Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-29 / 150. szám

W63. június 28. 4 Péntek Az ülnökválasztások tapasztalatai n Népköztársaság Elnöki Ta- **■ nácsának határozata értel­mében az egész ország területén az ülnokválasztást június 30-ig kell befejezni. A választás irány­elveit az igazságügyminisziter ha­tározta meg. Irányelv volt, hogy a megválasztottak számát az egész országban csökkenteni kell, mert az eddigi tapasztalatok szerint a megválasztottak közül csak egy részt hívtak be a bíróságokhoz, viszont sokat egyáltalán nem ak­tivizáltak. További szempont volt, hogy az új jelölitek ötven százaléka régi, tapasztalt ülnök le­gyen, valamint az is, hogy ezek az érett korosztályokból — a 30—50 év közöttiek közül — kerüljenek ki. Ezenkívül figyelemmel kellett lenni a férfiak és nők arányszá- mának egyenletes alaikiulására is. A választások előkészítésére megyénként, illetve járásonként választási bizottságok alakultak a pártbizottság, a szakszervezeti bizottság, a tanács s a bíróságok képviselőiből. A jelölések azonban a választá. si bizottságok által meghatá­rozott üzemekben, tsz-ekben, gép­állomásokon, hivatalokban és is­kolákban történtek. Az iilikJkje- lőlő gyűlések az eddigi tapaszta­latok szerint a legszélesebb de­mokratizmus jegyében folytaik le. Míg a régebbi években egyes he­lyeken nem tanúsítottak kellő ér­deklődést a választás iránt és így a jelölések sem mindig történtek keHő körültekintéssel, addig a most lefolyt jelölőgyűléseket or­szágszerte az jellemezte, hogy a dolgozók számára egyáltalában nem volt közömbös, ld fogja kö­zülük képviselni az elkövetkező három évben az üzemet, a tsz-t, a gépállomást vagy a hivatalt a bíróságon. M a már csak olyan dolgozó­kat jelöltek népi ülnöknek, akiknek a személyében megvan a biztosíték arra, hogy elfogulatla­nul, szubjektivizmus nélkül, leg­jobb meggyőződése szerint fogja tevékenységét folytatni. Az általában igen népes jelölő­gyűliósefc résztvevői ez(t a felada­tukat komolyan vették. Ennek ékes bizonyítéka, hogy országszer­te előfordultak olyan esetek, hogy a jelölőgyűléseken a javasoltak közül egyeseket nem fogadtak el és helyettük másokat jelölitek. Azokat, akiknek emberi, erköl­csi magatartásában kifogásolni­valót találtak, egyszerűen vissza­utasították, annak okát megindo­kolták, az egyiket azért, mert iszákos, s a családját elhanyagol­ja, a másikat pedig azért, mert megkezdett általános iskolai ta­nulmányait abbahagyta. Ez utób­bival kapcsolatban a jélölőgyű- lésmek az volt a véleménye, hogy aki nem akar tanulni, nem való népi ülnöknek sem! A jelöiőgyűlések eddigi tapasz­talatai országszerte azt is igazol­ták, hogy az ülnökké jelölést a jelöltek megtiszteüitetésnak, rangos dolognak tekintették. Ezzel függ össze, hogy egyes régi ülnökök, akiket most nem jelölték, a jelö­lőlistáról való kimaradást nehez­ményezték. Előfordult például, hogy az egyik vidéki üzemben egy eddigi nőd ülnököt kihagytak, no­ha ülnöki tevékenysége ellen ki­fogás nem merült felL A jelölőlis­táról való kimaradást az ülnöknő sérelmesnek tartatta, s csak ak­kor nyugodott meg, mikor az üzemben közölték, hogy rövidesen beválasztják a társadalmi i bíró­ságba. fl z ülnökök az üzemekben, tsz. ““ ekben, gépállomásokon az igazságszolgáltatás, a bíród tevé­kenység legjobb és leghívebb pro. paganddstái. Jelentős mértékben köszönhető nekik, hogy a szocia­lista igazságszolgáltatásról a dol­gozók helyes képet nyernek. A most megválasztott ülnökök sze­mélyében megvan a biztosíték ar. na, hogy termelési gyakorlatuk­kal, szakmai ismereteikkel és élettapasztalataikkal a hivatásos bírót építő és cselekvő módon tá­mogassák és egészséges igazság- érzetükkel a bíráskodásba a társa­dalom éltető levegőjét vigyék be. Dr. Sz. K. Olvasóinké a szó Jól sikerült a tartalékos tiszti vizsga Sarkadon A Sarkadd Cukorgyár tartalékos tiszti tainuliócsoportj a június 21-én, pénteken tartotta meg záróvizsgáját. Az eivtársak jól vizsgáztak az etőírt szakmai és politikai anyagból, a jár- őrvensenyen pedig valamennyien nagy kedvvel vettek részt. Benkő László és Ohraippán Pál tiszt e&vtámsak, mint a vizsgabizottság tagjai, az ünnepélyes eredményhirdetésen megelégedésüket fejezték Máz elért eredményekért, a cukorgyár tartalékos tisztjeinek aktív részvételéért, Szálát Sándor Sarkad Az ígéretek helyett villanyt kérünk Utoisó próbáilko zásként írom e le­velet az itt egymás mellett lévő hat ház huszonnégy lakója nevében. Az első ház száz méterre, az utolsó pedig loétszáz méterre van a vülanypóznátód, de a tanács ígérgetései szerint mégis olyan beláthatatlan messze, hogy már csaik abban van reményünk, hogy a Holdon felépül a tervezett atomerő­mű, s onnét kapunk fényt, villanyt. 1960 óta járjuk a tanácsot, hogy mi is tudjunk rádiót venni, hogy gyer­mekeink a téli estéken ne rontsák szemüket a tanulással a petróleum- lámpa mellett. Akkor a tanácselnök­helyettes azt mondta, hogy tervbe van véve az utca villamosítása, s rövide­sen bevezetik a házakba a villanyt. Bázel elégített ki bennünket 1961-ben és 6B-ben is. Az idén pedig azt mond­ta a titkár elvtárs, hogy 1969■64-ben nem valószínű, hogy megkapjuk, mert a hálózat nem bírja már a terhelést. Mi sok mindent megértünk, de azt. hogy az 1962-ben épült házban, amely még meg sem volt, amikor a mienk már tervbe volt véve a villany beve­zetése, már élvezik a fényt, a kultú­rát. Az ígérgetések helyett végre sze­retnénk, • ha a mi házunkban is ki­gyulladna a villany. Ambrus Gyula és öt szomszédja Szeghalom Üdítő italt, mozgóboltot kérnek a gerendásiak örömmel vettem, sőt vettük tudo­másul, hogy Gerendáson, a földmű- vesszövetkezet 1. számú vegyesbolt­jában sör és más üdítő ital kapható. Jódeső érzéssel nyugtáztuk azt is, hogy mozgóboltot állítanak' fel a köz­ségben, illetve a határban, hogy a kint dolgozók is megvásárolhassák a nekik szükséges árucikkeket. örö­münk azonban korai vollt. Korai, mert sört csak egy napig lőhetett kapná. Amikor megkérdeztük a Mszolgáló le­ánytól: M itta meg ezt a sok sört — mutattúnk az üres üvegekre —, s va­lóban nincs már? furcsa feleletet kap­tunk: varmi van, de mór le van fog­lalva az iskola részére. Érthetetlen, hiszen a tanulóknak iskolában sze­szes italt fogyasztani tilos. Szeretnénk mi is részesei lenni a kellemesnek. Minél előbb vásárolni szeretnénk a mozgó boltban. Zsilák Márton Gerendás Munkavédelmi őrjáraton Beázik a tető, feszültség alatt a fal, mérgező gázok, életveszélyes ócskaságok a békéscsabai MJÍV Fűtőházban A békéscsabai MÄV Fűtőházban egy réges-régi, viccnek is be­illő mondás járja. „Hogy lehet itt dolgozni? Ügy. hogy egy munkás dolgozik, egy az esernyőt tartja, a másik a lámpát, a negyedik • meg felügyel a munkára.” És ez nem is annyira vicc. Mert, ha szó szerint nem is így értendő, a lényeg ugyanaz. A békéscsabai fűtő- házban a legelemibb munkavédelmi feltételeket sem biztosítják a dolgozóknak, s magunk is meggyőződtünk róla: jogos a felhábo­rodásuk. Fényképezőgéppel a kezünkben végigjártuk a fűtőház műhelyeit, s most képes üdvözletként átnyújtjuk a MÁV Szegedi Igazgatóságának. Hát kezdjük el. Ez a képünk a fűtőházi szerelőcsarnok mennye­zetét ábrázolja. Most vidáman sütkérezik a tető alatt a mozdony is a napsugárban. Még jó, hogy ilyen a tető, mert a mozdonyok füstje, gáza, könnyebben elillan. De ha esik az eső, hull a hó, ak­kor rettenetes állapotok uralkod­nak itt. Nincs talpalatnyi hely, ahol szárazon lehetne maradni. Télen hidegebb, mint a vasúti pálya. Azt mondják, ha egy gőz­mozdony kinn nem fagyott be, akkor itt a szerelőcsarnokban ez a sors várja. Van úgy, hogy 8—10 mozdony is itt füstölög a műhelyben. Az emberek szédülnek a mérgező gá­zoktól, fáj a fejük. Van ugyan egy elszívóberendezés, valamikor az őskorban épült. Jelenleg arra'jó, hogy állandó életveszélyben tartja az itt dolgozókat, mert egy-egy tartozéka néhanapján meggondol­ja magát, s lezuhan. Eddig még nem történt baleset, de ki tudja, így lesz-e sokáig? Ha esik az eső, nemcsak az a baj, hogy áznak a munkások. Ügy szokták mondani, ilyenkor „ráz a fal”. A villamosvezetékek átáztak, s mint ezen a képen is láthatják egyáltalán nincsenek bizalomger­jesztőén a falba építve. Három­száznyolcvan voltos feszültségről van szó! És a baleseti lehetőség rendkívül nagy. Természetesen csak felvillaná­sokat adhatunk a balesetvédelmi hiányoságokról. Hiszen ha csak szimpla felsorolást végeznénk, ak­kor is oldalakat írhatnánk. Arról már csak keveset szólunk, hogy a több száz mázsás mozdonyóriáso­kat kézi hajtású emelővel emelik a szerettőafcnák fölé, s elsőoldalas képünkön azt a három munkást láthatják, akik kezdetleges beren­dezéssel, kézzel préselik ki a haj­tóágyakat a dugattyúkból. Szól­hatnánk arról is, hogy a szerelőak­nák fűtéséhez be vannak építve a csövek, csak egy kis átrenoválás kellene hozzá, s télen nem kellene meggémberedett tagokkal a der­mesztő, hideg vassal dolgozni. Mondhatnánk azt is, ez a múlt átka, s még nem jutott pénz a hibák kijavítására. De azóta új műhelyrészek épültek. Az itt lát­ható képeken Mészáros Istvánt, a műhelybizottság titkárát látják, aki villanyhegesztőn dolgozik. Az olajos munkadarabokból dől a füst hegesztés közben. Az újon­nan épített néhány négyzetméter­nyi kis helyiségben nincs elszívó­berendezés. A kis kapacitású ven­tillátor még a levegőt sem kavar­ja meg. Így kell dolgoznia, állan­dó fejfájással. A másik képen Kajtor Márton látható, aki az ön­tőben tömény ólomgőzben dolgo­zik. Itt is hiányzik az elszívóbe­rendezés, de egyéb feltételek sin­csenek megadva, ennél a rendkí­nem részesülnek rendszeres orvosi vizsgálatban, holott köztudomású, hogy az ólommal dolgozók egész­ségére állandóan vigyázni kell. Hasonló a helyzet a kocsijaví­tóknál, motorszerelőknél is. A ko­csijavítók ugyan kaptak egy színt nemrégiben, de nincs vízelvezető, s ha oldalról fúj a szél, esőt, ha­vat bekavar a tető alá. S a víz ott csordogál a vagonok alatt. S a motorszerelők? Ki tudja hány motoros mozdony tartozik ehhez a fűtőházhoz. A műhe­lyük háromszor három lépés, s a hatalmas monstrumokat kinn ja­vítják a szabad ég alatt, nemegy­szer gőzmozdonyok mellett, kitéve annak a veszélynek, hogy a szét­szerelt finom alkatrészeket korom, piszok járja. És íme a motorszerelők anyag­raktára. Egy négykerekű kisko­csin van az alkatrész a fa alatt. Mondom, lehetne a példákat to­vább sorolni, de úgy hiszem, már így is sok belőlük. Kár lenne azért követelni ezeknek azonnali megszüntetését, hiszen tudjuk, nincs rá anyagi fedezet. De ha előbb gondolnak rá, és ha most is többet gondolnának a fűtőházi munkások egészségére, zavarta­lan, emberséges munkakörülmé­nyeik megteremtésére, akkor fo­kozatosan — a legnagyobb hibá­nál kezdve a legkisebbig — né­hány év alatt kijavíthatnák. Csak hát nem ígérgetni kell (mert ab­ból már kaptak eleget), hanem valamit cselekedni. Nemcsak saj­nálni az embereket, tisztelt fel­sőbb szerv, amikor meglátogatjuk őket, hanem intézkedni az érde­kükben. Ezt egyébként jobban szeretik, amiben nincsen semmi­féle csodálatos. Kiss Máté Fotó: Kocziszky László vül ártalmas munkánál. Egyéb­ként Kajtor Márton saját szor­galmából néha elmegy orvoshoz, de sem ő, sem az itt dolgozók Megjelent a Kossuth Könyvkiadónál Lakos Sándor: A szocializmus alapjainak lerakása című tanulmánya A Kossuth Könyvkiadó gondo­zásában megjelent Lakos Sándor: A szocializmus alapjainak leraká­sa című tanulmánya. A könyv az első összefoglaló mű az átmeneti korszak hazai problémáiról és azok nemzetközi vonatkozásairól.' Sokoldalúan világítja meg a szo­cializmus alapjainak legfontosabb elemeit, vizsgálja az átmeneti kor­szak gazdasági törvényszerűségeit, valamint azt, hogy milyen felada­tok megoldása szükséges a szocia­lizmus teljes felépítéséiig. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents