Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-13 / 136. szám
1953. június 13. 6 Csütörtök Tető alatt a gyógyszertár Bélmegyeren A bélmegyeriek nagy távolságokra, Békésre és Vésztőre járnak gyógyszerért. De már nem sokáig, mert ez év végére elkészül a gyógyszertár, amelyben kétszobás lakás is lesz. Az épület berendezéssel együtt 850 ezer forintba kerül, s ehhez a községi tanács a fejlesztési alapból 450 ezer forinttal járul hozzá. Miért nincs ásó, kapa és kasza a kiscsákéi boltokban? Az Orosházához tartozó kiscsá- kói tanyarészen a területileg közelebb lévő Nagyszénási Földművesszövetkezet látja él a kereskedelmi feladatokat. Ehhez két vegyes- és két italbolt áll a lakosság rendelkezésére. A tanyaközpontban egymás mellett van a vegyes- és az italbolt. Egy házaspár vezeti mind a kettőt. A kondorosa út mplletti holt vezetője egy nő, aki távolabb lakik innen. Ez talán nem volna baj, ha a boltban minden szükséges áru beszerezhető lenne. Hiányzik azonban egy sor olyan cikk, amiből másutt bőven van. Csak • a legegyszerűbbet említem meg, az élesztőt. Erre ilyen helyen, ahová hetenként kétszer szállítanak kenyeret, különösen igényt tart a lakosság. De nem találtunk ásót, gereblyét sem és most, aratás előtt mindössze egy kasza szerénykedett az egyik sarokban. És hiányzott többek között a bambi is, pedig ezt a földszöv saját üzemében készíti. Az áruellátás megjavítása érdeNyari gazdasági gyakorlat Az Orosházi Kossuth Lajos Mezőgazdasági Technikum III. osztályának tanulói június 10-től július b-ig nyári összefüggő gazdasági gyakorlaton vesznek részt. A tangazdaságban és a Béke Tsz-ben dolgoznak majd és közben megte. kintik a Békéscsabai Konzervgyárat, a Szarvasi Arborétumot (Pepikertet) és a szegedi füvészkertet. A Béke Tsz-nél töltött idő alatt munkaegység alapján díjazásban részesülnek, melyet a gyakorlat végén fizetnek ki. dében szükséges lenne a szállítás jobb megszervezésére és az ellenőrzés hatékonyabbá tételére. A két italboltban kevés a bambi és a szikvíz, de a sör- és borellátást is javítani kéül. A csákóiak már tavaly is szóvá tették ezt. Azzal érveltek, hogy nekik, akik a mezőn dolgoznak, fáradoznak, egy pohár sör sem jut, a fürdőben pedig korlátlanul ihatnak az emberek. Az nem baj, hogy a fürdő más elbírálás alá esik, de valamennyi jusson nekik is. A hiányosságok legnagyobbrészt olyan természetűek, amelyeken a mai ellátási viszonyok mellett lehet javítani. Remélhetőleg a Nagy. szénási Földművesszövetkezet a jövőben erre jobban törekszik majd. Patakfalvi István Többet és még többet tudni általános érvényű módszer arra, hogyan vizsgázhat tanár és tanítvány mindig kitűnőre Nem volt könnyű dolga Dávid László igazgatónak néhány évvel ezelőtt, amikca’ az 1957-es sikertelen szervezés után három évvel, 1960-ban újból megpróbálkozott azzal, hogy Szentetornyán is megkezdik az általános iskolai felnőttoktatást. — Miért nem sikerült 57-ben? — kérdezem tőle, a válasz azonban nem egyértelmű, és nem is teljesen világos. „Mit mondjak? Pontosan nem tudom. Talán nem úgy nyúltunk hozzá, mint 60-ban. A nevelők is másként látták már akkor az esti iskola fontosságát, és engedje meg, hogy így mondjam: nagyszerűségét, mint 57-ben. Itt van valahol az igazság.” Tény, hogy 1960 óta minden évben megszervezték a dolgozók esti iskoláját, és az első év hallgatói az idén vizsgáztak a nyolcadikos anyagból. Egy kis statisztika Ilyenkor, hogy jobban felmérhessük az utat, amit bejártak, jó segítség egy kis statisztika, néhány összevethető adat. Álljon hát itt egy-kettő: 1960 őszén három tagozatot szerveztek. Az A- tagozatban az ötödikesek és a hatodikosak, a B-ben a hetedikesek, a C-tagozatban pedig a nyolcadikosok tanultak. Öt hónap múlva (nálunk öt hónapig: októbertől—áprilisig tart a tanév) negyvenegyen vizsgázták, és az esti iskola összesített tanulmányi átlaga 3,41 volt. Most ugorjunk egy évet, és nézzük meg a 62/63-as tanévet! Már az is szembetűnő, hogy ebben a tanévben gyarapodott a létszám; 48-an vizsgáztak. Szépséghiba, hogy 19-en „lemorzsolódtak”, mert ha az elmarado- zókat sikerül visszatartani, akkor 67 a vizsgázók száma! Ez pedig Szentetornyán remek eredmény lett volna. A három tagozat együttes tanulmányi átlaga közel 6 tizeddel jobb, mint 1960-ban: kereskedelmi felügyelő, i négyes. Sok kitűnő és még több Felújított gördülőcsapágyak Gyártja; Maglódi Gépgyár és Öntöde Maglód Rendelhető és vásárolható korlátlan mennyiségben Budapesti Csapágyüzletünkben V., Alkotmány u. 18. az új ár 50 %-áért. 54 Orosháza — Milyen kedves... kakukkos óra? — lelkendeztem barátom lakásán, ahol egy éjszakai nyugalmat ajánlottak fel, mondván, a szálloda úgyis zsúfolt, s itt békén aihatsz. — Ugye, hogy kedves — lelkendezett a ház asszonya — a nagyit énémtűl örököltem... Olyan szépen mondja, hogy kakukk... kakukk, majd meglátja. — Majd meglátod — mondta a férfi gyanús hangon s akkor én még nem tudtam, miért. Érzékenyen elbúcsúztunk egymástól, mert aki aludni tér, az egy kicsit meghalni megy és fáradt fejem ráejtettem a párnára. Puha, meleg párna, még puhább és melegebb paplan, úgy elszenderedtem, mintha ringattak volna Kakukk, kakukk, kakukk! — Úristen! — ültem fel rémülten az ágyban és majdnem segítségért kiáltottam, aztán elmosolyodtam: milyen szamár is az ember és gyáva, még felnőtt korában is. Így megijedni egy ómívű, bájos kakuk. I jeles bizonyítvány kell egy ilyen 4-es átlaghoz, van is belőlük bőven. A C-tagozat, tehát a nyolcadikosok két kitűnője Marcsó Im- réné. a Petőfi Tsz kertészeti brigádjának tagja, a másik pedig Tolnai Sándor MÁV pályamunkás. „Bukott felnőtt, diákunk egy sincs” — említi még Dávid László, mert erre különösen büszke. A szavaknál sokkal jobban bizonyító számok feljegyzése után arról beszélgetünk, hogy a most végzett felnőtt nyolcadikosok mit terveznek, tanulnak-e tovább vagy pedig megelégednek azzal, hogy megszerezték az általános iskolai végbizonyítványt? Dávid László igazgatóé a szó. — Tizenhármán végeztek és kilencről már biztosan tudom, hogy tovább szeretne tanulni. Hol? — kérdezem és itt, ezen a ponton derül ki a szentetornyai felnőtt diákok gondja, problémája. Lesz-e kihelyezett technikum vagy nem? — Majdnem mindenki a mező- gazdasági technikumba orientálódik. Persze, erre számítottunk is, hiszen a lakosság mezőgazdasággal foglalkozik. Felkerestük az orosházi technikumot, és előadtuk a kérést: legyen kihelyezett technikumi osztály Szentetornyán is! A válasz: lesz, de csak akkor, ha legalább 25 jelentkező van. Ha alaposan meggondoljuk, nem csekélység! De meg kell próbálkoznunk vele, mert sokkal köny- nyebb egy helyi osztályba hallgatókat szerezni, mint arra rábírni az embereket, hogy a fárasztó napi munka után autóbuszra, motorra vagy biciklire üljenek, és utazzanak be a városba, éjszaka meg vissza, ide. Ez nem megy, ehhez olyan kivételes tanulási kedv kell, amilyen Marcsó- nénak vagy Szirbiknének van. (Róluk még elmondok egyet- mást.) A jelentkezés határideje A kakukkos óra kos órától, Meggyújtottam az olvasólámpát: a kakukk visszabújt már fészkébe, az óra ártatlan pofával nézett rám: fél tizenegy volt. Újból elaludtam, Kakukk, kakukk, kakukk! Mikor visszamásztam az ágyba és meggyújtottam az olvasólámpát az ártatlan arcú óra tizenegyet mutatott. — Ahá... tehát félóránként pofázik ez a műmadár. Na megállj, megvárlak — mormoltam magamban, eltökélve, hogy ébrenvaló félórai találkozásunk kiépíti bennem azokat a szükséges reflexeket, amelyek lehetővé teszik számomra, hogy fittyet hányjak a nagyszájú madár ordításának, Azt álmodtam, hogy az országúton megyek gyalog és sem előttem, sem mögöttem senki. Ebben a pillanatban a hátam mögött felüvöltött egy autó kürtje, Már késő. Már nem tudok felugrani, Halálra gázol. Rémült ordítással ugrottam és fejjel neki a falnak. Otthon a másik oldalon van az ágy. A kakukk ebben a pillanatban csapta magára az ajtót és az óra a jól végzett munka tudatában ketyegte tovább az időt. Fél tizenkettő? Meggyötörve dőltem vissza az ágyba, éreztem, hogy rémes álmom nyomán mint önt el utólag is a veríték Kakukk, kakukk, kakukk! — ordít megint a rohadt dög az óra tetején Hát, ezt nem lehet kibírni. Ha még egyszer kinyitja az undok csőrét, szétverem az egész órát. Kakukk, kakukk, kakukk. Én Istenem, jó Istenem, kinyílt már megint a szemem és éjjel egy óra van, és mégse tehetem tönkre vendégeim ómívű kínzóeszközét. Kakukk, kakukk, kakukk. Ülök az ágyban és nézem az órát, Nem látom a kakukkot. Te jó Isten, Én kakukkottam. Kakukk, kakukk, kakukk. Most ó volt vagy ' 'WWWWW> én, Tubica madár, kicsi kakukk, gyere repüljünk együtt. Kakukk, kakukk, kakukk. Felmászom a szekrény tetejére. Kakukk, kakukk, kakukk. Hol egy kis hemyócska. Két óra... kakukk.., he- hehe.., kis madárka lettem, kakukk madárka, hol egy fészek? Fene ezeket a modem lakásokat, sehol egy fészek. Kakukk. — Jaj, Feri — gyere! A barátod. Kinyitom fáradt, meggyötört szememet A szekrény tetején alszom összegöngyölödve, orrom előtt az óra. Ebben a pillanatban kicsapódik az ajtaja, s elordítja magát a dög: kakukk, kakukk. Hörögve vetem magam rá, zuhanok az órával együtt, az asszony rémült sikoltása közben és még hallom, amint szólni akar a madár: kak... Aztán csönd. — Hagyjanak aludni békében — motyogtam és visszamászom az ágyba, a meleg paplan alá. Reggel hét órakor, Kakukk, kakukk, kakukk! Gyurkó Géza 15-én, szombaton jár le. Addig azonban összehívjuk az idén és régebben végzett hallgatóinkat, és megbeszéljük velük a dolgot. Elsősorban azt, hogy csak akkor lesz kihelyezett osztály, ha mindenki hoz magával még egy-egy jelentkezőt. Az orosházi technikum szívesen vállalja tehát a szentetornyai kihelyezett osztályt, és a szaktárgyak oktatására tanárokat is biztosít. A közismereti tárgyakat a szentetornyai központi iskola pedagógusai vállalták. Most már valóban csak azon múlik az egész, hogy jelentkezzenek minél többen. „Ilyen lehetőséget kár lenne elszalasztani” — mondja az igazgató — és tökéletesen igaza van. Később tudom meg, hogy a Petőfi Tsz elnöke, Gönczi János is igen-igen örülne, ha sikerülne ez a kihelyezett osztály. (Lehet, hogy még ő is kedvet kap a tanulásra? A jó példa feltétlenül hasznos lenne.) — ígértem, hogy Marcsónéról és Szirbiknéről még beszélek — mondja Dávid elvtárs. — Közben arra gondoltam: keressük fel őket! Elfogadom a meghívást, Mar- esónét otthon is találjuk. Amikor megtudja, hogy miért keressük, felragyog az arca. Mindent pótolni szeretnék! — Nagyon szeretek tanulni! Gyerekkoromban csak hat osztályt jártam, aztán kivittek a tanyára. Mindent pótolni szeretnék! Árnyas folyósón ülünk, zöld szőlőlevelek futnak a tető felé ... Ahogy csevegünk, mindjobban kibontakozik előttem, amit már általánosnak szeretnénk tudni, amiért még annyit kell tennünk; az, hogy mindenkiben ennyire forrjon, pezsegjen a vágy többet és még többet tudni, mint Marcsó Imrénében, aki pótolni akarja azt, amit a gyerekkor nem adhatott meg számára. — Ha nem lesz kihelyezett osztály, akkor Orosházára járok, motoron. Szirbikné jön meg, ha jól hallottam, Rucz Mihály is, aki vezetőségi tag a tsz-ben. Amikor azt mondom, hogy azért a tanulás nemcsak öncélú valami, ha elvégzi a technikumot, bizonyára szaktudásának megfelelő beosztásba helyezik, szerényen elmosolyodik, és így válaszol: „Erre nem is gondoltam ... Hol van az még?” Bizony, hosszú az idő, amíg valaki megszerzi a technikum elvégzését bizonyító oklevelet, sok fáradtság, nagy kitartás kell hozzá. „Vállalom” — mondja Mar- csóné, és ezt annyi önbizalommal mondja, hogy feltétlenül hinni kell neki. Amikor visszafelé sétálunk az iskolához, az igazgató megjegyzi: — Szeretni kell ezt a munkát, azt hiszem, ez a titok nyitja, és azért sikerűit nálunk I960 óta minden évben a dolgozók esti iskolája ... A válasz most már egyértelmű, valóban nincs más titka az egésznek, csupán az, hogy szeretettel kell odavezetni mindenkit a tudás forrásához... Így vizsgázik évről évre ebből a szeretetből kitűnőre a szentetornyai központi iskola tantestülete. Sass Ervin
