Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-25 / 120. szám

1963. május 25. 4 Szombat A szociális otthon látképe. Hűség és hozzáértés Körgát sor 16-17 Az udvar csendes. Akik a hús lombú fák alá húzódnak az erő­sen tűző napsugarak elől, a nyugágyakban, fonott karosszé­kekben ülve hallgatnak. Csak né­ha szólal meg egyik-másik, azt is halkan, hogy az ebéd után pihe­nőket ne zavarja. Van aki elgondolkozva néz ma­ga elé. Talán a régmúlt ifjúság emlékeinek él, mit sem törődve a körülötte élőkkel. Akad, aki ké­zimunkával, könyvvel a kezében «1 a többiek között, így fogja rö- videbbre a napokat. öregek csaknem minds a Kör­gát sor 1'6—17 lakói. Hivatalosan a Békéscsabai „A” Szociális Ott­hon nevet viseli ez az épület. Ott­hon a szó szoros értelmében vé­ve. Azok otthona, akiket megté­pázott az élet vihara, akik egye­dül, társtalanul maradtak idős korukra. Beszélgetünk, s néhány mondat után életsorsok tárulnák elérik. Rülön-külön regény mindegyik, s jmmmMmmmmmzmmmz&m Szulimán mama, akihez a legsű­rűbben jönnek látogatók. akiket nem sok kapcsol a má­hoz, azok talán e regény megma­radt, szép emlékeiből élnek. A 79 gondozott között megle­pően sók a magas életkorú. Ez a gondos orvosi kezelés, a jó táplál­kozás, kellemes pihenés eredmé­nye. Az otthon dolgozói sok-sok szeretettel gondoskodnak róluk. Szulimán Istvánné 71 éves nagy­mama erről beszél és a saját pél­dáját mondja el a vendégeknek. A sors viszontagságai őt sem kímélték. A háború nehéz évei­ben özevegyen, egyedül nevelte fel a fiát. Bármilyen nehéz volt a munka, vállalta, hogy a megélhe­tésüket biztosítsa. A munka mel­lől hozták be az otthonba is, meg­viselt szervezete nem bírta to­vább. Az itteni szerető gondosko­dás, a figyelmes ápolás, a jó ét­kezés hozta rendbe, s ma egészsé­ges, ‘életerős, vidám asszony, akin nem látszik meg a magas életkor. Itteni életét bearanyozza az is, hogy fia — aki már felnőtt, két gyermek apja — nem hagyta el, bár körülményei nem teszik lehe­tővé, hogy magához vegye. Szuli­mán mamához jön a legsűrűbben látogató. A fia, a menye és az unokái. Ilyenkor ő a legboldo­gabb, a család együtt van. Az unokák tanulásáról, fejlődéséről mindent tud, s ők a látogatásaik alkalmával be is számolnak min­dig mindenről. Elhalmozzák a nagymamát apró ajándékokkal, édességgel, körülveszik szeretet­tel, gyengédséggel. Arra a kérdésre, hogy miért nem költözik a fiához, így vála­szol: — Nekem nagyon jó itt. Ez az én igazi otthonom. Az öröm, hogy ők megértik egymást, nekem min­dennél többet ér. A fiam pedig sohasem feledkezik meg rólam, sűrűn látjuk egymást, pedig más megyében dolgozik és ott lakik a család is. Bár az otthonban többségében olyanok vannak, akiknek közeli hozzátartozójuk nincs, látogató azért sűrűn akad. Csontos néni­hez eljönnek a szomszédok, a tá­voli rokonok. Máshoz a jó bará­tok, régi ismerősök. Az öregek hátralévő éveit ezek a látogatá­sok, az apró figyelmességek, kis ajándékok is szebbé, derűsebbé teszik. Hiszen idős korban az em­ber kevéssel is beéri. Elég egy jó szó, egy kedves mosoly, meleg kézfogás, s hetekig, hónapokig emlékszik rá az, aki kapta. Csakhogy nem mindenki kap­ja meg ezt a kevés jót sem. Nyolcvanhárom éves, szikár ember fekszik az egyik szobában. Az évek súlya ágynak nyomta. Hosszú hónapok óta ki sem moz­dult a szobából. — Én mennék, de a lábaim nem bírják. Nem ér ez áz élet semmit — legyint kezével egyet, s ami­kor gyermekeiről — akik élnek, felnőtt, családos emberek — ér­deklődünk, a hangja megválto­zik. Tizenöt év összesűrűsödött, megkérgesedett fájdalmával tör­nek elő szavai. — Nem jönnek azok... Keveset hagytam rájuk, csak a házat... Nem jön ide egyik sem... soha! — súlyosan koppannak ezek a ne­hezen kipréselt szavak, s meg­döbbentik az embert. Tizenöt éve, ahogy kitört a csáládi vihar. Már nem tudni mi volt az oka, de az öreg otthagyta az asszonyt, a gyerekeket, eladta a 9 hold föld­jét, s ennek értékével önként be­költözött az akkori szegényházba. Azóta megváltozott az élet, a szegényházból otthon lett, az öre­gek otthona. Gondoskodnak róla is. Most már az állam, mert a családnak nem kell. Három fia él, Csontos nénit még a távoli vidék­ről is felkeresik jó barátai. családot alapított, gyermekeik is, vannak. — Az egyik fiú a régi házban lakik — az apáról azonban nem akarnak tudni, feléje sem néznek. Az sem érdekli őket, él-e. Az unokák talán azt sem tudják, hogy nagyapjuk is van. Megdöb­bentő ez a közömbösség. Nem gondolnak a fiai, a menyei arra, hogy ők is szülők, s az öregkor mindenkit elér? Sajnos, nem ez az egyedüli ilyen történet. Hozzá hasonló akad még néhány a szociális ott­honokban. Pedig egy parányi szikrája is a szeretetnek elég len­ne ahhoz, hogy megváltozzon ezeknek a magukra maradt, el­hagyott öregeknek az élete. Hi- szen bármennyire is gondoskod­nak róluk az otthonban, bármi­lyen jók is hozzájuk az itt dolgo­zók és legyen bármily nagy az a szeretet,' amellyel körülveszik őket; az mégsem az, amire ök várnak, mert a gyermek, a férj vagy a feleség mosolya, egy-egy Aki egyedül volt és otthonra talált. jó szava felmérhetetlen kincs, gyógyír a fáradt, beteg szívnek. Vajon gondoltak-e erre valaha is azok, akiknek közömbös szüle­ik, hozzátartozóik sorsa? Kasnyik Judit Fotó: Kocziszky László Békéscsabán a két templom tor­; nya felett piszkosszürke felhők lógnak és a májusi eső szinte ..akadozva”, csak cseppenként hull az éjszakai esőtől összegyűlt víz- tócsákba. Reggel 6 óra. Már fel­ébredt a város. A Szabadság téri csemegebolt előtt hangos csatta- nással teszik le a tejeskannát, a roló nyikorogva enged, a zöldsé­gesholt előtt pedig piros és fehér retkeket raknak a kocsiról a ko­sárba. Az úton kerékpáros, kerék­párost követ, s néha hangos du­dálással egy-egy autó, vagy han­gos pufogással egy-egy motoros előz. A reggeli útra kísérőmül szegődött Ledzényi János, a Bé­késcsabai Kertészeti és Kötisz- tasági Vállalat fiatal főmérnöke, hogy megnézzük, mit mutat ma­gából a város ilyenkor korán reg­gel? Az utcaseprők Motorbiciklink néha nagyot ug­rik a Szarvasi út macskakövein és Jaminában hangos csikorgással kell megállnunk, amikor a buszra várakozók közül valaki átszalad előttünk. Az Orosházi úton két utcaseprő tolja a kiskocsiját, ők öt órakor kezdtek. — Már végeztek? — Csak egy szakasszal — vála­szolják. Ahogy végigszaladjuk az utat, A megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság néhány hetes vizsgálat után, amelyet 6 helyiipari válla­latnál tartott, az összefoglaló je­lentés alapján megtárgyalta töb­bek között a vállalati vezetés helyzetét is. Megállapította a NEB, hogy a vizsgált vállalatoknál az igazga­tók nagy többsége szakmai, po­litikai és általános képzettséggel rendelkezik és ez rátermettség­gel is párosul. Elítélték azonban a vizsgált vállalatok közül há­romban tapasztaltakat, ahol meg. állapították, hogy az igazgató semmilyen magasabb szakmai vagy általános műveltséget biz­tosító szervezett oktatásban nem vesz részt. A legmagasabb isko­lai végzettségük a nyolc általá­nos. Megállapították azt is, hogy a műszaki vezetőknél elsősor­ban a sok éves gyakorlat jelenti a rátermettséget. Mindössze két vállalatnál van technikusi vég­zettségű műszaki vezető, a többi, nél nincs. A vizsgálat megállapította azt is. hogy néhány vállalatnál el­maradt az üzemi technológia, hi­ányos a gyártáselőkészítés, a programozás, amelyek követkéz, menyeként számokban nem is mindig kifejezhető népgazdasági kár keletkezik. A NEB megállapításai helye­sek és úgy vélem, nyomós társa, dalmi problémát érintenek. Mert a műszaki fejlettség sok között elsősorban a műszaki vezetés színvonalától függ. S azért ke­rültek a példák így egymás mellé az írás elején, hogy ma­A Lengyel Népköztársaság köz­ponti üvegipari laboratóriumában új eljárást dolgoztak ki, melynek segítségével jó hővezető üveget állítanak elő. Az öntés után az üvegtáblára króm. vagy nikkel­sót szórnak és azután égetik. azt látjuk, hogy az árokparton különböző formájú és rendelteté­sű edények, tele szeméttel jobb sorsra várnak. A szemétgyűjtő ko­csit az út végén találjuk meg, már az is tett néhány fordulót. — Kilenc-tíz órára végeznek a szemétszállítással az egész város­ban — világosít fel a főmérnök. Ahogy haladunk a motorral, egy idős bácsi kerékpárról kiált ránk, lestoppolunk, s a következő pár­beszédnek leszek tanúja: — Ugye jól mutat most már az árok? — mutat az idős bácsi az Orosházi utat szegélyező árokra, és mutatja az elkészült új virág­ágyást is. — Jól, de mikorra lesz befejez­ve a munka? — kérdezi meg a fő­mérnök. — Néhány napon belül. Min­denki igyekszik levágni a füvet időben és ahol lehet, csinosítják is a házak előtti területet. Újra berreg a motor és már benn járunk a városban. A parkok A májusi eső jót tesz a város­nak is. Tisztára mossa az utcákat és a járdaszegélyek parkjaiban szépen zöldell a fű. Egyre jobban meglátszik, hogy a kertészeti vál­lalat egységes elképzelése alapján szebbé akarja tenni köztereinket. — A fák alá nem mindenütt cél­szerű virágot ültetni, mert nem is guktól beszéljenek, lássák: aa üzemekben előforduló hiányos­ságok képzetlenségből is adód­nak. Hűség és hozzáértés. Ezt a két. tőt emlegetjük, amikor azt mondjuk, hogy X. elvtárs ráter­mett a vezetésre. Csakhogy a fogalmat most már jól kellene értelmezni. A hűség és a hozzá­értés fogalmát eggyé kellene venni és úgy alkalmazni, hogy akiből hiányzik a hozzáértés, bár lehetősége lenne tanulni, ab­ból egy kicsit hiányzik a hűség is, a nép, a proletárhatalom iránt. Helyesen, szoktunk az ér­demekre hivatkozni. A mi társa, dalmunkban a hatalom megszer. zésében, megvédésében szerzett érdemek elévülhetetlenek. De szükséges elmondani azt is, hogy hatalommal felruházott emberek csak úgy tudnak igazán tiszta kézzel segíteni, ha felkészültek is a vezetésre. Régen beszélünk erről. Sokat is tettünk ennek ér. dekében. Gondban, munkában megőszült munkásvezetők közül hányán viselnek doktori címet vagy a szekrényben őrzik a technikusi oklevelet, az egyete­mi diplomát. Ha van abszolút tisztelet, akkor őket illeti meg ez leginkább. De éppen az ő pél­dájuk bizonyítja kétséget kizá­ró módon, hogy a lehetőségek adottak, csak élni kell velük. Igen. Kihasználni a lehetősége­ket a vezetőknek saját érdekük­ben a proletárhatalom érdeké­ben; iránta való hűségből. Kiss Máté Ha az így kezelt üveget áramfor­ráshoz kapcsolják, hősugárzóvá válik. A hősugárzó üvegtáblák nagyszerűen alkalmazhatók lakó­házakban és járműveknél. A sciakowai üzemben rövidesen megkezdik a szériagyártást. mutatnának jól. Sokkal szebb, ha egységes, szép zöld pázsitot ve­tünk, — mutat a főmérnök az ál­lami áruház előtti zöld sávra. De mindjárt hozzáteszi panaszul azt is: — Bizony sokan nem becsülik a friss zöld füvet, mert itt is, de a Szent István tér más helyein, így a Békés megyei Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat előtt olyan helyen is átjárnak a zöldterüle­ten, ahol nincs gyalogos átkelő. Sokszor olyan fához támasztják a kerékpárt, ami alatt most nő a friss vetésű fű. E rövid séta után könnyen leszűrhettük a látottak­ból, hogy a kertészeti és köztisz­tasági vállalat a lehetőségekhez mérten igyekszik gondoskodni a város tisztaságáról. Igaz, problé­mát okoz, hogy nem mindig kap­nak megfelelő munkaerőt, külö­nösen nem az utcasepréshez. Itt talán majd az segít, ha mégis megkapják a szükséges erőgépet, az évek óta használaton kívül álló utcaseprőgép vontatásához. A zöldellő parkok pedig akkor lesznek igazán szépek, ha azokat nemcsak a kertészeti vállalat, ha­nem mi magunk is, akik lakjuk a várost, gondozzuk és megbecsül­jük. <d. M Hősugárzó ablaktáblák

Next

/
Thumbnails
Contents