Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-26 / 147. szám
1903, június 25. 5 Ml Az asszonyokat is várja a tsz, de mi legyen nyáron a gyerekekkel? Helyzetkép a gyomai járásból Itt a nyár, és a nyárral együtt megsokasodnak a munkák a földeken, borsószedés, kukoricakapálás, majd az aratás: a gépek mellett emberek százait hívja a határ. Az asszonykezekre is szükség van, de bizony a legtöbb családban jelentkezik a nagy kérdés: mi legyen a gyerekekkel? Otthon hagyni őket a tanyán vagy a községi házban nem megnyugtató, a krónikák tűzeseteket és hasonlókat jegyeztek már fél, amit a magukra hagyott gyerekek okoztak, a megyét keresztül-kasul átszelő Körösök és holt ágak pedig fürödni csábítanak és már az idén is hallottunk egy gyermektragédiáról. Ez a gond nagyon régi keletű. Valamikor a földek szélére ütöttek „tanyát” a kicsiknek, s ott, a tűző napon szenvedték át a nyarat, de hát lehet-e így most is? — Nem lehet — mondja Varjú Imre, a gyomai járási tanács népművelési felügyelője. — Ezért szervezünk idénynapköziket, ahol csak lehet. Ahol csak lehet? Tehát nem lehet mindenütt. Miért? — Tavaly a mi járásunkban két helyen: Endrőd-öregszőlőn és Hunyán nyitottunk idénynapközis óvodát. Régebben az Endrőd melletti kocsorhegyi részen is volt ilyen, az idén azonban nem lesz... Pedig milyen szükség lenne rá! Kocsorhegyen 300 család látók. Valamennyien a Búzakalász Tsz tagjai, a község három kilométerre van onnan. Két évvel ezelőtt a tanyai iskolában sikerült megoldani az,idénynapközit, nagy nehezen összeszedtek 25 óvodáskorú gyereket (a vonatkozó rendelkezés csak 25-ös létszám esetén engedélyezi a napközi megnyitását), tavaly és a® idén viszont 20-nál több hatéven aluli kocsorhegyi csemetét nem tudtak összehozni. Ilyen körülmények között tehát nem nyitható idénynapközi. Tudunk arról, hogy az endrődi tanács anyagi fedezetet is biztosítana, a konyhafelszerelés pedig az iskola padlásán porosodik. — Az a baj, hogy a kisiskolásokat (6—10 éves gyermekekről van szó) nem lehet az idénynapközis óvodába felvenni, pedig az ö nyári elhelyezésük legalább annyira gond minden szülőnek, mint az egészen kicsiké. A tsz-ek viszont (ebben az esetben a Búza- kalásznak) minden munkáskézre nagy szüksége van, hívja és elvárja az asszonyokat, premizálja a borsószedést, ami igazi asszonymunka és egy nap alatt 80—90 forintot is megkeresnének vele. ha csak a prémiumot számítjuk... Aztán jön a zöldpaprika-, a para- dicsom&zedés és nem egy kocsorhegyi asszony azért marad otthon, mert nem tudja kire hagyni a család aprónépét. Kézenfekvőnek látszik azt javasolni, hogy a Búzakalász Tsz és az Endrődi Községi Tanács vezetőd együtt beszéljék meg a dolgot és segítsen anyagiakkal a tsz is. Sok helyen van példa rá, hogy a tsz munkaegységgel fizetett felügyelőnőt alkalmaz vagy az étkeztetést vállalja, ugyanakkor a községi tanács is ad bizonyos ösz- szeget az idény napközi fenntartására. Ha ilyen „kompromisszum” születne a kocsorhegyi ügyben, akkor annak sem lehetne bizonyára különösebb akadálya, hogy a kisiskolásokból is kikerekíthetnek egy önálló napközis csoportot. Még van egy kis idő, még meg lehet vizsgálni ezt a kérdést. Ennyit a kocsorhegyi problémáról. A másik két helyen, Endrőd- öregszőlőn és Hunyán összesen 70 kisgyermeket helyeznek el. Hunyán az óvodában, EndrŐd-Öreg- szőlőn pedig a megszokott épületben, melyet körülbelül 6 éve vásárolt a községi tanács, hogy óvoda legyen. Úgy látszik azonban Endrődön az óvodák körül sok a bonyodalom, öregszőlőn például az a helyzet, hogy megvett a tanács egy épületet, a járási közegészségügyi felügyelő azonban egészségügyi szempontból nem engedélyezi a rendes óvoda megnyitását. Fő ok: kicsi az udvar, de az épület is nagyon kicsi. Meg kellene keresni a módját, hogy a szabályszerű követelményeknek valóban nem megfelelő, körülbelül 100 négyszögöles udvart hogyan lehetne bővíteni vagy másutt keresni helyet egy végleges óvodának, mert az sehogy sem kifizetődő, hogy évekig üresen áll egy épület, amire sok ezer forintot költöttek. Hunyán sem rózsás a helyzet. Itt is kicsi az óvoda, zsúfolt, és messzemenő jóakarattal lehet elfogadhatónak minősíteni. A községi tanács már régóta ígéri, hogy új épületet vásárolnak az óvodának, a vásárlás azonban eddig nem történt meg. (Ha a járás is áldozna rá valamit, bizonyára könnyebben menne.) — Minden jó, ha a vége jó — mondja Varjú Imre népművelési felügyelő —, mondanék hát valamit Gyoméról is. Itt a községben ugyan nem nyitunk külön idénynapközit, de a négy óvoda nyáriba legalább 40-nel emeli a létszámot, és ennyivel több gyermeket lát el étkezéssel, felügyelettel. Végül szó esik a tervekről is, melyeket már jövő nyáron szeretnének valósággá változtatni. Ha minden jól megy, idénynapközit nyitnak Dévaványa egyik külső kerületében és Endrőd- Nagylaposon, ahol az Oj Barázda Tsz 400 családja lakik. Ezen a határrészen körülbelül 40 gyermek rvyári elhelyezését kell megoldani. Sürgős és fontos tennivalók ezek. Az igény rohamosan nő mindenütt, s nem jósolunk, ha azt állítjuk, hogy jövőre még több helyről jön majd a kérés: legyen nálunk is idénynapközi! S ha a kérések teljesülnek, annak annyi haszna lesz, hogy hirtelen meg sem kíséreljük felsorolni. Sass Ervin Népi zenekarok fesztiválja Gyulán Megyénk kilenc legjobb népi zenekara talákozott a közelmúltban Gyulán. A délelőtti, szakma előtti bemutató verseny hat győztes zenekara este a szabadtéri színpadon adott hangversenyt, A műsorban felléptek: Járóka Sándor, Szocialista Kultúráért érdeméremmel kitüntetett népzenész, valamint Kovács, Apollónia,; és Solti Károly magyarnóta-énekes Képeink a nagy sikerű népzenei fesztivált idézik. Koviw Apollónia énekel, Palotai Miklós vezetői prímás kíséri. Burai Sándor, a Dévaványai Föld- művesszövetkezet népi zenekarának vezető prímása játszik a közönségnek. A Gyulai Vendéglátóipart Vállalat első dijat nyert népi zenekara, élén Dányi Györggyel. •: ' ' asszony, mikor már visszatérték onnan: szereti az az'ország, ha népesedik, s ezért ad segélyt is. « Miután megérkeztek, s megölelgették a családot, munkához láttak. B. Tóth János két erős keze nem tudott pihenni. Fia vállalkozásaiban segédkezett. Jól keresett. Eleinte nem is volt semmi baj. De kétszáz nap sem telt el megérkezésük után, újra elindultak a levelek segítséget kérni. Látták a családot, megnyugodtak, ám mégsem tudnak itt élni. Visz- szahívott a szülőföld. A gyerekek először marasztalták őket, azután rájöttek maguk is, nincs értelme. ök is Magyarországon hagyták szívük egy darabját, hát még a két öreg. A szülőföldnek nincs képviselete Űj-Zélandban, ezért a szovjet konzulátushoz fordult. Levelet írt a Magyar Népköztársaság Belügyminisztériumához is. „...láttam gyermekeimet, unokáimat, és ez nagy öröm számomra. De elviselhetetlen érzés távol lenni Magyar- országtól... ha még egyszer hazatérhetnénk, ez az életet jelentené nekem is, páromnak is... most tudom mit jelent az, hogy az öreg fát nem lehet átültetni, nagyon könyörgöm, engedjenek vissza... kemény Qolgozó fia voltam hazámnak és az is maradok... és tudom, hogy a tsz is visszavár.” A napok teltek munkában és várakozásban. Egyik nap Erika — lányuk kisgyermeke — azt mondta a nagymamának: „Erigy haza, ez nem a te hazád”. Buta kis fejével mondta ezt. A nagymama mégis tudta. Ez valóban nem az Űj-zéiandi emlékek. ő hazája. Csak jönne már a válasz! És hatóságaink megértették a két öreg sóvárgását. A megtérő- ket visszafogadjuk. Megkapták az "engedélyt a hazatelepedésre. « A repülőgép négy nap alatt ért Budapestre* Onnan már rövid volt az út Körö&ladanyig, mégis oly’ hosszúnak tűnő. Hogy fogadják majd őket? Visszavárja-e a termelőszövetkezet a régi munkástagjai? S amikor a fáradt éjszaka után felébredtek, a termelőszövetkezet elnöke kopogott az ajtón. — Hát visszajöttek, János bátyám? Vártuk magukat. Tudom nincs mit enniük Tegnap vágtunk egy borjút, hoztam egy kis paprikásnak valót. Így fogadták őket. Sivár volt, elhagyatott a házuk. A szőlőlugas sem olyan, mint amikor itthagyták. de az elnök megígérte: segítenek. Két malacot kapnak, hogy röfögjön valami az ólban, csirkéik is lesznek, s jövőre már olyan lesz a szólölugas is, mint hajdanán volt. A gyerekektől sem szakadtak el. Jövőre talán Erzsi is visszajön családostól, s egyszer — biztosan tudják — Pistát is szívükre ölelhetik itt, a hazában. O B Tóth János, megérkezésüktől számított egy hét múlva dolgozni ment a termelőszövetkezetbe. Néha visszagondol még arra a langyos, világos éjszakára, amikor meglátta szülőföldjét Soha nem felejti el azt a napot, mert akkor leborult a visszafogadó földre. A Gyulai Városi Tanács elnöke. Enyedi G. Sándor átadja • harmadik dijat a békéscsabai Halászcsárda népi zenekara vezető prímásának, Ungvári Aladárnak. Ács és vasbetonszereié szakmunkásokat vesz lel a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat békéscsabai és orosházi munkahelyeire. Jelentkezés: Békéscsaba, Kazinczy utca 2—4 kaügyi osztályon. alatt a rmm- 479(13 Kiss Máté
