Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-26 / 121. szám
IMS. május 36. 5 Vasárnap Egyén, közösség, én és mi Az önzés, a kapzsiság, a magának-öles, a mások iránti kö- zönbösség gyilkos mérge a közösségi életnek. Nemcsak azért, mert ezeknek a tulajdonságoknak a „gazdái” minden esetben mások rovására igyekszenek saját magukat gazdagítani, hanem azért is, mert szétrombolnak barátságot, szeretetet, tiszteletet, mindent, ami egybekapcsolja a közösséget. Szfilte a magántulajdon, amely nem tarthatta volna fenn magát e „módszerek’’ nélkül, de itt-ott lopakodva meg-megbújnak mais emberekben, hol tudatosan, hol tudatlanul — emberek fejlettsége válogatja. A mi társadalmunk nem ad e tulajdonságoknak létjogosultságot, mert nálunk nem az önzés és a kapzsiság az alapja a boldogulásnak, s ezért vesszük észre nagyon is élesen, amikor találkozunk vele, amikor sátánként kísért bennünket. Az már a társadalmunk tudatos harcának következménye, hogy meglepődünk, felháborodunk, amikor szembe találjuk magunkat vele. Közösségek, embercsoportok, munkahelyek kollektívái szisszennek fel, ha látják a mások kárán történő előnyszerzést. De különösen megvetést érzünk, amikor — felületesen nézve — szinte érthetetlen esetét látjuk az önzésnek, a mások iránti közönbösségnek. Ez már párosul az emberi rossz- indulattal is — de alapja mégiscsak a felmenthetetlen önzés. Egészen apró, egyáltalán nem tipikus formájával találkoztunk a napokban e rossz tulajdonságnak. De mégis az önzés nagyon is durva és kézzelfogható példája. Telefont akar bevezettetni lakására X. Y. Megkapta az engedélyt a postától, ikerállomásra. Az ikerpár a szomszéd. Igen ám, de ez a jó szomszéd még a postásokat is elkergette, nehogy amannak telefonja legyen. Mondom, egészen apró eset, szinte lényegtelen. De az már nem lényegtelen, amiből fakad e rosszindulat. Nem hinném, hogy ezt az embert valamelyest is érdekli a közösség, mások gondja, önmagának él, ahogy mondani szokás, „önmaga istene”. Az ő önzése is oda tartozik, ahol emlegetjük a mások kárán gazdagodni igyekvőt. Ezért nem becsüljük az önzőt, a kapzsit. Szétszakít barátságot, megbecstelenít tiszteletet, mert külön, egyedül akar élni, amíg előnyökről van szó, de rögtön igényli a maga iránti önzetlenséget, ha bajba kerül. A Te és ö, a Ti és ök ismeretlen fogalmak szótárában, de hiányzik onnan a Mi is. Ha mindez tudatos, akkor üssük, korbácsoljuk, s akadályozzuk meg kihatásait, ha tudatlanok, mint régi rossz kísért még bennünket, akkor szép szóval vagy kemény szóval szórjuk le magunkról és meg másokról is. Varga Tibor Jdl sikerült a „borsövonal" üzemi próbája a Békéscsabai Konzervgyárban Tavaly még csak két gépegység dolgozta fel a borsót a Békéscsabai Konzervgyárban. Az üzembővítés terve szerint az idén bekap- csolták a harmadik gépegységet is. Az üzem műszaki vezetősége a napokban tartotta meg a borsó- feldolgozó-részleg gépsorainak üzemi próbáját. A különböző gépek: flotációs, mosó> fajsúly és szemnagyság szerinti osztályozó, élőfőző, szelektor, töltő, légtelenítő és zárógépek a legnagyobb pontossággal dolgoztak. Az üzemi próbáról a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott az Élélme- mezésügyi Minisztérium Konzerv- Paprikaipari Igazgatóságának, valamint a Konzervipari Kutató Intézetének jelenlévő képviselője. Az újonnan beállított gépsor a szezonban száz vagonnal növeld a borsófeldodgozás kapacitását, s rövidesen megkezdődik ez a munka a konzervgyárban. sága és beismeri azt, amit nem tud.” „A legidősebb gyermekem már a harmadikba jár” — írja E. Schlosser lipcsei lektor. „Az új tanévben mi is bekapcsolódunk a tanulmányi versenybe, mert kislányunk oroszt tanul. Nekünk is be kell majd magolnunk a szavakat. Hisz melyik apa szeretné, ha 9 éves kislánya odaállna eléje és megkérdezné: Apu, te miért nem tudsz oroszul?” A szerkesztőség érdemesnek tartotta, hogy E. Erdmann termelőszövetkezeti dolgozónő levelét is idézze. „Remélem, hogy a fiam ismeretei szélesebb körűek, mint az enyém. Hisz ezért jár már 10 éve iskolába. Mindenekelőtt annak örülök, hogy fiam sokkal fiatalabb korában jött rá arra mint én, milyen lesz jövőnk.” Lépést tartani a gyerekkel A vita lezárásaként a szerkesztőség Gisela Herrmann berlini újságírónő leveléből idézett, az ő véleményét fogadta el befejezésként. Herrmann-né saját tapasztalatait idézte: „Sok dologban a gyermekeim többet tudnak. A 9 éves például azt,, hogyan lehet gyufaskatulya nagyságú rádiót építeni, (amely működik is, pedig én azt sem tudom a mai napig, miért szívja be a porszívó a port). A nyolcéves pedig tisztában van vele, azért írok én filmkritikát, hogy az embereknek ne kelljen moziba menniük, ha nekik nem tetsző filmet játszanak. Valójában mindketten több dolgot megértenek, mintsem azt az ember gondolná. Az óvoda, az iskola és a televízió nagyon hatékonyan semmisítette meg a kényelmes szülők álláspontját... ’túl kicsi a gyerek még erre1. Jaj nekem, ha nem tudom, mi volt a Béke-világtanács ülésén, hogyan építik a házakat vagy A verseny győztese — a Szeghalom és Vidéke Körzeti Fmsz 1961 júniusában 5 évre szóló párosverseny kezdődött a szeghalma és Sarkadd Földművesszövetkezet között. A vetélkedés alapját a kis. kereskedelmi, vendéglátóipari, fel- vásárlási üzemágaik, a vagyonvédelem, a gazdálkodás, a szövetkezetpolitikai munka, s a kulturális tevékenység képezte és képezi. A két szövetkezet dolgozód úgy határoztak, hogy a verseny értékelésére minden félév lezárása után kerüljön sor. Az első értékelést a Szeghalmi Földmű vesszövetíkezetnél rendezték meg, ahol 1961 második félévének eredményei nyomán a Sarkad! Földművesszövetkezet kollektívája bizonyult jobbnak. Fél évvel később a sarkadi tanácskozás idején ismét a sarkaddak lettek az elsők. A múlt év második felében — amint a napokban megtartott versenybdzottségi ülés jegyzőkönyve bizonyítja — „megtört a jég”, s a Szeghalom és Vidéke Körzeti Föddművesszövetke- zet kollektívája került az élre és lett a versenyzászló tulajdonosa. B. 1. 'ftUíemlék vAW Híd? Békéscsabán, a Gyulai út előtti híd tervezésénél a tanács ragaszkodott a híd eredeti formájának visszaállításához, annak műemlékjellege miatt. A cél helyes, csakhogy egy kis hiba csúszott a megvalósításába. Kiderült ugyanis, hogy ehhez különleges égetésű tégla szükséges, melyet csak a Mezőtúri Téglagyár készít. A híd építésének határideje június 30 volt, a gyár azonban csak szeptember 30-ra vállalta a téglák leszállítását A híd azóta is ott áll szétbontva és csak a gyalogosoknak jut egy keskeny palló, hogy ne kelljen nagy távolságot menniük a kerülő miatt Az építési határidő természetesen így eltolódott 1963 december 31-re. A hídépítő vállalat szerint még az sem biztos, hogy addigra elkészül Kérdésünk: mikor lesz műemlék-hídunk? Eleget tesz a megbízatásának Fogadónapon Csöntör János országgyűlési képviselővel CSÖNTÖR JÁNOS ESZTERGÁLYOS életében először március 21-én lépte át az Országház küszöbét. Aznap kapta meg az országgyűlési képviselőknek járó igazolványt — Szinte ámulatba estem, olyan csodálatosnak tűnt. Megható érzés volt, hogy ott, ahol az ország ügyeivel foglalkoznak, a padsorok egyikében az én számomra is van hely — emlékszik vissza első benyomásaira Csöntör János. Aztán az ország vezetőivel való találkozásról beszél. Különösen a közvetlenségük, őszinte, baráti magatartásuk váltott ki benne rendkívül jó hatást. Egy kis izgalommal járt-kelt közöttük a szünetben, de ez aztán hamarosan megszűnt. Meglepte a képviselők bátorhangú felszólalása, főként amelyek a vidék iparosításával, a gazdasági építés ütemének fokozásával, a nők foglalkoztatottságával és a lakáskérdés megoldámelyik a leggyorsabb repülőgép. Azért, hogy jól informált fiaim kritikusan szánakozó pillantását elkerüljem, rendszeresen átfutom az újság sportrovatát is. Nem beszélve arról, amikor hetente rendszeresen tanulmányozom titokban tankönyveiket.” A tankönyvekből is nyilvánvaló, hogy gyermekeink ismeretei ma szélesebb körűek már, bizonyos területeken többet tudnak mint mi. Éppen ezért feltétlenül szükségük van a szülők segítségére, baráti támogatására, hogy az életet helyesen értelmezzék és jól tudják ismereteiket értékesíteni. Ne sajnáljuk gyermekeinktől az időt, hallgassuk meg őket, ha valamit nem értenek és élettapasztalataink birtokában irányítsuk őket a helyes útra. Segítsük őket, hogy a világot megismerhessék és a jövőt meghódíthassák. Szentirmai László I sának meggyorsításával foglalkoztak. SOKAT LÁTOTT, HALLOTT, tanult Csöntör János és amikor hazajött Orosházára, először a munkatársait, az Orosházi Vases Kályhaipari Vállalat dolgozóit tájékoztatta élményeiről. Szívesen és egy kis büszkeséggel hallgatták őt, hiszen közülük került az egész ország ügyelt intéző, legmagasabb szintű tanácskozó testületbe. Beszámolt a városi tanács vezetőinek is az országgyűlésen szerzett tapasztalatairól. Azóta itthon tesz eleget a megbízatásának. Most éppen fogadónapot tart a városi tanács egyik szobájában. Sokan jönnek, akik elmondják ügyes-bajos dolgaikat és segítséget várnak. Először egy idős ktsz-tag lép be. Csöntör János előzékenyen fogadja és hellyel kínálja. Árad a panasz. O. Á. nyugdíjba szeretne menni, de nincs meg a 10 év jogfolytonosság. Papírokat mutat. Nehéz eligazodni ezeken. — Majd érdeklődöm az illetékes szervnél és írásban értesítem az eredményről — mondja búcsiú- záskor Csöntör János. AZTÁN ISMÉT EGY IDŐS EMBER lép be. Bemutatkozik: D. P. cipész-kisiparos, 68 éves. 378 négyszögöl területű portáját szeretné eladni, de adóhátraléka van és emiatt nem lehet. Szerinte jogtalan a pénzügyi osztály követelése. Neki sem tud azonnal választ adni. Előbb a „másik féllel” is beszélnie keli. D. F. következik, öt évvel ezelőtt megkérte egyik ismerősét, hogy addig, amíg lakást nem tud szerezni, engedje a házába. Azóta ott él a családjával, pedig nagyon kellene a lakás a tulajdonosnak. Most már állandó háborúskodás van közöttük. De hát hova nenjen? Csöntör János tudja, hogy ezen nehéz segíteni. Nem ígér csak annyit, hogy beszél a lakáslxivatal vezetőjével. M. S-mé lép be. Nem kap háztáji földet, pedig jár neki. A panasz jogos. A járási tanácsnak kell intékednie. ÉS JÖNNEK A TÖBBIEK IS sorban. Egyszerű emberek. Bátran, őszintén beszélnek, tudják, hogy az országgyűlési képviselő, akit ők választottak, az ő érdeküket képviseli, mert hozzájuk is tartozik. Csöntör János pedig nem használ nagy szavakat, nem ígérget, de azt vállalja, hogy elmegy az illetékesekhez, beszél velük és, ha jogos a kérésük, teljesítik is azt. Mindez rendszerint munkaidő után marad rá, mert a munkahelyén is eleget kell tennie a kötelességének. Ezenkívül részt vesz a negyedévenként megtartásra kerülő megyei képviselőcsoport munkaértekezletén, s ritkán marad el a tanács és a végrehajtó bizottság üléseiről. Hamarosan megkezdi az üzemek, tsz-ek látogatását is, ahol ugyancsak segítséget nyújt a felmerült kérdések megoldásában és beszámolókat tart. Beszélgetés közben feleleveníti a Szovjetunióban tett utazását, aminek minden részlete még mindig az emlékezetében él. — Csodálatos volt az a 9 nap. Kijev... Moszkva, a Kreml, az ipari és mezőgazdasági kiállítás, az Állami Nagy Színház... Napokig beszélni lehetne róla. — Egyéni tervei? — KÉT KISLÁNYOM VAN: 9 éves és 5 éves. Nyáron a feleségemmel és velük Budapestre megyünk néhány napra. Hadd ismerkedjenek meg ők is a fővárosunkkal. Itthon a házunkat akarom tatarozni, ha lesz rá időm. ősszel pedig tanulni kezdek. Ezt most már még inkább kötelességemnek érzem. Pásztor Béla
