Kára Jánossal, Berényi Tivadarral, s a többiekkel. Az idén már építettünk egy 30 Ö férőhelyes juh_ hodályt, kell, mert már kétezerre szaporodott a juhállomány. Építettünk egy nagy magtárat meg Írét dohánypajtát is. — Aztán nem lesz sok az idén szobabútort vásárolni és kerítést is építeni? — Ha az ember nagyon akar valamit, akkor azt el is éri. Nemcsak bútort és kerítést akarok az idén, hanem egy tehenet is, vásárolni. A bikát nemsoká eladom, s nem szeretem, ha üres az istálló. Ki tudja, hány méhkeréki emberről írhatnánk le hasonló szorgalmat, hány meg hány méhkeréki embernek írhatnánk le hasonló terveit, azt, hogy bútort és tehenet akarnak vásárolni meg, hogy a régi és az új ház elé kőkerítést építeni. Azért, mert ez a divat, mert most már futja erre is. Azért, mert most már nem kell félni a holnaptól, az árverezéstől, a tönkremenéstől. K. I. Árankairtás a lucernatáblában A békéscsabai Kossuth Tsz-ben nagy gondot fordítanak a takarmánytermesztésre. A lucerna legveszedelmesebb ellensége az aranka kártétele, ellene vegyszerrel védekeznek. Mind a 200 hold vetést átvizsgálják, s ahol a legkisebb jelét is felfedezik a kártevő növénynek, idejében vegyszerezik. A négytagú brigád korán reggeltől késő estig járja a lucernást. történt eset tekervényes útján. Az biztos, hogy hibákat követtek el emberek, amelyeknek egyáltalán nem lett volna jó vége. Magas beosztású vezetők avatkoztak be az ügybe, — néha illetékesen, néha illetéktelenül —, az igazgató pedig ahelyett, hogy azonnal a magasabb pártszervek segítségét kérte volna, egyedül igyekezett tisztázni magát. A vállalat hivatali felsőbb szervei pedig húzták-ha- lasztották az ügyet. Dr. Palovics Gyula 1961. december elsején Bamáné ellen fegyelmi eljárás lefolytatására kérte a megyei tanács egészségügyi osztályát, levélben. Az igazgató levelére csak három, hónappal később válaszoltak olyképpen, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatására megbízzák Palovics helyettesét. Amikor dr. Ragettli János főgyógyszerész ezt jogosan visszautasította, akkor azt válaszolták, hogy a fegyelmi eljárást a vállalat bármely más vezető beosztású dolgozója lefolytathatja. Közben elévültek a határidők, hónapok teltek el,- az akták szaporodtak, s az ügyből nem kerekedett ki semmi. Előttem fekszenek Barnáné levelei, amelyeket a vállalat két, hosszabb ideig távolban lévődol- goaóáának írogatott rendszeresen. Megdöbbentő a szapulásnak ez a szervezett és higgadt levezetése. A levelek egymásutánjában arról számol be, milyen eredményeket sikerült eddig elérni „illetékeseknél’,’ Palovics leváltásáért. Vádolva van ezekben a levelekben néhány vezető beosztású ember, s az ügyészség is. S hogy a kép teljes legyen, még az egyik párttaggyűlés jegyzőkönyvi kivonatát is elküldte a két, pártonkívüli dolgozónak. Akták halmazai. Egy ember körül forgó öx-vény, s ebben a bizonytalanságban még ott vannak a közben leleplezett sikkasztási ügyek, a NEB vizsgálatai is, amelyek — bár igazak és törvényesek voltak — mégis az intrika hadjárataival együtt robbantak ki, s lettek törvényeink szerint tisztázva. Korábban is rájöhettek volna a visszaélésekre, ha nem várják meg, míg egyesek bosszúból tesznek feljelentést arról, amiről már régebben is tudtak. Kétségtelen, hogy a Palovics ellen felhozott több száz pontban olyan is van, amely nem rágalom. Korábban nem volt jó a kapcsolat a pártszervezet és az Igazgató között. Ezt azonban tisztázták és mindenki megnyugvására a helyzet normalizálódott olyannyira, hogy a termelés pártellenőrzése biztosítva van a vállalatnál. Csakhogy ehhez nem kellett volna ilyen nagy ügyet csinálni. Persze ebből is látszik, hogy nem erre ment a játék. Személyes dolog volt. Az is igaz, hogy az igazgatónak néhány nagyvonalú gazdasági intézkedése figyelmeztetésre szorult. De csak figyelmeztetésre, pedig az elején olyannak tűnt, mintha Isten tudja, milyen csalásról lenne szó. Sokan belefáradtak, néhányan abbahagyták, mások újrakezdték az ügy bogozását. Szétterpeszkedett, terebélyesedett, s egyre nehezebb volt megtudni az igazságot. S ehhez még hozzájárult, hogy néhányan illetéktelenül avatkoztak az ügybe. Ebből nem vonjuk ki magunkat sem, mert elítéljük munkatársunk felelőtlen írását. Talán befejeződött itt a kísérteti árás. De sok nyitott kérdés van még máshol, s arról sem vagyunk biztosítva, hogy a jövőben sehol sem fordulnak élő hasonlók. Sajnos, van még ilyen gondunk. Pedig kár. Annyi mindent kell megoldani. Hatalmas egyenleteket állítottunk fel, s várjuk a végeredményt. De ennek gyorsabb kiteljesedését gátolja az intrika posványa, amely a hasznos energiát vonja el az emberből, a társadalomtól. K. M. „Nem tettünk többet, mint amit akartunk, erőnk és szívünk diktált” Napbarnított arcát nézve úgy tűnik, hogy erélyes, magabiztos ember. Amikor megszólal, barátságos, inkább kérő, mint parancsoló a hangja. Önmagáról keveset mond, de nem titkolja az elért eredményeiket. Ügy beszél arról is, mintha ő nem is volna cselekvő részese annak amit tettek és tesznek jelenleg is. Nem kevés az, amit Vincze Mihály és * 20 tagú munkacsapata tesz a nagyszénási Lenin Tsz-ben. Két évvel ezelőtt elsőnek kezdeményezték a területfelosztást, elsők lettek a munkában, a töt^b- termelésért folyó munkaverseny- ben. Eredményes munkájuk után százezer forintnál több prémiumot kaptak az elmúlt évben is. Az alacsony termetű Vincze Mihály egyszerűen úgy hárítja el a dicsőséget: — Nem tettünk többet, mint amit akartunk, erőnk és szívünk diktált. A szövetkezet közgyűlése határozatot hozott, hogy a kapásokat osszák fel a csoportok maguk között. A közgyűlésen ugyan elfogadtuk valamennyien, de nemigen volt követő. Mi meg azt mondtuk, ha határozat, akkor úgy is dolgozunk. Nem is bántuk meg. Az egyéni munka értelme csak így mutatkozik meg. Tavaly már egy másik munkacsapat is követte példánkat. Az idén még többen. De még most Ts vannak, akik csoportosan dolgoznak, Vincze Mihály 20 tagú munkacsapata az elmúlt évben is, csaknem száz hold földet munkált meg, s nem is akárhogyan. Tavaly a szövetkezetben 30,20 forintot ért egy munkaegység értéke, a Vincze-munkacsapatnak pedig 38,50 forintot. Miből tevődött ez össze? Csak a nagyobb összegeket említsük. A termelőszövetkezet terve dohányból tíz mázsa volt holdanként, s a Vincze-munkacsa- pat 18 hold földről átlagban 11,5 mázsát takarított be. A dohányért 34 ezer forint prémiumot osztottak ki maguk között a megszerzett munkaegységek arányában. Ezenfelül a Debrecenben megtartott dohánytermelő tanácskozáson az első helyezésért egy nagyon szép rádiót kaptak. Tizenkétezer forintot kaptak a hagyma, ötezer forint körül a cukorrépa és a cirok termesztéséért. Ezenkívül 156 mázsa kukorica, 13 mázsa cirokfnag is jutott a többletmunkáért. A ki- sebb-nagyobb összegű prémiummal együtt 100 ezer forintnál több volt az, amit az elmúlt évi jó munkáért prémiumként hazavittek a Vincze-munkacsapat tagjai. Egyetlen munkacsapat sem dicsekedhet olyan eredménnyel, mint ők. Nincs különös adottságú földjük sem, hogy annak le hessen betudni az eredményellet. Becsülettel, lelkiismerettel dől goznak a kiosztott területükön. Á termelőszövetkezet az idén holdanként 70 mázsa étkezési hagymára számol, s a kilátások szerint meg is lesz. A Vincze munkacsapata viszont a dupláját is megtermeli. — A dohányra, hagymára mi nagy gondot fordítunk. A hagyma nem szereti a nagy kapát, ezért mi még a legutolsó kapálását is kis kapircsokkal végeztük — magyarázza nagy szakértelemmel Vincze Mihály. — így alaposan körülkapáltunk minden szálat. Az első években nemegyszer mondogatták a csapat tagjai: úgy sem jelent az semmit, hogy kis kapával vagy nagy kapával kapálunk. De a betakarításkor meggyőződött mindenki, hogy sokat jelent ez. Most már mindenki tudja: így jó és így csináljuk. Azt mondják nálunk is, hogy a növénytermesztésben nem lehet keresni. A mi csoportunk tagjainak havonta kétezer forint körüli a jövedelmük azokban a hónapokban, amikor dolgozunk. Ha a szükség úgy hozza, akkor nálunk nincs szombat délután és vasárnap. Az elvem az, hogy mindig és mindent időben csináljunk. Dohányunk az idén is megadja majd holdanként a 11—12 mázsát. Cukorrépából legalább 30 mázsával szedünk fel holdanként többet, mint amennyi a szövetkezet átlaga lesz. Kukoricából 4—5 mázsa májusi morzsolttal szeretnénk többet holdanként. Eredményeink eléréséhez magunk teremtettük meg a feltételeket azzal, hogy sajátunknak érezzük azt a földet, amit ránk bíztak. Csepkó Eta Mozgóboltok a szövetkezetek határában Az Orosháza és Vidéke Földművesszövetkezet kilenc mozgóboltja járja tavasztól őszig a termelőszövetkezetek határát, hogy hűsítő italokkal és egyéb büféárukkal lássa el a földeken dolgozó embereket. Ezenkívül a tavalyi öttel szemben hét házibolt is működik a közös gazdaságok területén, amelyek a legalkalmasabb idő. pontban tartanak nyitva. A külön, böző termények betakarításén fáradozó szövetkezeti tagok örömmel nyugtázzák ezt a gondoskodást. Abroncs, tömlő és egyéb gumijavítást, gumigyűrűk és tömítések készítését rövid határidőre vállaljuk. Állami Mezőgazdasági Gépjavító Állomás, Orosháza (volt gépállomás). 49444.
