Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-23 / 118. szám

1963. május 33. 3 Csütörtök Nem látszik a dús levéltől a cukorrépaföld Végegyházán és Szabadkígyóson Megyeszerte szépen nő a tava­szi növény. Az üdezöld határ jó munkakedvre deríti a mezőgazda­ság dolgozóit. A szarvasi járás termelőszövetkezeteinek határá­ban egyetlen tavaszon sem dol­goztak még annyian, mint most. Még a gyenge termelőszövetkeze­tek földjein is ott szorgoskodnak a tagok és a családtagok egyaránt. A mezőkovácsházi járásban pél­dául élen jár a tavaszi munkák­ban a battonyai Vörös Október Tsz, amelyet évek óta sereghajtó­ként emlegettek ezen a környé­ken. A jó növényápolás kedvez a növénynek s még gyorsabb a fej­lődés. A végegyházi Szabadság Tsz-ben és a Szabadkígyóst Tan­gazdaságban már olyan dúsak a cukorrépalevelek, hogy a sorok között ki sem látszik a föld. Mindkét helyen egyelés utáni mély kapálással porhanyósítják a cukorrépa földjét. Gyönyörű a kender, a kukorica és egyéb nö­vény megyénkben. Nem ritka a középlábszárig érő kukorica sem, Szakmunkásképző-tanfolyam a Zsadányi Állami Gazdaságban A hosszú tél miatt a Zsadányi Állami Gazdaságban a korábbi­nál gyengébb volt a malacok vá­lasztási átlaga és súlygyarapo­dása. Január hónapban kocán­ként csak. hat malacot választot­tak el 15 kilós átlagsúlyban. Áp­rilisban már 8,5 volt a fialás, s a választási átlag 17,11 kilogramm a tervezett 16 kilogrammal szem­ben. A januári választási átlagot és súlygyarapodást hátrányosan befolyásolta az alomhiány. Ezért az idén a gazdaságban 1700 hol­don főleg takarmánygabonát tér­iméinek. A jobb és gazdaságosabb sertés­nevelés és hizlalás érdekében megszervezték a gondozók to­vábbképzését, tanulását. Jelenleg húszán vesznek részt a szakmun­kásképző-tanfolyamon. Az eddigi hetenkénti egyszeri előadás he­lyett a nyári hónapokban kétszer tartanak előadást. Szakmunkás- képző előadói, Balázs Mihály fő­állattenyésztő, dr. Csizmadia Ber­talan községi állatorvos és Pa- gyi József, a gazdaság sertéstele­pének vezetője. Több nagy összegű felújítás, tatarozás kezdődött megyénkben Az eleki nevelőotthon felújí­tására, tatarozására 150 ezer forintot biztosított a megyei tanács, a gyulai román gimná­zium és általános iskola épületé­nek rendbehozására pedig 80 ezer forintot fordítanak. Nagy összeg — mintegy 400 ezer forint — felhasználásával tatarozzák a békéscsabai és a gyulai múzeumot, valamint több helyiséget átalakítanak ezekben. A békéscsabai múze­umban az átalakítás, tatarozás 'után állandó kiállítás nyílik, mely a megye történetét tükrö­zi majd. becsületesen. Nem is kerestem rosszul és azon túl semmi sem ér­dekelt. Hiszen tudod... — gyor­san bólintottam, vigyázva, ne­hogy ezzel a mozdulattal véletle­nül megsértsem, inkább olyan­formán, hogy hagyjuk ezt, ne is gondoljunk rá. Megtörülte a szemüvegét és folytatta. — Mon­dom, akkoriban már több mint egy fél éve dolgoztam egy új lé­tesítmény ipari vágányának ter­vein. Szép, komoly munka volt. Egészen beletemetkeztem. Jóval a határidő előtt elkészültem vele, be is adtam. És egy napon... Szervusz! — koccintás. — Mon­dom, egy napon szólnak, hogy a társalgóban röpgyűlés lesz öt perc múlva. Tudhatod, mennyire utáltam az ilyesmit. Hát képzel­heted, hogy milyen képpel men­tem a többiek után. Persze, szo­kásom szerint a hónom alá vág­tam egy szakfolyóiratot, hogy a drága időmet ne vesztegessem hiábavalóságokra. Mert azt sose szerettem. Ott volt mindenki a főnökségtől a hivatalsegédekig és még három ismeretlen ember. Ez azután néhány nappal volt, hogy veled összezördültünk. — Felnézett. — De érdekel ez egyáltalán téged? — Nagyon! Kérem, folytassa, Lajos bácsi. —Na, jó. Mondom, oda se fi­gyeltem a dumára. Csak akkor kezdtem fülelni, amikor a neve­met hallottam. Öregem, el se hi­szed mi történt. A tervedért ki­tüntettek, adtak pénzjutalmat is. Abból vettem a tévét. Apropos! — emelte fel a kezét. — Mikor jössz el tévézni? — Rövidesen, Lajos bácsi... De... de nem értem a dolgot. Hiszen nem az a jutalóin, nem az a pénz... — Nem hát'! Utána fogadás volt, amolyan házi. Nahát! Az én tiszteletemre. Mondom. akkor történt, hogy a miniszterhelyettes mellém ült és beszélgetni kezd­tünk ... Akkor történt, hogy el­szóltam magamat, méghozzá ala­posan. Kínos volt, nagyon kínos! Olyan kutyául soha az életben nem éreztem magam. — Mi történt hát?----kérde­z em. *— Csak az, hogy én megcsinál­tam óriási megtakarítással stb., stb. a terveket abban a hitben, hogy vegyikombináthoz készülnek azok, itt derült ki, hogy erőmű­höz készültek. Hadarni kezdett. — Persze a tervek jók voltak! Megkaptam én minden adatot, mindent, ami a munkához kellett. Tulajdonképpen nem is volt fon­tos, hogy mihez készülnek, olyan volt a terep. De mégis, ezt nem tudni!? Talán megértesz, én a becsületes ember, ezt nem tud­tam! Na és? Hiszen azt mondtad Lajos bácsi, hogy minden rend­ben volt. — Rendben hát, azóta fel is épült. Kiváló. Csakhogy engem aznap, a fogadás után majd meg­evett a fene. Nem vettem figye­lembe a szélirányt! Állattenyésztési helyzetkép az okányi Alkotmány Tsz-ből ggyik központi napilapunk nemrégen cikket közölt az okányi Alkotmány Tsz állatte­nyésztéséről és az igazgatóságnak arról a határozatáról, hogy hat­ezer forint ösztöndíjat biztosíta­nak egy olyan egyetemistának, aki a diploma megszerzése után meg­határozott időre állatorvosi mun­kakört vállal a szövetkezetben. Most Kiss Lajos elvtárs, az elnök mutatja az azóta érkezett tucatnyi pályázatot. Még nem döntött az igazgatóság arról, hogy kinek ad­ják az ösztöndíjat, de valószínű­nek tartja: egyhangúlag valame­lyik negyedéves hallgatóra esik a választás, aki ez év nyarán már a szövetkezetben tölti a gyakorlati időt, s jövőre hozzálát hivatása be­töltéséhez. jV/I iért kell állatorvos ebbe az 52i00 holdas gazdaságba? — kérdeztük, arra gondolva, hogy ennél nagyobb szövetkezetek is időszakos megállapodást kötöttek a községi állatorvosokkal. — Egyrészt azért, mert jelenleg 3113 vegyes állatállományunk van. határozatot hozott, a szövetkezeti munkaverseny kiszélesítésére. A termelőmunkában legjobb ered­ményt eléri dolgozókat erkölcsi elismerésben és anyagi juttatás­ban részesítik. Készítettek egy dicsőségkönyvet amelybe bejegy­zik azokat a tsz-gazdákat, akik a termelésben kitűntek. A bejegyzé­sekből minden évben fénykép­pel ellátott tablót készítenek és a kiváló dolgozók portréit a tsz-el- nök irodájába kifüggesztik. A di­csőségkönyvbe jegyzett szövetke­zeti gazdák közül terjesztenek fel miniszteri kitüntetésre. A kitün­tetés átadásakor 500.—1000 forint pénzjutalmat adnak. A szövetkezetben versenyt indí­tottak a Szocialista munkacsapat óim elnyeréséért. A munkacsapa­— A szélirányt? ..» — Igen. A kitüntetést követő éjszaka alig aludtam. Másnap rendkívüli szabadságot kértem és elutaztam oda, ahol az erőmű épült. Véletlenül nem volt semmi baj. — Nem értem... — szóltam közbe. — Mindjárt, mindjárt... Mon­dom, a vasúti rakodópályák, a rámpák nem estek a kémények­kel együtt a fő szélirányba. Ha oda estek volna, akkor a műsza­kilag egyébként kiváló munkahe­lyeken, ahol rakodni kell, esetleg a munkaidő nagy részében füst­ben dolgozhattak volna az embe­rek. Meg koromban. Ugye apró­ság? — Igen, igen, már értem, de ..: — Hát éppen ez a „de”. Na­gyon iól tudom, hogy engem so­ha senki nem vonhatott volna fe­lelősségre. Soha senki! Érted? Igen ám, de miként számolhatok el a saját lelkiismeretemmel? Az ember nem hazudhat magának, különösen az az ember, aki be­csületesnek tartja magát... Csak egy kis füst... — eltűnődött. — Na, szervusz. Koccintottunk. Később megkérdeztem. — És most hol dolgozol? — A régi vállalatomnál vagyok osztályvezető. Rágyújtott, mo­solygott. — Na, megiszunk még egy litert? Nem szeretem különösebben a bort, mégis bólintottam. Kiss Dénes Rövidesen megfial 100 kocánk. Nem táplálunk túlzott reménye­ket, de úgy gondoljuk, hogyha a hosszúra nyúlt tél ellenére 7,8 volt az idei élső fialási. átlag, ak­kor most legalább 8 lesz kocán­ként. Egyszóval növekszik az ál­latállomány. Másrészt szeretnénk minden születő borjút és malacot felnevelni. A tavalyihoz képest lényegesen csökkent ugyan az el­hullás, de még mindig elég ma­gas. Pedig magam is a fíaztató- ban aludtam egy-két éjjel, amikor a kocák fialtak, s a fűtött kályha fölött szárogattük a kismalacokat, nehogy megfázzanak, elpusztulja­nak. És mégis... t1 gy füzetet vesz elő, amely­ben naplószerű pontossággal vázolta fel az eddig általa meg­tartott hálom küldöttközgyűlés a beszámolóját, a szövetkezet állat- állományának alakulását, a takar­mánykészletet, a végzett és megol­dásra váró feladatokat. Az április 5-én és a május 10-én megtartott közgyűlés beszámolójához egy-egy összehasonlító táblázatot is készí­tők versenyét kiterjesztették a szö­vetkezet egész területére. A ver­senyzők elé követelményként ál­lították: a termelési terv 10 szá­zalékos túlteljesítését, a szakmai és a politikai oktatásban való részvételt, a kulturális és a sport- rendezvények csoportos látogatá­sát. A Szocialista munkacsapat cím adományozását évenként egy­szer — az előző évi munka alap­ján — május elsején, a munka ünnepén gyűlésen ismertetik. A munkacsapatnak ötezer forint pénzjutalmat adnak és a szövet­kezet hozzásegíti a nyerteseket egy csoportos országjáráshoz. A Petőfi Tsz-ben létrehozták egy versenybizottságot, melynek elnöke Lábos László főagronómus. A legkülönfélébb munkaterületek­ről nyolc versenybizottsági tagot jelöltek. A versenybizottság fel­adata: a szövetkezetben folyó munkaverseny figyelemmel kísé­rése, az elért eredmények propa­gálása és a versenyben elért he­lyezések megállapítása. tett. Ebből kitűnik, hogy tavaly márciusban 220, az idén március­ban pedig 102 volt az elhullás ma­lacból, bárányból és borjúból. Ta­valy áprilisban 281; ez év áprili­sában pedig 128 elhullás volt a 3555 darabból álló állományból. Sok még ez is, de a rendteremtés nem megy egyik hónapról a má­sikra. És Kiss Lajos meg néhány szakember még csak ez év ele­jén került a szövetkezet élére. Az elnököt — aki azt tanulta a mezőgazdasági akadémián, hogy az állattenyésztés, a tej- -s a hús­termelés a napi lelkiismeretes gondozáson, etetésen, fejésen mú­lik — a hajnali pirkadás már az istállóban és a sertésólak körül találja. Nem valami bőséges volt a takarmány egész télen, s most sem az, a tápértéke sem valami magas, mégis hónapról hónapra növekedett a tejtermelés, s a napi tehenenként! átlag már 9,5 körül mozog. Pedig csak eztán kezdik a zöldtakarmány etetését. Tavaly az év első négy hónapjában csak­nem hasonló számú tehéntől 16 960, az idén pedig 21 510 liter tejet fejtek. A z idén jobb a takarmányter­" més-kilátás a tavalyinál. Nemcsak az időjárás miatt, ha­nem azért is, mert nagyobb gon­dot fordítottak a talajerőutánpót­lásra is. Érdekes itt megjegyezni, hogy tavaly az év első négy hó­napjában 14 374, most pedig 15 769 munkaegységet használtak fel, an. nak ellenére, hogy míg tavaly ilyenkor egy deka trágyát sem, az idén pedig 22 ezer mázsát hord­tak ki a földekre. A 38 fogat a múlt évivel szemben május else­jéig 1067 fogatnappal, az erőgé­pek pedig 1905 normálholddal tel­jesítettek többet.-C1 zek a számok nemcsak a munkafegyelem javulását, hanem a többre való törekvést is tükrözik. Mindenből kell a több, de különösen több kell a takar­mányból, hogy az egész állatállo­mány jobb tartásával, a vemhes állatok ellésre való jó előkészíté­sével csökkentsék a szaporulat el­hullását, addig is, amíg a szövet­kezet ösztöndíjas állatorvosa meg­érkezik. K. I. Megkezdte a fácántojás gyűjtését és keltetését a Körösladányi Vadásztársaság Az elmúlt évben 2500 fácántojást gyűjtött össze, s rakott kotlók alá a Körösladányi Vadásztársaság. A tavalyi példához hasonlóan az idén is hoz­záláttak a íácántojások összeszedéséhez, a kaszálásra kerülő lucerna- és vörösheretáblákröl. A vadásztársaság több napidijas tojásbegyűjtőt alkal­maz, akik a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban a lucer­nabetakarítást végző zetorosoktól és dolgozóktól veszik át a fácántojást. Az összegyűlt tojást vásárolt kotlók alá rakják. Készülnek a további keltetőfészkek. Dicsőségkönyv Dobozon A dobozi Petőfi Tsz közgyűlése

Next

/
Thumbnails
Contents