Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-05 / 129. szám
1963. június 5. I 4 Szerd* Színes tudósítás helyett... Arra készültem, hogy színes tudósításban számolok be a vasárnapi békéscsabai ifjúság} ta_ Iákozórói. A ritka esemény varázsától fellelkesülten figyeltem a felvonulást, a vörös nyakkendős, fehér inges, zászlócskákat lengető úttörősereget, a Széchenyi li_ getben összegyűlt sokaság hangulatát, jegyezgettem a kulturális műsor epizódjait, s néztem a lampionos csónakázást szürkület után. Amikor becsuktam a jegyzetfüzetet, s a képzeletbeli mérle. gén lemértem a nap jó és rossz oldalát, egy-két furcsa jelenség miatt úgy döntöttem, hogy a szí. nes tudósítás ezúttal elmarad, ám nem szabad szó nélkül hagyni néhány észrevételt. Nem ünneprontásnak szánom a reflexiókat, csupán intelemnek a jövőre nézve. Aki a felvonulást nézte, annak a rengeteg daloló gyerek láttán örült a szíve. Impozáns menetben tették meg az utat a Felszabadulási emlékműtől a ligetig. Vidámak voltak, fesztelenek, kipirult arcúak, látszott rajtuk, hogy tetszik nekik a nem mindennapi esemény. Amikor elfogyott seregük, a diákok következtek egyenruhában, fegyelmezetten. Őket az üzemiek követték, a tégla- és cserépipari vállalattól, a textilüzemekből, a kötöttárugyárból, ktsz-ekből és a Békési Nyomdából. Kétszázan lehettek. Utánuk már senki sem jött, s a sok kíváncsi nézőben jogosan fogalmazódott meg a kérdés: miért csak ennyien vannak a munkásfiatalok és egyáltalán hol vannak, hol maradtak a termelőszövetkezeti kiszisták, az intézmények, hivatalok fiataljai? Nem tartották érdemesnek, hogy részt vegyenek a városi ifjúsági találkozón? Az az érzésem, hogy az alapszervezetekben néhány • helyen sok kívánnivalót hagy maga után a szervezés... A ligetben ifjúsági nagygyűlést akartak tartani. A gondolat helyes volt, a kivitelezés azonban rosszul sikerült. Mire a szabadtéri színpadhoz ért a felvonulók menete, a fiatalok szétszéledtek, a sátrak és szórakozóhelyek között. Az úttörők és a diákok egy része hűségesen várta a gyűlés kezdetét, de azok, akikhez a KISZ Központi Bizottsága Intéző Bizottságának tagja szólni kívánt, nem voltak sehol. Érthető hát, hogy mindössze 10 percig tartott a ,,nagygyűlés” — A legnagyobb forgalom a hajóhintánál, a fagylaltozónál és a sátraknál volt. Az egyik gyermek-gyűrűben furcsa játékra figyelhettem fel. A fára fehér lepedőt, a lepedőre pedig egy néger maszkot tűztek, s akinek kedve, pénze volt (1 forintért három dobás) az dobálósdit játszhatott a pénznyerés reményében. Pingponglabdával kellett beletalálni a néger szájába. Vajon az ízléstelen, idejét múlt játékhoz milyen meggondolásból adtak engedélyt? A nap legszínvonalasabb eseménye kétségtelenül a kultúrműsor volt, mely délután 1 óra után kezdődött és alkonyaiig tartott. Táncosok, muzsikusok, énekesek, szavalok szórakoztatták a lelkes közönséget. A rendezőknek csupán néhány szereplő érthetetlen távolmaradása okozott fejtörést, de ennek ellenére is élménydús volt a műsor. Az esti csónakfelvonulás a Körösön az újdonság varázsával hatott. Kár, hogy a fiatal nézők közül néhányan megfeledkeztek magukról és a huliganizmust súroló cselekedeteikkel bosszantották a csónakban ülőket. Viselkedésükkel elégtelenre vizsgáztak. Színes tudósítás helyett csak ezt akartam elmondani. P. R. Huszonnégy ismeretterjesztő előadás egy évadban ,'Tudósi tóriklól) Bucsán, a legutóbbi tanácsülésen, a községben végzett népművelési mimikát tárgyalták. Az ülésen Szilárd Ádám tanár számolt be. Többek között elmondotta, hogy a három termelőszövetkezetben tanfolyamokat szerveztek. Ezenkívül az idén 24 ismeretterjesztő előadást tartottak a községben. Jól működött a KISZ színjátszó csoportja, nagy sikerrel JÜNIUS 5. Békéscsabai Brigád: Francia kandalló mellett. Békéscsabai Szabadság; Csodálatos vagy Júlia. Békéscsabai Terv: Egyiptomi történet. Gyulai Erkel: A vád tanúja. Orosházi Béke: Keresztesek I—n. Szarvasi Táncsics: A különös lány. szerepelt a járási kulturális szemlén. A színjátszók munkájában örsi Tóth László, a tanfolyamok szervezésében Öz Róza segített sokat. Az idén megszervezték a művelődési otthonon belül a bábszakkört is. Bezárult a Belgrádi Nemzetközi Műszaki Kiállítás és Vásár Belgrád A VIX. Belgrádi Nemzetközi Müszkal Kiállítás és Vásár június 3-án bezárta kapuit. A vásáron 1230 jugoszláv és külföldi vállalat és cég állította ki termekéit, amelyeket körülbelül 750 000 látogató tekintett meg. A belgrádi nemzetközi műszaki vásáron hat magyar vállalat vett részt, elsősorban műszaki újdonságokkal, amelyek iránt az érdeklődés igen élénk volt. (MTI) A Mezőhegyesi Cukorgyár keres jó írású, adminisztrációs gyakorlattal rendelkező, büntetlen előéletű, 25—50 közötti életkorú férfiakat és nőket őszi répaátvevői munkára. Jelentkezés saját kezű életrajz és kérelem beküldéséved eszközlendő a cukorgyár címére. 246 Az Országos Rendező Iroda nyári tervei Az Országos Rendező Iroda változatos műsort állított ößsze a nyári hónapokra. A budapesti és vidéki szabadtéri színpadokon mintegy százötven előadást tartanak. A program revü-, kabaré-, esztrádműsorokat és tánczenei hangversenyeket ígér. A nyaralók szórakoztatására a Nevetővendég-szolgálat című zenés esztrádműsort Siófokon, Földváron, Leltén, Bogláron, Füreden, Hévízen és más üdülőhelyeken mutatják be. A balatoni program kiemelkedő eseménye lesz egyébként a látványos vizikarnevál, amelyet augusztus 19-én rendeznek Siófokon, a vízre épített szín- fiadon. u n m oo< A próba folytatódik A biharugrai Petőfi mozi mutatja be június 5-től 6-ig ezt az érdekfeszítően izgalmas csehszlovák ellenállási filmet, melynek története a II. világháború végén játszódik. A film főszereplői nálunk is jól ismert és kedvelt csehszlovák filmszínészek. Az évad utolsó premierje a Jókai Színházban S ikeres évadöt zárt színházaink Jacobi Viktor: Leányvásár című nagyoperettjének bemutatásával. Bár ez az írás nem tekinti feladatának az évad értékelését, hiszen nem is lehet feladata, annyit azonban mégis meg kell jegyeznünk, hogy most, az 1962/63-as színházi évad végén jo. gos örömmel és elismeréssel, emlékezhetünk vissza a sikerekre: a Tűzijátékra, a Pygmaüomra, a Marion de Lormera, az Aranyszőrű bárányra, az Édes fiaimra, az Alacsony mennyezetre, egy ötletes Csárdáskirálynő produkcióra és a többi bemutatóra is. Ez az utolsó, a Leányvásár, a szokásosnál gyorsabb előkészület ellenére is megállja a helyét; szórakoztató, néhány eredetinek mondható ötlet is fűszerezi, és talán elsőként kellett volna említeni Jaeobi nagyon szép muzsikáját, a taps igaza ösztönzőjét Gáti Sándor, az operett rendezője már egészen nyári asra keverte a színeket, és néhol többet is megengedett egy-két színészének, így aztán az önfeledt, jókedvű nevetés rtt-ott sikító vihogást is felröppen tett, és — ha csak percekig is — ,de eltakarta a muzsika báját, a történet emberi érzéseket, szenvedélyeket megcsillantó pillanatait. (Nem részletezzük, hogy mire gondolunk, hiszen pontosan tudja mindenki.) A szereplők a Csárdás- kiráiynő-bői jöttek át a vadnyugati „leányvásárba”, és becsületesen eljátszották Tom Migles bosszújának és szerelmének történetét. Barcza Éván (Lucyt alakította) látszott, hogy elragadta Jaeobi muzsikája: nagyon szépen énekelt és felszabadultan játszott. Partnere, Bánffy Frigyes (Tom Migles) kü_ lönsen a 2. felvonás fináléjában produkált emlékezeteset Perényi László (Hamson) széles skálájú játékkultúrája az operett-alakból is embert ötvözött, Déry Mária (Bessy) és Széplaky Endre (Fritz) viszont inkább csak kacérkodtak azzal a színvonallal, amit a Csár- dáskirálynő-ben nyújtottak. Padár Teréz (Harrisonné), Beck György (Gróf Rottenberg), Baross István (Jefferson) alakították még az operett nagyobb szerepeit. Egy-egy ügyesen és hatásosan megoldott figurát látunk még Demény Gyulától (Simpson), Zeke Lászlótól (Jim Steward), Gyurcsek Sándortól (Sam) és Bende Attilától (Kocs- máros). Szólni kell Suki Antal díszleteiről; a tervező a láthatóan szolid anyagi lehetőségekkel jól gazdálkodott, díszletei újból igen színvonalasak. Baross István koreográfiája érdekes, kár, hogy néhol bizonyos objektív körülményeket figyelmen kívül hagyott, és nem mindig épített megfelelően arra, hogy mivel lehet és mivel nem lehet megbízni tánc dolgában egy-egy szereplőt. (Itt jegyezzük meg, hogy a Ki mit tud?-ből ismert két csabai katona-táncos: Garzó Tibor és Szebellédi István megérdemelt vastapsot kapott.). A leghálásabb feladatok egyike a zenekarnak jutott, mely Németh László karnagy stílusos vezetésével kellemesen és hatásosan szólaltatta meg Jaeobi Viktor világhírű muzsikáját. Sass Ervin műsora Június 5-én este 7 órakon leanyvasar Odry- és szelvénybérlet-. Június 5-én 19.30-kor Szarvason: ALACSONY MENNYEZET ■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■■■«■■■■■■■■Műm 4? — -nJL Száz éve kezdődött és hatvanöt éve ért véget a budapesti lóvasút története m s m m m : ■ Éppen egy évszázada, 1863 nyarán kapta meg az engedélyt a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság, hogy megkezdje az előmunkálatokat a budapesti lóvasúti személyszállítás megszervezésére. Az első kocsi 1866. augusztus 1-én indult el a Szérűi tér—Országát—Újpest, vagyis a mai Kálvin tér— Múzeum körút—Baj- csy-Zsilinszky út— Váci út—újpesti kikötő útvonalon. A lóvasút három és fél évtizedes történetének utolsó esztendeit azonban már az élet-halál harc jellemezte a villamoskocsik fokozódó térhódítása ellen. A lóvasút nem akarta megadni magát. Üj, szebb kocsikat és kitűnő lovakat szereztek be. E züst- sújtásos zubbonyában, sarkantyús csizmájában egész nap járta a várost a huszáros tartású istállómester, többek között azért is, hogy délceg megjelenésével meghódítsa a könnyen hevülö szíveket. Még a mteldíjak csökkentésével is megpróbálkoztak. De minden hiábavalónak bizonyult. A villamosok 1897-ben már 26,5 millió, 1898-ban pedig több mint 36 millió utast szállítottak. A versenyt végül is fel kellett adni. 1898. június 7-én szálltak utoljára a nyereg alakú bakra a kocsisok, utoljára gördül- ! tek végig a síneken a 5 lágyan himbálódzó ■ kocsik, másnap pe- ■ dig már zárva ma- ■ rudtak a kocsiszínek 5 kapui, új munkát i kerestek a kocsisok i és a daliás istálló- S mesternek is más l pályát kellett válasz- • tania. A lóvasút kocsijai : a következő évtize- i dekben már csak : egyetlen pályán köz- j lekedtek. A Margit- ■ szigeten, ahova csak- ■ ugyan jobban is illett ■ a lassan poroszkáló : lovak és a csendesen i ringatódzó kocsik ro- \ mantikája, mint a { zörgő villamosok ; vagy akár a benzin- \ gőzt eregető, dübör- i gő autóbuszok. ; Baldwin jobban tudja A világsajtót bejárták az amerikai Délen» Alabamában készült drámai képek. Az egyiken rendőrkutyák marcangolják a négereket, a másikon egy marcona „cop**, vagyis helyi rendőr csavarja hátra a földön fekvő néger fiú kezét, miközben egy másik cop a fejére lép, a harmadikon néger fiatalasszony hátán csattan a gumibot és így tovább. Minderről kifejtette véleményét Amerika egyik legismertebb írója és publicistája, James Baldwin is, akinek legújabb könyve most is az Egyesült Államok tíz legtöbb példányban elfogyott munkája közé tartozik. Baldwin elsősorban amiatt fejezi ki aggodalmát, hogy a bigottan fajüldöző Dél elég határozottsággal találja-e szembe magát a központi, vagyis a washingtoni kormány részéről. A Time című magazin egyik levélírója, Palmer Van Gundy a calif ormai Glendaleből, „túlságosan pesszimistának” találja James Baldwin aggályait. Van Gundy persze nem borúlátó, a fehér californiainak erre nincs is oka. James Baldwin nála sokkal jobban ismeri a Dél négereinek kiszolgáltatottságát és sokkal jobban érzi a kormány magatartásának következetlenségét. Már csak azért is, mert — ő maga is néger. (ha)
