Békés Megyei Népújság, 1963. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1963-07-20 / 169. szám

1963. július 20. 2 Szombat (Folytatás az T. oldalról) a szocializmus győzelmének kérdését minden egyes or­szágban az illető ország népe, a forradalmi munkásosztály és a marxista—leninista párt, nem pedig más népek, nem más pártok oldják meg. És főként nem termonukleáris vi­lágháború kirobbantása útján ol­dódik meg ez a kérdés. Egyesek eszmefuttatásaibál aiz következik, mintha valamelyik szocialista országnak, az illető or­szág kommunista pártjának joga lenne kirobbantani a háborút egyik vagy másik tőkés ország ellen, azt írva zászlajára, hogy azt a háborút, amely elkerülhetetle­nül termonukleáris világháború­vá fajulna, azért robbantották ki, hogy megszabadítsák annak az országnak munkásosztályát a ka­pitalista elnyomástól. Felmerül a kérdés, ki adott az ilyen- „teoretikusoknak’’ jogot arra, hogy saját belátásuk szerint rendelkezzenek más országok né­peinek sorsával? Ezeknek az or­szágoknak a dolgozói, munkás- osztálya ezt válaszolja nekik: harcolunk és harcolni fogunk a szocializmus győzelméért, de ezt a győzelmet az orszá­gunkban folyó osztályharc­ban, nem -pedig termonukle­áris világháború kirobbantása útján kell kivívnunk. A marxisták—leninisták azért harcolnak, hogy egyesüljenek és erősödjenek az imperializmus el­len fellépő erők, erősödjék a szo­cialista világrendszer, a nemzet­közi munkásosztály, a nemzeti felszabadító harc, a békéért és haladásért sfkraszálló néptömegek széles demokratikus mozgalma. Jól tudjuk, hogy ezeknek az erőknek az egysége az imperia­lizmus ellen, a béke, a szabadság, a demokrácia és a szocializmus Magyar-szovjet baráti nagygyűlés Moszkvában eszméinek diadaláért folyó harc eredményességének záloga. Azok, akik zavarják a jelen­kor e vezető erőinek egyesíté­sét az őket vezető indokoktól függetlenül, az antiimperia- lista front erőit gyengítik és mind az imperializmus kezére játszanak. A marxisták—leninisták jól tudják, hogy amíg létezik az im­perializmus, fennáll a háború ve­szélye is. A Szovjetunió, a test­véri szocialista országok fokozzák védelmi képességüket, mindent megtesznek avégett, hogy fegyve­res erőik megsemmisítő csapással tudjanak válaszolni az agresszo- rok csapására. Állandó harci ké­szenlétben tartjuk a legerősebb termonukleáris fegyverekkel fel­szerelt rakétáinkat. Kitartottunk és ki fogunk tar­tani a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini elvei, mint olyan politika mellett, amely megfelel a népek létér­dekeinek. Nagy megelégedés­sel állapítjuk meg, hogy az SZKP és az MSZMP nézetei teljesen egyeznek a mai világ legégetőbb kérdéseiben. Kedves Elvtársak ! Az országunkban megtett uta­zásuk során magyar barátaink láthatták, milyen energiával és lelkesedéssel építi a szovjet nép a kommunista társadalmat. Most, amikor óriási kincsekkel, jól kép­zett munkásokkal és szakembe­rekkel rendelkezünk, amikor a szovjet tudomány és technika ilyen magas színvonalat ért el, a kommunizmus építése hatalmas lendülettel folyik. Elvtársak! A magyar—szovjet barátsági nagygyűlés a Kreml kongresszusi palotájának történelmi termében folyik, ahol közel két évvel ezelőtt a XXII. pártkongresszus ülése­zett és elfogadta az SZKP új programját. Ez a nagygyűlés azokra a na­pokra esik, amikor az SZKP, az egész szovjet nép egy nevezetes dátum: pártunk II. kongresszusa 60. évfordulójának megünneplésé­re készül, ötvennyolc év választja el a II. kongresszust a XXII.-től. Milyen óriási történelmi utat tett meg országunk, munkásosztá­lyunk és dolgozó népünk ez idő alatt a lenini párt vezetésével! Pártunk ereje a néppel való széttéphetetlen összeforroft- ságban, a marxizmus—lenin- izmus iránti hűségében rejlik. Pártunk a proletár internaciona­lizmus elveinek szellemében ne­velkedett, mindig harcolt a mar­xista—leninista eszméik tisztasá­gáért, a kommunisták, a proletárok és minden ország elnyomott né­pei egységéért és összeforrottságá- ért, a forradalom nagy ügye, a né­pek szabadsága és boldogsága ér­dekében. Ebben a harcban pár­tunknak olyan hű és megbízható barátai vannak, mint a dicső Magyar Szocialista Munkáspárt! Hosszan tartó taps és éljenzés fogadta Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­kárát, a Magyar Népköztársaság Forradalmi Munkás-Paraszt Kor­mányának elnökét. Kádár János beszéde Kádár János elvtárs beszédének elején meleg szavakkal emlékezett meg arról a szeretetteljes fogadta­tásról, amelyben a magyar párt­ós kormányküldöttséget a Szovjet­unióban részesítették. Küldöttségünk és a magam ne­vében hálás szívvel mondok őszin. te köszönetét ezért minden szovjet embernek. Átadjuk Önöknek és az Önök személyén keresztül az egész szovjet népnek a szocializmust építő magyar nép forró testvéri üdvözletét és jókívánságait Utunk során a nagy szovjet or­szág mérhetetlen térségein jár. tunk. Láttuk a kapitalizmus feletti bé­kés győzelem előjeleit. Láttuk és tapasztaltuk, hogy a szovjet dolgozók sziklaszi­lárd egységben tömörülnek a Szovjetunió Kommunista Párt­ja és annak Nyikita Szergeje- vics Hruscsov vezette Közpon­ti Bizottsága köré. A párt és a nép teljes egységben munkál­kodik a kommunizmus építé­sén, helytáll a munka és a bé­ke frontján. Nagyszerű élmény volt számunk, ra a találkozás a szovjet emberrel, a párt neveltjével, a kommuniz­mus építőjével, az új erkölcs hor­dozójával, aki kész minden áldo­zatra a népért és az emberiségért, és akiben mélyen él a proletár in. teraacionalizmus. Utazásunk ide­jén közölte a Pravda a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának nyílt levelét. Minde­nütt azt tapasztaltuk, hogy a párt által évtizedek óba az internacio­nalizmus szellemében nevelt és a forradalomért, a szocializmusért, a békéért minden áldozatra kész szovjet emberek mélységesen egyetértenek Központi Bizottsá­gukkal és elítélik a dogmatiz- musnak a Szovjetunió Kommu­nista Pártja és a világ többi kommunista és munkáspártjai el­len intézett alaptalan és elvtelen támadásait. Tisztelt Elvtársak! Pártunk és népünk rendíthe­tetlenül kitart a proletár in­ternacionalizmus mellett, hű a szocialista országok testvé­ri közösségéhez. Eltéphetetlen szálak fűznek ben­nünket a világ első szocialista ál­lamához, a kommunizmust építő Szovjetunióhoz és annak vezető erőihez, a teremtő lenánizmus fáiklyavivőjéhez, a Szovjetunió Kommunista Pártjához. Barátságunk forradalmi küz­delmekben született és egységünk sziklaszilárd. A Szovjetunió Kom­munista Pártjának és kormányá­nak vezetőivel folytatott tanács­kozásainkon újból bebizonyoso­dott, hogy teljes az egyetértésünk a szo­cializmus és a kommunizmus építésének, a nemzetközi munkásmozgalom és a nem­zetközi helyzet megítélésének valamennyi kérdésében. Saját fejlődésünk is a XX. kongresszus tanításainak helyes­ségét bizonyítja. Ugyanezt bizo­nyítja az egész nemzetközi forra­dalmi munkásmozgalom fejlő­dése. Ugyancsak teljes mértékben egyetértünk a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottsá­gának július 14-i nyílt levelével. A levél a ma egyedül lehetsé­ges marxista álláspontot fej­ti ki korunk fő kérdéseiben és cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy a kinai vezető elvtársak a kérdések többségében té­ves és veszélyes állásponton vannak. Mi eddig is mindent megtet­tünk, ezután is mindent megte­szünk, hogy megőrizzük a nem­zetközi munkásmozgalom egysé­gét. Teljesen egyetértünk a Szov­jetunió kormányával a mai nem­zetközi Ijelyzet megítélésében és támogatjuk a Szovjetunió külpo­litikáját. Kádár elvtárs ezután az elért eredményeinkről beszélt és a töb­bi között ezeket mondotta. Újjászerveztük marxista—leni­nista pártunkat. A Magyar Szoci­alista Munkáspárt biztos kézzel vezeti a szocializmust építő ma­gyar népet. Népi demokratikus államunk erős, élvezi a munkások, a pa­rasztok, az értelmiség, az egész dolgozó nép bizalmát és támogatását. Nagy lendületet vett hazánkban a szocialista építőmunka. Jelentős eredményeket értünk el a gazda­ságban és a kultúrában. Befejez­tük a magyar mezőgazdaság szo­cialista átszervezését és ezzel a népgazdaságban osztatlanul ural­kodóvá váltak a szocialista terme­lési viszonyok. Pártunk 1962 no­vemberében megtartott VIII. kongresszusa ennek alapján szö­gezte le, hogy befejeztük hazánk­ban a szocializmus alapjainak le­rakását és a szocialista társadalom teljes felépítésének korszakába léptünk. A szocializmus alapjainak le­rakásával lényegesen megválto­zott társadalmunk osztályszerke­zete. Mivel Magyarországon befe­jeződött a szocializmus alap­jainak lerakása, nincsenek többé kizsákmányoló és ki­zsákmányolt osztályok, társa­dalmunk messze előrejutott azon az úton, hogy a mun­kásosztály, a parasztság és az értelmiség egységes szoci­alista társadalommá váljék. Pártunk VIII. kongresszusa ki­mondotta, ideológiai területen ki kell bontakoztatnunk a marxiz­mus—laninizmus eszmei offenzí- váját. A marxista—leninista ideo­lógia terjesztésében már jelentős eredményeket értünk el. Most azonban, a szocializmus alapjainak le­rakása után minden eddigi* nél kedvezőbbek a lehetősé­gek arra, hogy népünk gon­dolkodásában, a tudományban és kultúrában is mielőbb osz­tatlanul uralkodóvá tegyük a marxizmust—leninizmust. A marxizmus—leninizmus esz­mei offenzivája azért is fontos, hogy kizárjuk az ideológiák békés együttélését és utolsó hadállásai­ból is kiszorítsuk a burzsoá ide­ológiát. Politikánk kidolgozásában fon­tos szerepe van annak, hogy kija­vítottuk a korábbi hibákat. Le­vontuk a tanulságot a szektásság és a dogmatizm us okozta súlyos torzulásokból, valamint a revizio- nizmus kártevéseiből. Mindehhez nagy segítséget nyújtottak a Szovjetunió Kom­munista Pártja XX. kongresszu­sának, az 1957-es és az 1960-as moszkvai nyilatkozatoknak az egész nemzetközi forradalmi moz­galomra érvényes megállapításai. Voltak és még ma is akadnak emberek, akik ostoba és álnok módon arra a képtelen állításra vetemednek, hogy az 1956-os ma­gyarországi ellenforradalmi felke­lést a személyi kultusz bűneinek a XX. kongresszuson történt gyö­keres feltárása idézte elő. A való­ságban az történt, hogy Magyarországon nem a sze­mélyi kultusz leleplezése, ha­nem maga a személyi kultusz ásta alá és rombolta szét a párt egységét, a párt tömeg­kapcsolatait, gyengítette meg a népi demokratikus rend­szert. Éppen a XX. kongresszus tette lehetővé, hogy a kommunista és munkáspártok megszabaduljanak azoktól a béklyóktól, amelyeket a személyi kultusz, a szektásság és a dogmatizmus rakott a marxista gondolkozásra. Az elmúlt évek ideológiai és politikai küzdelmei nálunk is be­bizonyították, hogy a szektás és dogmatikus álláspontról nem le­het eredményesen harcolni a revi- zionizmus ellen, aminthogy revi­zionista álláspontról sem lehet si­kerrel harcolni a szektásság és a dogmatizmus ellen. A marxizmus—leninizmus ál­láspontjáról kell kétfrontos küz­delmet folytatni, mind a szektás­ság és a dogmatizmus, mind a revizionizmus ellen. A Magyar Népköztársaság a szocialista fejlődés egyenes útján jár és ha szerény mér­tékben is, de most már mi is előrébb visszük a nagy, közös ügyet. A tények és az eredmények hatá­sára nőtt a Magyar Népköztársa­ság nemzetközi tekintélye és még a velünk szemben eddig legellen­ségesebb körök is változtatni kénytelenek álláspontjukon. Ma már normalizálni kívánják állami kapcsolataikat a Magyar Népköz- társasággal. Mi üdvözöljük a jó­zanság és a reálpolitika megmu­tatkozó jeleit és az őszinte kész­ségre hasonlóval fogunk válaszol­ni. Kedves Elvtársak! Kedves szovjet barátaink! Ez a magyar kommunisták, a magyar nép álláspontja a szocia­lista építőmunka, a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzetközi helyzet érintett lényeges kérdései­ben. Pártunk, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt VIII. kongresszu­sa meghatározta számunkra az előttünk álló esztendők program­ját. Otthon is azt mondjuk, itt is azt mondjuk, hogy politikánk nem változik. Kitartunk mel­lette, mert sok küzdelemmel tapostuk ki ezt a jónak bizo­nyult utat. Sem jobbra, sem balra nem térünk le róla. Tisztelt Elvtársak! Barátaink! Küldöttségünk hitében és biza­kodásában megerősödve tér haza szovjetunióbeli útjáról. Mindaz, amit láttunk, újabb erőt adott, örömmel és büszkeséggel töltött el bennünket is. Hálásak vagyunk a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szov­jetunió kormányának és az egész szovjet népnek, hogy lehetővé tet­ték számunka ezt a gyönyörű utat, a sok feledhetetlen élményt. Hálásak vagyunk a páratlan ven­dégszeretetért és még egyszer köszönetét mondunk érte. A szovjet—magyar barátsághoz való hűség számunkra a marxi— lenini eszmékhez való hűséget, a kommunizmus zászlajához, ma­gyar népünk igaz ügyéhez, az önmagunkhoz való hűséget je­lenti. Éljen és győzedelmeskedjék a kommunizmus és a béke! A nagygyűlést Anatolij Birju- kov zárta be. Szünet után levetí­tették az Optimista tragédia című új szovjet filmet. (MTI) NAPTAR 1963. július 20. — 90 évvel ez­előtt, 1873. július 20-án született Al­berto Santos-Du- mond (ejtsd: Szan- tosz-Dümon) brazil mérnök, a repülés egyik úttörője. Elő­ször léghajók, majd repülőgépek építé­sével foglalkozott. 1902-ben léghajójá­val megkerülte az Eiffel-tornyot, 1906 októberében ő tar­totta Európában az Santos-Dumond légihajója első repülőbemuta- tért repült Megír- tót, amikor motor ta munkásságáról a nélküli sárkány-re. Léghajóim (1904) piilőgépével 22 mé- című könyvét. — 5 évvel ezelőtt, 1958-ban e napon halt meg Medgyessy Ferenc Kossuth-dijas szobrász, a XX. század magyar szobrásza­idnak egyik legkiemelkedőbb művésze. Műveit plasztikus tö­mörség, fiatalkori kompozícióit a vaskos humor jellemzi. Szí­vesein örökítette meg szülőföldje népét, a Debrecen vidéki parasztot. * * * — Július 20-a Kolumbia függetlenségi napja, arra emlékezé­sül, hogy Simon Bolivar vezetésével ezen a napon vívta ki az ország függetlenségét a spanyol elnyomókkal szemben.

Next

/
Thumbnails
Contents