Békés Megyei Népújság, 1963. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1963-07-23 / 171. szám

1965. július 23. 6 Kedd Mindenkit hazavárnak A hír megdöbbentő. A múlt hét péntekén Békéscsabán, a Ta_ nácsköztársaság útja és a Petőfi, valamint a Jókai utca kereszte­ződésénél két közlekedési bal­eset is volt. Az egyik: Egervári István életét követelte, a másik könnyebb sérüléssel járt. Koráb_ ban — néhány nappal ezelőtt — ugyancsak ezen a helyen szintén baleset volt. Az új KRESZ meggyorsította a városok, közöttük Békéscsaba közúti forgalmát is. A hatóságok a főútvonal minden keresztező­désébe, torkolatába kirakatták a figyelmeztető és a tiltó táblákat. A Mezőhegyest Állami Gazdaság — amely az utóbbi két év alatt különle­ges zamatú, szép gyümölcseivel egy tucatnál több nemzetközi és hazai aranyérmet nyert — megkezdte a nyá­ri alma, a kajszi- és őszibarack expor­tálását. A szocialista boigádtagok éjjel alapvető szabályaival — sajnos — igen sokan nincsenek tisztá­ban. Sajnálatos, hogy a békés­csabaiak jelentős része — a vi­dékiekről nem is beszélve — nem ismeri a városi közlekedés szabályait. Nyilvánvaló, hogy a figyelmeztető és a tilalmi táblák kifüggesztésével még nem oldó­dott meg a városi forgalom za. vantalansága. Az olyan nagyfor­galmú helyen, mint az imént említett kereszteződés is, a csúcsforgalom időszakában jó szolgálatot tenne egy forgalom- irányító néhány önkéntes rend­őrrel, hogy az itt közlekedőkkel permeteznek a téld gyümölcsösben, nappal szedik, válogatják, csomagol­ják a korai friss gyümölcsöt. Az íz­lésesen csomagolt ládákban Svédország­ba, Ausztriába, Csehszlovákiába, Ke­let- és Nyugat-Németországba küldik a vitamindús mezőhegyesi gyümölcsöt. A Kevermesi Kisipari Termelő Szövetkezet célja: a helyi lakosság ellátása Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kevermesi Kisipari Termelő Szövetkezet Kevermes és környéke lakosságának a szolgá­latába állítva. Festő, kőműves, ács, bádogos, villanyszerelési és betonmunkákat vállaltak, sőt ci­pész-részleggel is rendelkeztek. Ez volt a helyzet 1962 áprilisáig. Akkor — egyébként nagyon he­lyesen — egyesültek a Mezőko­vácsházi Építőipari Ktsz-el, majd a Battonyai Építőipari Ktsz is csatlakozott hozzájuk. Egyedül a cipőipari részleg nem tartott ve­lük, egészségesebb megoldás volt részére az, ha a Medgyesegyházi Bőripari Ktsz-hez köti sorsát. Viribus unitis — vagyis egy­ségben az erő, tartja a latin köz­mondás. Ezek után úgy gondolhat­ná az ember, hogy „hármak szö­vetsége” útján Kevermesen és környékén a lakosság építkezés és minden egyéb dolgában az eddiginél is jobb, előnyösebb helyzetbe került. A valóság nem ez. A közel 160 főnyi munkáskol- , lektívának mind nagyobb része i dolgozik Szegeden a kislakásépít­kezéseken. Ikerházak kőműves, bádogos, asztalos, festő és egyéb I munkálatait végzik. Bánásmód, kereset s elszállásolás tekintetében nem panaszkodhatnak és mégis panaszkodnak. Szeged csaknem 100 kilométerre van lakóhelyük­től, s a családtól. A munkanapo- j kon való távoliét költségesebb is, mintha helyben dolgoznának. Rá­adásul Kevermes és környéke ‘ tudna annyi munkalehetőséget1 biztosítani, amiből a ktsz összes j részlege rentábilisan vehetné ki j részét. Egyébként a dolgozóknak az a véleményük, hogyha a hármas összefogás mögött — elsősorban a j vezetésben — mind több gyakor- < lati szervezési tapasztalat ál! majd, egyre nagyobb lehetőségét i teremtik meg a helybeli termelés- i nek. Mi is reméljük, nincs messze 1 az az idő, amikor a Kevermesi Kisipari Vegyes Ktsz elsősorban a helyi és környékbeli lakosság szolgálatában működik. A főútvonalra merőlegesen futó utcák betorkolása előtt az el- söbbségadás kötelező táblákat függesztették ki. A balese­tek arra engednek követ­keztetni, hogy a táblák ki­rakása egyes esetekben sablo­nosán történt. Békéscsabán a Tanácsköztársaság útjának ke­reszteződései nem egyforma for­galmúak, mégis egyenlő elbírálás alá estek. Ahol a baleset volt, az az összes útkereszteződés kö­zött a legnagyobb forgalmú pont a Tanácsköztársaság útján. Az él. sőbbségadás kötelező tábla he­lyett éppen ezért ide jobban vágna a stopptábla, ugyanakkor a nagy forgalomra tekintettel a Tanács- köztársaság útján — ebben a kereszteződésben — fel kellene festeni — az osztályzókat. A balesetek után több órát töltöttem az említett keresztező­désben. Az ott közlekedő motor- kerékpárod kerékpárok vezetői, a lófogatok hajtói és egynéhány személy- és teherkocsi be. és ki. hajtása arra a következtetésre kényszerített, hogy a közlekedés megismertessék^ hogyan kell fel­hajtani alacsonyabb rendű útról magasabb rendűre, s hogyan kell onnan lehajtani. A legalapvetőbb szabályok megismerése nélkül ma már egyetlen közúton sem lehet köz­lekedni. Ahhoz, hogy az embe­rek életének és vagyonbiztonsá­gának védelmében előbbre lép­jünk, az eddigieknél nagyobb gondot kellene fordítani a köz­lekedés szabályainak megismer­tetésére azok részére is, akik nem kötelesek KRESZ-ből vizs­gát tenni. Ugyanakkor a koráb­binál szigorúbban kellene elbí­rálni azokat, akik a szabályokat ismerik, mégsem azok szellemé­ben közlekednek. A közúti balesetek számát a közlekedésben résztvevők udva­rias magatartása nagymértékben csökkenthetné. Családi kataszt­rófákat lehetne elkerülni, ha mi, emberek a közutakon is jobban vigyáznánk egymásra; hiszen mindenki haza szeretne menni, mindenkit hazavárnak. Dupsi Károly Megkezdte a nyári alma, őszi- és kajszibarack exportálását a Mezőhegyesi Állami Gazdaság Randevú a nyárral I «KW wvww\ Endrődtöl alig tízperc- nyi járásra sűrű füzes húzódik a sárga védőgát tövében. Azon túl a Hár­mas-Körös vize nyaldos­sa a kikoptatott homokos partot. Az ezüstösen kí­gyózó víz itt írja le a legnagyobb kanyart, ősztől tavaszig kihalt itt a táj, csak a vadászok zavarják meg néha a csendet. Mikor azonban a nyáreleji nap szétszór­ja sugarait, a nap, a le­vegő és a viz harmoni­kus hármasa varázslatos dolgokat művel itt. Nem kiépített fürdő ez, még csak strandnak sem lehet nevezni. A természet kedvelői azon­ban mégis szívesen láto­gatják a zöld sátorba borult füves partot. Köz­nyelven „kísszabónak’’ hívják, s hosszú évek óta itt töltik szabad nyá­ri délutánjaikat az end- rődiek. Fiatal bokrok meresz­tik a nap felé élénkzöld leveleiket. Két csinos, fürdőruhás lány ül az egyik alatt, s nagy buz­galommal tárasasjátéko- zik. Mindketten a helyi cipész ktsz dolgozói. Most kedvükre ki tud­ják használni a két hét szabad időt. Kezében fényképezőgéppel egy fiatalember megy arra. Hirtelen megáll, egy kat­tanás és már kész is a felvétel, mely megörö­kíti a. szép nyári délutá­nok egyikét. Távolabb, a vízre hajló hatalmas fűznél két pe- cázó lesi szótlanul a fel­repülő damUt. Mint mondják, Gyuláról jöt­tek szerencsét próbálni. Már harmadik napja itt vannak. Egy rögtönzött sátor a lakásuk. — Fogtak már vala­mit? Hosszan néznek rájn, majd a magasabb meg­szólal: Itt, a fürdőzők mellett? Hát csak nem gondolják komolyan, hi­szen a halak csak haj­nalban és este kapnak. Tegnap este is egy há­rom és fél kilós pontyot emeltem ki a vízből. — Hát akkor most mi­ért... — A csend, a látvá­nyosság kérem. És hát- hát nem érzik ezt a jó illatot, a víz illatát? A puha gyepen húsz év körüli lány napozik. Körülötte labdáznak, kergetőznek, kártyáznák. Fiatal fiúk állnak mel­lette, s hosszan bámul­ják, de ő nem törődik velük. Behunyt szemén piroson tűz át a nap. Tekintete mintha ezt mondaná: maradj kívül világ, én most a nyárral randevúzom. A fürdőzőktöl távo­labb, ahol a part már: emelekedik, egy fiú és egy lány simul egymás­hoz, miközben lábuk a vizet paskolja. Később a fiú feláll, öltözködni kezd. A lány még ma­rad, ma szabadnapos. — Hát akkor eljössz estére? Már félretétet­tem jegyet is a moziba. A lány elkíséri a fiút a motorig. Nem szól, de biztosan elmegy. A mo­tor nyomában felporzik a finom homok. Fürdőzők és napozók, halászok és kártyások, vidáman szórakozó fia­talok és szerelmespá­rok... mennyi örömre, jókedvre és boldogságra teremt lehetőséget az öreg Körös. Sztanyik Károly CÁ izamaiL uirű iők Jólesik a hűtőraktár hűs levegője a kintről jövőnek. De nem így Kovács Jánosnak, aki a jeges csövek mellett napi 60 hekto­liter sör csapolásával enyhíti a kánikulát. Az udvaron már a jövőt rajzolja az építők keze. Ügynevezett „szociális épületet” kaptak, melyben a dolgozók jól felszerelt étkezdéje, mosdója, öltözője van. Az előtérben látható a most épülő süllyesztett rakodó is, ami majd a rakodómunkások munkáját könnyíti meg. Jelentéktelen, régi épületben modem gépek zúgnák, csattog nak. Palackozzák Szarvason a nyári fő italt; a sört. Megyénkben t három kirendeltség közül (Békéscsaba, Orosháza) a- szarvasi üzen a legjobban felszerelt. Molnár Lászlóné, a kirendeltség vezetője nem is kis büszkeséggel „mutogatja” fényképezőgépünknek a 2£ fővel dolgozó „sörgyárai?’. A töltés. Ezeken a gépeken lehet dolgozni! Naponta 12—13 ezer üveget töltenek meg — futószalag-rendszerben. A tisztító­géptől a ládázásig az automatagépsor dolgozik, az ember pe­dig „csak” segíti a gépet. A július 3l-ig váltott gépkocsi nyeremény betétkönyvvel részt vehet a novemberi sorsoláson ,,

Next

/
Thumbnails
Contents