Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-30 / 124. szám

1963. május 30, 4 Csütörtök „Tudományos kutatómunkánk a béke szolgálatában áll99 Beszélgetés Dr. Dombóvári Jánossal, a szarvasi ÖRKI izotóplaboratóriumának vezetőjével (Szemlélet Az idén augusztus végén lesz 15 éve, hogy a lengyelorszá­gi Wroclawban, az Értelmiségi Világkonkresszuson a világ 45 nemzetének tudósai elindították sikerekben gazdag útjára a béke- világmozgalmat. Tettük, kiállá­suk nem volt szalmaláng, ideig- óráig tartó buzgalom, részvételük a békeharcban ma is állandó és eredményes. A békéért küzdő százmilliók rendelkezésére bocsát­ják tudományos ismereteiket, tá­jékoztatják az emberiséget árról, hogy milyen veszedelemmel jár­na, ha korunk legzseniálisabb felfedezését, az atomenergiát há­borús célokra használnák. Ugyan­akkor feltárják az atomenergia békés felhasználásának módjait, jelentőségét A hazai és nemzetközi bé­kekongresszusok, konferenciák, kerekasztal-beszélgetések és vita­fórumok egymást követő alkal­main rendszeresen tolmácsolják a magyar nép békeakaratát, béke­mozgalmi javaslatait. Az idei má­jusi leszerelési hónap is számos alkalmat adott és ad a tudomá­nyok munkásainak, hogy kifejt­sék állásfoglalásukat, beszéljenek a béke szolgálatáról, a veszélyek elkerülésének útjairól, az atom­energia békés felhasználására tett erőfeszítéseikről. Június elején az ország négy legnagyobb vidéki városában: Szegeden, Pécsett, Debrecenben és Miskolcon tudo­mányos konferenciát rendez az Országos Béketanács tudományos bizottsága. A június 3-i, debreceni konferencián megyénkből részt vesz és előadást tart Dr. Dombó­vári János, a szarvasi ÖRKI izo­tóplaboratóriumának vezetője, tudományos kutató is. Dr. Dombóvári fiatal kutató és megnyerő egyéniség, önmagáról nem szívesen beszél, a munkájáról viszont, melyet kitűnő képességű kollégáival együtt végez, annál több szót ejt. Hosszas nógatásra is csak annyit árul el, hogy a füzes­homokos Nyírség szülötte, egyete­mi tanulmányait a Szovjetunióban végezte, s fejezte be 1955-ben. Amikor Szarvasra került, a talaj­tani csoport vezetője lett, később, amikor megszervezték az izotóp­laboratóriumot, annak irányítását vette át. Életéi a tudomány, s ezzel a béke szolgálatára tette fel. Legjobban a radioaktív izotópok­kal végzett kísérletek érdeklik. A cél nagyon békés és nagyon ér­telmes. Munkájával a korszerű mezőgazdaság megteremtéséhez járul hozzá. Amit munkatársaival együtt tesz, az ékes példázata an­nak, hogy a tudományos kutatók milyen nemes szolgálatot tudnak tenni az emberiség jobb sorsáért, jólétének fokozásáért. Azon töp­rengenek és gyötrődnek, hogy az atom csodálatos energiájának se­gítségével gazdagabb termést ér­leljenek a földek. Gyönyörű ez a munka. Amíg körülvezet az izotóplabo­ratóriumban, arról beszél, hogy tevékenységüknek milyen tagozó­dása van. Több irányú kísérletet folytatnak a radióaktív izotó­pokkal Kovács Gábor, az intézet igazgatója a növények gyökérfej­lődésének vizsgálatával, felesége, aki szintén kutató, a kukorica- fatty élettani jelentőségének vizs­gálatával foglalkozik. Debreceni Béláné, a nagy termőképességű búzafajták táplálkozását kutatja. Dr. Dombóvári és Simonné, Dr. Kiss Ibolya azt tanulmányozza, hogy öntözött viszonyok között a rizs, a kukorica és a lucerna táp­lálkozására milyen hatással van a foszfor és a kalcium. — A debreceni konferencián miről fog beszámolni Dombóvári elvtárs? Ez a kérdés már irodájá­nak nyugtató csendjében, köny­vek, virágok, feljegyzések között hangzik el. Csak most nézem meg termetét, arcát. Magas, vál­las, vizsgálódó tekintetű, fekete hajú ember. — Először is arról szeretnék beszélni, hogy tudományos kuta­tómunkánk a béke szolgálatá­ban áll, s az atomenergia békés felhasználása mennyire elő tudja segíteni a tudomány fejlődését, milyen tág lehetőség nyílik a nemzetközi együttműködésre. Pél­daként említem meg azt, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynök­ség milyen áldozatos munkát fejt ki a különböző társadalmi rendű országok gazdasági fejlődésének segítéséért. A NAÜ-nek hazánk is A Békéscsabai Forgácsoló és Szerszámgépgyár még ebben az évben hét és fél millió forint ér­tékben, jövőre pedig kilenc és fél millió forint értékben gyárt szer­számgépekhez gépsatut. Ezt a gé­pet eddig a Budapesti Kéziszer­számok Gyára készítette, de a kereslet nagysága miátt átadták a nagyobb kapacitású békéscsabai gyárnak. A gépsatu a forgácsoló termelésének mintegy 25 százalé­kát jelenti. A TGYS—200 S típusú gépsatu­ból ebben a hónapban 60 darabot gyártanak és ezt követően minden Tízezer közhivatali dolgozót iidültet a szakszervezet A Közalkalmazottak Szakszer­vezete az idén is jelentős összege­ket fordít az üdülők fejlesztésére. A balatonakald gyermeküdülőt kétszázezer forintos költséggel rendbe hozták, a fonyódi üdülő­házban új étterem épült. Az idén mintegy tízezer közhivatali dolgo. zó és ezerötszáz gyermek veheti igénybe a kedvezményes szak- szervezeti üdültetést. (MTI) tagja csaknem minden szocialista, kapitalista, s gyarmati sorból fel­szabadult országgal együtt. Jelenleg 16 délkelet-ázsiai rizstermesztő országgal közösen (Európában csak nálunk és csak Szarvason) azt vizsgáljuk, hogy a rizstalajba adagolt műtrágya hány százalékát hasznosítja a nö­vény. Ebből később meg tudjuk állapítani azt, hogy a rizstermés fokozása érdekében milyen össze­tételű műtrágyát, milyen mennyi­ségben, milyen időpontban való kiszórás mellett érdemes alkal­mazni. Azért is fontos ez a kuta­tás, mert az emberiség fele rizs- zsel táplálkozik, s ha nagyobb a termés, emelkedik az emberek jó­léte. Délkelet-Ázsiában a rizster­mesztés létkérdés, nálunk pedig népgazdasági érdek. A kutatási eredményekről rendszeresen be­számolunk egymásnak. Legköze­lebb ez év 'őszén Japán fővárosá­ban Tokióban ülünk össze. A bé­kés együttműködés megkap» pél­dája ez a munka. Jó érzés tudni, hogy mi is hozzájárulhatunk a si­kerhez, a jóléthez, az atomenergia békés hasznosításához. Erről fo­gok beszélni Debrecenben a tudo­mányos békekonferencián és eredményeinkről. Először tartok előadást nagy nyilvánosság előtt. Remélem, hogy nem lesz lámpa­lázam. Búcsúzunk. Dr. Dombó­vári János folytatja tovább a megkezdett napi munkát. Minden perc drága a számára. Pallag Róbert hónapban 400 gépsatut küldenek el a gyárból. A satukat az Esz­tergomi Szerszámgépgyár, vala­mint a Fémáru és Szerszámgép- gyár által gyártott exportgépek tartozékaként szállítják. Az új gyártmány öt típusban készül. Az asszony beletúrt a pénztár­cájába. Idegesen és ugyanakkor ér­tetlenül is. Egy pillanatig kiné­zett az ablakon, mintha az utcá­tól várna tanácsot, hol a pénz vagy éppen ott lebegne az ablak­üveg mutatta négyszögben a százforintos, amely még délben megvolt és most nincs. Még egy­szer végiggondolta: nem, sehol sem váltotta fel a pénzt, volt any- nyi aprója és nem is ránthatta ki tárcájából, mert az aprót másutt tartja. Akkor az erszénynek is el kellett volna vesznie. Az asztalnál ott ült a fia. Feltű­nően belemélyedt egy könyvbe, két csontos, kamasz keze való­sággal satuba szorította homlo­kát és eltakarta szemét is, mint­ha az utcáról beszűrődő fény el­len védené... — Szilágyi Erzsébet levélét megírta — kántálta most hango­san a fiú és az asszony látni vélte, hogy ujjai közűi rásandít — A fene ebbe a köiyökbe! Nem bírok vele. Nem. Amióta az apja itthagyott, végképpen nem — mormogta magában az asszony és újból kotorászni kezdett, most már reménytelenül, inkább csak tehe­tetlenségében, a pénztárca gyom­rában. — ... azt is telesírta... Nagyon jellemző példáját hal­lottam a múltkoriban annak, ahogyan nem szabadna fogadni a jóindulatú, építő bírálatot. Egy értekezleten meg a szünetében történt, A hozzászólások során X elv- társ — aki egyébként a szóban forgó területnek jó ismerője — szóvá tette, hogy az egyik nagy szállító szervünknél tapasztalt elővigyázatlanságokból, gondat. lanságokból eredően milyen sok kár éri a népgazdaságot. Kérte, hogy az illető vezetők igyekezze­nek ezt megértetni a dolgozók­kal s megakadályozni a további károkat. Bírálatára e szerv irá­nyítói az értekezleten nem rea­gáltak, a szünetben azonban an­nál inkább. Azt mondották: el­vileg igaz, amit X elvtárs mon­dott, de rájuk ez nem vonatkoz. hat. Nézze meg X elvtárs Y szervnek hasonló munkáját, ott inkább tapasztalható ilyen jelen­ség. Két okból is hiba volt itt a megbíráltak szemléletében. Egy. részt azért, mert más szervnek még hiányosabb munkájával igyekeztek takarózni, másrészt pedig azért, mert ahelyett, hogy a nyilvános vitában tették volna meg észrevételüket a felszólalás­hoz, a folyosón, ,,hátulról” utasí. tották vissza kerek-perec a bí­rálatot. Elég sűrűn tapasztalható még olyan eset, amikor is a szemlé- ' letben találhatók a hibák. A bá­torításokra, a pártszervezetek nevelő munkájának hatására ugyanis mind kevesebbszer men. nek el a dolgozók az észlelt hiá­nyosságok mellett és ezeket ge­rincesen szóvá teszik. Ez a ge­rincesség azonban sokszor hi­ányzik a megbíráltak részéről, akik ahelyett, hogy lelkiismere­tesen mérlegelni próbálnák a bí­rálatot, szinte személyes táma­dást látnak abban. Néha odáig megy a dolog, „kiderítik” a bí­ráló múltjában lévő foltokat é9 úgy vágnak vissza: ez próbál bennünket kritizálni?... Néhape. — Nem nyúlkáltál a pénztár­cámhoz? csa, szinte sokszor érthetetlen szavaitól. A fiú felkapta a fejét és ösz- szehúzta vékony szemöldökét. Szemében inkább düh, mint riadt­ság. — Nem hallod? A fene egyen meg! Már válaszra sem méltatod az anyádat, mi? — Mit akar tőlem? S miért ri­kácsol itt? — nem vagyok süket. Hagyjon tanulni. Már tanulni sem hagy?! — vicsorgott a fiú és fel­ugrott az asztal mellől. Nyurga, anyjánál magasabb, de horpadt mellű, vékony dongájú gyerek volt. Az anyja akaratlanul hátra­hőkölt. — Azt kérdeztem, miért nyúl- káltá! az erszényemben? dig — nem tárgyilagosan — igye­keznek bebizonyítani annak el­lenkezőjét, és szubjektivitással vádolják meg a hibák szóvá te­vőit. Hangsúlyozzuk: nem a kritika l’art pour l’art-ságáról beszé­lünk, ami szintén megnyilvánul néhol. Akadnak emberek, akik csupán azért mondanak ellent, mert divatnak vélik a bírálatot és, ha szükséges, ha nem, gáncs, talanul, meggyőződés nélkül, ma­gáért a bírálatért „ostoroznak”. Ez legalább annyira hibás szem. léiét, mint az, amikor az igazul, s a közös ügy iránti felelősség- érzetből kimondott bírálatot igyekeznek a „de” szócskával kisiklatni irányából a megbírál­tak, s finom árnyalatú retorzi­ókkal reagálnak arra. Pedig a szocializmus teljes fel­építésének útjában álló negatí­vumok felszámolása előrehala­dásunkat segíti, s ez nem mást, mint osztályharcot jelent. En­nek pedig legfőbb eszköze a bí­rálat és önbirálat széles kibon­takoztatása. De hová vezethet az, ha azokat, akik őszintén és nyíltan kimondják, hogy ebben és ebben igenis javítani kell s munkát, finom vagy durva mőd. * szerekkel megbarackoljuk, mond­ván: az én munkám becsületes­ségéhez nem férhet kétség, mit izgágáskodik akkor ez az ember? Ilyen esetekben a bíráló jóindu­latát vonjuk kétségbe bizalmat­lanul, s ezzel becsületes, lojá­lis embereket taszítunk el, te­szünk közömbössé, majd lassacs­kán cinikussá a közös ügy iránt. Ez pedig nem mást jelent, mint az osztályharc egyik fontos fegy. verőnek rossz irányzékú hasz­nálatát, amivel saját sorainkat találjuk el. Azt mondotta Kádár elvtárs a kongresszuson: Legfontosabb a munkánkban a bizalom, az embe­rek iránt... Aki manapság bí­rál, az esetek döntő többségében azért teszi, hogy segítse a közös — Én? — kérdezte felháboro­dott arcot vágva a fiú, valami olyan nyegleséggel, hogy anyját még jobban elöntötte a méreg. — Te, igen, te — kiabálta most már mindjobban belevörösödve. Nem, már nem tudja fékezni ma­pénz? Hol a pénz? — Ne hisztizzen itt nekem! De jól adja. Mit tudom én, hogy mire költötte azt a rongyos verest? Vagy kire? Elugrassza a dohányt és nekem rendez itt színházat — kiabálta vissza a fiú. Az asszony egy pillanatra meg­dermedt. Mit aikar mondani az a ronda kölyök azzal a valakivel? Csak nem sejti? Vagy talán tud­ja is? Lehetetlen Arra mindig vi­gyázott A gyerek előtt soha. So­ha! És különben is, mit tudhat még egy tizenöt éves fiú. Vagy na­gyon is sokat tudhat? Ránézett a fiára, de az már tüntetőén vissza­ült az asztal mögé, fejét ismét két markába dugta, mintha falat húz­na közte -és közötte: .vastag, le- dönthetetlen falat. De hol van a százforintos? Nem vihette el Egyetemi vagy középfokú terv-statisztlkai, vagy mérleg­képes könyvelői vizsgával és kereskedelmi gyakorlattal rendelkező keresünk felvételre. Jelentkezni lehet: FüSZÉRT-fiók, Orosháza, Rákóczi út 1. 85946 Havonta 400 gépsatut gyártanak a Békéscsabai Forgácsolóban ügyet... Varga Dezső Ítélet ... fiának a levél... — Hagyd a fenébe azt a Hu­nyadi nem tudom kicsodát. Vála­szolj, ha kérdezlek! — rivall rá most, éles, majdhogynem riká­csoló hangon a fiúra Már nem tud csendesen beszélni vele, már csak kiabálni, rikácsolni tud, ha hozzá szól. És sehogy sem képes legyűrni magában a rettenetes és szégyentelen érzést: fél és irtó­zik a saját fiától. A tekintetétől. A titkos útjaitól. Az idegenségé- töl. Félhülye röhögésétől és fúr-­gát és megbánni se gyengeségét, lassan már csak gyűlölni tudja ezt a gyereket, aki pedig az övé, de csak volt, s aki úgy érzi, ellen­sége lett az elmúlt hónapok alatt. — Elloptad a százforintost. Én dolgozom, hogy legyen a beledbe enni, hogy ruhád legyen, hogy ta­nulhass, te meg képes vagy lop­ni. Az anyádtól. Piszok. Hol a

Next

/
Thumbnails
Contents