Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-25 / 146. szám
Hajnali riadó Az oktatási reform megvalósításáért I karcsú vitorlázógép a felhők felett lebegett. Kiadós, felfelé áramló levegőtömeget fogott ki, belefordult, és szűk körözéssel mind magasabbra tornázta magát. Alatta kiterített vattaszőnyeg volt a kumuluszok mezeje, mely olyan fehéren szikrázott a ráeső napfényben, mint télen a csillagokat vető hó. Kétszemélyes gép volt. Utasai egymás mögött ültek, a vezető izgatottan figyelte a magasságmérő vih. ráló mutatóját Ezerötszáz.», ezernyolcszáz..., kétezer.. — Felmegyünk háromezerig. Remek ez a gép. A legkisebb emelést is befogja. — Oké, Hans, rendben. — Hogy érzed magad? — JÓL A vezető hümmögött még valamit, a másik nem értet, te, de nem is figyelt ré különösebben. Lefelé nézett, és megnyugodva' látta a vastagon gomolygó felhőket. Fél óra alatt elérték a háromezer métert. Akkor a gép orra kelet félé fordult, és másodpercenként fél métert merülve siklott a kétszemélyes a magyar határ felé. Ezek ftt még osztrák felhők, gondolta magában Hans, a vezető, amazok már magyarok. Csak egy szöcskeugrás, és máris a vasfüggöny mögül integetünk visz. sza. Az utas az első ülésen ült. Görcsösen kapaszkodott a műszerfalba, a gyorsuló siklás megbolygatta a gyomrát. Szemei kidülledtek, kapkodva lélegzett. — Baj van? — Már múlik — nyögte amaz, és hátraszólt a pilótának. — A műszert... vedd kezelésbe a műszert Most a vezető préséit ki a száján egy rövid okét, és az irányt mutató műszert egyetlen határozott mozdulattal használhatatlanná tét. te. — A műszer bedöglött, — vigyorgott előre. Fogalmam sincs, merre repülünk. Perceken bélül teljesen eltévedünk™ Már egészen közel jártak a fehéren tündöklő felhőkhöz, aztán tejszínű ködben úszott a gép, és szárnyai szélén sávítva fütyült a levegő. — Már odaát léhetünk, — morfondírozott a vezető, és igyekezett bennmaradni a felhőben. Ötödször szálltak fel, mire kifogták a gyors emelést, és az összefüggő felhőtakarót is. Most minden úgy megy, ahogy tervezték. A gép vezetője már a ropogós dollárokat számolgatta, amit a Főnök a siker után kilátásba helyezett. Még csettintett is a nyelvével, amikor hirtelen ritkulni kezdett a tejszínű sűrűség, és a karcsú vitorlázógép pillanatok alatt nap. fényben szikrázott. — Marha — szitkozódott az első ülés utasa. — Megőrültél? Hans dühöngött. Megpróbálta a gépet bedönteni, szűk fordulót kezdett, hátha felkapaszkodhat, vissza a kumuluszok közé. A magas, sagméró mutatója azonban határozottan csúszott egyre lejjebb. Ezernyolcszáz..., ezerhat- száz..., ezerötszáz.. — Nem tudom tartani — csikorgóit, és kínjában ellepte az ijedtség verítéke. — Le kell tenni valahol. Ezerszáz méter™ Ezer... Kilencszáz... Jobbra lent sűrű erdőség látszott. Arra vette az irányt Leszállás lehetőleg távol minden lakott helymost már gyorsan vesztette magasságát. A vezető megnyugodott Valahol messze látszott csak egy kisebb község, de addig csak erdő, erdő... Legjobb hely a kényszerleszállásra. Még sajnálni is fogják, ha a gép összetörik. Egy kis diplomáciai bonyodalom, aztán szépen visszatér a határon túlra. Persze egyedül. Az első ülés utasa kereket óid... Senki sem tudja, hogy ketten voltak a gépen. Senki. Csak a Főnök. Az egész vállalkozást a Főnök eszelte ki. Háromszáz méter... kettőszázötven... kétszáz.« Tisztás sehol. Csak fák és fák egymás mellett — Leteszem a fák tetejére. Ne izgulj, nem lesz semmi baj! De az, ott elöl, ideges volt. Még görcsösebben kapaszkodott. A vezető elhúzta a szá. ját. A nyavalyás... Beijedt. A fák rohanva közeledtek a karcsú gép félé. ötven méter.™ harminc..., huszonöt«. Recsegés-ropogás, éles csattanás, aztán síiket csend. A gép fennakadt a fák tetején. A vezető meglökte az lőtte ülő vállát. — Nem sok időd van. Indulj!.« A műszerfalba épített óra kismutatója az ötös szám felett állt. Hajnali öt óra volt. A robajtól, csattanás- tól megrémült madarak néhány pillanat múlva egyszerre, mintha láthatatlan karmester intett volna be, csivitelni, füttyögni kezdtek. Ébredt az erdő— * fiz őrsparancsnok óráján öt óra öt percet mutatott a kis. és a nagymutató, amikor megcsörrent a telefon. Szokatlan é6 váratlan volt ez a telefoncsengés. Jelentkezett. A beszélgetés nem tartott sokáig, öt óra hét perc volt, amikor letette a kagylót, öt óra tizenegy perckor pedig már a felsorakozott harcosok előtt ismertette a feladatot. Még jóformán aludt a falu, amikor tompa zúgással végigszáguldott rajta egy gépkocsi, a távolban kéklő erdő irányába. Húsz kitűnő katona. Arcukon feszültség, szótlanok. Távolba tekintő szemük már az erdőt pásztázza... Mögöttük magasba csapódik a földút pora. A parancsnok fejében lázasan örvénylenek a gondolatok. A figyelőszolgálat jelentése szerint ismeretlen vitorlázógép repült át a határon, mozgásából arra következtetnek, hogy eltévedt.. Magassági repülést kísérelt meg, háromezer méternél egy-két ügyetlen fordulót végzett, aztán siklórepülésbe ment át. Különös, hogy nem a kiindulási pont felé, hanem egyenesen keletnek... — Valami korán kelő sportrepülő, — bosszankodott magában a parancs, nők, — elaludt a kormány mellett és itt ébredt fél mi- nálunk— És ha nem? Kifundálnak ezek mindent, odaát. öt óra harminc perckor közelítették meg az erdő szélét, ott, ahol az ismeretlen vitorlázó eltűnését jelentették. Csend volt körös-körül. Csak a madarak füttyögtek. * fi gép olyan biztosan megülte a fák koronáját, mintha fészekre szállt volna. Hans az óráját nézte, öt óra tíz... Az első ülés utasa három perce távozott. Alighogy lemászott a fáról, elnyelte az erdő. Még a lépteit sem hallotta. Lassan telt az idő. Minden újabb perc fokozta az önbizalmát, ha annak, ott az erdőben, sikerül meglépnie, ő is biztonságban van. Műszere elromlott, eltévedt... Még örülnek, hogy segíthetnek rajta. Hiába, van esze a Főnöknek! Az erdő minden madara köszöntötte a reggelt Ez idegesítette, és megerőltetve figyelte a másféle hangokat, neszeket, öt óra húsz... Már öt-hatszáz métert haladhatott a másik. Másfél, két kilométerre innen búvóhelyet keres, és bevárja az éjszakát, Fél óra, míg a fák között, járatlan . utakon odáig ér. Fél óra... fél óra... Körben min4enütt csend. Csak a madarak dalolgattak önfeledten, és alig hallható suhogással a fák zöldje hullámzott. Az óra nagymutatója elérte a hatost. Fél hat. Ha hat óráig nem történik semmi, akkor elindulhat segítséget keresni... Elmosolyodott. Micsoda cirkusz! Szóval, ha hatig nem történik semmi... akkor... Géppisztoüyropogás zuhogott végig az erdőn. Aztán röviden: pakk, pakk... pakk! Pisztoly, géppisztoly... rövid, hasító sorozatok... és csend. A szíve a torkába ugrott. Keze-lába, mint az ólom. A félelem valósággal szétzúzta, hörögve kínlódott, hogy kiszabadítsa magát az ejtőernyő hevedereiből, de az ujjainak nem tudott parancsolni. Tépte, rángatta a csatokat, már félig kimászott az ülésből, amikor végre felengedett a karját-lábát szorító görcs, leszárta magáról az ejtőernyőt, kinyúlt egy ág után, a menekülés ösztöne hajszolta: Elfogták a rohadt patkányt!... Végem van... Ha elkapnak... Az állat... Beléjük szaladt az állat!... Már a levegőben lógott, megpróbált egy másik ágat átölelni, hogy azon csúszik le tovább, de az nem bírta, reccsenve tört ketté. A rajta lógó test kalimpált néhányat a levegőben, aztán lezuhant. Arra ébredt, hogy gép- pisztolyos katonák állják körül, fegyverük csöve rászegezve. — Álljon fel! Fel a kezekkel! Tiltakozni próbált, de amikor meglátta a közeiben azt, aki az első ülésen ült, megadta magát sorsának. Az őrs parancsnoka feljegyezte az elfogás pontos idejét. öt óra 50 perc.« A fegyverropogástól megijedt madarak már újra énekeltek. Sass Ervin Az iskola és az élet, a ipari tanuló-iskola, ahol a jo- " termelőmunka szóró, vő szakemberei jobb körül- sabb kapcsolata kihat a ta- menyek között tanulhatnak, nulók, valamint a szülők Qzólni kell az oktatási szemléletmódjára, de hatás. « reform egyik jelentős sál van egész társadalmunk, tényezőjéről, a felnőttokta- ra is. Orosháza iskoláiban is tásról. Ebben az oktatási egyre jobban sikerült elér- évben Orosházán az általá- ni, hogy a gyermekek meg- nos iskolák esti tagozatain szeressék és megbecsüljék a 316-an tanultak. Jó ered- fizikai munkát. A gyakor- menynek számít a tsz-tagok lati foglalkozásokon — tan- tömeges tanulása, különösen műhelyekben és gyakorló a Dózsa, a Vörös Csillag és kertekben — megtanulják, a Petőfi Tsz-eknél. A gim- hogy mit miért kell csinál- názium levelező tagozatára ni elsajátítják az alapvető 175 dolgozó iratkozott be, a munkafogásokat. Az eredményt szépen bizonyította a városi tanács épületében megrendezett politechnikai kiállítás is. Az életkornak megfelelően a középiskolákban ez a munka nagyobb mérvű. A gimnáziumban az 1962—63- as tanévben már minden első osztály 5+1-es politechnikai osztály volt, melyek az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt eredményesen tevékenykednek. Ehhez nagymértékben járulnak hozzá a pedagógusok, valamint azok, akik a különböző szakmákat tanítják. Az oktatási reform végrehajtásában jelentős lépés volt az 1961—62-es tanévben kezdődő állattenyésztési szakközépiskola, amelynek jelenleg két osztálya van. Sajnos, nincs elegendő tanműhely és a meglévő felszerelés sem kielégítő még, pedig a társadalom, az üzemeit ebben a tanévben is mintegy 40 ezer forint értékű segítséget nyújtottak ehhez. Gondolkozni kell azon is, hogy egyre jobban iparosodó városunk szakmunkás utánpótlását hogyan biztosítsuk. Jó lenne egy ipari jellegű szakközépiskolát is létrehozni, a mezőgazdasági oktatásnál pedig főként a gépi szakok felé fordulni. A mezőgazdasági technikum és az iparitanuló-iskola jobban megteremti az élettel való szoros kapcsolatot. Üjabb fejlődést jelent majd, hogy ősszel megkezdődik a mezőgazdasági technikum« ban a felsőfokú oktatás ta. karménygazdálkodási szakon. A két iskolával kapcsolatban a terv: megépül egy kollégium, valamint egy mezőgazdasági technikumban 65-en tanulnak. Az egy. éves múltra visszatekintő közgazdasági technikumba 209-en iratkoztak be. A lemorzsolódás általában kevés és jól vizsgáznak a hallgatók. Szükség volna egye? tankönyvek kicserélésére és a tananyag csökkentésére. Célszerűnek mutatkozik egy kihelyezett gépipari technikumi osztály létrehozása is. A tapasztalatok alapján megállapítható, hogy az iskola egyre inkább az életre készíti fél a fiatalokat. Eltűnőben vannak a szülők részéről is azok az aggodalmak, amelyek a gyakorlati foglalkozásokkal kapcsolatban korábban megnyilvánultak. Bebizonyosodott, hogy a gyakorlati foglalkozásoktól nem kell félteni a humán műveltséget, hiszen ezek éppen kiegészítik egymást. Újfajta szemléletmód van kialakulóban, háttérbe szorul az „íróasztal” szemlé. let, az, hogy „én dolgoztam eleget, legalább a fiamnak legyen könnyebb”. A mi fia. inknak máris sokkal köny- nyebb, mint nekünk volt, de társadalmi rendszerünk fejlődése megkívánja, hogy a gépek mellett dolgozó munkások és a tsz-parasztok a szaktudás és az általános műveltség tekintetében magasan kvalifikáltak legyenek. Ez a fizikai és szellemi munka közti lényeges különbség megszüntetésének követelménye. A ktatási reformunk el- ^ vének megvalósítása az iskola és a társadalom együttműködésére épül. Különösen szorosnak kell lennie ennek a kapcsolatnak az iskola és a szülőd ház között Az úttörőszervezet, a neveI« vb lök és a társadalom szorosabb összefogása az egyik kulcskérdése annak, hogy hatékonyabban, gyorsabban oldjuk meg ezt a feladatot. Államunk nagy gondot fordít és sokat áldoz közVidám történetek A békési Bástya mozi ma, június 23-án matinéelőadás keretében mutatja be ezt a vidám szovjet filmet, mely felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt kitűnő szórakozás. oktatásunkra, ez jól látható Orosházán is. Kilátás van arra, hogy hamarosan felépítik az új II-es számú általános iskolát. Büszkék lehetünk az el- “ ért eredményekre, amiben nagy része van a tantestületek munkájának, de az iskolareform megvalósításán ak még csak a kezdetén vagyunk. További elő_ rehaladásra van szükség, az adott kereteket még inkább meg kell tölteni tartalommal. A párt VIII. kongresz- szusának határozata alapján közoktatási intézményeink és pedagógustársadalmunk előtt az oktatási reform megvalósításánál egy cél lebegjen: „Évről évre több, korszerűen képzett kommunista szakembert adjanak az országnak.” Tódor István
