Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-12 / 109. szám

Hibák, amelyeket nem szabad tétlenül szemlélni Népművelési tapasztalatok Orosházáról Bat hónap telt él az 1962 —63-as népművelési évad­ból. Munkatervék készülték, valóban nagyszerű felada­tok vártak megvalósításra hat hónappal ezelőtt, me. lyékbői nem kis részt vál­lait a járási művelődési ház. Tény, hogy egy mű­velődési ház jó vagy rossz munkája — s ez alól a mi­énk sem kivétel —, sokban függ attól, hogy milyen kül­ső behatás éri törekvéseit Erről és általában a nép­művelési munka tapaszta­latairól kívánok a követke­zőkben szólni. Az ismeretterjesztés Ebben az évadban a TIT Orosházán 39 szerződést kö­tött. A járási titkárság köz­lése szerint március 1-ig már 190 előadást tartottak meg, a hallgatóság átlag­létszáma azonban csak 43 volt. Ez bizony kevés. Volt termelőszövetkezeti akadémiánk a Béke és a Vörös Csillag Tsz-ben, de nem volt a Dózsa, az Üj Élet, a Petőfi Tsz-ekben. Volt munkásakadémiánk a vas. és kályhaipari vállalat­nál, a városi kertészetben, a vasipari ktsz-ben, a ru­hagyárban (négy), de nem volt a Bameválnál, a kő­olajipari vállalatnál, a két téglagyárban, a bőripari, a kazánkovács, az építőipari és még jó néhány szövetke­zetben, amelyekben pon­tosan 2890 munkás dolgo­zik. Hiba, hogy ezt csak tu­domásul vettük és nem igyekeztünk ezen változtat­ni. Ahol azonban megkez­dődték a tsz_ és munkás­akadémiák, ott sok érdekes előadás hangzott el és az érdeklődés sem csökkent .Ezzel némiképpen ellent­mond a ruhagyár négy munkásakadémiájának helyzete Ebben az üzem­ben tavaly negyvenen-ötve_ nen látogattak egy-egy aka­démiát, az idén a hallgatók létszáma a felére esett. Ügy gondoljuk azért, mert az akadémiák szervezését és megbotlott volna és leejtette válláról a fát, mire annak a másik vége vállonsújtotta a brigadérost, de úgy. hogy egész nap alig bírta a kar­ját emelni. így vonszoltuk a napot, nehezen, keservesen. Nem sokat beszéltünk, akkor is valami ennivalóról. Vastag­kolbász, füstölt szalonna, főtt sonka, mákos tésza, pa­lacsinta, rántott csirke, mar­hapörkölt és egyebek. Ezek voltak a kedvenc témák. Egynémelyikünk olyan át­éléssel tudott beszélni ró­luk, hogy a nyálunk is ki­csordult. Senki nem hinné, de nőkről soha sem esett szó, a férfivágy kihalt belő­lünk. n másik örök témánk az otthon, a hazamenetel volt. Ekörül mindig óriási viták zajlottak le, mert a pesszi­misták hitetlen lemondá­sával szemben ott voltunk a reménnyel teli bizakodók és amikor ők kijelentették: „sohse megyünk innen ha­za” meg hogy: „ezt a ren­geteg romot egy életen át se lehet eltakarítani meg újat építeni helyettük”, mint a darazsak rontottunk nekik, majd megöltük egymást a nagy vitában. Az igaz, hogy az egyik orosz munkaveze­tő azzal fogadott bennünket aoeg az elején, hogy „innen irányítását kivették a szak­szervezeti bizottság kezéből, és azt most egy öttagú ve­gyes bizottság végzi, amely­ben — a felelősség is job­ban megoszlik. Kisebb prob­léma, de az .érdeiklődés csökkenése abból is ered, hogy az anyavállalattól, Békéscsabáról kiküldött elő­adók miatt több összejöve­tel elmaradt, mert bizony­talan volt a megérkezésük. Közel jár az igazsághoz annak megállapítása, hogy Orosházán túlságosan szét van aprózva az ismeretter­jesztő munka A TIT szer­ződést köt és közvetít, de a szervezésre és az előadók rendszeres • ellenőrzésére már nincs sem lehetősége, sem ideje. A kérdés részle­tesebb boncolgatása na­gyobb teret kívánna, egy azonban bizonyos: fontos, hogy a művelődési házak, otthonok mind szorosabb kapcsolatot teremtsenek a TIT-előadókkal és — meg­felelő közvéleménykutatás alapján — tájékoztassák őket a hallgatók problémád­ról, kívánságairól. Szakszervezeti kultúráiét- Hosszú idő óta rendszere, sen látogatjuk a város üze­meit, így a szakszervezetek kulturális munkáját jól is­merjük. Igazi szakszervezeti kulturális életről csak a ru­hagyárban beszélhetünk, ahol Mátyás Jánosné szb- titkórnak szívügye a dolgo­zók mindenféle művelődési problémája. Ebben az üzem­ben jó a könyvtármunka, a mozi- és színházszervezés, és a művészeti csoportok sem tétlenkednek. Négy addig haza nem mentek, míg fel nem építitek, amit leromboltatok”, de ezt csak annak tulajdonítottuk, hogy hitleristáknak nézett ben­nünket német katonaru- iánk miatt. Azt kaptunk, hogy ide kiérkeztünk és még a német mundér is gyűlöletes volt a szovjet emberek szemében. A pesz- szimistákkal folytatott vitá­inkban azért nem tudtunk teljesen felülkerekedni, mert fogalmunk sem volt róla, hogyan áll a háború. Azt ugyan lépten-nyomon mondogatták, hogy: „Hitler szkora kaputt” meg „nicse- vo, szkora domoj”, dehát ezt annyiszor hallottuk • a fogság alatt, hogy már nem­igen adtunk rá semmit. Azon a napon is — ki­használva, hogy a brigadé­rost behívták az irodába — csoportba verődve vitattuk a hazatérés lehetőségeit, amikor egy torkaszakadtá- ból kiabáló pufajkás ember szaladt felénk: — Tovaris! Tóvári®! Rögtön szétugrottunk, biz­tosan valami nacsalnik. Ö meg csak rohant felénk és tovább kiabált: —r Vojna kaputt! Hitler kaputt! Berlin kaputt! Pillanatok alatt körülvet­tük és össze-vissza ordítoz­tunk: turális vonatkozásban mi segítjük. A Barneválnái, a faipari vállalatnál és egy sor ktsz-nél azonban szinte elszomorító a helyzet. Leg­több helyen a kulturális bizottságok nem működnek és a bultúrfelelősök sem hallatják szavukat az üzem kulturális érdekeiért Nem véletlen és az előbbiekből logikusan következik, hogy ilyen helyeken több száz szépirodalmi és szakkönyv fekszik el, és azokat sen­ki sem olvassa. Ez a helyzet a vasipari és a szolgáltató ktsz-nél, a malomban és a sütőiparnál. A ruhagyár és a bőripari szövetkezet élénk olvasó-élete megfelelő pél­da arra, hogy ügyes, hozzá­értő könyvtáros munkájá­nak mindenütt eredménye van. A hibák ellenére azon­ban megállapíthatjuk, hogy a művelődési ház és az üzemek kapcsolata, ha las­san is, de javul és ered­ményékre vezet. Ha még a szakmaközi bizottság is megfelelően támogatná e munkánkat, ezek az eredmé­nyek gyorsan megsokszoro­zódhatnának. A KISZ és a művelődési ház Ez is olyan témakör, me­lyet e cikk keretében nem lehet teljesen kibontani és csak arra a megállapításra szorítkozhatunk, hogy Oros­házán a KISZ-szervezetek és a művelődési ház kap­csolata igen sok kívánni­valót hagy maga után. A kétségtelenül szép eredmé­nyék nyomában visszahúzó erőként sok hiba jár. Régi probléma, hogy a művésze­ti csoportokban, az isme­retterjesztésben kevés fia­wwwwvmwwwwv — Emberek! Vége a há­borúnak! Megyünk haza! Sírtunk, mint az anyátlan borjú, öleltük, csókoltuk egymást meg a pufajkás oroszt, aki velünk sírt-neve- tett és az összes dohányát szétosztotta közöttünk. Mi akkor csak szánandó hadi­foglyok voltunk, de mégis gazdagabbak mindenkinél: ránk ragyogott a szabadság fénye. Aztán odajöttek hozzánk a munkahely vezetői is és egyikük beszédet mondott: — 1945. május 9-e van. Soha ne felejtsék el ezt a napot, mert a mi végső győzelmünk napja és a ma­guk szabadságát is jelenti! A vén Donyec-medence olyat még nem pipált, amit aznap mi végeztünk. Mint a megszállottak rohantunk a bányafákkal: háromszázöt­ven százalékra teljesítettük a normát. A brigadéros még a fájó válláról is elfe­lejtkezett nagy boldogságá­ban. Visszafelé menet minde­nütt ölelkező, ujjongó em­bereket láttunk, Bzállt az ének és a harmonikaszó. A lágerkapuban most nem volt motozás, ölelkezett, da­lolt az egész fogolytábor. Pedig úgy indult ez a nap is mint a többi... • 0. Kovács István tál vesz részt. Kötelező sze­rénységgel jegyezzük meg, hogy véleményünk szerint az üzemi KlSZ-szervezetek- ben sokkal mozgalmasabb életet kellene kialakítani. Kevés a művészeti csoport, a szellemi vetélkedő, gyenge az olvasómozgalom, ritkák a közös mozi-, szín­ház- és tárlattá togatásoh, még táncos rendezvényt is rendszeresen csak a területi KISZ-csoport rendez. Egy- egy üzemben az egész ifjú­ságot átfogó programot kel­lene kidolgozni és ebben mi szívesen segítünk. Példá­ul a nyolc orosházi ktsz-ben sok száz fiatal dolgozik és hozzájuk szinte alig jut el a KISZ-élet hatása, a kö­zösség szeretetóre nevelő ereje. Színház, mozi, televízió Orosházán 1160 televízió- készülék működik, és a tv-készülékek örvendetes elszaporodása nálunk is megritkította a mozi- és a színházlátogatók sorait. Ta­pasztalataink arra mutat­nak, hogy a színházi előadá­sok és a mozik látogatott­ságának csökkenése azért következett be, mert még mindig nem teremtettünk kapcsolatot a művelődni vágyó emberek újabb töme­geivel. Állítjuk, hogy a te­levízió közönségelvonó ha­tása csak átmeneti és meg­sokszorozza majd például azoknak a számát is, akik a televízióból szerették meg a színházat, és később már közvetlen színházi él­ményeikre vágynak. Némi kis vizsgálódással más vá­rosokban és községekben is könnyen megálkapítható, hogy évek óta nagyjából ugyanazok az emberek jár­nak moziba, színházba, könyvtárba és a számuk csak igen lassan növekszik. Űjabb közönséget kell be­hoznunk a művelődési há­zakba! Ennek azonban sok feltétele van. Az egyik; hogy az üzemi, termelőszö­vetkezeti közönségszerve­zők munkájában fordulat következzen be. Csak egy példát ennek igazolására: a ruhagyár és a Barnevá! nagyjából azonos létszámú üzem. A ruhagyárban, ahol jó a közönségszervezés, az elmúlt évben 5000 mozije­gyet adtak el, a Bamevál- ban viszont, ahol rossz, mindössze százat Ehhez Új könyv Becher: A költészet hatalma A nagy német szocialista költő esztétikai cikkeiből és feljgyzéseiből állították össze e kötetet. A műben önvallomásokat találunk Becher költői fejlődéséről, tanulmányait Nietzschéről, Brechtről, Goethéről, s még néhány verset, és szellemes jegyzeteiből azokat melyek a költészet műhelytitkaival, magyar irodalmi vonatkozá­sokkal, verstani kérdésekkel foglalkoznak. A kötetet számos fotó illusztrálja. úgy véljük, semmiféle kom­mentár nem kell. Néhány szót a színház­ról: az évad elején sok nagy erejű élményt sugár­zó előadást láttunk Oros­házán, azonban nem tartjuk helyesnek, ha a műsor meg­hirdetésénél olyan darabo­kat is beiktatnak a bérlet­tervbe, melyeket nyilván­való, hogy Orosházán, kis- színpadon, technikailag gyengébb körülmények kö­zött nem tudnak bemutatni. Sokan várták a városban Hugo: Marion de Lorme című romantikus drámá­ját, ehelyett azonban egy elég gyenge zenés vígjáté­kot, a „Csacsifogatot” kap­tuk. Nem a legszerencsé­sebb az sem, ahogy az év­ad elején a bérleteket szer­veztük Az még nem hiba, hogy az üzemek, termelő- szövetkezetek, intézmények, kulturális kereteikből 10-i 50—100 bérletet megvásá­rolnak, de az már igen és számtalan példát tudunk ar­ról, hogy ezek a bérletek kínos-keservesen találnak gazdára. És mit látunk a színházteremben? Sorok üresek, ahol minden egyes üres szék 16 forintot ér. Aki pedig nem bérletes és színházba akar menni, kénytelen a karzatról sóvá­rogva nézni az üres széke­ket és egyáltalán nem di­cséri a művelődési házat. A legutóbbi előadáson — igaz, közlekedési nehézsé­gek is közrejátszottak — csak a Petőfi Tsz bérletesei közül ötvenen hiányoztak. Lehet, hogy sok sötét szín fedezhető fel ebben a cikkben, a szándékunk azonban az volt, hogy a népművelési évad első hat hónapja nyilvánvaló ered­ményeinek ismeretében ez­úttal olyan negatív jelen­ségekre mutassunk rá, me­lyeket nem lehet és nem szabad sokáig tétlenül szemlélni. Feldmann József az orosházi művelődési ház igazgatója Simon Lajos: Mint a füvekkel született madár En már lehetnék megelégedett, mint jóllakottak éhezés után, mint aki tudja: kölcsönös a vágy, s halálig ég a páros lángolás. Ha gyermekkori lábnyomomra nézek, — micsoda messzi, mélyben hagytam azt! — lehetnék mostan olyan boldog is, mint a füvekkel született madár. De mint morajló pályaudvaron az induló, a vonatérkezést, úgy várlak kor, te kor, amelyben nemcsak rakéta száll, de száll a lélék is, mert nem kötözi ember-butaság, se kín, se gond, 6e nyomorult szegénység, hisz mindannyian olyanok leszünk, mint a füvekkel született madár, mély nem tudja, hogy ínséges a tél. Mint a játékból dolgozgató gyermek, majd játszadozva eljátszuk a munkát, és még az ember szerelmében is csak szépséges-szép boldogság terem! ... És a te szerelmed is Berlin mindennapi életét élte. Vili munkába ment « Varsói-hídon át, Éva, a kis levélhordóleány megkezdte a posta kihordását, Klaus pedig Nyugat-Berlinbe ké­szült, ő ott dolgozott. Nem sejtették, hogy ezen a napo-n összehozza őket a véletlen... így kezdődik az NDK filmgyártásának új alkotása, melyet a gyulai Petőfi mo­zi játszik május 13—14-ig. szocialista brigádjukat; kul-

Next

/
Thumbnails
Contents