Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-28 / 149. szám

1963. Június 2?.. 6 Csütörtök Semmelweis, az anyák megmentőfe íf ügyelettel és hálával emléke- zünik meg hazánk világhírű fiáról: Semmelweis Ignácról, aki 145 évvel ezelőtt született Buda­pesten. ö fedezte fel, hogy mi okozza azt a lázas betegséget, amely addig rengeteg fiatal anya halálát idézte elő. ö jött rá arra, hogy a vizsgálatot, gyógyítást vég. ző kézen vagy a kezeléshez és ápoláshoz használt tárgyakon, sza_ bad szemmel nem látható tisztá- talanság, olyan anyag lehet, amely fertőzést okozhat, vagyis a szer­vezetbe jutva ezt megbetegítheti, sőt elpusztíthatja. Ö jött rá arra, hogy a veszedelmes tisztátalansá- got (amit ma baktériumoknak ne. vezünk) a tárgyakról és az ember kezéről le lehet mosni. Ilyen mó­don Semmelweis örök érdeme a betegség okának a felfedezése és a betegség megelőzése módjának a kikutatása. Azóta nemcsak a szü­lészetben, de minden operatív ténykedéskor a sebészetben, gé­gészetben stb még a legegysze­rűbb injekció adásakor is, sőt minden vizsgálat előtt is kötelező, vé lett a használt tárgyak és a vizsgáló vagy operáló kezeknek kórokozó baktériumoktól (csírák­tól) való megtisztítása. Ma már senki sem nyúl mosdatlan kézzel sebbe, szájba, szembe. A tiszta­ság elve ma már szinte természe­tes. A kkor azonban, amikor Semmel­” weis a bécsi kórházban ezt fel­fedezte, ez nem volt magától ér­tetődő. Ennek ellenére Semmel­weis óriási értékű, az életet meg­óvó felfedezését „nem rejtette véka alá”. Azt akarta hogy- más orvos is gyógyíthasson jobban, hogy más orvos is megóvhassa be­tegeit a haláltól, és hogy minél több anyát megmenthessenek a betegségtől és pusztulástól. Az akkori bécsi orvosok Sem­melweis felfedezését badarságnak tartották, vagy hiúságból — mivel nem ők fedezték fel — tagadták és elvetették az elvét anélkül, hogy természettudományi tárgyilagos, sággal kipróbálták volna. Nem­csak, hogy nem hittek neki, de a JÜN'IUS 27. Békési Bástya: Egyiptomi történet. Békéscsabai Brigád: Asszony a tele­pen. Békéscsabai Szabadság: Szélvi­har. Békéscsabai Terv: Megmérgez a családom. Gyomai Szabadság: Kenyér, szerelem, Andalúzia, Gyulai Petőfi: Egy szélhámos vallomásai. Mezőko­vácsházi vörös Október: Kenyér, sze­relem, féltékenység. Orosházi Parti­zán: Kisvárosi Lady Macbeth. Sarkadi Petőfi: Meztelen diplomata, szarvasi Táncsics: Bakaruhában. Szeghalmi Ady: Az elnök úr látogatása. lUHMUWtUHWWtttUmV Töltse szabadságát a Balatonnál! Egyének, családok, valamint válla­latok, intézmények csoportjainak üdültetését vállalja július 1-től Balatonszárszón fizető­vendégszolgálat keretében a békés­csabai IBUSZ Utazási Iroda. Jelentkezés és felvi­lágosítás IBUSZ Békéscsaba, Ta­nácsköztársaság útja 12. sz. alatt. 60604 hitelét rontották, szavait elf érdi- tették rágalmazták, nem törődve azzal, hogy magatartásuk miatt millió és millió asszony hal meg! Semmelweist üldözték, életét el­keserítették. Egyedül nálunk értették meg *■ Semmelweis tanát. Semmelweis Ignác egyik, ma élő rokona, Semmelweis Károly ezt így fejezi ki: „Jedenfalls wird das verdienst Ungarns die Ent­deckung Semmelweis’als erste voll und ganz anerkannt zu haben niemand streitig machen können.” (Magyarul: „Minden esetre, Ma­gyarország érdemét hogy Semmel­weis felfedezését elsőként és telje­sen elismerte senki sem teheti vi­tathatóvá.”) Magyarország orvosainak elvi­tathatatlan érdeme, hogy hittek Semmelweisnek és mód nyílott ta_ nának bemutatására. Kórházi fő­orvossá nevezték ki hazánkban, osztályt adva neki új eljárása gya­korlására, majd egyetemi tanszék, kel tisztelték meg, hogy ott állan­dóan nyilvánosan minden orvos­növendéknek taníthassa felfede­zését, az életet jelentő „tisztaság elvét”. a magyarság akkori szellemi " és anyagi áldozatával Sem­melweisnek adott támogatásával, Semmelweis lángeszének az ötle­tét megvalósította. Az „anyák megmentése”, az ,,asepsis” világra szóló fontosságú ismerete és meg­valósulása Semmelweis Ignác és a magyar nép közös teljesítmény amellyel mindenkit, minden más orvost és minden más nemzetet messzire megelőzött. Ezzel tényleg „élen járó” lett és ezzel millió és milliárd ember, nő és férfi egész­ségének és életénék a megóvásá­hoz vezető utat megmutatta. Dr. Várady Károly l'CfrtCS'S' ífttótí Hi „üfly“ azzal kezdődőit, hogy néhány nappal ezelőtt a ruhagyár egyik dolgozója családjával fel­kereste Orosházán a szolgáltató ktsz fényképészrészlegét és ott elkészítették róluk a felvételt. A képek árát mindjárt ki is fizet­ték; három levelezőlap nagyságú fényképért összesen 48 forintot kértek a fotósok. Napok múltán azután elkészült a felvétel, ám a megrendelő reklamált: selejtnek minősítette a fotográfiát, amelyen személy szerint ö alig ismert ma­gára, a feleségének egyik arcfele dagadtnak látszott, s a fiú bal füle a felismerhetetlenségig feke­te volt. Emiatt aztán vita kelet­kezett, majd a vége az lett, hogy a ruhagyári dolgozó felkereste szerkesztőségünket és elmondta panaszát a fényképész-részleggel kapcsolatban. Amikor mi is eilátonatfunk a fény­képészekhez, azok váltig erősítet­ték, hogy valakiről 50 éves korá­ban nem lehet olya szép fényké­pet csinálni, mint amikor csupán alig múlt 18 éves. A hiba kijaví­tásáról hallani sem akartak, mondván, ki fizeti meg azt nekik, ha újabb anyagot használnak fel, nem beszélve a munkaidőről. Vé­gül természetesen elismerték, hogy a képeken bizonyos mér­tékig hiányoznak a minőségi munka jelei. Nem tulajdonítva különösebb „hivatali” jelentőséget az esetnek abban egyeztünk meg, hogy a szolgáltató ktsz jó híre érdekében máskor jobban vigyáz­nak majd a kiadott fényképek minőségére. Az ügy azonban ez­zel nem zárult le, mert a kevésbé sikerült fényképek tulajdonosa ragaszkodott ahhoz, hogy ha el­kérték tőle a fényképészek az elő­írt árat, akkor ő is követeli az előírt minőséget. Mindezekhez hozzátartozik még az is, hogy a városi tanács ipari osztályának egyik dolgozója szem- és fültanúja volt a második rek­lamálásnak. Ugyancsak ott tartóz­kodott a fényképészrészlegnél a megyei központ műszaki vezetője. S végül is az eredmény az lett, hogy legközelebb új felvételt ké­szítenek a ruhagyári dolgozó csa­ládjáról. Az ügy azonban még ez­zel sem zárult le, mert ugyanis a I megyei kiküldött jövetelének 1 egyik célja az volt, hogy a városi j tanács hozzájárulását kérje a j fényképészrészleg első osztályba sorolásához. Az ipari osztály kép­viselője az elmúlt idők tapaszta­latai alapján ellene volt a maga­sabb besorolásnak és ezt az állás­pontját alaposan meg is indokol­ta. Felháborodott erre a műszaki vezető és kijelentette, hogy jól tudja ő: az ipari osztály és az új­ságíró előre összebeszélt, hogy a kí­vánságuk, kérésük ne találjon meghallgatásra. Tájékoztatott erről bennünket az ipari osztály képviselője, s az alaptalan vád tisztázása' céljából megkeresni próbáltuk a megyei kiküldöttet, ö azonban már eltá­vozott, s így csak két fényképész­szel beszélhettünk. Szemmel lát­hatóan haragudtak azért, hogy „három nyomorult kép” miatt ilyen nagy felhajtást csinálunk, s az egyik idős asszony kijelentette, hogy ha egy fénykép nem sikerül, az kizárólag az ő ügyük és a kundschafte, s ehhez sem a ta­nácsnak, sem a sajtónak semmi köze. Vannak sokkal nagyobb hi­bák az életben, foglalkozzunk in­kább azokkal. Ezt az álláspontot természetesen nem nehéz megcá­folni. Viszont inkább szeretnénk figyelmébe ajánlani a fényképész­részleg dolgozóinak, hogy ők sem törvényen kívüli emberek, s ha a munkájuk az, hogy fényképeket készítsenek a megrendelőknek, akkor az ezen a területen végzett munka minőségéért felelnek. Ha például bútorokat gyártanának, akkor esetleg azok minőségét ki­fogásolhatnák megrendelőik. Ügy gondoljuk, nem kell különöseb­ben bizonygatni, hogy a szövetke­zet már eleve a munka szocialista erkölcsére és kifogástalan minő­ségére kötelez. És nyilvánvaló az is, hogy a selejtet nem a megren­delő zsebéből kell megtéríteni, ha­nem annak az embernek, aki azt előidézi. Tudjuk, hogy minden dolgozó ember követhet el hibát, de ehhez az is hozzátartozik, hogy igyekezzék azt kijavítani. Ez is szükséges ahhoz, hogy a fényké7 [ pész-kollektíva kifogástalan szol gáltatással lássa el a lakosságot. I Sz. F. L. Boldog pillanatok A békéscsabai Közgazdasági Technikum negyedik osztályos ta­nulója, Svecz Anna átveszi a kitűnő tanulmányi eredményért járó oklevelet. Balogh Gizella, a 'technikum IV/b. osztályának tanulója az or­szágos tanulmányi versenyben mezőgazdasági könyvvitelből a legjobb dolgozatot írta, s a Művelődésügyi Minisztérium ezer fo­rinttal és oklevéllel jutalmazta. Képünkön édesanyjával, osz­tálytársnőivel és Kircsi István igazgatóval beszélget. Vége az évnek, különösen jólesik a fagylalt. A csabai Rózsa Ferenc Gimnázium Ill/a osztályának tanulói: Berki Edit, Ko­vács Éva, Drienyovszki Márta és Dobóvári Ilona fölelevenítik a tanév eseményalt. Voltak, akik az évzáró napján még nem búcsúztak az iskolától. A Rózsa Ferenc Gimnázium IV/b osztályának tanulói ezen a na­pon érettségiztek. Kaszás Terézia, Gajdács Éva, Adamik Klára már felszabadultan cseveg a folyosón: megállták a helyüket a bizottság előtt. Fotó: Kocziszky László

Next

/
Thumbnails
Contents