Békés Megyei Népújság, 1963. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1963-07-20 / 169. szám
1963. július 20. 2 Szombat (Folytatás az T. oldalról) a szocializmus győzelmének kérdését minden egyes országban az illető ország népe, a forradalmi munkásosztály és a marxista—leninista párt, nem pedig más népek, nem más pártok oldják meg. És főként nem termonukleáris világháború kirobbantása útján oldódik meg ez a kérdés. Egyesek eszmefuttatásaibál aiz következik, mintha valamelyik szocialista országnak, az illető ország kommunista pártjának joga lenne kirobbantani a háborút egyik vagy másik tőkés ország ellen, azt írva zászlajára, hogy azt a háborút, amely elkerülhetetlenül termonukleáris világháborúvá fajulna, azért robbantották ki, hogy megszabadítsák annak az országnak munkásosztályát a kapitalista elnyomástól. Felmerül a kérdés, ki adott az ilyen- „teoretikusoknak’’ jogot arra, hogy saját belátásuk szerint rendelkezzenek más országok népeinek sorsával? Ezeknek az országoknak a dolgozói, munkás- osztálya ezt válaszolja nekik: harcolunk és harcolni fogunk a szocializmus győzelméért, de ezt a győzelmet az országunkban folyó osztályharcban, nem -pedig termonukleáris világháború kirobbantása útján kell kivívnunk. A marxisták—leninisták azért harcolnak, hogy egyesüljenek és erősödjenek az imperializmus ellen fellépő erők, erősödjék a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító harc, a békéért és haladásért sfkraszálló néptömegek széles demokratikus mozgalma. Jól tudjuk, hogy ezeknek az erőknek az egysége az imperializmus ellen, a béke, a szabadság, a demokrácia és a szocializmus Magyar-szovjet baráti nagygyűlés Moszkvában eszméinek diadaláért folyó harc eredményességének záloga. Azok, akik zavarják a jelenkor e vezető erőinek egyesítését az őket vezető indokoktól függetlenül, az antiimperia- lista front erőit gyengítik és mind az imperializmus kezére játszanak. A marxisták—leninisták jól tudják, hogy amíg létezik az imperializmus, fennáll a háború veszélye is. A Szovjetunió, a testvéri szocialista országok fokozzák védelmi képességüket, mindent megtesznek avégett, hogy fegyveres erőik megsemmisítő csapással tudjanak válaszolni az agresszo- rok csapására. Állandó harci készenlétben tartjuk a legerősebb termonukleáris fegyverekkel felszerelt rakétáinkat. Kitartottunk és ki fogunk tartani a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini elvei, mint olyan politika mellett, amely megfelel a népek létérdekeinek. Nagy megelégedéssel állapítjuk meg, hogy az SZKP és az MSZMP nézetei teljesen egyeznek a mai világ legégetőbb kérdéseiben. Kedves Elvtársak ! Az országunkban megtett utazásuk során magyar barátaink láthatták, milyen energiával és lelkesedéssel építi a szovjet nép a kommunista társadalmat. Most, amikor óriási kincsekkel, jól képzett munkásokkal és szakemberekkel rendelkezünk, amikor a szovjet tudomány és technika ilyen magas színvonalat ért el, a kommunizmus építése hatalmas lendülettel folyik. Elvtársak! A magyar—szovjet barátsági nagygyűlés a Kreml kongresszusi palotájának történelmi termében folyik, ahol közel két évvel ezelőtt a XXII. pártkongresszus ülésezett és elfogadta az SZKP új programját. Ez a nagygyűlés azokra a napokra esik, amikor az SZKP, az egész szovjet nép egy nevezetes dátum: pártunk II. kongresszusa 60. évfordulójának megünneplésére készül, ötvennyolc év választja el a II. kongresszust a XXII.-től. Milyen óriási történelmi utat tett meg országunk, munkásosztályunk és dolgozó népünk ez idő alatt a lenini párt vezetésével! Pártunk ereje a néppel való széttéphetetlen összeforroft- ságban, a marxizmus—lenin- izmus iránti hűségében rejlik. Pártunk a proletár internacionalizmus elveinek szellemében nevelkedett, mindig harcolt a marxista—leninista eszméik tisztaságáért, a kommunisták, a proletárok és minden ország elnyomott népei egységéért és összeforrottságá- ért, a forradalom nagy ügye, a népek szabadsága és boldogsága érdekében. Ebben a harcban pártunknak olyan hű és megbízható barátai vannak, mint a dicső Magyar Szocialista Munkáspárt! Hosszan tartó taps és éljenzés fogadta Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát, a Magyar Népköztársaság Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányának elnökét. Kádár János beszéde Kádár János elvtárs beszédének elején meleg szavakkal emlékezett meg arról a szeretetteljes fogadtatásról, amelyben a magyar pártós kormányküldöttséget a Szovjetunióban részesítették. Küldöttségünk és a magam nevében hálás szívvel mondok őszin. te köszönetét ezért minden szovjet embernek. Átadjuk Önöknek és az Önök személyén keresztül az egész szovjet népnek a szocializmust építő magyar nép forró testvéri üdvözletét és jókívánságait Utunk során a nagy szovjet ország mérhetetlen térségein jár. tunk. Láttuk a kapitalizmus feletti békés győzelem előjeleit. Láttuk és tapasztaltuk, hogy a szovjet dolgozók sziklaszilárd egységben tömörülnek a Szovjetunió Kommunista Pártja és annak Nyikita Szergeje- vics Hruscsov vezette Központi Bizottsága köré. A párt és a nép teljes egységben munkálkodik a kommunizmus építésén, helytáll a munka és a béke frontján. Nagyszerű élmény volt számunk, ra a találkozás a szovjet emberrel, a párt neveltjével, a kommunizmus építőjével, az új erkölcs hordozójával, aki kész minden áldozatra a népért és az emberiségért, és akiben mélyen él a proletár in. teraacionalizmus. Utazásunk idején közölte a Pravda a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának nyílt levelét. Mindenütt azt tapasztaltuk, hogy a párt által évtizedek óba az internacionalizmus szellemében nevelt és a forradalomért, a szocializmusért, a békéért minden áldozatra kész szovjet emberek mélységesen egyetértenek Központi Bizottságukkal és elítélik a dogmatiz- musnak a Szovjetunió Kommunista Pártja és a világ többi kommunista és munkáspártjai ellen intézett alaptalan és elvtelen támadásait. Tisztelt Elvtársak! Pártunk és népünk rendíthetetlenül kitart a proletár internacionalizmus mellett, hű a szocialista országok testvéri közösségéhez. Eltéphetetlen szálak fűznek bennünket a világ első szocialista államához, a kommunizmust építő Szovjetunióhoz és annak vezető erőihez, a teremtő lenánizmus fáiklyavivőjéhez, a Szovjetunió Kommunista Pártjához. Barátságunk forradalmi küzdelmekben született és egységünk sziklaszilárd. A Szovjetunió Kommunista Pártjának és kormányának vezetőivel folytatott tanácskozásainkon újból bebizonyosodott, hogy teljes az egyetértésünk a szocializmus és a kommunizmus építésének, a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzetközi helyzet megítélésének valamennyi kérdésében. Saját fejlődésünk is a XX. kongresszus tanításainak helyességét bizonyítja. Ugyanezt bizonyítja az egész nemzetközi forradalmi munkásmozgalom fejlődése. Ugyancsak teljes mértékben egyetértünk a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának július 14-i nyílt levelével. A levél a ma egyedül lehetséges marxista álláspontot fejti ki korunk fő kérdéseiben és cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy a kinai vezető elvtársak a kérdések többségében téves és veszélyes állásponton vannak. Mi eddig is mindent megtettünk, ezután is mindent megteszünk, hogy megőrizzük a nemzetközi munkásmozgalom egységét. Teljesen egyetértünk a Szovjetunió kormányával a mai nemzetközi Ijelyzet megítélésében és támogatjuk a Szovjetunió külpolitikáját. Kádár elvtárs ezután az elért eredményeinkről beszélt és a többi között ezeket mondotta. Újjászerveztük marxista—leninista pártunkat. A Magyar Szocialista Munkáspárt biztos kézzel vezeti a szocializmust építő magyar népet. Népi demokratikus államunk erős, élvezi a munkások, a parasztok, az értelmiség, az egész dolgozó nép bizalmát és támogatását. Nagy lendületet vett hazánkban a szocialista építőmunka. Jelentős eredményeket értünk el a gazdaságban és a kultúrában. Befejeztük a magyar mezőgazdaság szocialista átszervezését és ezzel a népgazdaságban osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. Pártunk 1962 novemberében megtartott VIII. kongresszusa ennek alapján szögezte le, hogy befejeztük hazánkban a szocializmus alapjainak lerakását és a szocialista társadalom teljes felépítésének korszakába léptünk. A szocializmus alapjainak lerakásával lényegesen megváltozott társadalmunk osztályszerkezete. Mivel Magyarországon befejeződött a szocializmus alapjainak lerakása, nincsenek többé kizsákmányoló és kizsákmányolt osztályok, társadalmunk messze előrejutott azon az úton, hogy a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség egységes szocialista társadalommá váljék. Pártunk VIII. kongresszusa kimondotta, ideológiai területen ki kell bontakoztatnunk a marxizmus—laninizmus eszmei offenzí- váját. A marxista—leninista ideológia terjesztésében már jelentős eredményeket értünk el. Most azonban, a szocializmus alapjainak lerakása után minden eddigi* nél kedvezőbbek a lehetőségek arra, hogy népünk gondolkodásában, a tudományban és kultúrában is mielőbb osztatlanul uralkodóvá tegyük a marxizmust—leninizmust. A marxizmus—leninizmus eszmei offenzivája azért is fontos, hogy kizárjuk az ideológiák békés együttélését és utolsó hadállásaiból is kiszorítsuk a burzsoá ideológiát. Politikánk kidolgozásában fontos szerepe van annak, hogy kijavítottuk a korábbi hibákat. Levontuk a tanulságot a szektásság és a dogmatizm us okozta súlyos torzulásokból, valamint a revizio- nizmus kártevéseiből. Mindehhez nagy segítséget nyújtottak a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának, az 1957-es és az 1960-as moszkvai nyilatkozatoknak az egész nemzetközi forradalmi mozgalomra érvényes megállapításai. Voltak és még ma is akadnak emberek, akik ostoba és álnok módon arra a képtelen állításra vetemednek, hogy az 1956-os magyarországi ellenforradalmi felkelést a személyi kultusz bűneinek a XX. kongresszuson történt gyökeres feltárása idézte elő. A valóságban az történt, hogy Magyarországon nem a személyi kultusz leleplezése, hanem maga a személyi kultusz ásta alá és rombolta szét a párt egységét, a párt tömegkapcsolatait, gyengítette meg a népi demokratikus rendszert. Éppen a XX. kongresszus tette lehetővé, hogy a kommunista és munkáspártok megszabaduljanak azoktól a béklyóktól, amelyeket a személyi kultusz, a szektásság és a dogmatizmus rakott a marxista gondolkozásra. Az elmúlt évek ideológiai és politikai küzdelmei nálunk is bebizonyították, hogy a szektás és dogmatikus álláspontról nem lehet eredményesen harcolni a revi- zionizmus ellen, aminthogy revizionista álláspontról sem lehet sikerrel harcolni a szektásság és a dogmatizmus ellen. A marxizmus—leninizmus álláspontjáról kell kétfrontos küzdelmet folytatni, mind a szektásság és a dogmatizmus, mind a revizionizmus ellen. A Magyar Népköztársaság a szocialista fejlődés egyenes útján jár és ha szerény mértékben is, de most már mi is előrébb visszük a nagy, közös ügyet. A tények és az eredmények hatására nőtt a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye és még a velünk szemben eddig legellenségesebb körök is változtatni kénytelenek álláspontjukon. Ma már normalizálni kívánják állami kapcsolataikat a Magyar Népköz- társasággal. Mi üdvözöljük a józanság és a reálpolitika megmutatkozó jeleit és az őszinte készségre hasonlóval fogunk válaszolni. Kedves Elvtársak! Kedves szovjet barátaink! Ez a magyar kommunisták, a magyar nép álláspontja a szocialista építőmunka, a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzetközi helyzet érintett lényeges kérdéseiben. Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa meghatározta számunkra az előttünk álló esztendők programját. Otthon is azt mondjuk, itt is azt mondjuk, hogy politikánk nem változik. Kitartunk mellette, mert sok küzdelemmel tapostuk ki ezt a jónak bizonyult utat. Sem jobbra, sem balra nem térünk le róla. Tisztelt Elvtársak! Barátaink! Küldöttségünk hitében és bizakodásában megerősödve tér haza szovjetunióbeli útjáról. Mindaz, amit láttunk, újabb erőt adott, örömmel és büszkeséggel töltött el bennünket is. Hálásak vagyunk a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió kormányának és az egész szovjet népnek, hogy lehetővé tették számunka ezt a gyönyörű utat, a sok feledhetetlen élményt. Hálásak vagyunk a páratlan vendégszeretetért és még egyszer köszönetét mondunk érte. A szovjet—magyar barátsághoz való hűség számunkra a marxi— lenini eszmékhez való hűséget, a kommunizmus zászlajához, magyar népünk igaz ügyéhez, az önmagunkhoz való hűséget jelenti. Éljen és győzedelmeskedjék a kommunizmus és a béke! A nagygyűlést Anatolij Birju- kov zárta be. Szünet után levetítették az Optimista tragédia című új szovjet filmet. (MTI) NAPTAR 1963. július 20. — 90 évvel ezelőtt, 1873. július 20-án született Alberto Santos-Du- mond (ejtsd: Szan- tosz-Dümon) brazil mérnök, a repülés egyik úttörője. Először léghajók, majd repülőgépek építésével foglalkozott. 1902-ben léghajójával megkerülte az Eiffel-tornyot, 1906 októberében ő tartotta Európában az Santos-Dumond légihajója első repülőbemuta- tért repült Megír- tót, amikor motor ta munkásságáról a nélküli sárkány-re. Léghajóim (1904) piilőgépével 22 mé- című könyvét. — 5 évvel ezelőtt, 1958-ban e napon halt meg Medgyessy Ferenc Kossuth-dijas szobrász, a XX. század magyar szobrászaidnak egyik legkiemelkedőbb művésze. Műveit plasztikus tömörség, fiatalkori kompozícióit a vaskos humor jellemzi. Szívesein örökítette meg szülőföldje népét, a Debrecen vidéki parasztot. * * * — Július 20-a Kolumbia függetlenségi napja, arra emlékezésül, hogy Simon Bolivar vezetésével ezen a napon vívta ki az ország függetlenségét a spanyol elnyomókkal szemben.
