Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-12 / 109. szám

1963. május 12.

7

Vásárnál»

Kádár János elvtárs beszéde

(Folytatás az 1. oldalról.) Engedjék meg, mondotta a többi között Kádár élvtárs, hogy külön szóljak arról, hogy mj, kom- munisitá forradalmárok, magyar munkások, egész szocializmust építő népünk szolidáris, törhetetlen egységben halad együtt a nagy szovjet néppel. (Hosszan tartó, viharos taps.)

Még ellenségeink is észrevették, hogy ma Magyarország nem olyan, amilyen 1956 októberében volt. Folyik is „filozofálás” arról, mi ez a magyar fejlődés, miképpen „liberalizálódtak” Magyarországon a viszonyok. Fantáziáinak arról is, hogy majd kimennek a szovjet csapatok, azután jönnek a „szabad választások” és így tovább. (Élénk derültség.)

Annak, hogy Magyarországon szovjet csapatok vannak, nincsenek belső társadalmi okai. Ha az imperialisták azt akarják, hogy a szovjet csapatok Magyarországról kimenjenek, valahonnan menjenek ki az amerikai csapatok is. (Nagy taps.)

Ha nekünk valaki azt mondaná, hogy innen kimennek a szovjet csapatok, onnan az amerikaiak, mi nem ijednénk meg. Azt mondanók: nézzük meg, vizsgáljuk meg. De próbálják ők Ade- nauemek emlegetni, hogy csak Berlinből menjen ki egy zászlóalj- nyi amerikai csapati Rögtön azt mondja, hogy összedől az egész rendszer, vége a világnak! (Derültség.)

Nem akarok itt további részletekbe belemenni, csak azt szeretném megmondani, hogy először is Magyarországon nem liberalizálódás, hanem szocialista fejlődés megy végbe. Politikánk marxista—leninista elveken nyugszik, szocialista, kommunista politika.

Az, hogy rendszerünk humánus, természetes, mert a szocializmus, a kommunizmus lényegénél fogva a legemberibb, a leghumánusabb világnézet. Ezt kell tehát ellenfeleinknek először megjegyezniük.

Elvtársak! Hadd szóljak most belső dolgainkról. Azt hiszem, nem kell külön bizonygatnom, hiszen részben maga a vita is mutatja, hogy megváltozott nálunk a munka stílusa.

Nem köt most minket komoly ügyeink tárgyalásánál semmiféle helytelenül értelmezett udvariasság vagy illendőség, nevén szoktuk nevezni a dolgokat. Ezért kérem, ne vegyék puszta udvariaskodásnak, ha azt mondom, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nagyra érté. keli a magyar szakszervezeti mozgalmat és fő támaszának tartja harcában és' a munkájában. (Nagy taps.)

A szakszervezet az az osztályszervezet, amely pártunkat — a munkásosztály forradalmi élcsapatát — a legerősebben

összeforrasztja saját osztályával, a legerősebben és minden fokozott mértékben összeforrasztja a dolgozó néppel, a munkások, a parasztok, az értelmiség tömegeivel. Nyugodtan mondihátjuk: a pártnak nagyszerű fegyvertársa a szakszervezet, s a fejlődés szempontjából is egészséges az az irány, amelyet a szakszervezetek ma követnek. Pedig ez nem is olyan egyszerű.

Nálunk a szakszervezetek megtalálták a helyes utat, kialakították a megfelelő célokat és a munkamódszert, ahogyan a szocialista viszonyok azt megkívánják. Elmondhatjuk, hogy nálunk a szakszervezetek a kommunizmus Korájává váltak, abban az értelemben, ahogyan ezt Lenin, meghatározta.

A burzsoázia propagandistáinak persze sehogy sem tetszenek a mi szakszervezeteink. Azt mondják, hogy „micsoda szakszervezet az ilyen, nincsenek sztrájkok. Nézzék meg nálunk: szabadság van, sztrájk van. Franci'aország- ban is, Nyugat-Németországban is. Hogy-hogy nincs sztrájk a szocialista országban? És a rendszer ellen sem harcolnak.”

Ez azonban a munkásosztály alapvetően megváltozott helyzetéből magától értetődően adódik. Vajon azt gondolják, hogy a munkásosztály ostobább, mint a burzsoázia, vagy a nagybirtokos osztály és sztrájkot szervez, harcol saját rendszere ellen?

Ez nem szabadság kérdése, hanem az osztályhelyzet megítéléséből és osztályöntudatából következik.

És a követelések, a dolgozók érdekvédelme? örvendetes és egészséges, hogy a kongresszusi okmányokban, a beszámolókban, sőt a felszólalásokban is uralkodik az az állásfoglalás, hogy azt, amit el akarunk osztani, előbb meg kell termelnünk. A mi egész osztályharcunk a jelen szakaszban — a szocialista világ biztonságáról való gondoskodás mellett dön. tőén a termelésen múlik. Mert, ha a munka termelékenysége nem emelkedik, akkor elosztani sem lehet többet.

Sok konkrét igény hangzott itt él, pedagógusok, a paciensekkel közvetlen érintkezésiben nem lévő orvosok, betegápolók és más dolgozó kategóriák bérproblémáját említették. Valóságos, létező problémák ezek. Engedjék meg, hogy emlékeztessek arra, hogy a párt- kongresszuson elhatározott és ja. nuár 1-i hatállyal bevezetett intézkedések — az alacsony nyugdíjak emelése, a biztosítás, a kórházi kezelés kiterjesztése és mások — évi összegben 584 millió forintot jelentenek.

A pártkongresszuson más intézkedésekről is határozat született. Így arról, hogy a kétgyermekes családok családi pótlékán is javítani kell és azonkívül vannak különböző fizetésben elmaradt dolgozó kategóriák, amelyeknél 1957 óta nem volt béremelés. De arra is kimondtuk a szentenciát, hogy csak az első félév tervteljesítésének ismeretében határozunk el bármit is.

Nem térhetünk ei az utóbbi évek gyakorlatától, a népgazdaság szilárdságát és biztonságát nem veszélyeztethetjük, még akkor sem, ha egyébként jogos és figyelembe veendő igényekről van szó.

Természetesen nem hiba, hogy itt a kongresszuson felvetették ezeket az igényeket. Helyesen tették. Tartsák számon, különösképpen a szakszervezet foglalkozzék velük, de pillanatnyilag én felelősséggel mást nem mondhatok.

Elvtársaim! Azt szeretném kérni Önöktől, tegyenek meg mindent, hogy a dolgozók vegyék nagyon komolyan a munkát — hangsúlyozta Kádár elvtárs, majd így folytatta:

Jelenleg az építkezéseken, tekintettel a nagyszámú vidékről utazó emberre, minden második szombat szabad. De a munkanapnak számító szombaton a munkaidő csak három óra, hogy hamarabb szabaduljanak, s a hét más • napjain valamivel több. Így jön ki a 48 óra.

Arra van szükség az építőknél — nemcsak az építőkre vonatkozik ez, hanem másokra is, ahol hasonló a helyzet, hogy

ez a bizonyos második szombat legyen tényleges munkanap.

Munkanap, úgy értjük, hogy azon a napon is 8 órát dolgozzanak. Mert mit is lehet dolgozni egy háromórás munkanapon? Mire akkurátusán leverem a port a slapkámról, a szerszámokat előszedem, körülnézek, rágyújtok, megkérdem, mi van, holnap milyen munkára van kilátás, rendesen kirakodok, már másfél óra elmúlt; és ha a nálunk szokásos módon akarok fejrontot csinálni, akkor már elkezdhetek csomagolni, mert nálunk nem a munkaidő vége után kezdenék csomagolni, hanem jóval előtte, hogy akkorra már be is fejeződjék. (Derültség). Nézzék meg, hogy télen a bányászok mit csináltak. Hozzájuk fordultunk, s ők becsületbeli ügyüknek tartották, hogy segítsenek. Most kicsit hasonló helyzetük van az építőmunkásoknak, részben a közlekedésieknek, s aztán majdnem minden iparágban vannak hasonló problémák. Most azt mondjuk: elvtársak nézzétek meg, hogy jól megnyomva a gombot, egy negyedév alatt hol érhetjük utol magunkat mert hogy aztán hogyan megyünk tovább, a terv teljesítésétől függ.

Kádár élvtárs a továbbiakban belpolitikánk néhány kérdésével foglalkozott.

A mi politikánk, a milliók politikája Magyarországon. És ezt nem változtathatja meg senki, sem az országon belül, sem az országon kívül. (Nagy taps.)

Ez a marxista—leninista, kommunista politika. Elvileg helyes, kiállotta a gyakorlati próbáját és nekünk az a kötelességünk, hogy ezt a politikát erősítsük tovább most már a cselekedetek erejével még nagyobb mértékben valósítsuk meg az életben, a valóságban.

Szákszervezetünk dicső történelmi célra tekinthet vissza. Minden tiszteletet megérdemelnek azok az emberek, akik a magyar szakszervezeteket valamikor megalapozták és elindították útján.

Nekünk, akik most itt vagyunk, az a kötelességünk, hogy elődeink jó hagyományait megőrizzük, tovább erősítsük, hogy még erősebb legyen a magyar szakszervezeti mozgalom.

Van tehát jó politikánk, van harcedzett forradalmi pártunk, amely vezet minket, van harcedzett, öntudatos internacionalista munkásosztályunk, van becsületes, jól dolgozó, öntudatos, a szocializmus útjára lépett parasztságunk, van értelmiségünk, amely magáévá teszi céljainkat és dolgozik értünk. Dolgozni keM elvtársak, ez a lényeg. Elvtársak! A párt Központi Bizottsága szilárdan meg van győződve arról, hogy a szocializmus új győzelmei félé megyünk, s a párt ebben a harcban nyugodtan, biztosan támaszkodik a szakszervezetekre, mert tudja, hogy a szakszervezetek akarják is és tudják is segíteni a szocializmus építését

A szakszervezet, munkásosztályunk, dolgozó népünk számítson a pártra, annak Központi Bizottságára, a kormányra, bízzon benne úgy, ahogyan az utóbbi esztendőkben bízott. Ki-ki a maga helyén helyt fog állni és a két erő: a vezetés és a tömegek ereje együtt éri el nagy célunkat, a szó. cialista Magyarország teljes félépítését. Minden jót elvtársak! — fejezte "be hosszan tartó, lelkes, nagy tapssal fogadott beszédét Kádár János elvtárs.

Penykovszkijt halálra és Wynnet nyolcévi szabadságvesztésre ítélték

Moszkva (TASZSZ)

A Szovjetunió Legfelső Bíróságának katonai kollégiuma a szovjet állampolgár Oleg Penykovszkáj kémet golyó általi halálra és vagyonelkobzásra ítélte.

A katonai kollégium indítványozta, hogy fosszák meg Peny- kvszkijt ezredesi rangjától és öt érdemrendjétől és érdemérmétől.

Penykovszkij

A brit alattvaló Greville Wynne kémösszekötőt nyolcévi szabadságvesztésre ítélték, ebből három évet börtönben, a többit pedig szigorított munkatáborban kell töltenie.

A szovjet alkotmánynak megfelelően Penykovszkii kegyelmi kérelemmel fordulhat a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnökségéhez.

a bíróság előtt.

Wynne kérheti büntetésének enyhítését.

•

A tárgyaláson elnöklő Borisz Oglebszkij tábornok megengedte Sheila Wynne-nek, hogy a Szovjetunió Legfelső Bíróságának épületében fél órát beszélgethessen férjével, az elítélt Greville Wyn- ne-nel. (MTI)

Az Egyesült Államokban újabb knbai ellenforradalmi szervezet van alakulóban

Miami (MTI)

Az Egyesült Államokban élő kubai ellenforradalmárok vezetőihez közelálló körök szerint küszöbön áll egy kubai „emigránsjunta” megalakulása. Az új ellen- forradalmi szervezet feladata szabotázsakciók előkészítése, Kubába történő beszivárgás, majd a szigetország inváziója lesz.

A junta vezetőjéül Enrique Lu- iz Williamst szemelték ki, aki részt vett a kubai ellenforradalmárok balul végződött Playa Giron-1 partraszállásában és közeli barátságban áll Robert Kennedy amerikai igazságügyminiszterrel, az elnök öccsével.

Ugyanezen emigráns körök szerint az ellenforradalmárok vezetői egy Kuba elleni esetleges támadásról már megbeszéléseket folytattak az amerikai központi hírszerző hivatal (CIC) képviselőivel. Az új ellenforradalmi szervezet szeretné elérni, hogy az Amerikai Államok Szervezete hivatalosan elismerje.

Angol lapok Nagy-Britannia és a szocialista országok kereskedelmi kapcsolatáról

London (MTI)

Lord Kilmarnock a Londoni Kereskedelmi Kamara évi közgyűlésén mondott elnöki beszámolójában kifejtette, hogy a Közös Pi- ac-i tárgyalások meghiúsulása most arra kényszeríti Angliát, hogy az európai Közös Piacon kívül keressen alkalmat kereskedelmének növelésére.

Megfigyelők ebben a kijelentés, ben célzást látnak arra, hogy Anglia komoly erőfeszítéseket tesz a Szovjetunióval és a kelet-európai országokkal fennálló kereskedelem kibővítésére.

A Financial Times ezzel kapcsolatban hosszan fejtegeti, hogy a kelet-európai országokkal folytatott kereskedelem növelésének egyik fő akadálya a NATO stratégiai export tótalma.

Az amerikaiak még gazdasági hidegháborús szempontból ítélik meg ezt a kérdést s arra törekszenek, hogy az áruk legtöbbjét .stratégiai árunak” minősítsék. Anglia viszont a stratégiai áruk , meghatározását a lehető legszűkebbre igyekszik korlátozni, mert a gazdasági hidegháborút nem tartja sem helyesnek, sem előnyösnek. A szocialista országokkal fennálló kereskedelmi kapcsolatait pedig a lehető legnagyobb mértékben növelni kívánja.

R, Davies, a birminghami egyetem előadója, aki szovjet gazdasági kérdésekkel foglalkozik, a következőket írja a Birmingham Postbaru

,A Szovjetunióba irányuló exportunk az elmúlt négy évben megkétszereződött és fontos ügyleteket eredményezett. Így például a Szovjetunió 25 000 000 font sterling értékben műrostgyártó gépieket rendéit az angol Courtauld cégnél.

A Szovjetuniónak hatalmas, korszerű ipara van. Szerszámgé- pei és nehézipiari felszerelései, gépkocsijai mind sűrűbben láthatók a nyugati piacokon. Az angol—szovjet kereskedelmi egyezmény gyenge, mert nem biztosít kellő piacot a Szovjetunió Angliába irányuló exportja számára.’