Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-26 / 121. szám

WR3. május 26. 3 Vasárnap felhozatal zöldáruból Újburgonya, cseresznye, borsó a piacon Kevés a pecsenyecsirke, drága a tojás Függönyözött ablak a MÉK standján Helytállnak az állategészségügyi dolgozók is Hozzászólás az „Ahol évente 50 ezer sertés hízik” című cikkhez A munkaszüneti nap előtti piac Békéscsabáin mindig nagy, s a szerdainál drágább. A tegnapi — szombati — piac sem voiit ez alól kivétem Fejes salátáiból, retekből hagymából, karalábéból jelentős árukészletet kínáltaik. A saláta fejenként 40—60 fillérért, a retek csomója 80 fillér és 1 forint kö­zött, a hagyma hasonló árral, a karalábét pechg 30—60 filléres áron kínálták. Ökrumpli is több tucat zsákkal volt, 3 forintot kér­tek kilójáért, de nemigen fogyott. (A múlt év őszén is hasonló ár­ral kelt a burgonya.) A piac primőrje: az újburgo­nya, a cseresznye, a pöszméte — egres —, az uborka és a borsó volt. A burgonyái. Dobozról hoz­ták, 10 forintért mérték kilóját. Mivel csak néhány kaskával volt, hamar szétkapkodták. A cseresz­nyét akik kilóra mérték, 7 forin­tot kértek érte, mások mint vala­mi „gyógyszert”, tízesével csomóz­ták és egy forintért adták. Az eg­rest is csak dekázták, kevés volt belőle. A jövő heti piacra ígértek többet. Az uborka is elég drága volt. Igen keresett cikknek bizo­nyult a zöldborsó. Bár egy héttel ez­előtt is volt belőle felhozatal, most mégis újdonságnak számított, igen sokan vásárolták. Nyolc óra után azonban már alig lehetett kapni. A piacra hozott zöldáru minő­sége jó volt. Csupán a vásárlók bosszankodtak a 10 forintos bor­són és a többi, viszonylag magas zöldség-áron. A MÉK elárusító- helyei közül az új stand zárva volt A szdkvízipari vállalat előt­ti edáruaitóhélyen viszont igen szép uborkát, tavaszi káposztát, karfiolt mértek, de egy cseppel sem adták olcsóbban, mint a piac bármelyik részén. A tejtermék-piac — az időszak­hoz képest — nagyobb js lehetett volna. Tejből, tejfölből, túróból, vajból kevés volt a kínálat Az árak is' ehhez a kevés áruhoz iga­zodtak. A túróért kilónként példá­id, 14 forintot kértek. A baromfi-piac a sok vevőtől nagy volt. Legkeresettebb cikknek a pecsenyecsirke bizonyult. Pár­ját 50—70 forintért adták. Ami ke­vés volt, azt egy-kettőre megvásá­rolták. A később jövőknek már csak kisgalamb, sovány- és kö­vérkacsa, pulyka, gyöngyös és tyúk maradt A tyúk párja 100— 130 forintért cserélt ga2idát, a to­jásért pedig 1,20—1,30-at kértek. Örömmel olvaslak a Békés megyei Népújságból, rfbgy milyen szép eredmények szület­tek az Országos Sertéshizlaló Vállalat békéscsabai telepén. A szép eredményekhez, a jó súly- gyarapodáshoz és a csekély vesz­teséghez őszintén gratulálunk mi is a hizlalda vezetőinek és dolgo­zóinak. Az említett cikkből azonban ki­maradt az, hogy a jó eredmények elérésében milyen szerepe van az állategészségügyi szolgálatnak. A Sertéshizlaló Vállalatnak há­rom telepe van Békéscsabán. E telepek önálló állategészségügyi egységet képeznek és a bennük lévő óriási értéket képviselő sok (április végén 25 837 darab) ser­tésre egyaránt kötelessége vigyáz­ni a telepet körülvevő körzetek állatorvosaink és a telepen dolgo­zó Állami Állategészségügyi Hi­vatal állatorvosainak, akik vala­mennyien tanácsi dolgozók. Elég ennek szemléltetésére megemlíteni a néhány évvel ezelőtt az I-es te­lep környékén lezajlott ragadós száj- és körömfájással kapcsolat­ban foganatosított zárlati és egyéb intézkedéseket, amikor a párt, a tanács, a rendőrség, a honvédség, a hizlalda dolgozói és a lakosság segítségével sikerült megakadá­lyozni e rendkívül nagy kárt ako­zó betegség behatolását a sertés- hizlaldába. Az ilyen nagy. a közellátás és a nemzetközi állatforgalom szempontjából jelentős sertéshlz- laló telepeken, az állategészség­ügyi ellenőrzés biztosítósára a Földművelésügyi Minisztérium Állami Állategészségügyi Hiva­talokat tart fenn. Egy ilyen mű­ködik a békéscsabai hizlaldában is. Hagymás! Károly elvtárs, a Békéscsabai Sertéshizlalda igaz­gatója nagy elismeréssel nyilat­kozott az állategészségügyi hiva­tal munkájáról és annak vezető­jéről, dr. Pozsgai Ernő főállator­vosról és munkatársairól: Almási és Szentesi doktorokról. A válla­latvezetés és az állategészségügyi hivatal között jó a kooperáció, s ez jó elősegítője a jó eredmények elérésének. A hizlaldában rendszeres és módszeres munka folyik a beteg­ségek megelőzése és gyógykezelé­se érdekében. A szabályok szerint ide csak egészséges sertések szál­líthatók, fertőző betegségtől men­tes helyről. Noha a nagyüzemi falkás sertések beérkezését szíve­sebben látná — egyelőre meg kell elégedniük az úgynevezett szedett sertésekkel. Ezekkel azonban na­gyobb a valószínűsége, hogy „va­lami’’ bejön. A beérkező sertésekéi 30 napig megfigyelés alatt tartják és csak kedvező esetben engedik az érkeztetőtői a hizlaldába. Kár, hogy jelenleg nincs az érkeztető teljesen izolálva, bár a munka fegyelmezett, külön gondotok lát­ják el az állatokat és a fertőtlení­tők is üzemelnek. Az érkeztető helyen kapják meg az állatok a szükséges védő­oltásokat. Tekintettel arra, hogy itt új környezetbe kerülnek, az első időszakban diétás étkeztetés­ben részesülnek. Itt történik meg később az ivartalanítás. A telepen belüli állatmozgatásokat, falkásí- t ásókat esetenként megbeszélik, így nem fordulhatnak elő kelle­metlen meglepetések és káros je­lenségek. A reggeli etetésnél a betegnek látszó állatokat megjelölik és eze­ket egyedi kezelésben részesítik. Ha szükséges, ezeket kiemelik a falkákból és elkülönitőben helye­zik eL A reménytelen eseteket idejében kényszervágják, erre a célra külön kényszervágóhely van. Az elhullott állatokat bon­colás alá vetik, szükség esetén vizsgálati anyagot küldenek az állategészségügyi intézetbe. Így foglalkoznak a hizlalda és az ál­lategészségügyi hivatal dolgozói az egészséges, a beteg, a kényszer­vágott és elhullott sertésekkel, vagyis az egész hizlalda állatállo­mányával. Az itt folyó munka szem­léltetésére néhány számada­tot is megemlítünk. Megelőző oltást 1962. évb^n különböző be­tegségek ellen 53 720 ízben végez­tek, egyedi kezelés 37 311 darab állaton történt. A munka hom­lokterében a sertéspestis és ser- tésorbánc, az Aujeszki betegség, a különböző gyomor- és bélgyulla­dások, tüdőgyulladások, heveny és idült paratífuszos megbetege­dések elleni küzdelem állott, az egyéb kisebb jelentőségű beteg­ségek melett. E munka során nagy mennyiségű és változatos összetételű oltóanyagot és gyógy­szert használtak el, például 51 000 adag sertéspestis elleni nyúlvírus vakcinát, 1 953 000 milliliter ke­vert szérumot, 1460 kilogramm kamillateát, 10 500 gramm Tetran port (egy 100 kilogrammos sertés adagja napi egy g.), 46 000 millili­ter Tetran injekciót stb. Azzal fejezzük be hoz­zászólásunkat, hogy még egyszer gratulálunk a sertéshizlalda és az állategészségügyi hivatal dolgo­zóinak szép eredményükhöz és további munkájukhoz sok sikert, erőt és egészséget kívánunk. A Közalkalmazottak Szakszer­vezete Megyei Állategészségügyi Szakszervezeti Bizottsága nevé­ben: Dr. Kelvger Lajos Dr. Földházi Sándor gő dolgok is. A szőnyegszövőben ? például egy 1954-ben már kiselej­tezésen vásároilt, de még min­dig járó Rába gépkocsi renge­teg gondot okoz. Csaknem többet fordítanak karbantartására egy évben, mint amennyibe egy új gépkocsi kerülne. S emelett „ide­gen” fuvarozásra az első negyed­évben is 25 ezer forintott költöt­tek. Túlzottan magasak a nyom­tatvány és irodaszer költségek is. Az év első három hónapjában csaknem 37 ezer forintot fordítot­tak erre a célra, 7 ezer forinttal többet, mint 1961-ben. A Sarkad! Kendergyárba azzal, a szándékkal mentem el, hogy a termelékenység fogalmáról és helybeli helyzetéről beszélgessek az emberekkel. Főképpen arra voltam kí­váncsi, hogy kik töprengenek az elméletnek a gyakorlat aprópén­zére való váltásáért Érti-e min­denki, hogy a munka termelé­kenysége, az új társadalmi rend győzelme szempontjából a leg­főbb dolog? Mennyire ösztönös és mennyire tudatos, a munkások kö­rében a termelékenység emelésé­nek igyekezete? Először az eredményeket vet­tük sorra. Az ország kendergyárai között a termelékenység emelke­A munkaidő jó kihasználása, a gépesítés fokozása, az ilyen „mel­lék” költségek csökkentése mind­mind együttvéve a munika haté­konyabbá tételét, a termelés költ­ségeinek csökkentését eredménye­zi. Ahhoz azonban, hogy ez hó­napról hónapra teljesebbé váljon, az üzem dolgozóinak, vezetőségé­nek és a felsőbb szervek segítsé­gének együttes törekvésére van szükség — ezt a tanulságot von­tuk le a szőnyegszövőben tett lá­togatásunk tapasztaltaiból. Varga Dezső désének tekintetében igen előkelő helyen áll már évek óta a Sar­kad! Kendergyár. 1955 óta meg­kétszereződött termelése. Míg 1954—55-ben negyven áztató és 160 üzemi munkás munkája nyo­mán 30 ezer mázsa kenderkóró- ból készült a rost, addig 1962-ben hatvannyolc áztató és 110 üzemi munkás a gépek segítségével 60 ezer mázsa kórót dolgozott fel. Míg 1958-ban egy fő egy nap alatt 28,4 kilogramm rostot állított élő, addig 1961-ben már 43 kilogram­mot. Érdekesen alakult az ön­költség is. 1959-ben egy tonna rost előállítása közel 12 ezer forintba^ került, iiavtaly mindössze hétezer forintba. Mi a titka ennek az eredmény­javulásnak? Egyrészt a gépesítés fokozódása, másrészt sokat jelen­tettek a műszaki intézkedések, munkaszervezési változások, a munkaidő teljes kihasználására irányuló törekvések. A beszélgetések során kiderült, hogy a vezetők értik a termelé­kenység növelésének jelentőségét és mindent megtesznek azért, hogy kihasználják a lehetőségeket, tartalékokat. Ugyanakkor — saj­nos — a dolgozók nem sokat töp­rengenek azon, hogy mivel lehet­ne fokozná a termelést. Kevés ja­vaslatot tesznek, kevés az újítás. Réti György elvtárs, az igazgató őszintén beismerte: keveset törőd­ték eddig azzal, hogy mindenki­vel megértessék a „legfontosabb dolog” fogalmát, az ösztönösségtől eljussanak a tudatosságig. Ezen a téren még jócskán akad tenniva­ló. Ha mindenki megérti és tisz­tán látja az üzemben azt, hogy mi az a termelékenység, hogyan lehet növelni, mit eredményez a növe­kedése, akkor még világosabbá válik a cél és ez kifejeződik a munkában is. Ezért a gyár párt­szervezte, szakszervezeti bizottsá­ga a jövőben sokat tehet. Pallag Róbert Ami még nem mindenki előtt világos oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooc Piacérett a zöldpaprika A gyulavári Lenin Hagyatéka Termelőszövetkezetben évről évre növek­szik a zöldségtermelés, s az abból származó bevétel is* A rendelkezésre álló hétezer melegágy! ablak közül 1500 alatt primőr paprika van. Az első 1300 darab zöldpaprikát május 30-án adták át a Megyei Értékesítő Köz* pontnak, s azóta nap mint nap folyamatosan szállítják ezt a jól jöve­delmező csemegét. Képünkön ócsal József főkerfcész és Szabó Sandámé a primőr paprika szedése közben. ÉM. Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat azonnali belépéssel alkalmaz kőműves, áes, épület-lakatos, épület-asztalos szakmunkásokat, fiegédmunkásokat és kubikos brigádokat. Vidéki dolgozók részére munkásszállást, üzemi étkezést, vala­mint munkaruhát biztosítunk. Jelentkezni lehet Szeged, Bocs­kai utca 10—12. M unikaerőgazdálikodás, 26049

Next

/
Thumbnails
Contents