Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-15 / 111. szám
1963. május 15. 3 $ Szerda ß pís*s"eki erdészet idei nyereségi terve 1,8 millió forint Á tavalyi szárazság nem kedvezett a pósteleki erdészetnek sem. Bizony eléggé sínylődött 450 holdon a frissen és 1150 holdon a korábban kiültetett csemete. Ennek ellenére az elmúlt évre tervezett 1,8 millió forint nyereség helyett kétmillió 520 ezer forint tiszta nyereséget értek éL Tamási Bélát, az erdészet vezetőjét kérdeztük meg: — Hogyan érték eI ezt a J6 eredményt? — A nagy szárazságot az 1500 hold csemetében 4—5-szöri kézi és gépi kapálással ellensúlyoztuk. Bár mi nem értékesítünk csemetét, mégis nagy gondot fordítunk rá, hiszen ezek évről évre való fej. lődésétől függ a kitermelési és a bevételi tervünk teljesítése. — Az elmúlt évben 12 ezer köbméter fát termeltünk ki, ebből hétezer köbméter ipari, a többi pedig tűzifa volt. Az ipari fa zömét a bányákba, a többit pedig a termelőszövetkezetekbe szállítottuk 70 istálló építéséhez. De szállítottunk négyezer garnitúra szénaszá- rító-állványt is. Ez évre csak kétezer állványt rendeltek a szövetkezetek. Ezeket már él is szállítottuk. — Mivel foglalkoznak most a dolgozók az erdészetben? — Amint az idő megengedte, kétszáz kézi kapást, 4 Zetort és 9 pár lóekét állítottunk be az 1400 holdas, ápolásra váró csemetésbe. Közben folytatjuk az ez évre tervezett 12 ezer köbméter fa kitermelését. Bár ebből már nem sok, mindössze 3000 köbméter van hátra, ennek egy részéről cserkérget fejtünk le, más részét pedig papírfaként szállítjuk el. Tavaly 400 mázsa zúzott > cserkérget és 1300 köbméter papírfát szállítottunk el. Hasonló mennyiség lesz az idén is. — S az idei nyereségi terv? — Most is annyi, mint az elmúlt évben volt, vagyis 1,8 millió forint. Bár ez az esztendő sokkal ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo? Jól vizsgáztak... A megye földművesszövetkezetei és a MfiK 86 gépjárműve közül 44 sorakozott föl a tavaszi szemlén. A bizottság megállapította, hogy valamennyi gépkocsivezető gondosan felkészítette a reá bízott közlekedési eszközt: egyetlen gépjárművezető sem részesült megrovásban. A szemlebizottság azt is megállapította, hogy az utóbbi egy évben lényegesen javult a gépjárművek műszaki állapota, karbantartása. B. í. jobbnak ígérkezik, mint a tavalyi, mégis nehéz lesz a nyereségi tervet teljesíteni. Azért, mert eddig mi a fafeldolgozással nyertünk sokat, ebben az évben azonban elkészül Gyulán a korszerűsített fa- feldolgozó üzem. Bár annak is én leszek a vezetője, de az üzem nyeresége nem számít bele a mi nyereségi tervünkbe. A gyulai fafeldolgozó egyébként három szalag- és két körfűrésszel rendelkezik majd, ahol egész évben 40 ember a kevésbé értékes fát is feldolgozza. Nagy nyereség lesz az, hogy a gépek lényegesen lecsökkentik a hulladékot. Eddig ugyanis hasítottuk a bányabélésfát és a szőlőkarók nagy részét is. Ezután ezeket is, s a parkettléceket is géppel állítjuk elő, sokkal gazdaságosabban, mint eddig. Megérkezett a szikvíz A Békés megyei Szikvízipari Vállalat 10 éve áll a lakosság szolgálatában. Dolgozói naponta több ezer üveg szikvizet, üdítő italt készítenek és szállítanak a vendéglátóipari üzemeknek, üzletekbe. Képünkön Bodnár Sándor hajtó rakodó, a vállalat kiváló dolgozója látható munka közben. 11 (Bihari Mihály felv.) í\ ZETOROS t U véftKEOf..' „I Későre jár az idő. a tanyák lakói rég aludni tértek. Az országúton kínosan, betegen felberreg egy Zetor, egy pillanatra felvillan lámpáinak fénye az esővel terhes éjszakában. Aztán csend lesz és sötétség. Majd kö- hécselés hallatszik. Zseblámpa fénye világítja meg a Zetor elejét. Kulcsok csörrennek. Egy esőkabátos férfi fekszik a két első kerék közt. Csak olajos jobbja villan meg néha a zseblámpa szegényes világánál, ahogy gyorsan forgatja a kulcsot.. — Mi baja van? — Még nem tudom. — Mindjárt itt lesz a vihar — kémlelem az eget. Szótlanul dolgozik. Kezembe nyomja a zseblámpát, hogy legyek segítségére. — Gyakran esik baja a gépnek? — Mikor hogy. Én mindig fel vagyok rá készülve. — Hol járt ilyen későn? — Műtrágyát vittem az egyik brigádhoz. Holnap szórják. Hallgatunk, csak a kulcsok beszélgetnek s ebbe a beszélgetésbe egyre sűrűbben belefeleselget- nek az esőcseppek, amíg egy hals elcsöndesednek, mindent elnyel az éjszaka. Nagy éjszaíka van. Nyáron itt galambnajofc köröznek az égen, egy-egy fordulónál eltűnnek, aztán föJvillan- nialk újra. Éjszakánként meg csillagok ragyognak, azok között is van eltűnő és újra felragyogó, van olyan halvány is, hogyha sokáig nézd az ember, nem tudja, csillagot lát-e vagy csak valami tünemény játszik vele. , Most nincs az égen se galamb, se csillag. Innen, az udvarról nem látszik semmiféle fény. Más a sík vidék, ott kilomété- rekre világít egyetlen lámpa, egyetlen tanyai ablak fénye. Itt dombok vannak, hordók, erdők és gyümölcsösök, itt megbúvik a fény, nem látszik meszire, ha van még egyáltalán egyetlen lámpa is ébren a környéken. Alszik a falu. És az ember egyedül van a hűvös éjszakában, a csiüagta- lan ég alatt. Még sincs egyedül Azok a galambok most benn ülnek a dúcokban, a padlás rekeszeiben, a csillagok is ott fénylenek messze, fönn az éjszakában és talán az köztük a legnagobb, a legizzóbb, amelyiknek csak pislákolva ér ide a fénye. És az emberek, akiknek a lépései elkoppantak az utcán, mégis itt vannak elérhető közelségben, közelebb, mint bármikor szólni, kiáltani se kell utánuk. János áll az éjszakában és valami furcsa, óles józansággal egyszerre világosan érez mindent. Máskor is volt már így, leginkább mulatság, lakodalom után, rövid alvás, korai ébredéssel, mikor az ember mintha fokozottabban érzékelné a világot, a színek is frissebbek, a hangok jobban elválnak egymástól és összekuszált emékek ízek, illatok meglepő egyszerűséggel helyükre találnak. Nyugtalanító érzés ez, mintha titokba látna bele az ember, titokba, amit nem elég egyszer meglátni, amit egy alvás vagy az ébrenlét gondja újra elhomályosíthat. Talán a fekete Kósát látja legvilágosabbnak meg az öreg Lovast, az ő titkukat. Ezek az emberek tudják, hogy szüksége van rájuk a világnak. Céljuk van. Mértékük. Mert nem a két út a gond, nem az, hogy két út van előttem, választanom kell mindennap és minden órában. Bármelyik úton eltévedhet az ember, ha elveszti önmagát. Orrá kell lenni asszonyon, helyzeten, sorson és önmagunkon elsősorban. Alszik a falu. Ernyedten szétnyílnak a kezek, a munkában megkérgesedet. tek, az eres-csontosak, a finom fogásúak, és a görbén maradt ujjúak, a kezek, melyek teremtik, formálják az emberi világot. S az igazság, a fölismerés nem olyan, mint a csöndes otthon, amelybe megpihenni érkezik az ember. Olyan, mint az út, amelyen el kell indulni s amely csak a céltalan embernek kusza szövevény. — Nem lesz könnyű — moso- lyodik el János. — De szép lesz. Fórfimunka. És talán az a legfontosabb. hogy az ember önmaga előtt ne maradjon soha szé gyenben. Vége. talmas dörrenéssel némává nem teszi őket az ég. — Úgy látszik, mégis megázok — mondja. — Nem ideges? — Ideges? — nevet. — A májusi eső aranyat ér. — De a gép miatt. — Idegesség nem orvosság, még a Zetomak sem. — Meg tudja javítani? Pillanatra megpihennek a csengő-bongó kulcsok. Fejét felemeli, mintha tekintetemet keresné. — Tizenhat éves korom óta ülök traktoron. A nagy" kulcs újra szájába kapja a csavart és, mintha ő folytatná magabiztos nyikorgó szavakkal: — hát akkor már hogyne tudnám. — Szereti a szakmáját? — Ügy hozzám nőtt ez a masina, mint lábamhoz a cipő. — Műhelyben nem volna jobb? — Műhelyben, négy fal közt?! Nem nekem találták ki. Mert mi van a műhelyben? Kijavítanak egy beteg alkatrészt, vagy éppenséggel gépet, s addig nem látják, míg újra meg nem betegszik. Én meg bevetek egy táblát, aztán néhány hét múlva látom, hogy tör a fényre a kelés. Ezt is én vetettem, itt az út mellett ezt a tábla búzát. Szóval valahogy egy kis büszkeség tölt el, mikor így tavasszal széttekintek a határban. — És ha valami baja támad a gépnek útközben? „ — Akkor megjavítom. ?|P — De kellemetlen. — Mindenesetre próbára teszi az I embert, hogy csak szereti-e a szakmáját, vagy érti is? Mert az kettő. — A felesége nem haragszik, hogy későn megy haza? — Nem első eset. Meg aztán tudja, hogy nem kocsmában ülök. Kikúszik a gép alól. Begyújtja. — Figyeli: — nevet diadalmasan. — Ez az egészséges hangja, ez a határozott búgás. Fölpattan az ülésre, a lámpák fénye messzire beleszánt a sötétbe éá mint valami csillogó manók, táncolnak a fénycsóvában az esőcseppek. — Köszönöm a segítséget — olajos kezével keményen megszorítja jobbomat. A Zetor fénye lassan összezsugorodik, végül már csak egy fénybogárnak látszik. A békéscsabai Máius 1 Tsz-ben az járja Beracka Bandiról, hogy ő a legjobb zetoros, akit sohase hagyott cserbe a gépe. Pedig éppen fordítva van: ő nem hagyta soha cserbe a gépét. Serédi János Békéscsaba Nyugatnémet szakember látogatása a szarvasi ÖRKl-ben A Szarvasi öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézetben a napokban nyugatnémet szakembert fogadtak. Egyik híres magkereskedő cég küldte el szakemberét azzal a céllal, hogy megnézze helyszínen: hogyan történik hazánkban a lucerna nemesítése, hogyan állítják elő a szuperelit vetőmagot, általában milyen a növésfty ápolása, gondozása. A nyugatnémet cég ugyanis vetőmagot vásárol Magyarországtól. ÉM. Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat azonnali belépéssel alkalmaz kőműves, ács, épület-lakatos, épület-asztalos szakmunkásokat, segédmunkásokat és kubikos brigádokat. Vidéki dolgozók részére munkásszállást, üzemi étkezést, valamint munkaruhát biztosítunk. Jelentkezni lehet Szeged Bocskai utca 10—12. Munkaerőgazdálkodás. 26048
