Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-24 / 119. szám

1963. maja:. 24. 5 Péntek m* Emberek a pult mögött A békéscsabaiak azért keresik fel a Körös Állami Áruházát, mert ott nemcsak egy cikket, ha­nem többféle árut is megtalálnak egy helyen. De nyilván ugyanez vezeti a vidékről érkezőket is az áruházba a pultok elé. Már több­ször beszámoltunk arról, hogy a közel 15 éves fennállását ünneplő Állami Áruház, hogy teljesíti ter­veit és több mint 84 dolgozója, hogy szolgálja ki a vevőket. Azok­ról azonban, akik a pult mögött állnak nem igen írtunk. Ezért es­sen szó most róluk is: Rólam ne írjon A pult eltér a hagyományostól, inkább csak asztalka. Az asszony mögött vállfára akasztott ruhák, s a kis benyílóban, hosszú sorok­ban leányka és fiú ruhák várják, hogy kiválasszák őket. Hivatalos nevén ez a gyermekruházati rész­leg. s az asztal mögött Gyurkó Já_ nosné áll, már jó néhány eszten­deje — Ne írjon rólam — mondja gyorsan amikor elárulom neki, hogy nem vásárolná akarok. De aztán mégis enged, és ha nem is sokat, de azért egy keveset el­árul „titkaiból”. — Nehéz a gyerekekkel boldo­gulni? — Nem — tiltakozik élénken, s aztán folytatja. — Az igaz, hogy igényesek és nagyon szeretik a szépet, de mi igyekszünk kielégí­teni kívánságaikat, hiszen bőven van áru, van miben válogatni. — A fiú vagy a leány vásárló­kat szereti jobban? Az elmúlt évek során jelentő­sen megváltozott Kardoskút képe. Üj családi házaik egész sora épült és épül az idén, s ezekből már kialakultak az új utcák is. A köz­ség lakosságának igényei szüksé­gessé teszik új középületek építé­sét. A községiben ezek közül csak­nem mindegyik új. Alig pór éve épült a tanácsháza, a művelődési otthon, az iskola, az orvosi ren­delő, a földművesszövetkezet iro­dája, s felépült egy pedagógus, és egy állatorvosi lakás is. A művelődési otthon építéséhez a lakosság társadalmi munkával járult hozzá, s amióta felépült a kultúra háza, a község lakói még inkább a sajátjuknak tekintik. — Mindegy — nagyon szeretem a gyerekeket. —• Magának van? — Van egy édes 11 éves fiam. Tizennégy éve Külön, elkerített kis rész a pénztár medletit, ahol hangosan zizzen a papír, húzódik a spár­ga — csomagolják az árut. Gáspár János 1949. január 5-e óta dolgozik itt. — Nagyon szeretem ezt a szak­mát — válaszolja a kérdésre, s közben kezében máris kész a cso­mag, s viheti a boldog tulajdonos. — Csabai? — Igen, idevaló vagyok. Együtt élek anyámmal és nővéremmel — Gyermeke van? — Kettő is. Egy 10 és egy 8 éves fiam. — Legnagyobb öröme eddig mi volt? — Rám néz csodálkozva, hátra­simítja őszülő haját, s aztán meg­igazítja szemüvegét, majd hirte­len mondja: — Az, amikor az első fiam született. Jó tanácsot adni Talán legtöbben a vegyesipari cikk osztályon fordulnak meg. A hanglemeztől a televízióig, tran­zisztoros rádiótól a csillárig több száz cikk itt megtalálható. Gregor János az osztályvezető helyettese, ő is régi kereskedő már, hiszen 1942-ben kezdte a tanulást. — Mindig, ez akartam lenni — Az idén tovább fejlődik Kardos­kút. Június elsején adják át az új orvosi lakást, s a posta építését is már megkezdték, melyre a község­fejlesztési alapból 100 ezer forin­tot biztosított a tanács. A földmű­vesszövetkezet pedig még az idén egy kisvendéglő építését tervezi. A község lakossága ebben az évben is társadalmi munkával segíti Kár. doskút szépítését. A parkosítás­ban összesen 40 ezer forint ér­tékű társadalmi munkát vállaltak 1963- ra. A tanács távolabbi terve, hogy 1964- ben megkezdik egy törpevíz­mű építését, s ezzel segítik majd a lakosság jó ivóvízzel való ellá­tását. mondja és boldogan mutogatja a sokféle árucikket, s az új vona­lú és modern ipari termékeket. — Veszik ezeket a cikkeket? — Igen. Egyre több lakásban van modern bútor, ezekhez már ezek a vázák, csillárok illenek jobban. — Hallgatnak a vásárlók a ke­reskedőre? — Hallgatnak. És nekünk öröm is jó tanácsot adni, de különösen akkor öröm az, amikor egy-két hét múlva azt halljuk a vásárló­tól, hogy amit a mi tanácsunkra vett, nemcsak a saját, hanem a hozzátartozók és az ismerősök tetszését is megnyerte. A tanuló Kellemes kölni illata hatja át az asztal környékét, s a jókedvű asszonyok gyűrűjében a fiatal, kék szemű Bugyinszki Judit vár­ja a vásárlót. Ö most szabadul június 20-án. — Mi szeretett volna lenni? —• Én? Kereskedő, mindig. S mindig ezen az osztályon szeret­nék dolgozni. — Szülei? — Itt élnek Csabán ők is. Egy húgom van, az most negyedikes. — Mivel tölti szabad idejét? — Sokat olvasok. Az a legked­vesebb időtöltésem. — És a mozi? — Az is. * A pultok előtt e^yre többen állnak meg. Ebédidő van. A hiva­talokból, más üzletékből, s a háza induló vidékiek közül sokan tér­nek be ide A kereskedők a pult mögött készségesen szolgálják ki a vevőiket. Leszedik a polcokról az árut, s bizony néha vissza is rakják, mert a kedves vevő nem olyat szeretett volna. De ők szí­vesen teszik. Ez a munkájuk. Gyurkó Jánosné egy kislánynak éppen ruhát mutat. Gáspár János pedig egy szőnyeget terít ki az asztalra. Vágyaik?. Nekik is vannak. Gáspár János szeretné, ha vala­hogy meg lehetne nagyobbítani a lakást, mert most bizony egy konyhán hárman is vannak. Gre­gor János annak örülne, ha még több Pannóniát tudnának eladni, mert az most „hiánycikk”. És Bugyinszki Jutka biztosan annak örülne a legjobban, ha vizsgái si­kerülnének és itt maradhatna az állami áruházban. Ez pedig csak rajta múlik, s a bizonyítványon, amit még Jti lehet javítani. (Dóczi) Rövidesen átadják az új orvosi lakást Kardoskúton íp/iílán u iiávjáU őket Könyvhét előtti ellesett pillanatok A földművesszö­vetkezet gyulai köny­vesboltjában már érezni, hogy a könyv ünnepére készülnek, A forgalom is mint­ha megnövekedett volna, sokan jönnek érdeklődni, hogy mi­lyen új könyvek je­lennek meg a könyv­héten? Gabiik Jánosné, a bolt vezetője készsé­gesen válaszol. — Már sok könyv érkezett, de még sok­kal többet várunk. Mozgósítottuk a bizo­mányosokat, szeret­nénk, ha kiemelkedő­en sikerülne az idei ünnepi könyvhét. — Kikben bíznak a legjobban? — A kórházi, a gyermekkórházi, a harisnyagyári és a városi tanácsnál mű­ködő bizományosunk mindig jó könyvpro- pagátornak bizonyult. — És a többi üzem­ben? — Sajnos, amilyen jó a helyzet mondjuk a harisnyagyárban, olyan rossz, elszomo­rító a húsüzemben, a bútoripari vállalat­nál, a cement.ipamál. Ezekben az üzemek­ben egyszerűen nincs, aki elvállalná a könyvbizományossá- got. Hogy miért? Er­re nem tudok vála­szolni. Az igaz, hogy mozgó hdzomáinyo- sunk fölkeresd őket. de ez nem lehet teljes megoldás. A könyvesbolt nemcsak a város, ha­nem a járás községe­it is ellátja könyvek­kel. Harminckét bi­zományosa közül az elekit, újkígyósit és a kétegyházit dicséri Gablikné. A boltba újabb ér­deklődőik érkeznek: Darvas József, Mes­terházi Lajos, Ama- do, Steinbeck új mű­veit keresik — A könyvhétre megérkeznek! — hangzik a válasz — és ezek után világos, hogy Gyulán nagyon várják őket. Szép találkozás lesz) ser—■ tricikli 96,------- 280.— Ft-ig ' r obogó 235,------- 400,— Ft-ig r oller 98,------- 320,— Ft-ig v izipisztoly 9.50 — 17,50 Ft-ig hinta 27,— és 57,— Ft 3748 Pedagógusok írják: Modernebb oktatást " Mindenki tudja, hogy a ja j pán tranzisztoros rádió a világon I az első helyet harcolta ki. Töké­letesnek mondható. Azt viszont kevesebben tudják, hogy ezt a tö­kéletes készüléket több száz mérnök igyekszik még jobbá, még versenyképesebbé tenni. El­gondolkoztató ez. Lehet-e vajon valamit eleve jónak, tökéletesnek mondani? Lehet-e egyáltalán ülni az eredményeken? Kétségtelen, hogy oktatásunk­ban óriási a fejlődés, még ha az utóbbi három évet vesszük csak figyelembe, akkor is. Ha pedig az egész neveléstörténetet tanulmá­nyozzuk, tájékozódhatunk az el­múlt korok iskoláiról, elképzel­hetjük az ott folyó tanítási mun­kát, adatokat kaphatunk a kora­beli leírásokból, hogy milyen módszerekkel tanítottak például Platon, Arisztotelész korában a „Paidagógosz”-ok vagy a római patríciusok gyermekei hogyan ta­nultak. A fejlődés vitathatatlan, hisz korunkban a nevelés tudo­mánnyá lett. Mégis azt kell mon­danom, hogy ez a fejlődés kevés, iskolánk még mindig elmaradt ko­runktól. A tudomány, a technika eredményei bámulatot keltenek. Ez a fejlődés viszont az iskola fa­lain nagyrészt kívül maradt. A középkorban egybesereglett gyer­mekeknek a tanító főleg auditív módon tanított, a hallottakat az­után jól besúlykoltatta velük. Ma már nem így van, de a tanár ma is magyarázza az előírt anyagot, amit azután a tanulóknak otthon is rögzíteniük kell. A tudomány eredményei cso­dálatosak. A technika fejlődése elősegítette a világ, a világegye­tem megismerését, ugyanakkor a művészetek is gyarapodtak, hisz a 7. művészet — a film — szoro­san összefügg a technikai fejlő­déssel. Ma már vitathatatlan, hogy ez a művészet is képes oly erővel és szépséggel mutatni az embert, mint a többi művészet. A film hatása a tömegekre óriási. Ez különösen áll az ifjúságra. Érthető is, hiszen nemcsak audi­tív, hanem főleg vizuális művé­szet, s amit látunk, az könnyeb­ben felfogható. Miért nem hasz­nálja fel jobban a filmet az isko­la? — adódik azonnal a kérdés. A Művelődésügyi Minisztérium felhívta a nevelőket, hogy kísér­letezzenek, keressenek jobb mód­szereket; újat és jobbat pedig csak úgy lehet, ha felhasználunk valamit az új eredményekből. A régit legfeljebb csak variálni le­het, s eredményessége nem lesz számottevő. íme egy kihasználatlan új te­rület, a film, amelyet fel lehetne használni. Iskolásainknak a Film­intézet általában 2—3 hetenként küld egy-két filmet. Ezek több­nyire fizikai vagy biológiai tár- gyúak. Levetítésükön 2—3 osz­tályt összevonnak, (tekintve, hogy legtöbb iskolában csak a fizikus kartárs ért a vetítőgép kezelésé­hez) s megnézik a filmeket. Idő­hiány miatt a megbeszélésre álta­lában nem jut sor. A gyerekek 1 úgy kapják a filmen látottakat, I mintha moziba mennének. Telje­sen magukra hagyatva keveset látnak meg belőle, s legfeljebb csak egymás között beszélhetik meg. Ez az út tehát kevésbé ered­ményes, mint amit a film adni tud. Jobb, intenzívebb megoldáso­kat kell keresni. Néhány kezdeti lépés már megtörtént. Békéscsabán, a III-as számú általános iskolában kísér­leti jelleggel filmszakkör alakult. Középiskolákban hasonló kezde­ményezés történt Szarvason és Gyulán. A szakkörök feladata a filmértő ifjúság nevelése, távlat­ban pedig vizuális kultúrával ren­delkező közönség teremtése. Ez már mind eredmény, de koránt­sem jelent teljességet. A tanulók vizuális kultúrája akkor fejlődhet csak igazán, ha az amatőr filme­zés lehetőségeit is ki tudják hasz­nálni. Aki játszik valamilyen hang­szeren, az sokkal fogékonyabb a zene iránt, jobban élvezi a zene szépségét. Ha a tanulók maguk is kézbe vehetnek egy kamerát, ha közösen részt vehetnek egy kis „filmgyakorlat” elkészítésében, akkor egész más szemmel néznek majd filmet, s jobban megértik mondanivalóját. D tanárok is bekapcsolhat­ják az amatőrfilmezést az okta­tásba. Mindig élvezettel figyelik a gyerekek azt a földrajztanárt, aki élményeit is elmondja Ma­gyarország egy-egy vidékének, tájának tanításakor. Milyen meg­győző és eredményes lenne, ha a magyarázatát filmvetítéssel még közelebb hozná, és a valóságban is megmutatná. Szívesen vállalná bizonyára, ha a nyári szünetben kapna egy nyolcmilliméteres fel­vevőgépet, s autóbusszal körüljár­va Magyarországot ki-ki ízlése szerint az óráihoz felvételeket ké­szítene. Persze, ez bármely má6 tárgynál is megvalósítható. A vetítés a valóságot mozgó képek­kel mutatja be, ami tökéletesebb szemléltetést eredményez. Érzelmi, erkölcsi és esztétikai nevelésre szintén kiválóan alkal­mas a film — hiszen elsősorban művészet — s ami eddig főleg az irodalom feladata volt, most a film segítségével még tökéleteseb­bé tehetjük. Ehhez filmesztétikai ismereteket is kell adnunk, hi­szen a legfontosabb feladat, hogy a tanulók a moziban látott filme­ket megértsék, s igényük ne csu­pán a selejtes, kommersz produk­ciókra korlátozódjék. flZ Oktatás korszerűbbé tételé­ben nagy szerepe van a filmmű­vészetnek. Az iskolának együtt kell haladnia az élettel. Tény, hogy a korszerűsítés anyagi áldo­zatot igényel, de ez nem lehet akadálya, hogy műveltebb nemze­dék kerüljön ki az iskola padjai­ból. Péter László tanár, Békéscsaba. "Hozzászólás lapunk 1963. má­jus 5-i kulturális mellékletében megjelent Film az iskolában című cikkhez. író az úttörők között Szerda délután vidáman gyűl­tek össze az irodalmi és riporter­szakkör pajtásai a békéscsabai úttörőházban. Kedves vendéget fogadtak. A fiatal írók egyike, Szekerczés József látogatott el hozzájuk. .Virággal köszöntötték és érdeklődéssel várták beszámo­lóját irodalmi munkásságáról. Korán, már 14 éves korában ked­velte meg az irodalmat, már ak­kor próbált írogatni. 1957-ben kezdte el . írni első regényét, a „Járatlan út”-at és 1962-ben je­lent meg. Az író jelenleg egy film forgatókönyvén és egy ifjú­sági regényen munkálkodik. Az értékes beszámoló után a pajtá­sok elhalmozták kérdésekkel és azzal búcsúzott el tőlük, hogy máskor is szívesen eljön közéjük;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents